Hitel, 2003. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)
2003 / 10. szám - Alföldy Jenő: Szabadság és zsarnokság (Az Egy mondat a zsarnokságról utóélete és összevetése Paul Éluard Szabadság című versével)
H MŰHELY AI.FÖLDY JENŐ Szabadság és zsarnokság Az Egy mondat a zsarnokságról utóélete és összevetése Paul Eluard Szabadság című versével ányatott sorsú vers az Egy mondat a zsarnokságról, Illyés Gyula egyik leghíresebb műve. Története ma már a Nemzetiskéhoz hasonlóan történelem. Először 1956. november 2-án, az Irodalmi Újság 3. oldalán, a lap alsó felét betöltve látott napvilágot. A lap hasábjain a kor nagyjai szólaltak meg, s volt, akit e lapszámban való szereplése tett jelentőssé. Itt látott napvilágot például Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című verse. Illyés költeménye fölött baloldalt Füst Milán Emlékbeszéd Thuküdidész modorában az elesett hősök sírja felett című írása, jobboldalt Benjámin László verse, az Elesettek és Szabó Lőrinc publicisztikája, az Ima a jövőért olvasható. Megszólalt az újságban Németh László, és megszólaltak mások is. Az 1956-os forradalom utolsó előtti, győztesnek hitt napján kiadott újságszám az újjászülető sajtószabadság történelmi jelképe lett. Külön jelentősége van még a vers alá írt dátumnak is: a költő 1950-es évszámmal látta el művét. Arra utal ez, hogy hazánkban már hat éve tombolt a zsarnokság, és a mű csak ekkor, 1956 őszén jelenhetett meg, az ismert véráldozatok árán. A hat évig íróasztalfiókban őrzött költemény rögtön meghódította a közönséget. Szinte mindenki tudott róla. De már a megjelenés harmadnapján hosszú évekre, évtizedekre megpecsételődött a sorsa: november 4-én újabb erőkkel megjelentek a szovjet csapatok, a forradalmat leverték, s a vers tilalomlistára került. Legközelebb csak harminc évvel később, a költő posztumusz versgyűjteményében kaphatott nyilvánosságot (Menet a ködben, Szépirodalmi, 1986), legalábbis itthon. Különféle nyugati és jugoszláviai fórumokon többször is megjelentették, és a szabad világ rádióadásaiban is elhangzott, főként a szerző saját előadásában. Ez lehetővé tette hangszalag útján való további terjedését. A tollal, ceruzával vagy írógépen leírt „szamizdat”-másolatok is segítettek abban, hogy kisebb-nagyobb pontatlanságokkal ismertté váljon. A „végleges” változat rögzítése máig sem jutott nyugvópontra. Maga a költő is változtathatott az 1956-ban megjelent szövegen. A Menet a ködben (sajtó alá rendezte Domokos Mátyás) változata megegyezik az 1956-ban megjelent és a költő saját előadásában hanglemezről hallható szöveggel. Érdekes „szabálytalanságokat” tartalmaz - például a négysoros szakaszok váratlan lerövidüléseit -, s ilyesféle formabontás, vagy inkábblazítás, mindig is jellemző volt a költőre: a pedantériánál többre becsülte a pontosságot, a kifejezőerőt. A további variánsok némelyike mégis „szabályosan” kiegészül. Péter László nagy filológiai gonddal összeállított cikke szerint (Párhuzamos verselemzés, Tiszatáj, 1987/5. kötetben: Kívül a Körtöltésen, Tiszatáj Könyvek, 2001) a vers kerek 200 sorra rúg, míg a Domokos Mátyás-féle közlés csak 183-ra. A kiegészítések kétségtelenül a költőtől származnak, ezért jogosnak tetszik a feltételezés, hogy a 200 soros szövegváltozat a teljes terjedelem. Ez a változat azonban Péter László közlésében számos, nyilvánvaló sajtóhibával jelent meg az írásjelek, itt-ott hiányzó szótagok, névelők is utalnak erre („mert zsarnokság ott van / az óvodákban”, 69-70. sor). Az írásjelekben, éhezésben (vessző, pont, kettőspont, pontosvessző) következetlenségek mutatkoznak. Illyés sokszor élt a költői szabadsággal a magánhangzók éhezésében. Hitelesebbnek érzem például a „besut- [ HI ] 2003 . OKTÓBER