Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-03-22 / 23. szám
vagyis az országgyűlési követek választása valt. Valamint ezelőtt a t. RB. tábláján, úgy most itt is az egyenes és a képviselők általi választások körül oszoltak el két ellenkező részre a vélemények. A m. Ferenciek többsége a képviselők általi választásokat pártolá, s azon elvek, mellyektől e tábla vezérelteték, az illetőleges viszonizetben felhozatal s hitelesítése után azonnal közöltetni fognak, most azonban csak néhány jelesebb előadások s a legnyomóbb ellenokok felozása által a tanácskozások szellemét jövő számainkban visszatükröztetni iparkodandiunk. Százhuszonhetedik országos ülés a m. Főrendeknél mart. 21-kén. Az utolsó ülésben a választási kérdés eldöntése után a 99. s következő szakaszokat vevén folytatólag tanácskozásba a m. Főrendek, számos változások, pótlások, kihagyások s más helyrél utasítások közt, mellyekről az uj szerkesztés s a reá vonatkozandó viszonszenet felvilágosítást adand, a 146 §-hoz értek volt, mellynek szinte kihagyatása elhatároztatott. Ma a képviselők osztálya körül forogván leginkább a tanácskozások, egy m. gróf indítványára a rendi szerkezetben azon lényeges módosítás történt, hogy az elhatározott szám helyett az aránylagos fogadtatott el oly formán, hogy a kisebb városokban minden ötödik, a középvárosokban minden tizedik, a nagyokban minden tizenötödik polgár választónak az egész polgárság által választassák, e választó testületnek azon különösen a választásnál megelőzendő igazgató képviselők olly számmal választassanak, hogy minden szavazattal bíró tisztviselőre három képviselő számitassék. Tovább haladván a m. Főrendek a tanácskozásban, az ezen változás szerint szükségesekké vált módosítások mellett a 167. §. jutottak. Százhuszonhetedik országos ülés, a KK és RReknél, márt. 21-ikén d. e. 10 órakor. Az ülés kezdetével egy megyei követ febr. 13-ikai orsz. ülésben tett kijelentésének a naplóba hibásan történt iktatása ellen szólalt föl, önigazlásául. Tanácskozásba veendőnek jelentvén ennekutána elnök önmga a Hajdúkerületek belrendezete sorsz. szavazata iránt készült munkálatot, fölolvastatá Széll Imre nádori itélőmester által az ide, ugyszinte a jászkunkerületi munkálatra vonatkozó üzenetet, mellynek tartalma következő.“ „A KK és RRek a Hajdu-és Jászkun-kerületek belszerkezete és országgyűlési szavazatjoga iránt ugyanannyi törvényjavaslatot idemellékelve a mélt FőRRekkel közölvén, valamint a sz.kir. városok ügyében úgy e kerületekre nézve is, a közleti törvényjavaslatok szerint megállapított országgyűlési szavazatokat a berendezés által föltételezve s azzal együtt múlhatlan kapcsolatban lenni világosan kijelentik.“ — Előterjesztő következve az illető kerület képviselője általánosságban küldőinek azon méltányos kivonatát, hogy a KK és RRek a munkálat tartalmának megállapítása közben a kérdéses kerületnek korábbi törvényes, históriai és szabadalmas állapotára s viszonyaira figyelemmel legyenek. A tárgyalásba vett szakaszok lényegesbjei iránt mind az illető követek, mind elnökö nmga és némely megyei képviselők előterjesztették módosítási javaslataikat s észrevételeiket, mellyek egyébiránt, az igen gyér teremben s kevés figyelem közt, többnyire siker nélkül hangzottak el. Hosszabb fölvilágositások,ellenészrevételek s czáfolatok nyomán keletkezett némelly módosítás közben a vizsgálat a 40-ik (s rendezett számsor szerint 42ik) szakaszig haladt. Leglényegesb változás történt a 39-ik -ban melly szerint az adományos hajdúk, hasonlag az országos más nemesekhez személy- vagy fejadót nem fizetnek. Az ülés d. u. 22 óra után végzödék. A 119ki főrendi orsz.os ülésben említett, egy m. főispán által tartott beszédének imez veleje: Vannak az életben olly tartozások, mellyekért akár mikora minő kötelesség, olly édes érzelem is, a mélt. Fő-Rének díszes koszorújában mindenkor hálás örömmel emelem szavamat, valahányszor azt tőlem nemes sorsosaim alkotványos jogainak s kiváltságainak résztvevő pártolása igényli. Midőn én a nemességről szólok, a Z-seb rész 9-ik czimének 7-ik §-a szerint, azon értelmet adom szavaimnak, hol az van: „per nobiles autem hoc in loco generaliter universos dominos Praelatos, Barones, caetrosque Magnates, et alios regni hujus Proceres intellige, qui (sicut praenarratum est) una, ejusdemque libertatis praerogativa semper muniuntur.“ Ebből kitetszik, hogy a nemesség hazánkban jogaira nézve közös. Én midőn szívemből kívánom, hogy a városokban a felvigyázás, jólét és rend behozattassék, soha nem akarnám, hogy ez történjék a nemesi kiváltságos rendnek és sarkalatos jogainak némi csorbításával. Át van az ázsiai magyar törzsökű nemzetnek vérébe szőve a szabadság eszméje, ezt tanúsítják minden intézkedései, hajdan szabadon választá önmaga királyát, ettől azonban sok zavarok, összeütközések miatt később elállóit, de még most is vannak díszes hivatalok, miilyen a nádori és koronaőri, és a megyei hivataloknak minden bírái, melyeknek elsőbbjei az országos, az utóbbiak pedig a megyei rendek által választatnak. Ebből világos, hogy a megyei nemesség ezen alkotmányos jogánál fogva, önmagának nemes bírót választhat. De ha megáll ezen javaslott szerkezet, akkor ó városokbankizáratnának a nemesek, azon jogból hogy maguknak bírákat válasszanak; mert először, létezhetnek a városokban aféle nemesek, kik sem olly vagyonnal nem bírnak, millyet megkíván a törvény, hogy avval polgári jogot gyakorolhassanak, sem másodszor, olly mesterséget nem űznek, melly szinte a polgárosításra szükséges; de harmadszor,nem is volnának elegendőkép kiművelve, hogy ennélfogva polgári jogot gyakorolhassanak. Az illy nemeseket a városok hatósága alá rendelvén, nekik a biróválasztásban az előbocsátott képességük netaláni hiányában semmi joguk nincsen. Terveztetik továbbá az, hogy olly nemesi telkek vagy udvarhelyek, mellyek a város területében vannak, de hatósága alatt eddig nem léteztek, lakosaira nézve a város hatósága terjedjen ki, s noha az illyetén nemes telkek tulajdonosai földbirtokosok, és ezeknek a város physicai kiterjedésében fekvő birtokuk vagyon, de ezen birtok a törvény értelmében - a város területéhez nem számíttatván, a polgári jogok gyakor 134 latára ez oknál fogva őket népi jogosítja; és ámbár a birtok ollyan, melly ha polgári volna, választási jog gyakorlatára elegendő qualificatióval bírna; de a felhoztam oknál fogva azok tulajdonosai: a választási jogot a városokban még sem gyakorolhatják, s bírája választásához — ki becsületéről s életéről ítél — járulni soha sem fog. Említem még azt, ha az illy nemesnek polgári qualificatiója van, és ekkor a polgári jogokban és választásban részesíttetik, még illy nemesnek is soha nem lesz akaratja szerint választott bírája, mert ő mindig kisebbségben maradandós hozzájárult ugyan a választáshoz, de soha sem fogja választhatni azt, kit óhajt. És ha vannak hazánkban és léteznek alkotmányos rendek, úgymint: praelatusok, bárók, nemesek és városok, ha mondom léteznek külön rendek, azoknak vannak külön jogaik és kötelességeik; veszem például a mélt. FöRRet, kik közül sokan csak születésüknél fogva személyenkint hivatnak meg az országgyűlésre, és akint ott részt is vehetnek, és ez azon jog, mellyet a FORt. születésük és állásuknál fogva, mint ollyanok, joggal igényelhetnek. Vannak a nemességnek is jogai, mellyeket szinte követelhet; tudjuk hogy ez előtt a nemesség személyesen jelent meg az országgyűlésen, ezen joga azonban megszüntetett; vannak a polgári rendnek is külön jogai, de mindegyik rend tartsa meg a magáét, és egyik se kívánja terjeszteni jogát a másiknak csorbításával, és higgyék el a mélt. Fo RR., hogy ha ezen dologba mélyebben betekintünk, bizony bizony a nemességnek, melly századokon keresztül e hazáért vérzett, már sok kiváltságát veszély fenyegeti. A nemesség ennek előtte biráját választotta, és a városi hatóság alá rendelve nem volt; a nemesség a város által ennek akaratja szerint nem adóztathatott, mert a fenálló törvények nyomán a város akkor is, midőn adót vetett ki, a nemességet összehívni köteleztett; most már a nemesség úgyszólván csak fejétől maradt tehermentes; — de várost ismerek, hol a polgárok szinte fejadót nem fizetnek, s erre nézve is identificálva van már a polgárság a nemességgel. S ezenkívül fenmarad olly kötelesség a nemességre, mellyel a polgárok nem tartoznak, t. i. felkelés, subsidium és orsz.gyülési költségek fizetése. Akkor, midőn a haza veszedelemben forog, midőn a nemesség kötelessége teljesítésére felhivatik, azon szegény nemes ember fejenkint tartozik a haza védelmére felállani; és minél számosabb az, ki védelmezi a hont, annál biztosabb a remény, hogy a védelem süker nélkül nem marad; — és ekkor mi, kik vagyonosabbak vagyunk, nem kelünk fel személyesen , hanem azoknak tisztes soraiba sokszor egy zsoldos szolgát állítunk helyünkbe, és csak pamlagokon heverve az újságból olvassuk, mikint vérzettek el nemes társaink a haza védelmében a csaták mezején. Hogy a nemességet alárendeljük a városi hatóságnak, kihal azon kölcsönös éltető viszony, mellynek egynek kell lenni a megyében, és a mi egyedül csak képes fentartani a municipális élet garantiáját, melly e század második tizedében alkotmányunk fentartására olly elszántság s lelkesedéssel mutatkozott; és ha ez történik, előre látható, hogy annak a municipális életre rész behatása lesz. Egyébiránt, ha a haza javát elő akarjuk mozdítani, azt ne tegyük úgy, mint a hullámzó tengeren úszó hajósok, kik midőn a veszedelmet máskép elkerülni nem tudják, legdrágább kincseiket a mindent elnyelő tenger örvényébe vérző szívvel a hajó párkányán kidobálják. Még nem látom hazánknak illy hullámzását; reményem hogy az átalakulás békés után megtörténhetik; nem is látom át, hogy miért áldozzuk fel és vessük ki ezen legdrágább kincset a hajó párkányzatán, azon kincset, mellyet őseink annyira megóvtak, és mellyet nekünk ereklye gyanánt őrizni kötelességünk; én legalább dicsőségemnek tartom azt mindenkor, és minden alkalommal védeni. Ha szabad képekkel élni, hallottam ősi alkotmányunkat hasonlítatni egy terebélyes nagy cserhez, melly magában díszes. Nyíltan megmondom, hogy ezen cser, melly alatt hajdan őseink nyugalmat találva, annak lombjaiból hős tetteikért hervadatlan koszorúkat szerezzenek; az úgynevezett kor kivonatainak mesterséges szabdalását romlás nélkül ki nem állhatja. — Mi engem illet, rendíthetlen feltételem az, hogy annak ollgaténi nyesésére, jobbomat felemelni sohasem fogom. Azonban nem ellenzem a javításokat, sőt a városokban is azoknak szükségét elismerem; de ama, hogy azok a rendet fentarthassák, nem kívántatik több, mint hogy rendőri tekintetben legyenek alávetve azon nemesek , kik a városban laknak; ez akárminemű zavarodásoknak csillapítására elégséges, és akkor a város rendőri szabályokhoz nyúlhat. Mondhatom, hogy 1832-es évben, midőn én a Kir. táblájánál Bács megye részéről mint követ szerencsés valók lenni, akkor átmenvén az úrbéri törvényeken, úgy volt lelkesítve a haza, hogy nec unico quidem excepto, mind a kilencz rendszeres munkálatot el akarta végezni, bevégeztetvén az úrbéri munkálat, a törvénykezés és ítéleszékek elrendezésére mentünk, és a városi bíróságokról alkotott Hl-ik tézben azon évi iratoknak 2-ik kötete 331-ik lapján olly javaslat létetett, hogy nemcsak a nemeseket, hanem azoknak cselédjeit sem akarta az országgyűlés a város hatósága alá rendelni, mellynek szavai épen igy szólnak: — „§. 7. A nemesek pedig mind két nemen lévő cselédjeik, feljebbi §-ban meghatározott eseteken kívül, a városi bíróság alól, úgy vagyonaikra, mint személyeikre nézve, tovább is kivétetve maradnak.“ M Ilyen volt még a gondolkodás módja az 1832/6-ki országgyűlésének; nem mondom, hogy azóta nem haladtunk, hanem legyen bár ez olly haladás, mellyet majdan a nemzet haladása kövessen. Ha méltóztatnak a FORR. kegyesen megengedni, bátor leszek még egyet felhozni, t. i. az 1826-diki országgyűlés alkalmával, midőn april 17-kén ő Felségének az előleges sérelmek felterjesztettek, ez vala a mélt. Fő-RR. és a t. KB. és RR. által elfogadott felírásnak tartalma, s ezek valának még az akkori törvényhozásnak elvei: „Sed praeterea innegabile est, relate ad Regnum Hungáriáe illud , quod Rex in sequelam inauguralis suaesponsions, constitutionalibus legibus adversum volle nunquam possit, quod provide non leges adiibilis remediissubordinari, sed remediatalia quom debeant, quae cum fundamentali constitutione Regni componi possuni.“ — És így meg lévén az alap szabva, nekünk csak a törvényeket úgy kell idomítani , hogy az alkotmányos alapelvnek megfelelhessenek; mert kérdem: mellyek tehát azon alaptörvények a magyar alkotmányban, mellyeket többé változtatni nem lehet? Ha nekem minden alkalommal, és minden országgyűlésen reszketnem kell, hogy ez vagy amaz törvény változtattatni fog, ekkor alkotmányunk ollyan, mellyel kérkedni nincsen mit. Hát nincsenek olly törvényeink, mellyekre még fejedelmeink is esküsznek, hogy azokat mind önmaguk megtartani, mind pedig mások által sértetlenül fentartatni fogják? Ha ollyanok nem léteznek, mellyek hát azon alaptörvények, mellyeket alkotmányunkban fentartani kívánunk? Ne mystificáljuk magunkat, s ha nem ismerjük el, fájdalom, hogy ollyanok léteznek, tehát csináljunk egy tabula rasát. Ha ősi alkotmányunknak alapjait menten tartani kívánjuk: mellyek azon alapok, amellyek azon noli me tangere? mellyek azon ereklyék, mikhez szentségtörés nélkül nyúlni nem szabad? Mert ha ezek sem soroltatnak a noli me tangere alá: mi tehát azon alkotmánynak alapja, mellyet olly szívesen védenék? Kötelességemnek éreztem ezeket nyilvánítani, s ezek után ünnepélyesen kijelentem, hogy akármelly törvényre nézve, mígalkotásáról van a szó, ellenvéleményemet kinyilatkoztatni szabadságomban áll; azonban ha ez, bár akaratom ellen, hozva lesz is, azt megtartani szent kötelességemnek ismerendem.—Történtek e szellemben még számos előadások, melylyekkel csak rendőri tekintetben kivántatott a városnak az ott lakó nemesek feletti törvényhatósága. Egy mélt. grófnak abeli állítására: ne ad normam aliarum provinciarum gubernemur, egy m. bárói főispán válaszolt, hogy e szavak nem jelenthetik azt, hogy mi a más, kivált alkotmányos országoknak hasznos és ide alkalmazható intézkedéseiket el ne fogadjuk, mert ez volna minden józan haladásnak legfőbb akadálya. De a most idézett szavai a mélt grófnak csak olly értelemben vehetők, hogy mi akaratunk ellen ne kormányoztassunk más tartományok mintája szerint. Egyetértek, folytatás abban, hogy az, amit ki a közjóért tesz, nem áldozat, hanem kötelesség; de más részről legyünk méltányosak, és ne vegyük rész néven ha azok, kik százados szokásokhoz s eszmékhez ragaszkodnak, és az annyiszor, s itt ott gúnyosan említett parlamenteket olly nagy becsben tartva, fájlalják, ha híven őrzött parlamentjük átlyukasztatni szándékoltatik, ha az illy parlamenttőli elválás nem áldozatot, de bizonyosan olly megtagadást feltételez, a mellynek mértékét kiki egyéniségéhez képest érzi. Vannak azonban tekintetek, melyeknek nemcsak nemesi kiváltságokat s parlamenteket, de mindent mást alá kell rendelni; illy tekintet pedig a személy s vagyonbeli bátorság, vagyis a közcsend és rend, ezeket pedig csak úgy lehet feltartani, ha a városokban lakozó nemesség nem csak rendőri, hanem büntető tekintetben is a városoknak alá rendeltetik. A rendőri egyedüli alávetést, már csak azért se tartom elegendőnek, mert e közt, és a kriminális tettek közti határvonalt alig lehet kijelölni, és ha lehet is, ezét csak akkor érezhetnék utót, ha mind a rendőri, mind a büntető eljárás ugyan nem azon egy testületre bizatik, de ezen esetben ismét a határvonalak kijelölése szükségtelen. Én t. i. az által, ha a városokban lakozó nemesek rendőri és büntető tekintetben a város hatósága alá tétetnek, még egy olly fő czélt vélek utolérhetni, mellyre kell mindenek előtt egy bölcs törvényhozásnak törekedni, és a mellynek utolérése mégis a legmélyebb belátású törvényhozásnak is csak igen ritkán sikerül, és ez a bűntetteket megelőző Coraeventiv módban vagyis olly törvény általi intézkedésben áll, melly az emberekben a bűntettnek elkövetésére, kedvét fojtja el. A városokban lakozó nemes bizonyosan semmitől sem fog anynyira irtózni, mint azon eszmétől, miszerint az eddig olly maga alatt nézett polgári bíróság által ítéltessék, főkép olyanokban, mellyek olly becsben tartott parlamentje által kitüntetett becses személyét legközelebbről érdeklik. A psychologiának csalhatatlan szabályai szerint tehát, ez hatalmas ösztönül fog a kihágásokra hajlandóbb nemességnek arra szolgálni, hogy ollyasmit el ne kövessen, mint a lenézett olly polgári bíróság kezeibe keríthetné, a mellyről okkal vagy ok nélkül azt hiszi, hogy gyűlöletességgel viseltetik a nemesi rend iránt; s ez az, mit én praeventiv módnak neveztem, s a melly által bizonyosan a városokban sok criminalis és ponitialis kicsapongásoknak eleje fogna vétetni. — Ezen nézeteket, valamint általában a kérdés velejét még inkább kifejté egy m. gróf. Mindenki, úgymond, a legnagyobb garantiát önválasztotta burájában találja; de épen ebben rejlik az ok, hogy ezentúl a territoriális törvényhatóság több nemesekre nézve nyomasztó lesz, miután eddig minden nemes minden választói qualiticatio nélkül biráját választotta, jövendőre pedig azon városban lakó nemes, ki e megkivántatóságokkal nem bir, olly biró által fog ítéltetni, kinek választásába be nem folyt. Nincs ország, mellyben a nemesség előjogairól olly békés utón lemondott volna, mint most hazánkban czéloztatik; s én abban helyzem legnagyobb dicsőségünket, hogy nemességünk olly jogról, melly más országokban csak forrongás vagy önkény által töröltetett el, önként s a méltányosság érzetében lemond. Nem vadászok dicsőséget, de azt sem kívánom, hogy érdemünket önmagunk aljasítsuk, s a szerénységet annyira túlfeszítsük, hogy olly végzést, mellyel egész Európának tisztelnie kell, semminek lealacsonyítsunk. Én tehát a tárgyat főfontosságúnak tartom, miután olly jogról lemondunk, mellyet századok óta a legbecsesbnek tartánk. De az előjog nagysága nem elégséges ok előttem, hogy róla le ne mondjak, ha ezen lemondástól a közrend fentartása függ. Ezen jog kétségkívül szintúgy tulajdona minden nemesnek, mint akármelly más birtok, pedig tisztelem a tulajdont; de ha egyesnek tulajdona miatt a közbátorság veszélyeztetik s miatta a rendben nem állhat, akkor alárendeltessék a tulajdon a közjónak. Hogy jelenleg a városokban a nemesség szabadalmai miatt a rendet fentartani nem lehet, már több szónokok bebizonyíták; én e helyütt csak azt kérdem: irazságos, méltányos-e, hogy ha a nemes a várostól azt kívánja, hogy őt a polgárok ellen otalmazza, a városnak más oldalról szabad ne legyen polgárait utalmazni ugyanazon