Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-03-22 / 23. szám

23. szám. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel, — a Századunk terjedelmesb politicai s ro­kon tudományi­ értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. H­ÍRNÖK Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Martius 22. 1844­ Megjelennek e lapok minden kedden és pénte­ken. Előfizetés­e 15-dik félévre postán 6 fr. 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgal­ma­s­o­k árellenében a 245. sz. ház lső emeleté­ben, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Jelentjük a t. ez. közönségnek, hogy az első évnegyedről m­ég néhány teljes számú példánnyal szolgálhatunk, egyszersmind, hogy a második évnegyedre, ápril­isétől június végéig szinte fogadunk el előfizetést postán 3 frt 24 krral, helyben, boríték nélkül 3 írttal pengő pénzben. szerte. Tartalom. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Halálozások. Adakozások. Országgyűlési közlés. 174-ik ker. ülés. A jászkun kerületrendezési munkálatban történt változtatások hitelesít­ve. 125—127 országos ülések mind a két táblán. A FeRRek a vá­rosi munkálat fölötti tanácskozást folytatják. A KK és RReknél a választási és köztanácskozási törvényjavaslat vizsgálata bevégezve. A febr. 6-ikán kelt k. kir. leiratra költ kerületi határozat megvitatva s helybenhagyva. Az országgyűlésnek évenkinti tartását magában foglaló csongrádi indítvány szinte elfogadva. A hajdúkerület ren­dezési munkálat vizsgálata szőnyegen forog. — A 119-ik főrendi tanácskozás részletei. — Tudósítások. Szatmár, Zemplin me­gyéből s Aranyosszékről. Vegyes közlemények. Ausztria. Ragusában uj földrengések. Nagybritannia. O’Connell Bir­­minghamban. Franczi­a­ország. Arago Paris erősitvényeiről. Spanyolország. Alicante bevetetett­ összeesküvés a k. család élete ellen.] China. Kis futár. Hirdetések. Magyarország és Erdély. Halálozás. Honunk hölgykoszontja egyik első nagy­ságú fénycsillagát, a szenvedő emberiség, a jótékonyságnak s munkás emberszeretetnek egyik angyalát veszté. Özvegy gr. T­el­eky László­n­é, báró Mészáros Johanna, 8 hó­napig tartott betegség után mellvízkórságban Pesten már­­tius 12-én meghalt. A hon, melly e nemes hölgy emlékezetét áldással kiséri, s különösen a budapesti szegénység, melly­­nek irgalmas gyámola volt, a pesti jótékony nőegyesület, mellynek — úgyszólván — alkotója, s sok éveken át fentar­­tója vala, smellynek czéljaira tömérdek ezereket áldozott, és minden emberbarát, ki a szelíd hölgyerényt, a gyöngéd, ma­gasztos nőjellemet felfogni képes; minden magyar, ki a ki­­tünőleg magyar hölgyekben nemzetiségünk őrangyalát tisz­teli; mély megilletödéssel hajlik meg e hölgynek sírja mellett, s emlékezetét áldva osztozik a bánat könyviben, miket gyer­mekei gr. Tel­eky József Erdély nagy kormányzója, Ádám, magyar huszárezredes, Sámuel a dunamelléki helv. v. egyházkerület fő­gondnoka, László, a Főrendi tábla egyik kitűnő szónoka, s Auguszta, gr. Degen­föld­i t­­róné, s velők a gyámoltalan szegények szenvedő serege az elhunytért hallatnak. A nm. m. kir. udv. kamara az ipolysághi sóhivatalnál megürült beszedő hivatalt Schöpf Miklós karlopagói k. só és harminczadi ellenőrre, ennek hivatalát Planinatz fiumei k. sómázsamesterre, ezét Burdács János buccak­ik. sómá­­zsamesterre, ezét Lipovchich fiumei sómázsájóra, továbbá a megürült dömölki sóbeszedő hivatalt Merzsey Ferencz ba­jai k. sóellenőrre, ezét Lenhardt János ipolsághik. ellen­őrködő sómázsamesterre, ezét Keszlerffy Károly k. só­mázsamesterre, ezét Szilágyi Mihály k. sómázsálóra hely­beli fokzserinti előléptetéssel, ugyszinte ennek hivatalát Obitz Ferencz selmeczi k. sópajtaőrre, ezét Bakó Adolf néhai katona kadétra, végre a karlopagoi megürült sómázsa­­mesteri hivatalt Frideczky Barabás kilépett kir. magyar testőrre, s eddigi selmeczi sóhivatali gyakornokra ruházá. A nm. m. kir. udv. kamara Pajthényi Ambrus, po­roszlói k. sómázsálót szolnoki k. sómázsálóvá lépteté; ennek hivatalára pedig Rosztoczky János szatmári k. sópajtnört alkalmazá. Országh János, gácsi k. ellenőrködő sómázsamester f. é. febr. 17. meghalt. A zimonyi k. harminczadi­ segédállomás megürült. Adakozás. Tek. Szentp­ály László Ugocsa megye jelenlegi képviselőjének két kis fiai a pesti gyermek­­kórház számára szerkesztőségünkhöz két pá­rtot tettek le, hogy azt az illető kezekhez átszolgáltassuk. Országgyűlési közlés. CLXXIV-ik kerületi ülés, márt. 19-kén d. e. 10 órakor. Elnökök: Kroner Lajos Moson és Semsey Albert Sáros megyék követei. Naplóvivő: Eischl János. Jegyzői helyettes: Vuk­o­vics Sabbas. Teendő gyanánt a Jászkunkerület-rendezési munkálatban történt változtatások hitelesítése volt napirendre tűzve. Az illetékes jegyzőnek tá­vollétében Vukovics Sabbás olvasó a nevezett módosítá­sokat, mellyek minden változtatás nélkül helybenhagyattak, s az e szerint alakított munkálat az országos ülésbe vitetni ren­deltetett.­­ Más tárgy hiányában az ülés mintegy 93/4 óra tájon véget ért. Száz huszonötödik országos ülés mart. 19én d. e. 11 órakor. Bemutattatván a kerületi elnökség által sze­mélynek ő mmgának a kerületileg megállapított jászkunkerü­let-rendezési munkálat, tanácskozásba vétetett folytatólag a szőnyegen forgó kicsapongási törvényjavaslatnak 44 tik­ja, melly azon esetbeni teendőkről szól, ha a közbejött rendbon­tás fékezésére a megyei rendes kezerő elégséges nem volna. Ezen szakaszra, nemkülönben a következettekre is előadó el­nök ő­rmga saját észrevételeit, az illető megyei követek pe­dig utasításuk parancsolta módosító javaslataikat; gondos­kodni kívánván különösen olly választási székhelyekre nézve a rend és közbátorság föntartásáról, hol helyben állomásozó katonaság nincs , ennek tehát netalánt szükség esetén leendő alkalmazhatása végett előre kívántak gondoskodni, hogy a katonai erő, nem ugyan fölállítva, hanem szállomásozáskép eleve berendeltethessék a székhelyre. Javaslatuk azonban, mint a szabadsággal ellenkező, intézkedést magában foglaló­nak állított, el nem fogadtatok. Hasonlókép viszhang nélkül maradtak a főispánok, s illetőleg megyei elnökök s őrszéki ta­gok kihágásainak büntetésérül szóló 49—50 szakaszokra tett megjegyzései elnök ő­nmagának s némelly megyei követek­nek; kik a főispánokra azért, mivel úgyszólván minden ható­ságuktól s jogaiktól megfosztanak, büntetéseket szabatni a dolog természetével összehangzásban levőnek nem látták, s a mennyiben kihágást követhetnének el,­­ ez iránt már a büntető törvénykönyvben megállapított büntetéseket elegen­dőknek vélték. Mellőzzük ez alkalommal a nyilatkozatok rész­leteit, minthogy azokat a 143—145 kerületi ülésekről nyúj­tott közlésünkben elég terjedelmesen adtuk; csak azt jegyez­zük meg, hogy II. megyének egyik követe, a szerkezetnek el­nök ö­nmaga javaslata szerinti módosítása mellett nyilatkoz­ván, követtársának ellenkező kijelentése által elidáltatott.­­ Az országgyűlési követek választásáról szóló Il-ik részben foglalt szakaszok iránt szinte történtek némelly észrevételek, s követi qualificatio gyanánt több megyei követ szorgalmazva 30 évnek megállapítását, megjegyeztetvén különösen K. megye követe által, hogy e szakasznak is van még egy fönhagyott kérdése, t. i. a verificatio, mellynek elhatározásáig a munká­jat a FORRekhez át ne küldessék, a­mi egyébiránt a bíróság és a zsidó orvosok és sebészek iránti kérdésnek eldöntéséig különben is föntartatott. — Végül még az iránt folyt h­uza­­mos­ vita: valljon a magokat örökre megváltandott községek­nek a megyei gyűléseken egyenkint ! szavazat adassék-e? vagy a megyékre bizassék a kebelében levő községeknek adandó szavazat-mennyiség meghatározása, deugy hogy 50-et meg ne haladhasson. A többség az egyenkinti szavazat mel­lett nyilatkozék, s a szerkezet e szerint módosíttatván, a vizs­gálat csak hamar bevégeztetett. Az ülés d. u. 2 óra tájon osz­lott el. — Az üzenet, melly mellett a szőnyegen forgott mun­kálat a magas FőRRhez annak idején átküldetni fog, követ­kező: Üzenete a KK. és RRnek a megyei választó és tanács­kozó közgyűlések szabályozása iránt a m. FőRRehez. — A megyék választó s tanácskozó közgyűléseiben ez utolsó évek alatt gyakrabban történt rendzavarok s kihágások szükségessé tevén, a Kir. és RR. gondoskodását; — midőn e tárgyban el­készített törvényjavaslatokat ő cs. kir. Fenségéhez tisztelettel, a m. FORRhez pedig hazafiui bizodalommal küldik által, nem kételkednek, hogy ez ügyet, mellynek sürgető volta iránt az országban olly általános vélemény nyilatkozott, részükről is előmozdítani méltóztatandanak. Százhuszonhatodik orsz. ülés a KK. és RRnél mart. 20 án d. e. 10 órak. Elnök ö­nmaga az ülés kezdetével a KKnak és RReknek, a febr. 6-ról költ k. kir. leiratra folyó hónap 2-ikán elhatározott s 13-ikán szerkezetileg is megál­lapított határozatát tűzte tárgyalási sorozatra. Fölolvasá mindenekelőtt Széll Imre nádori ítélőmester annak tartal­mát, a­mint következik: „Határozata a KK. és RRnek az országgyűlési ifjúság által Szathmár megyei követ, Uray Bálint ellen elkövetettnek jelentett kihágás iránt f. é. febr. b­ káról érkezett k. k. leirat tárgyában.­­ A KK. és RR. ki­nyilatkoztatják, hogy általánosan részükről is helyeslik, hogy az országgyűlési szabad utalom sérthetetlenségéről a kor­mány gondoskodik, s abeli gondoskodását az iránt nyújtott biztositásnak veszik, hogy az 1790., 1807., 1811., 1839. évi események többé részükről ismételteim nem fognak; továbbá a k. k. leiratban azon elvet látván tettleg is elismerve rejteni, hogy a felhívott törvények megsértésének esetei az ország­gyűlésének bejelentendők; ezen elvet, a Kir. és RR. is magu­kévá teszik, és minden lehető további esetekre nézve is tel­jesítetni óhajtják, ennek nyomán, mi a k. kir. leiratban fog­lalt esetet illeti, mivel erről hivatalosan csaltak, leiratból értesültek, a megrendelt vizsgálat eredményét, magukkal egész kiterjedésében közöltetni kívánják. Egyébiránt jelenleg, midőn épen az összes büntető törvények felett tanácskoznak, egyes kihágásokra, külön büntető új törvények alkotásának szükségét nem látják; fentartják azonban maguknak, a köz­­tanácskozások alatti rendnek biztosítása tekintetéből, önkö­rükhöz tartozó ollyatén ház­szabályoknak annak idejébeni hozatalát, mellyeket a törvényes szólásszabadság és nyilvá­nosság alapján, czélszerüknek és szükségeseknek találan­­danak.“ — E határozat ellenében fölhivá elnök ő nmlga a KKat és RReket,hogy a főn érintett k. kir. leirat tartalma sze­rint a minden tekintetben szükségessé vált sikeres­ törvények alkotása iránt gondoskodjanak, minthogy maguk a házbel­­rendezetére vonatkozó szabályok, habár czélirányosak lesz­nek is, de a salvus conductus feltételeinek teljesen meg nem felelendnek.­­ Miután a fönforgó tárgy által leginkább ér­deklett megye képviselője röviden kijelenté utasításával egyező abeli kivánatát, hogy sikeres törvény alkottassák minden el­halasztás nélkül, II. megye követe emelt szót, mint monda, hogy azoknak, miket mondandó vala, a naplóban nyoma legyen, s a jövendőség láthassa, milly elégtételt von magának a közvélemény. Elmondá­s szerint mind azokat, mik Sz. megye elsőben Pozsonyba érkezett követének ittlétele óta történtek, s mikép szakadt vége a demonstrationak, melly­­hez hasonló jelenetek külföldön is a „közvélemény“ ki­folyásának tartatnak, é­s midőn a publicum valaki ellené­ben rászólását nyilatkoztatja , ez bizony disharmoniával jár stb. Elbeszélte azután a szóló : mi hogyan történt ama ke­rületi ülésben, mellynek végével az utczai demonstratio be­következett. (L. Hírnök 10 szám, 152 ker. ülés.) ebben ő a nemesis sajtolását látta olly egyén ellen, ki a nemzet és kor­mány közti visszavonásnak egyik fő oka volt, s kinek ellené­ben nem a karzatok, nem az ifjúság, hanem a tábla tette ma­gáévá az indignatio kijelentését, mert el merte foglalni azon helyet, mellyen egykor Kölcsey ült. — A szóló előadásá­ra megjegyző elnök ő nagymlga, hogy szerette volna, ha a mik történtek— nem történtek volna, vagy ha már meg kellett történniök, legalább a jövendőnek ne adattak volna át illyen módon; e részben tehát véleménye különbözik az előterjesztést tett követétől, de különbözik abban is, hogy közvélemény illy után nyilatkozhassék, s azt helyeselni vagy megszenvedni is lehessen alkotmányos orságban, hogy ellenvélemény miatt valaki hasonló bántalmakkal illettet­­hessék, különösen pedig hogy egy törvényhatóság kép­viselőjének illy megtámadásával akár a publicum, akár az országgyűlési ifjúság által a salvus conductus után útfélen lábbal tapodtathassák. — Illy véleményben volt számos kö­vet is, kik közül néhányan határozottan ellene nyilatkoztak a fönebbi szónok azon kijelentésének, mintha az indignatio­­nak fönforgó modorbani kifejezése nem annyira a karza­toktól, mint inkább magától a követi táblától eredt volna, mert állításuk szerint egy törvényhatóság követe fölött sem tör­het pálctát akár egy, akár több más törvényhatóság követe, s a salvus conductus erejét és a követi állás szeplőtlenségét megőrizni a táblának „solidaris“ kötelessége. — Ezen, s ha­sonló véleménynyilatkozatok ellenében más nézetek is fejlettek ki mind a közvélemény hatalmára, mind különösen a salvus conductus fogalmának miségére nézve. A közvélemény sza­bad nyilatkozatát védőleg külföldi példák idéztették, a sal­vus conductust pedig egy megye követe, mint a 163 ik kerületi ülésben, ma is úgy értelmezte, hogy az nem magánosok meg­támadásai, hanem csak hatóságoké ellen biztosítosít­ásaimat; melly értelmezésnek azonban számosan ellene nyilatkoztak, mert F. megye követének hasonlítása szerint ez esetben a sal­vus conductus szerint egy olasznak medve-ketreczéhez ha­sonlítana a tanácskozási hely, mellynek falain belül senki nem bánthatná ugyan a követet, de már a teremből kilépve a lépcsőkön letaszigálhatnák stb stb. Az érdeklett megye itt levő követe hasonlókép fölhíva érezte magát a vitály illy stá­diumában részint a követtársa ellen szótt vádak visszauta­sítására, részint a törvényhatósági képviselő állása független­ségének föntartására, kijelentvén hogy a táblát sem önmaga sem követtársa irányában bíráskodó hatalomnak el nem is­meri. A kedélyek mármár hevülni kezdettek, s a hallgatóság kaczaja és zúgása egyegy ízben megszakasztá az előadásokat. Elnök ö­nmaga többször fölhivá a KKat és RReket, hogy e kellemetlen tárgynak igen szétágazó részleteibe nem bocsát­kozván, csak a szőnyegen forgó határozat iránt terjesszék elő véleményeiket; a hallgatóságot pedig komolyan intette, hogy a tábla iránti tiszteletről meg ne felekezzék.­­ Történ­tek azonban mégis kitérengő fölszólalások, s előbbi fölhívá­sok következtébeni czáfolatok és viszonczáfolatok, mígnem elnök ,­nmaga ismételt kéréseinek siikerült a vitatkozás útjait a tárgyszerűség keskenyebb medrébe visszavezetni. A ha­tározat egyébiránt, úgy mint azt fönőbb előadtuk, változatla­nul megmaradt. — Következve egy másik, nem kevésbé je­lentékeny tárgy vezeték tanácskozásba, t. i. a 101 -ik kerületi ülésben szőnyegre hozott , s a 156-dikban tanácskozásba vett s elfogadott csádi indítvány az országgyűlésnek éven­kinti tartása iránt, melly igen huzamos vitályra s jelentékeny előadásokra nyújtott alkalmat. — A részletek közlését jövő számunkra tartván főn, a d. u. 3 óráig tartott ülésnek csupán eredményét adjuk ezúttal, melly az indítvány elfogadása volt. Százhuszonnegyedik s százhuszonötödik országos ülések a m. Főrendeknél mart. 18án s 20 án. E nagyfontosságu ülések főtárgya a városi munkálat 98 §-a.

Next