Hód-Mező-Vásárhely, 1877. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1877-04-22 / 16. szám
VI-ik évfolyam. 1877. 16-ik szám. Vasárnap, április 22-én. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : egész évre 4 ft, félévre 2 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, 1 tized, 1176. sz. a. Barsy Gy.-féle ház, küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyílttérijén a háromhasábos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. Fölhívjuk előfizetőinket s lapunk pártolóit az April-júniusi évnegyedre előfizetéseik megújítására s lapunknak becses köreikben terjesztésére. Az előfizetési díjt, évnegyedre 1 forintot, helyben elfogadja szerkesztőségünk, továbbá Goldberger Rezső könyvkereskedő úr a főutcán (Politzer-ház) s elfogadják lapkihordóink. Vidéki t. előfizetőinket kérjük, hogy előfizetéseiket egyenesen a szerkesztőséghez II.-.TI.-Vásárhelyre elmezve (postautalványon) intézzék. Honleányainkhoz! Nem adózni a kötelességnek, nem munkálkodni a szerénységnek, nem takarékoskodni a szorgalomnak, annyi mint egy nemzet tönkretételére szánt szándékos kezet nyújtani. Ily gondolatok hatása alatt, midőn honleányainkhoz, közelebbről városunk nemeskedlü s fenkölt gondolkozású hölgyeihez szólunk, az a remény biztat, hogy hitünkben nem csalódunk ; hitünk megállja a tűzpróbát, amely együtt honleányaink igazi hazaszeretetének tűzpróbája is. Nem áldozatot, de takarékosságot, nem igények megszorítását, de egyszerűséget, nem halált, de életet kérünk ezen sorokban a tudomásunkkal is megindult azon szent törekvésnek, amely a honleányi sziveket nem izgalomban, de dicső lelkesültségben tartja, hogy a hazai ipar pártolására egy sziv véltélekkel sorakozzunk; s midőn ezt teszszük, álljanak itt azon sorok, melyeket hozzátok intézni bátrak és intézhetni szerencsések vagyunk, amelyeket a „Nagyvárad“ után figyelembe ajánlani az apáról — szent örökség gyanánt — a fiúra szállott honszeretet örök kötelessége nemcsak megkövetel, de parancsol. Honleányaink! Megnehezült az idők járása fölöttünk! Nehéz időkben pedig mindnyájunknak összetartására, józan gondolkodására és önzetlen hazaszeretetére van szükségünk. Mindenki a maga módja szerint járuljon a hanyatlásnak indult társadalom támogatásához és újjászervezéséhez. És e nagy munkában emberi létünk jobb felének, a hölgyvilágnak magasztos osztályrész jutott. Hölgyeinkhez fordulunk ez alkalommal, fölkérvén őket, hogy lépjenek be a hazaszeretet templomába és pedig nem mulatni, táncolni és úgy adakozni, hanem áldozni fenkölt szellemmel és honleányi magasztos érzelemmel, magunkért, szeretteinkért és édes hazánkért. Pénzt ? — Nem! Munkát ? Azt sem. Rangot, dicsőséget! — Nem! — — — Hiúságot! Csak ezt. S az áldozás nem kíván más eszközt hozzá, mint önmegtagadást, ezt is csak rövid ideig. A haza boldogsága, a nemzet jövője ettől függ. Tudjon a magyar csak négy évig önmegtagadó lenni, tudja magát csak négy évig összehúzni, csak négy évig tudjon takarékos lenni, — nem szükségből, hanem hazafias erényből, — és négy év alatt mint nemzet, mint állam, anyagi betegségéből kigyógyul. Meg tudnák-e ezt tenni, hölgyeim? — Önök szóljanak! — Az önök rokonszenves, anyai, testvéri hangja adja meg erre először a szent igent, melyet a haza oltára előtt rettegnek el s melynél magasztosabb „igen“ szót még nem rebegett el hölgyajak. — Önök mondják ki ezt először s a férfikar nem fog rámondani mást, nem mondhat rá mást, mint: Áment! Olvassák csak el kérem a következő sorokat: A statisztikai hivatal kimutatásai szerint csupán szövet- és rövidáru-behozatalunk értéke 1870- ben 125, 1871-ben 211, 1872-ben 214, 1873- ban 208, 1874-ben 210 és az öt év alatt együtt 968 millió forintra rúgott. Öt év alatt 968 millió forint!* Ennyi ment ki Magyarországból szövet- és rövid árura s ez összegnek fele bizonynyal a feleslegnek, a divatnak, a fényűzésnek és nem a szükségletnek áldoztatott. Hátha ezen cikkekre csak felényit költenénk négy évig, a másik felét pedig amennyire lehetne, a hazai cikkekkel pótolnák és csak az elkerülhetlenért folyamodnánk a külföldhöz. Nem azért, hogy visszautasítsuk a külföld iparát, nem azért, hogy daccal dacot ingereljünk magunk ellen, hanem azért, hogy magunkat összehúzva, hajainkból kivergődjünk. A külföldi ipar elutasítása a külföld kihívása lenne — anyagi párbajra, — és az ily küzdelemnél soha nem lehet előre tudni, hogy melyik fél esik el; azt pedig nem akarhatjuk, hogy haj hajra halmozódjék, ellenség után ellenség támadjon, hanem hogy szomszédainkkal is jó barátságban maradván, csak ennyit mondjunk nekik : Szegények vagyunk, tartozásaink, kötelezettségeink vannak, melyeknek, mint becsületes, lovagias nemzethez illik, meg akarunk felelni, azoknak pedig csak akként felelhetünk meg, ha kiadásainkat alábbszállítjuk s ha megtagadjuk magunktól azt az élvezetet, melyet a külföld jeles gyártmányai, csecsebecséi nyújthatnak. Bocsássatok meg tehát érte, ha egy ideig a magunk darócában járunk és azokat a magunk munkásaival fogjuk elkészíttetni. Amely nemzet így beszél, az nem gyűlöletnek, hanem közbecsülésnek tárgya leend. Takarékossági egyleteket alkossatok, magyar hölgyek. Szenteljetek azoknak lobogót, és a lobogóra ez legyen írva: Egyszerűséget a hazafiságnak! Ott vannak nőegyleteitek, ezek mindjárt kitűzhetik a lobogókat. Intézzetek felhívást azon köz- és vidékhez, mely a nőegyletek jótékonyságát istápolja, bocsássatok ki aláírási íveket, tartsatok nagygyűlést és alakuljon meg a „Takarékossági egylet“ mindenfelé. Dolgozzatok ki alapszabályokat, melyeknek a takarékossági egyletek tagjai alávetik magukat és tagja legyen ez egyletnek minden magyar, a hazafiságra és műveltségre igényt tartó honpolgár! Tegyétek ezt meg, nemes honleányok ! A kormány, ha csak támogatásra nem talál a nemzet részéről is, össze fog roskadni a sysiphusi munka alatt. Kormány mehet, kormány jöhet, de ha nemzetében támogató helyett nem fog találni másra, mint ellenségre, buzdító helyett izgatóra, serkentő helyett kétségbeejtőre, elismerő helyett gyanúsítóra, akkor nekünk el kell pusztulnunk valóban, mert olyan kormány még nem volt, nincs és nem is lesz a világon, mely egy egész ország terhét saját egyéni vállaival bírja fentartani és egy egész ország kötelességét teljesíteni, ha a nemzet egyebet nem tesz, mint tétlenkedik, panaszkodik, követel és a fényűzés igája alatt gondolkodik. A tihonleányi szigetekben nem ég a pártoskodás és pártgyűlölet tüze, szelíd égi láng az, ami a ti szerető lelkeitek előtt világit és fényt ád szemeitek kristályának ; — legyen tehát ez a láng most az, mely egygyé olvasztja a nemzet akaratát s összeköti a sziveket varázserejü sugárszállal. Legyetek ti a kezdeményezők, az egyetértés angyalai és egy szebb jövő hírnökei! És a takarékosságot nemcsak a szövet- és rövidárukat illetőleg lehet életbeléptetni, hanem az élet minden ágát illetőleg, melyekből ismét és busásan kikerül a másik 968 millióért. Hölgyeink! tettre tehát! Ne karddal, mint hajdan, hanem önmagatok takarékosságával mentsétek meg e hazát. A haza kér benneteket s volna-e magyar hölgy, aki balsorsában megtudná tagadni hazáját ? ... * Tehát csak 5 év alatt majdnem egy milliárd! Igen, de annakelőtte is úgy ment, csak selyemárukban behoztunk 1865-ben hatodfél, 1866-ban ugyanannyi, 1867-ben több mint 13, 1868-ban közel 20, 1869-ben több mint 21 millió frt árát, öltönyök- és pipere-árukban pedig ugyanezen idő alatt több mint 6 millió frt árát. A békés-bánáti ref. egyházmegye közgyűlése, (Vége.) Ezek után a gyomai egyház küldöttei egy építendő uj iskola, a rittbergi egyház küldöttei pedig egy uj paplak tervét terjesztik be, amelyek is szakértőknek adatván ki bírálat végett, azok helybenhagyása esetében megerősittetnek. Majd a kunágotai egyház azon panasza s illetőleg kérvénye vétetik föl, hogy bár a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi minisztérium teljesen elhatározta és részletezte az albertfalvai dunaáradás által elpusztult reform, családok Kunágotára telepítését. Érkövi Adolf jószágigazgató úr önhatalmúlag, a te 11 felsőbb intézkedés ellenére, 210 család helyett csak 182 családnak akarja megadni a letelepülést; a házhelyek és földek kiosztását a rendelt tavaszi idő helyett aratás utánra akarja halasztani; egy kataszteri hold földért a meghatározott 150—200 o. é. frt helyett 218 frt 90 krt követel ; a nyugati rész helyett, ahová épen a betelepítés reményében az uj templom építtetett, a települőkkel az egész községet akarja körülvétetni , hogy a templomhoz és iskolához való juthatást megnehezítse, oda pedig róm. katolikusokat szándékszik telepíteni. Szóval mindenféle szekatúrát elkövet rajtuk, melynek amidőn törvényes orvoslásáért esedeznek, egyszersmind kérik az egyházmegyét s általa az egyházkerületet, hogy mivel tetemesen megszaporodtak, részükre egy nagyobb új iskola építkezésére engedélyt adjon és segélyt nyújtson. Kérésük az egyházkerületre fölterjesztetni határoztatik ; méltányos panaszuk békés után leendő elintézésére pedig segédgondnokut fölkéretik és megbizatik. — Ezt követte a k.m.-vásárhelyi reform, egyház új iskolaépittetésének örvendetes tudomásulvétele, amikor az ezáltal fölöslegessé lett rozzant iskolaépületek eladására is — ha az egyházkerület is helybenhagyja — az engedélyt annál inkább megadja, mert a vételár egy tabáni új iskola építésére céloztatik fordíttatni. Nemkülönben ugyanezen egyház tanácsának beadott azon véleményes javaslatot, hogy midőn a többévi egyházi adóval hátralékosok birtoka elárvereztetik, az ingatlan árából egyéb adókkal együtt az egyházi adó is levon assék , az egyházmegye pártolván, azon kéréssel terjeszti fel az egyházkerületre, miszerint hasson egész súlyával oda a magas minisztériumnál, hogy oly rendelet adassák ki, mely intézkedjék, hogy az egyházi adók is, mint más közadók, a betáblázott követelések előtt vonassanak le. Ugyanilyen célzatú, de nem annyira gyökeres orvoslást ígérő volt a szentesi egyháztanács azon kérelme is, hogy az egyházkerület útján eszközöltessék ki, miszerint az egyházi adóhátralékok az ingatlanokra még azon esetre is bekeblezhetők legyenek, ha az illető adósok arra nyilatkozatot nem adnának, mely szintén felterjesztetni határoztatott. Végre sorra fölvétetnek és elintéztetnek az egyházkerület 1876. évi júliusi közgyűlésének az egyházmegyére vonatkozó határozatai, így nevezetesen a 148-ikra, hogy terjesztessék be az államsegély célszerű fölosztása szempontjából, minő arányban fizetnek a lelkipásztorok a gyámpénztárba? válaszol egyházmegyénk, hogy ennek nem tehet eleget, mert itt a részvényesség csak önkénytes s az arányt igy kimutatni lehetetlen; az állandó segélyezést igénylő egyházak és belhivatalnokok neveit azonban beterjeszti. A 150-ikre, hogy a közös egyházkerületi gyámpénztár eszméjét, hol az egyes egyházmegyei lelkészé gyámpénztáraknak kiadni határozott 8000 frt államsegély-részlet tiz évig folyton tőkésittetnék s a 11-ik évben már ennek csak a kamata osztatnék ki a szűkölködő lelkészözvegyek és árvák között, hajlandó-e elfogadni ? azt feleli: nem, mert annak kezelése a központon sok nehézségbe ütközik s a távolesők nehezen juthatnának belőle kölcsönhöz és kéri a régi mód megtartását. A 154-ikre, mely a lelkészi fizetés minimumára nézve kér nyilatkozatot, az egyházmegye egy bizottságot küld ki, melynek tagjai: Szalai István és Kovács Ferenc urak elnöklete alatt Hajnal Ábel nyugalmi esperes, Szőllősi Antal, Mészáros Sámuel, Szigeti Elek lelkipásztorok és Szél Ákos ügyvéd ; véleményes javaslatuk a gyomai gyűlésre beváratván. A 155-ikre, a megválasztott lelkész hivatala elfoglalására megszabandó idő tárgyában 30 napot állapít meg. És — hogy többet ne említsek — a 240-ikre, hogy mily mértéket lát célszerűnek az uj mértékrendszer szerint életbeléptetni a belhivatalnoki terményilletmények kiszolgáltatására ? az új mérték mellett nyilatkozik, pártolván az uj mértékrendszer életbeléptetését. Törvényszéki tárgy — hála Istennek! — csak egy volt: a mezőberényi presbitérium ismert sajnos ügye. Amelyre vonatkozólag az e kerületi végzés végrehajtására kiküldött bizottság bejelenti, hogy eljárása megy