Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-03-22 / 23. szám

vagyis az országgyűlési követek választása valt. Valamint ezelőtt a t. RB. tábláján, úgy most itt is az egyenes és a kép­viselők általi választások körül oszoltak el két ellenkező részre a vélemények. A m. Ferenciek többsége a képviselők általi választásokat pártolá, s azon elvek, mellyektől e tábla vezérelteték, az illetőleges viszonizetben felhozatal s hitelesí­tése után azonnal közöltetni fognak, most azonban csak né­hány jelesebb előadások s a legnyomóbb ellenokok felozása által a tanácskozások szellemét jövő számainkban visszatük­­röztetni iparkodandiunk. Százhuszonhetedik országos ülés a m. Főren­deknél mart. 21-kén. Az utolsó ülésben a választási kérdés eldöntése után a 99. s következő szakaszokat vevén folytató­lag tanácskozásba a m. Főrendek, számos változások, pót­lások, kihagyások s más helyrél utasítások közt, m­ellyekről az uj szerkesztés s a reá vonatkozandó viszonszenet felvilá­gosítást adand, a 146 §-hoz értek volt, mellynek szinte kiha­­gyatása elhatároztatott. Ma a képviselők osztálya körül fo­rogván leginkább a tanácskozások, egy m. gróf indítványára a rendi szerkezetben azon lényeges módosítás történt, hogy az elhatározott szám helyett az aránylagos fogadtatott el ol­y formán, hogy a kisebb városokban minden ötödik, a közép­városokban minden tizedik, a nagyokban minden tizenötödik polgár választónak az egész polgárság által választassák, e választó testületnek azon különösen a választásnál megelő­zendő igazgató képviselők olly számmal választassanak, hogy minden szavazattal bíró tisztviselőre három képviselő számi­­tassék. Tovább haladván a m. Főrendek a tanácskozásban, az ezen változás szerint szükségesekké vált módosítások mel­lett a 167. §. jutottak. Százhuszonhetedik országos ülés, a KK és RReknél, márt. 21-ikén d. e. 10 órakor. Az ülés kezdetével egy megyei követ febr. 13-ikai orsz. ülésben tett kijelenté­sének a naplóba hibásan történt iktatása ellen szólalt föl, ön­­igazlásául. Tanácskozásba veendőnek jelentvén ennekutána elnök önmga a Hajdúkerületek belrendezete sorsz. szavazata iránt készült munkálatot, fölolvast­atá Széll Imre nádori ité­­lőmester által az ide, ugyszinte a jászkunkerületi munkálatra vonatkozó üzenetet, mellynek tartalma következő.“ „A KK és RRek a Hajdu-és Jászkun-kerületek belszerkezete és or­szággyűlési szavazatjoga iránt ugyanannyi törvényjavaslatot idemellékelve a mélt FőRRekkel közölvén, valamint a sz.kir. városok ügyében úgy e kerületekre nézve is, a közleti tör­vényjavaslatok szerint megállapított országgyűlési szavazato­kat a be­rendezés által föltételezve s azzal együtt múlhatlan kapcsolatban lenni világosan kijelentik.“ — Előterjesztő kö­vetkezve az illető kerület képviselője általánosságban küldői­nek azon méltányos kivonatát, hogy a KK és RRek a munká­lat tartalmának megállapítása közben a kérdéses kerületnek korábbi törvényes, históriai és szabadalmas állapotára s vi­szonyaira figyelemmel legyenek.­­ A tárgyalásba vett sza­kaszok lényegesbjei iránt mind az illető követek, mind elnök­­ö nmga és némely megyei képviselők előterjesztették módo­sítási javaslataikat s észrevételeiket, mellyek egyébiránt, az igen gyér teremben s kevés figyelem közt, többnyire siker nélkül hangzottak el. Hosszabb fölvilágositások,ellenészrevé­telek s czáfolatok nyomán keletkezett némelly módosítás közben a vizsgálat a 40-ik (s rendezett szám­sor szerint 42ik) szakaszig haladt. Leglényegesb változás történt a 39-ik -ban melly szerint az adományos hajdúk, hasonlag az or­szágos más nemesekhez személy- vagy fej­adót nem fizetnek. Az ülés d. u. 2­2 óra után végzödék. A 119ki főrendi orsz.os ülésben említett, egy m. főispán által tartott beszédének imez veleje: Vannak az életben olly tartozások, mellyekért akár mikora minő kötelesség, olly édes érzelem is, a mélt. Fő-Rének díszes koszorújában min­denkor hálás örömmel emelem szavamat, valahányszor azt tőlem nemes sorsosaim alkotványos jogainak s kiváltságainak résztvevő pártolása igényli. Midőn én a nemességről szólok, a Z-se­b rész 9-ik czimének 7-ik §-a szerint, azon értelmet adom szavaimnak, hol az van: „per nobiles autem hoc in loco generaliter universos dominos Praelatos, Barones, caet­ros­­que Magnates, et alios regni hujus Proceres intellige, qui (si­­cut praenarratum est) una, ejusdemque libertatis praeroga­­tiva semper muniuntur.“ Ebből kitetszik, hogy a nemesség hazánkban jogaira nézve közös. Én midőn szívemből kívá­nom, hogy a városokban a f­elvigyázás, jólét és rend beho­­zattassék, soha nem akarnám, hogy ez történjék a nemesi kiváltságos rendnek és sarkalatos jogainak némi csorbítá­sával. Át van az ázsiai magyar törzsökű nemzetnek vé­rébe szőve a szabadság eszméje, ezt tanúsítják minden intéz­kedései, hajdan szabadon választá önmaga királyát, ettől azonban sok zavarok, összeütközések miatt később elállóit, de még most is vannak díszes hivatalok, miilyen a nádori és koronaőri, és a megyei hivataloknak minden bírái, melyek­nek elsőbbjei az országos, az utóbbiak pedig a megyei ren­dek által választatnak. Ebből világos, hogy a megyei nemes­ség ezen alkotmányos jogánál fogva, önmagának nemes bírót választhat. De ha meg­áll ezen javaslott szerkezet, akkor ó vá­rosokban­­kizáratnának a nemesek, azon jogból hogy maguk­nak bírákat válasszanak; mert először, létezhetnek a váro­sokban aféle nemesek, kik sem olly vagyonnal nem bírnak, millyet megkíván a törvény, hogy avval polgári jogot gyako­rolhassanak, sem másodszor, olly mesterséget nem űznek, melly szinte a polgárosításra szükséges; de harmadszor,nem is volnának elegendőkép kiművelve, hogy ennélfogva polgári jogot gyakorolhassanak. Az illy nemeseket a városok ható­sága alá rendelvén, nekik a biróválasztásban az előbocsátott képességük netaláni hiányában semmi joguk nincsen. Ter­veztetik továbbá az, hogy olly nemesi telkek vagy udvarhe­lyek, mellyek a város területében vannak, de hatósága alatt eddig nem léteztek, lakosaira nézve a város hatósága ter­jedjen ki, s noha az illyetén nemes telkek tulajdonosai föld­­birtokosok, és ezeknek a város physicai kiterjedésében fekvő birtokuk vagyon, de ezen birtok a törvény értelmében - a város területéhez nem számíttatván, a polgári jogok gyakor­ 134­ latára ez oknál fogva őket népi jogosítja; és ámbár a birtok ollyan, melly ha polgári volna, választási jog gyakorlatára elegendő qualificatióval bírna; de a felhoztam oknál fogva azok tulajdonosai: a választási jogot a városokban még sem gyakorolhatják, s bírája választásához — ki becsületéről s életéről ítél — járulni soha sem fog. Említem még azt, ha az illy nemesnek polgári qualificatiója van, és ekkor a polgári jogokban és választásban részesíttetik, még illy nemesnek is soha nem lesz akaratja szerint választott bírája, mert ő min­dig kisebbségben maradandó­s hozzájárult ugyan a válasz­táshoz, de soha sem fogja választhatni azt, kit óhajt. És ha vannak hazánkban és léteznek alkotmányos rendek, úgymint: praelatusok, bárók, nemesek és városok, ha mondom léteznek külön rendek, azoknak vannak külön jogaik és kötelességeik; veszem például a mélt. Fö­RRet, kik közül sokan csak szüle­tésüknél fogva személyenkint hivatnak meg az országgyűlésre, és akint ott részt is vehetnek, és ez azon jog, mellyet a FO­Rt. születésük és állásuknál fogva, mint ollyanok, joggal igényelhetnek. Vannak a nemességnek is jogai, mellyeket szinte követelhet; tudjuk hogy ez előtt a nemesség szemé­lyesen jelent meg az országgyűlésen, ezen joga azonban meg­szüntetett; vannak a polgári rendnek is külön jogai, de mind­egyik rend tartsa meg a magáét, és egyik se kívánja terjesz­teni jogát a másiknak csorbításával, és higgyék el a mélt. Fo­ RR., hogy ha ezen dologba mélyebben betekintünk, bizony bizony a nemességnek, melly századokon keresztül e hazáért vérzett, már sok kiváltságát veszély fenyegeti. A nemesség ennek előtte biráját választotta, és a városi hatóság alá ren­delve nem volt; a nemesség a város által ennek akaratja szerint nem adóztathatott, mert a fenálló törvények nyomán a város akkor is, midőn adót vetett ki, a nemességet össze­hívni köteleztett; most már a nemesség úgy­szólván csak fe­jétől maradt teher­mentes; — de várost ismerek, hol a pol­gárok szinte fejadót nem fizetnek, s erre nézve is identi­­ficálva van már a polgárság a nemességgel. S ezenkívül fenmarad olly kötelesség a nemességre, mellyel a polgárok nem tartoznak, t. i. felkelés, subsidium és orsz.gyülési költsé­gek fizetése. Akkor, midőn a haza veszedelemben forog, mi­dőn a nemesség kötelessége teljesítésére felhivatik, azon sze­gény nemes ember fejenkint tartozik a haza védelmére felál­­lani; és minél számosabb az, ki védelmezi a hont, annál biz­tosabb a remény, hogy a védelem süker nélkül nem marad; — és ekkor mi, kik vagyonosabbak vagyunk, nem kelünk fel személyesen , hanem azoknak tisztes soraiba sokszor egy zsoldos szolgát állítunk helyünkbe, és csak pamlagokon he­verve az újságból olvassuk, mikint vérzettek el nemes tár­saink a haza védelmében a csaták mezején. Ho­­gy a nemes­séget alárendeljük a városi hatóságnak, kihal azon kölcsönös éltető viszony, mellynek egynek kell lenni a megyében, és a mi egyedül csak képes fentartani a municipális élet garantiá­­ját, melly e század második tizedében alkotmányunk fentar­­tására olly elszántság s lelkesedéssel mutatkozott; és ha ez történik, előre látható, hogy annak a municipális életre rész behatása lesz. Egyébiránt, ha a haza javát elő akarjuk moz­dítani, azt ne tegyük úgy, mint a hullámzó tengeren úszó ha­jósok, kik midőn a veszedelmet máskép elkerülni nem tudják, legdrágább kincseiket a mindent elnyelő tenger örvényébe vérző szívvel a hajó párkányán kidobálják. Még nem­ látom hazánknak illy hullámzását; remény­em hogy az átalakulás békés után megtörténhetik; nem is látom át, hogy miért áldoz­zuk fel és vessük ki ezen legdrágább kincset a hajó párkány­zatán, azon kincset, mellyet őseink annyira megóvtak, és mellyet nekünk ereklye gyanánt őrizni kötelességünk; én legalább dicsőségemnek tartom azt mindenkor, és minden alkalommal védeni. Ha szabad képekkel élni, hallottam ősi alkotmányunkat hasonlítatni egy terebélyes nagy cser­hez, melly magában díszes. Nyíltan megmondom, hogy ezen cser, melly alatt hajdan őseink nyugalmat találva, annak lombjaiból hős tetteikért hervadatlan koszorúkat szerezze­­nek; az úgynevezett kor kivonatainak mesterséges szabdalását romlás nélkül ki nem állhatja. — Mi engem illet, rendíthet­­len feltételem az, hogy annak ollgaténi nyesésére, jobbomat felemelni sohasem fogom. Azonban nem ellenzem a javításo­kat, sőt a városokban is azoknak szükségét elismerem; de ama, hogy azok a rendet fentarthassák, nem kívántatik több, mint hogy rendőri tekintetben legyenek alávetve azon neme­sek , kik a városban laknak; ez akármi­nemű zavarodások­­nak csillapítására elégséges, és akkor a város rendőri sza­bályokhoz nyúlhat. Mondhatom, hogy 1832-es évben, midőn én a Kir. táblájánál Bács megye részéről mint követ szeren­csés valók lenni, akkor átmenvén az úrbéri törvényeken, úgy volt lelkesítve a haza, hogy nec unico quidem excepto, mind a kilencz rendszeres munkálatot el akarta végezni, bevé­geztetvén az úrbéri munkálat, a törvénykezés és ítéleszékek elrendezésére mentünk, és a városi bíróságokról alkotott Hl-ik téz­ben azon évi iratoknak 2-ik kötete 331-ik lapján olly javaslat létetett, hogy nemcsak a nemeseket, hanem azoknak cselédjeit sem akarta az országgyűlés a város ható­sága alá rendelni, mellynek szavai épen igy szólnak: — „§. 7. A nemesek pedig mind két nemen lévő cselédjeik, feljebbi §-ban meghatározott eseteken kívül, a városi bíróság alól, úgy vagyonaikra, mint személyeikre nézve, tovább is kivétet­ve maradnak.“ M Ilyen volt még a gondolkodás módja az 1832/6-ki országgyűlésének; nem mondom, hogy azóta nem haladtunk, hanem legyen bár ez olly haladás, mellyet majdan a nemzet haladása kövessen. Ha méltóztatnak a FO­RR. ke­gyesen megengedni, bátor leszek még egyet felhozni, t. i. az 1826-diki országgyűlés alkalmával, midőn april 17-kén ő Felségének az előleges sérelmek felterjesztettek, ez vala a mélt. Fő-RR. és a t. KB. és RR. által elfogadott felírásnak tartalma, s ezek valának még az akkori törvényhozásnak elvei: „Sed praeterea innegabile est, relate ad Regnum Hun­gáriáe illud , quod Rex in sequelam in­auguralis suae­spon­sions, constitutionalibus legibus adversum volle nunquam possit, quod provide non leges adiibilis remediis­­subordi­­nari, sed remedia­talia quom­ debeant, quae cum fundamen­­tali constitutione Regni componi possuni.“ — És így meg lé­vén az alap szabva, nekünk csak a törvényeket úgy kell ido­mítani , hogy az alkotmányos alapelvnek megfelelhessenek; mert kérdem: mellyek tehát azon alaptörvények a magyar alkotmányban, mellyeket többé változtatni nem lehet? Ha nekem minden alkalommal, és minden országgyűlésen resz­ketnem kell, hogy ez vagy amaz törvény változtattatni fog, ekkor alkotmányunk ollyan, mellyel kérkedni nincsen mit. Hát nincsenek olly törvényeink, mellyekre még fejedelmeink is esküsznek, hogy azokat mind önmaguk megtartani, mind pedig mások által sértetlenül fentartatni fogják? Ha ollya­nok nem léteznek, mellyek hát azon alaptörvények, mellye­ket alkotmányunkban fentartani kívánunk? Ne mystificáljuk magunkat, s ha nem ismerjük el, fájdalom, hogy ollyanok léteznek, tehát csináljunk egy tabula rasát. Ha ősi alkotmá­nyunknak alapjait menten tartani kívánjuk: mellyek azon alapok, amellyek azon noli me tangere? mellyek azon erek­lyék, mikhez szentségtörés nélkül nyúlni nem szabad? Mert ha ezek sem soroltatnak a noli me tangere alá: mi tehát azon alkotmánynak alapja, mellyet olly szívesen védenék? Köte­lességemnek éreztem ezeket nyilvánítani, s ezek után ünne­pélyesen kijelentem, hogy akármelly törvényre nézve, míg­alkotásáról van a szó, ellen­véleményemet kinyilatkoztatni szabadságomban áll; azonban ha ez, bár akaratom ellen, hozva lesz is, azt megtartani szent kötelességemnek ismeren­dem.—Történtek e szellemben még számos előadások, mely­­lyekkel csak rendőri tekintetben kivántatott a városnak az ott lakó nemesek feletti törvényhatósága. Egy mélt. grófnak abeli állítására: ne ad normam aliarum provinciarum guber­­nemur, egy m. báró­i főispán válaszolt, hogy e szavak nem jelenthetik azt, hogy mi a más, kivált alkotmányos országok­nak hasznos és ide alkalmazható intézkedéseiket el ne fogad­juk, mert ez volna minden józan haladásnak legfőbb akadálya. De a most idézett szavai a mélt­ grófnak csak olly érte­lemben vehetők, hogy mi akaratunk ellen ne kormányoztas­­sunk más tartományok mintája szerint. Egyetértek, folytatá­s abban, hogy az, a­mit ki a közjóért tesz, nem áldozat, hanem kötelesség; de más részről legyünk méltányosak, és ne vegyük rész néven ha azok, kik százados szokásokhoz s eszmékhez ragaszkodnak, és az annyiszor, s itt ott gúnyosan említett parlamenteket olly nagy becsben tartva, fájlalják, ha híven őrzött parlamentjük átlyukasztatni szándékoltatik, ha az illy parlamenttőli elválás nem áldozatot, de bizonyosan olly megtagadást feltételez, a mellynek mértékét kiki egyéni­ségéhez képest érzi. Vannak azonban tekintetek, melyek­nek nemcsak nemesi kiváltságokat s parlamenteket, de min­dent mást alá kell rendelni; illy tekintet pedig a személy s vagyonbeli bátorság, vagy­is a közcsend és rend, ezeket pe­dig csak úgy lehet feltartani, ha a városokban lakozó nemes­ség nem csak rendőri, hanem büntető tekintetben is a váro­soknak alá rendeltetik. A rendőri egyedüli alávetést, már csak azért se tartom elegendőnek, mert e közt, és a kriminális tet­tek közti határvonalt alig lehet kijelölni, és ha lehet is, ezét csak akkor érezhetnék utót, ha mind a rendőri, mind a bün­tető eljárás ugyan nem azon egy testületre bizatik, de ezen esetben ismét a határvonalak kijelölése szükségtelen. Én t. i. az által, ha a városokban lakozó nemesek rendőri és bün­tető tekintetben a város hatósága alá tétetnek, még egy olly fő czélt vélek utolérhetni, mellyre kell mindenek előtt egy bölcs törvényhozásnak törekedni, és a mellynek utol­érése még­is a legmélyebb belátású törvényhozásnak is csak igen ritkán sikerül, és ez­ a bűntetteket megelőző Coraeventiv­ módban vagy­is olly törvény általi intézkedésben áll, melly az emberekben a bűntettnek elkövetésére, kedvét fojtja el. A városokban lakozó nemes bizonyosan semmitől sem fog any­­nyira irtózni, mint azon eszmétől, miszerint­­ az eddig olly maga alatt nézett polgári bíróság által ítéltessék, főkép olya­nokban, mellyek olly becsben tartott parlamentje által ki­­tüntetett becses személyét legközelebbről érdeklik. A psy­­chologiának csalhatatlan szabályai szerint tehát, ez hatalmas ösztönül fog a kihágásokra hajlandóbb nemességnek arra szolgálni, hogy ollyas­mit el ne kövessen, mi­nt a lenézett olly polgári bíróság kezeibe keríthetné, a mellyről okkal vagy ok nélkül azt hiszi, hogy gyűlöletességgel viseltetik a nemesi rend iránt; s ez az, mit én praeventiv módnak neveztem, s a melly által bizonyosan a városokban sok cri­minalis és ponitialis kicsapongásoknak eleje fogna vétetni. — Ezen nézeteket, valamint általában a kérdés velejét még in­kább kifejté egy m. gróf. Mindenki, úgymond, a legnagyobb garantiát önválasztotta burájában találja; de épen ebben rejlik az ok, hogy ezentúl a territoriális törvényhatóság több ne­mesekre nézve nyomasztó lesz, miután eddig minden nemes minden választói qualiticatio nélkül biráját választotta, jöven­dőre pedig azon városban lakó nemes, ki e megkivántatósá­­gokkal nem bir, olly biró által fog ítéltetni, kinek választásá­ba be nem folyt. Nincs ország, mellyben a nemesség előjo­gairól olly békés utón lemondott volna, mint most hazánkban czéloztatik; s én abban helyzem legnagyobb dicsőségünket, hogy nemességünk olly jogról, melly más országokban csak forrongás vagy önkény által töröltetett el, önként s a méltá­nyosság érzetében lemond. Nem vadászok dicsőséget, de azt sem kívánom, hogy érdemünket önmagunk aljasítsuk, s a sze­rénységet annyira túlfeszítsük, hogy olly végzést, mellyel egész Európának tisztelnie kell, semminek lealacsonyítsunk. Én tehát a tárgyat főfontosságúnak tartom, miután olly jog­ról lemondunk, mellyet századok óta a legbecsesbnek tar­tánk. De az előjog nagysága nem elégséges ok előttem, hogy róla le ne mondjak, ha ezen lemondástól a köz­rend fentartása függ. Ezen jog kétségkívül szintúgy tulajdona minden ne­mesnek, mint akármelly más birtok, pedig tisztelem a tulaj­dont; de ha egyesnek tulajdona miatt a közbátorság veszé­lyeztetik s miatta a rend­ben nem állhat, akkor alárendeltes­sék a tulajdon a közjónak. Hogy jelenleg a városokban a ne­messég szabadalmai miatt a rendet fentartani nem lehet, már több szónokok bebizonyíták; én e helyütt csak azt kérdem: irazságos, méltányos-e, hogy ha a nemes a várostól azt kí­vánja, hogy őt a polgárok ellen otalmazza, a városnak más oldalról szabad ne legyen polgárait utalmazni ugyanazon

Next