História 2006

2006 / 6-7. szám - PALASIK MÁRIA: Új nőideál

lat, hiszen csak nagyobb városokban működött. Nem volt kapható por­szívó. A Népszava 1956. július 1-jén arról számolt be, hogy a kölcsönző vállalat a nagyobb budapesti bér­házakban a házfelügyelőnél helye­zett el porszívókat és padlókefélő gépeket, amelyeket kölcsönözni le­het. Nem volt hűtőszekrény, azok a családok, akiknek volt régi jégszek­rényük, szerencsésnek mondhatták magukat. Ugyanakkor kevés volt az üzletekben a konzerv- és a mirelit áru. A háziasszonyok többsége rá­adásul ragaszkodott a saját készítésű ételekhez. Bár már a háború előtt létezett elektromos vasaló, a vasalók többsége még parázzsal működött. Jellemző, hogy a KSH kiadványában az egyes kereskedelmi cikkek for­galmáról szóló kimutatásban a ve­gyes iparcikkek között csupán a rádió, a motorkerékpár, a kerékpár, a tűzhely és a háztartási varrógép szerepel, nyoma sincs a háztartási kisgépeknek. Bár 1956 a javulás éve is, ma már szinte elképzelhetetlen, hogy az öltöz­ködés is mennyivel nagyobb gondot jelentett, mint napjainkban. Nem léte­zett harisnyanadrág, a nők többségé­nek pamut- és gyapjúharisnyáját gumi­­pertli tartotta. A lányok és az asszo­nyok télen bundabugyit hordtak, ha azt akarták, hogy ne fázzanak, kendőt vagy svájci sapkát tettek a fejükre és rosszul szabott lódenkabátot húztak. A min­dennapos testi higiéniára is másképp kellett időt fordítani: még nem volt tipikus a fürdőszobás lakás, de ahol volt fürdőszoba, ott is hetente legfel­jebb kétszer gyújtottak be a vízmele­gítő hengerbe. Nem voltak korszerű és elérhető tisztálkodási szerek, sampo­nok, kozmetikumok, testápolók, izza­­dásgátló szerek, valamint egyáltalán nem létezett szárnyasbetét és tampon sem, sőt a vatta is hiánycikknek számított. És hiánycikk volt a WC- papír is. Heti pihenőnapnak csak a vasár­nap számított, ami az asszonyok többsége számára a háztartási mun­kák elvégzésével telt. Kevés volt az ünnep, és ami volt, az is politikai tartalommal átitatva, társadalmi eseményekhez kötődött, többnyire kötelező részvétellel. Miniszter­­tanácsi határozattal 1952-ben kará­csony másnapját, 1953-ban pedig húsvét hétfőjét munkanappá nyilvá­nították. A mindennapok gondjai, az ellá­tás okozta nehézségek valószínűleg hozzájárultak 1956 őszének feszült politikai közhangulatához is. Mind­ezzel 1956-ban tisztában volt az MDP vezetése is. A második ötéves tervnek a pártvezetés által júliusban tárgyalt változata foglalkozik a fenti kérdésekkel: „Széles körű intézke­déseket kell tenni a nők háztartási munkájának megkönnyítésére. Nagy mértékben fokozni kell a konzervek, a mélyhűtött és hidegkonyhai készít­mények árusítását. Ki kell terjeszte­ni az előrendelési rendszert és az áruk házhoz szállítását. Szélesíteni kell a mosodai és a vegytisztító háló­zatot, és javítani kell a szolgáltatá­sok minőségét. Többszörösére kell emelni a háztartási gépek kínálatát, öt év alatt 410 ezer mosógépet, 130 ezer porszívót, 63 ezer padlókefélőt, 87 ezer villamos hűtőszekrényt kell forgalomba helyezni” - rendelkezik a tervezet szövege. A megvalósítás­hoz azonban csak minimális forrást rendeltek. Ugyanekkor azt is tervbe vették, hogy a dolgozó anyák élet­­körülményeit és munkafeltételeit javítsák, 12 hétről 14 hétre felemel­ve a szülési szabadság időtartamát, a gyermek betegsége esetén 3 éves korig biztosítva a táppénzt. A forradalom lesöpörte az újabb öt­éves tervet a napirendről. Természete­sen a gondok ettől még megmaradtak, a nőkre nehezedő terhek csökkentését majd a Kádár- korszakban is többször kampányszerűen vállalta fel a hatalom. * Az ideológia és a gazdaság átformálta a nők többségének az életmódját az ötvenes években. Bármennyire is ne­héz volt ez az időszak, erőn felüli tel­jesítményt követelt az asszonyoktól, felgyorsította azt a folyamatot, amely­nek eredményeként sikerült széttörni a 20. század első felében a nőkről, a női szerepekről kialakult sztereotípiákat. Elfogadottá vált a dolgozó nő, nagyobb lett a szava a családban azáltal, hogy fizetést vitt haza. Előmozdította a fia­talabb női korosztályok sokkal gyor­sabb társadalmi elfogadottságát, ter­mészetessé vált, hogy a leánygyermek tanul és pályát választ, munkába áll, ami a nők gazdasági kiszolgáltatottsá­gának megszűnéséhez elengedhetetlen. A nagy átalakulásban a nők növek­vő szerepe, de a náluk különösen fel­halmozódott feszültségek mind hozzá­járultak aktív részvételükhöz a forra­dalomban s annak utóvédharcaiban. PALASIK MÁRIA A gyermekek töredéke járhatott bölcsődébe-óvodába. Fővárosi bölcsőde, 1953 A házimunkát megkönnyítő háztartási kisgépek - egyelőre csak plakátokon, 1956 MNM Történeti Fényképtár

Next