Hód-Mező-Vásárhely, 1877. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1877-04-22 / 16. szám

VI-ik évfolyam. 1877. 16-ik szám. Vasárnap, április 22-én. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : egész évre 4 ft, félévre 2 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, 1 tized, 1176. sz. a. Barsy Gy.-féle ház, külden­dők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszöri­nél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyílttérijén a háromhasá­bos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. Fölhívjuk előfizetőinket s lapunk pár­tolóit az April-júniusi évnegyedre előfize­téseik megújítására s lapunknak becses köreikben terjesztésére. Az előfizetési díjt, évnegyedre 1 forintot, helyben elfogadja szerkesztőségünk, továbbá Goldberger Rezső könyvkereskedő úr a főutcán (Po­­litzer-ház) s elfogadják lapkihordóink. Vidéki t. előfizetőinket kérjük, hogy előfizetéseiket egyenesen a szerkesztőség­hez II.-.TI.-Vásárhelyre elmezve (postautal­ványon) intézzék. Honleányainkhoz! Nem adózni a kötelességnek, nem munkálkodni a szerénységnek, nem takarékoskodni a szorgalomnak, annyi mint egy nemzet tönkretételére szánt szándékos kezet nyújtani. Ily gondolatok hatása alatt, midőn honleányaink­hoz, közelebbről városunk nemeskedlü s fenkölt gon­­dolkozású hölgyeihez szólunk, az a remény biztat, hogy hitünkben nem csalódunk ; hitünk megállja a tűzpróbát, amely együtt honleányaink igazi hazasze­retetének tűzpróbája is. Nem áldozatot, de takarékosságot, nem igények megszorítását, de egyszerűséget, nem halált, de éle­tet kérünk ezen sorokban a tudomásunkkal is meg­indult azon szent törekvésnek, amely a honleányi sziveket nem izgalomban, de dicső lelkesültségben tartja, hogy a hazai ipar pártolására egy s­zi­v vélt­­­él­ekke­l sorakozzunk; s midőn ezt teszszük, álljanak itt azon sorok, melye­ket hozzátok intézni bátrak és intézhetni szerencsé­sek vagyunk, amelyeket a „Nagyvárad“ után figye­lembe ajánlani az apáról — szent örökség gyanánt — a fiúra szállott honszeretet örök kötelessége nem­csak megkövetel, de parancsol. Honleányaink! Megnehezült az idők já­rása fölöttünk! Nehéz időkben pedig mindnyájunknak összetar­tására, józan gondolkodására és önzetlen hazaszere­tetére van szükségünk. Mindenki a maga módja szerint járuljon a ha­nyatlásnak indult társadalom támogatásához és újjá­szervezéséhez. És e nagy munkában emberi létünk jobb felé­nek, a hölgyvilágnak magasztos osztályrész jutott. Hölgyeinkhez fordulunk ez alkalommal, fölkér­vén őket, hogy lépjenek be a hazaszeretet templo­mába és pedig nem mulatni, táncolni és úgy ada­kozni, hanem áldozni fenkölt szellemmel és honleányi magasztos érzelemmel, magunkért, szeretteinkért és édes hazánkért. Pénzt ? — Nem! Munkát ? Azt sem. Rangot, dicsőséget! — Nem! — — — Hiúságot! Csak ezt. S az áldozás nem kíván más eszközt hozzá, mint ön­megtagadást, ezt is csak rövid ideig. A haza boldogsága, a nemzet jövője ettől függ. Tudjon a magyar csak négy évig önmegtagadó lenni, tudja magát csak négy évig összehúzni, csak négy évig tudjon takarékos lenni, — nem szükségből, hanem hazafias erényből, — és négy év alatt mint nemzet, mint állam, anyagi betegségéből kigyógyul. Meg tudnák-e ezt tenni, hölgyeim? — Önök szól­janak! — Az önök rokonszenves, anyai, testvéri hangja adja meg erre először a szent igent, melyet a haza oltára előtt rettegnek el s melynél magasz­­tosabb „igen“ szót még nem rebegett el hölgyajak. — Önök mondják ki ezt először s a férfikar nem fog rámondani mást, nem mondhat rá mást, mint: Áment! Olvassák csak el kérem a következő sorokat: A statisztikai hivatal kimutatásai szerint csu­pán szövet- és rövidáru-behozatalunk értéke 1870- ben 125, 1871-ben 211, 1872-ben 214, 1873- ban 208, 1874-ben 210 és az öt év alatt együtt 968 millió forintra rúgott. Öt év alatt 968 millió forint!* Ennyi ment ki Magyarországból szövet- és rövid­ árura s ez összegnek fele bizonynyal a feles­legnek, a divatnak, a fényűzésnek és nem a szük­ségletnek áldoztatott. Hátha ezen cikkekre csak felényit költenénk négy évig, a másik felét pedig amennyire lehetne, a hazai cikkekkel pótolnák és csak az elkerülhetlen­­ért folyamodnánk a külföldhöz. Nem azért, hogy visszautasítsuk a külföld iparát, nem azért, hogy daccal dacot ingereljünk magunk ellen, hanem azért, hogy magunkat összehúzva, hajainkból kivergődjünk. A külföldi ipar elutasítása a külföld kihívása lenne — anyagi párbajra, — és az ily küzdelem­nél soha nem lehet előre tudni, hogy melyik fél esik el; azt pedig nem akarhatjuk, hogy haj hajra halmozódjék, ellenség után ellenség támadjon, hanem hogy szomszédainkkal is jó barátságban maradván, csak ennyit mondjunk nekik : Szegények vagyunk, tartozásaink, kötelezettsé­geink vannak, melyeknek, mint becsületes, lovagias nemzethez illik, meg akarunk felelni, azoknak pedig csak akként felelhetünk meg, ha kiadásainkat alább­­szállítjuk s ha megtagadjuk magunktól azt az élve­zetet, melyet a külföld jeles gyártmányai, csecsebe­cséi nyújthatnak. Bocsássatok meg tehát érte, ha egy ideig a magunk darócában járunk és azokat a magunk munkásaival fogjuk elkészíttetni. Amely nemzet így beszél, az nem gyűlöletnek, hanem közbe­cs­ülésnek tárgya leend. Takarékossági egyleteket alkossatok, magyar hölgyek. Szenteljetek azoknak lobogót, és a lobogóra ez legyen írva: Egyszerűséget a hazafi­­ságnak! Ott vannak nőegyleteitek, ezek mindjárt kitűz­hetik a lobogókat. Intézzetek felhívást azon köz- és vidékhez, mely a nőegyletek jótékonyságát istápolja, bocsássatok ki aláírási íveket, tartsatok nagygyűlést és alakuljon meg a „Takarékossági egylet“ minden­felé. Dolgozzatok ki alapszabályokat, melyeknek a takarékossági egyletek tagjai alávetik magukat és tagja legyen ez egyletnek minden magyar, a h­aza­­fiságra és műveltségre igényt tartó honpolgár! Tegyétek ezt meg, nemes honleányok ! A kor­mány, ha csak támogatásra nem talál a nemzet ré­széről is, össze fog roskadni a sysiphusi munka alatt. Kormány mehet, kormány jöhet, de ha nemzetében támogató helyett nem fog találni másra, mint ellen­ségre, buzdító helyett izgatóra, serkentő helyett két­ség­beej­tőre, elismerő helyett gyanúsítóra, akkor ne­künk el kell pusztulnunk valóban, mert olyan kormány még nem volt, nincs és nem is lesz a világon, mely egy egész ország terhét saját egyéni vállaival bírja fentar­­tani és egy egész ország kötelességét teljesíteni, ha a nemzet egyebet nem tesz, mint tétlenkedik, panaszko­dik, követel és a fényűzés igája alatt gondolkodik. A ti­honleányi szigetekben nem ég a pártoskodás és pártgyűlölet tüze, szelíd égi láng az, ami a ti sze­rető lelkeitek előtt világit és fényt ád szemeitek kris­tályának ; — legyen tehát ez a láng most az, mely egygyé olvasztja a nem­z­et akaratát s összeköti a szi­veket varázserejü sugárszállal. Legyetek ti a kezde­ményezők, az egyetértés angyalai és egy szebb jövő hírnökei! És a takarékosságot nemcsak a szövet- és rövid­árukat illetőleg lehet életbeléptetni, hanem az élet minden ágát illetőleg, melyekből ismét és busásan ki­kerül a másik 968 millió­ért. Hölgyeink! tettre tehát! Ne karddal, mint haj­dan, hanem önmagatok takarékosságával mentsétek meg e hazát. A haza kér benneteket s volna-e magyar hölgy, aki balsorsában megtudná tagadni hazáját ? ... * Tehát csak 5 év alatt majdnem egy milliárd! Igen, de annakelőtte is úgy ment, csak selyemárukban behoztunk 1865-ben hatodfél, 1866-ban ugyanannyi, 1867-ben több mint 13, 1868-ban közel 20, 1869-ben több mint 21 millió frt árát, öltönyök- és pipere-árukban pedig ugyanezen idő alatt több mint 6 millió frt árát. A békés-bánáti ref. egyházmegye közgyűlése, (Vége.) Ezek után a gyomai egyház küldöttei egy épí­tendő uj iskola, a rittbergi egyház küldöttei pe­dig egy uj paplak tervét terjesztik be, amelyek is szakértőknek adatván ki bírálat végett, azok helyben­hagyása esetében megerősittetnek.­­ Majd a kunágotai egyház azon panasza s illetőleg kérvénye vétetik föl, hogy bár a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium teljesen elhatározta és részletezte az albert­falvai dunaáradás által elpusztult reform, családok Kun­­ágotára telepítését. É­r­k­ö­v­i Adolf jószágigazgató úr ön­h­at­al­m­ú­l­a­g, a t­e 11 felsőbb intézke­dés ellenére, 210 család helyett csak 182 család­nak akarja megadni a letelepülést; a házhelyek és föl­dek kiosztását a rendelt tavaszi idő helyett aratás utánra akarja halasztani; egy kataszteri hold földért a megha­tározott 150—200 o. é. frt helyett 218 frt 90 krt kö­vetel ; a nyugati rész helyett, ahová épen a betelepítés reményében az uj templom építtetett, a települőkkel az egész községet akarja körülvétetni , hogy a templomhoz és iskolához való juthatást megnehezítse, oda pedig róm. katolikusokat szándékszik telepíteni. Szóval min­denféle szekatúrát elkövet rajtuk, melynek amidőn tör­vényes orvoslásáért esedeznek, egyszersmind kérik az egyházmegyét s általa az egyházkerületet, hogy mivel tetemesen megszaporodtak, részükre egy nagyobb új iskola építkezésére engedélyt adjon és segélyt nyújt­son. Kérésük az egyházkerületre fölterjesztetni határoz­­tatik ; méltányos panaszuk békés után leendő elintézésére pedig segédgondnok­ut fölkéretik és megbizatik. — Ezt követte a k.­­m.-vásárhelyi reform, egyház ú­j iskola­­épittetésének örvendetes tudomásulvétele, amikor az ezáltal fölöslegessé lett rozzant iskolaépületek eladására is — ha az egyházkerület is helybenhagyja — az en­gedélyt annál inkább megadja, mert a vételár egy tabáni új iskola építésére céloztatik fordíttatni. Nemkülön­ben ugyanezen egyház tanácsának beadott azon vélemé­­nyes javaslatot, hogy midőn a többévi egy­házi adóval hátralékosok birtoka elár­­vereztetik, az ingatlan árából egyéb adókkal együtt az egyházi adó is levo­­n a­s­s­é­k , az egyházmegye pártolván, azon kéréssel ter­jeszti fel az egyházkerületre, miszerint hasson egész súlyá­val oda a magas minisztériumnál, hogy oly rendelet adassák ki, mely intézkedjék, hogy az egyházi adók is, mint más közadók, a betáblázott követelések előtt vo­nassanak le.­­ Ugyanilyen célzatú, de nem annyira gyökeres orvoslást ígérő volt a szentesi egyháztanács azon kérelme is, hogy az egyházkerület útján eszközöltessék ki, miszerint az egyházi adóhátralékok az ingatlanokra még azon esetre is bekeblezhetők legyenek, ha az illető adósok arra nyilatkozatot nem ad­nának, mely szintén felterjesztetni határoztatott. Végre sorra fölvétetnek és elintéztetnek az egyház­­kerület 1876. évi júliusi közgyűlésének az egyházme­gyére vonatkozó határozatai, így nevezetesen a 148-ikra, hogy terjesztessék be az államsegély célszerű fölosztása szempontjából, minő arányban fizetnek a lelkipásztorok a gyámpénztárba? válaszol egyházmegyénk, hogy ennek nem tehet eleget, mert itt a részvényesség csak önkény­­tes s az arányt igy kimutatni lehetetlen; az állandó se­gélyezést igénylő egyházak és belhivatalnokok neveit azonban beterjeszti. A 150-ikre, hogy a közös egyház­kerületi gyámpénztár eszméjét, hol az egyes egyházme­gyei lelkészé gyámpénztáraknak kiadni határozott 8000 frt államsegély-részlet tiz évig folyton tőkésittetnék s a 11-ik évben már ennek csak a kamata osztatnék ki a szűkölködő lelkészözvegyek és árvák között, hajlandó-e elfogadni ? azt feleli: n­e­m, mert annak kezelése a köz­ponton sok nehézségbe ütközik s a távolesők nehezen juthatnának belőle kölcsönhöz és kéri a régi mód meg­tartását. A 154-ikre, mely a lelkészi fizetés minimumára nézve kér nyilatkozatot, az egyházmegye egy bizottságot küld ki, melynek tagjai: Szalai István és Kovács Ferenc urak elnöklete alatt Hajnal Ábel nyugalmi esperes, Szől­­lősi Antal, Mészáros Sámuel, Szigeti Elek lelkipásztorok és Szél Ákos ügyvéd ; véleményes javaslatuk a gyomai gyűlésre beváratván. A 155-ikre, a megválasztott lel­kész hivatala elfoglalására megszabandó idő tárgyában 30 napot állapít meg. És — hogy többet ne említsek — a 240-ikre, hogy mily mértéket lát célszerűnek az uj mértékrendszer szerint életbeléptetni a belhivatal­­noki terményilletmények kiszolgáltatására ? az ú­j m­é­r­­ték mellett nyilatkozik, pártolván az uj mértékrendszer életbeléptetését. Törvényszéki tárgy — hála Istennek! — csak egy volt: a mezőberényi presbitérium ismert sajnos ügye. Amelyre vonatkozólag az e kerületi végzés végrehajtá­sára kiküldött bizottság bejelenti, hogy eljárása megy

Next