Hód-Mező-Vásárhely, 1883. január-június (13. évfolyam, 1-25. szám)
1883-04-22 / 16. szám
XIII-ik évfolyam 1883 16-ik szám. Vasárnap, április 22-én. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre 1 fit. félévre 3 írt, negyedévre 1 írt. Megjelen : minden vasárnap reggel Egyes számára 10 kr. A lap szellemét illető közleményeit valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyílttérijén a 4 hasábos petitsor díja 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a Az iparegylet. Városunk közjólétének előmozdításában, az iparegylet, fennállása óta folyton fáradozott. Hogy milyen sikert ért el? Azt számokban kifejezni e pillanatban nem tudjuk. De annyit bátran el merünk mondani, hogy használt annyit, mint amennyi pártfogásban városunk közönsége által részesült. Azt is bizonyossággal el merjük mondani, hogy folytonosan teljes erejéből törekedett czélját elérni. S mi ez a czél? Írjuk ide az alapszabályok 1. §-át, azonnal tudni fogjuk: „Név, czél és hatáskör. 1. §. A hódmezővásárhelyi iparegylet hat évi alakulási időtartamának elteltével állandósítja magát s mint ilyen állandó testületnek czélja: a helybeli s közvetve a hazai ipar helyes irányban való fejlődését, tökéletesedését s fölvirágzását előmozdítani.“ Mi által akarja e czélt elérni? Ezt megmondja a 2. §, amely így szól: 2. §. Ezen czél elérésére a következő eszközöket használja az egylet: a) Az iparra vonatkozó versenyeket idéz elő, egyfelől az által, hogy időszakonkint iparkiállításokat rendez, másfelől az által, hogy a kitűnőbb kézműipar és gazdászati czikkekre, az egylet pénzerejéhez mérve, időszakonkint jutalmakat tűz ki. b) A szegényebb, különösen a kezdő iparosokat segélyezni. c) A tanulók és segédek szaknevelését, szellemi és erkölcsi művelődését, a létező viszonyok közt lehető módon előmozdítja d) Az ipart tárgyazó ismeret s általános szellemi és erkölcsi műveltség terjesztése, szakértelem fejlesztése végett olvasótermet nyit s azt szakművekkel, folyóiratokkal s egyéb a kézműipar és gazdászat érdekében szükséges tárgyakkal ellátja, e) Oly egyesületek és vállalkozók pártolása, s oly hasznos intézmények fölállítása, melyek a kézműiparosok és gazdaközönség anyagi és szellemi érdekeinek emelését tűzik ki feltételül s illetőleg azokat előmozdítják.“ Ezen sok üdvös dologból az iparegylet némelyeket valósított, némelyeket nem valósított. Amik meglettek, a szorgalom által lettek meg, amik elmaradtak, a szigorú körülmények, a lehetetlenség miatt maradtak el. Köztudomású dolog, hogy az iparegyletnek mostani igen tisztelt elnöke, Lázár István úr, jelentékeny helyet foglalt el az alapítók között; az iparegyletet fennállása óta folyton buzgó és hatásos közreműködésével segítette, s még azt az áldozatot is meghozta, hogy bokros teendői mellett az elnökséget is most már a második esztendőben viseli, s az iparegylet fejlődését előre vitte. Az iparegyletnek többi közreműködő tagjai is hasonló ügyszeretettel s buzgósággal segítették az iparegyletet az ő czélja elérésében. Innen van az, hogy az iparegylet a legnehezebb időben is folyton gyarapodott s folyton erősödik. Ami még hátra van, ily férfiak törekvése által, idő folytán mind el lesz érve. Hanem bizony vigyázni kell. A legnemesebb buzgóságból tett lépés, ha tévesztve van, nagyon sok bajt okozhat; a fejlődést lassúbbá teheti, bizonyos időre megakaszthatja, sőt hátra vetheti. S a mi igénytelen nézetünk szerint ilyen tévesztett lépés van most készülőben. S ez nem más, mint az, hogy még mielőtt az iparegylet adósságát kifizette volna, új adósság csinálása segedelmével építkezni akar, éspedig szerintünk helytelenül, mert egy hosszú kiugró által így is szűk udvarát akarja ketté rekeszteni. Az ilyen építkezést mi nem helyeseljük, s ettől az iparegyletet óva intjük. Már maga az új adósságcsinálás, mielőtt a régi letörlesztetett volna, oly egyletnél a melynek jövője a tagok számától függ, oly állapotokat idézhet elő, amelyek veszedelmes válságot idézhetnek elő. Mi lesz, ha megtalál a tagok száma fogyni ? Tanuljunk a casinó esetéből; a tagok megfogyása itt is nagy nehéz bajt okozott! A másik dolog az, hogy az iparegylet udvara magában véve szűk; az adott körülményekhez szépen befásított kistérség, mégis a tavaszi, nyári, őszi kellemes napokon, reggeleken, estéken, üdülést adott a tagoknak. Ennek beépítése e jótékonyságot tönkre teszi. A harmadik az, hogy az érteni szándékolt egy terem, bővíti ugyan a szobahelyiségeket, de nem felel meg az iparegylet jövő fejlődése szükségeinek; ezáltal csak nagyon ideiglenesnek, csak részsegítségnek tűnik fel s messze hátraveti az igazi egész segítséget; olyan gát lehet az, amelyet később úgy kell pénzért az útból elhordatni. Van az iparegyletnek egy másik terve, ami, ha jól tudjuk, legnagyobb részt Lázár István úr gondosságából származott. E terv szerint, a mostani nagy épületnek a sarokig való kitoldása s onnan meggörbítése volna. Ez a terv jó. Ezt kell végrehajtani. Hogy most nem lehet? Hát várni kell, majd lehet később; lehet jót alkotni; minden időben hasznavehetőt, a mely dicsérendi létesítéit s méltó kifejezője lesz az iparegylet erejének s fontosságának. Az az idő, a melyben az említett igazi jó tervet kivinni lehet, nincsen már nagyon messzire. Feltéve, hogy az iparegylet a tévlépést kikerülendi Adósságát nem sokára letörleszti, ezután a tőkésítés következik. Ennek 10 évig való folytatása bizonyosan kiszűri azt a 6000 irtot, amibe az utczarész pompás kiépítése kerülne. Ezért érdemes várni inkább, mint káros, szokatlan, nem kielégítő, ideiglenes jellegű toldozást csinálni a jó jövőnek megrontásával. Ha kiállítási termek kellenek, lehet ilyeneket addig, míg az iparegyletnek magának lesznek, másutt is kapni; a Présházban van helyiség elég, már volt is ott kiállítás. A köztörvényhatóság, amely az ipar és gazdászat érdekében most is tart egy felső népiskolát; szalmafonási s esztergályozási tanműhelyet nyitott; ha megkerestetik , bizonyosan gondoskodik alkalmatos kiállítási helyiségről. Legalább a mi városunk — minden zilált viszonyai mellett — közművelődési, ipari, közgazdasági czélokra, idáig, helyzetéhez képest gazdagon áldozott, s bizonyosan fog ezután is. Nekünk tehát igénytelen nézetünk az, hogy az iparegylet, mig pénze nincs, ne építsen, különösen ne a legújabb terv szerint, hanem haladjon idáig folytatott pályáján s eljön az idő, midőn ugyancsak Lázár úrnak utczai jó tervét foganatosíthatja. Az iparegylet czélja annyira életszükség, hogy azért minden polgár köteles a maga áldozatát meghozni. A czél elérésére használandó eszközök, kevesebb fontossággal nem bírnak. Azon polgártársaink iránt, s köztük Lázár István érdemdús elnök iránt, akik fáradhatatlan buzgalommal, lankadatlan kitartással törekszenek a szent és szükséges czél felé, még akkor is, midőn véleményünk az övékétől merőben eltér: elismerésnél és tiszteletnél egyebet nem tudunk érezni, s kívánjuk, hogy az ő bölcs vezérletük alatt legyen virágzó az iparegylet. A takarékosság.* Egy oly fontos tárgyról kívánunk szólani, mely úgy az egyes ember, mint a nemzetek jólétének s boldogságának alapját képezi s melylyel mégis — kivált a jelen korban — vajmi kevesen foglalkoznak s melyet még kevesebben tűznek életczéljokul. A takarékosság és mivelődés egy napon születtek, még pedig épen akkor, midőn az emberek belátták, hogy tanácsos lenne nem csak a máról, de a holnapról is gondoskodni. Az emberek csakis akkor kezdtek takarékosak lenni, midőn már némi bölcsességre tettek * Felolvasta Fodor Lajos a „Gazd. egyletében. szert s így azt is bátran ki lehet mondanunk, hogy a bölcs emberek takarékosak vagy helyesebben : azok az igazi bölcs emberek, akik takarékosak. A vad törzsek gyermekei a legnagyobb mértékben tékozlók, mert ezeknek sem előre látásuk sem holnapjuk nincs. A történelem előtti korszak emberei nem takarítottak meg semmit, kivájt üregekben, gályákkal fedett odúkban tanyáztak, az erdőségben gyűjtött gizgázbóltengették magukat, fogalommal sem bírtak a földmívelésről s csakis aránylag újabb időben történt, hogy a veteményt tápszerül összegyűjtötték s annak egy részét a jövő vetésre megtakariták. Majd az ásványok felfedeztetvén s tűz segélyével érczczé olvasztatván, az emberiség ez által óriási lépést tett előre, a föld világ előtt szabad tér nyílt a telepítésre s polgáriasodásra. Ha az emberek saját előnyükre nem fordítják vala elődeiknek hasznos munkálkodását, továbbra is vad állapotban tengődnek. A földtalajt hatalmukba kerítvén, szükségleteik termelésére forditák. Műszereket, gyárakat alkotának s fáradozásuk üdvös eredményeit mi már élvezhetjük; megteremték a művészetet, tudományt s mi örököljük küzdelmeik jótékony áldását. Ez áldásokat személyes okulás és élő példa utján örököljük át. Egyik nemzedék oktatja a másikat. Rég elhunyt nemzetek küzdelmes munkái igy szálottak át apáról fiúra, igy gyarapiták folytonosan az emberi nemzet természetes örökségét, mit aztán a polgáriasodás leglényegesebb tényezője gyanánt tekinthetünk. E szerint tehát örökségünk birtokába őseink küzdelmének árán jutottunk, ezt azonban csak úgy élvezhetjük jogosan, ha munkásságukban mi is tevékeny részt veszünk. A munka alól nincs feloldva egyikünk sem. Munkásság nélkül az élet értéktelen, hasonló az erkölcsi álomkórhoz. A derék ember — mondja egy kitűnő angol tudós — iszonyodnék léhütők módjára mások nyakán éledni; nem tudna hasonlítani a magtárban élősködő férgekhez, nem tudna olyan lenni, mint a kisebb halakon portyázó cápa, sőt inkább,embertársai fáradságos küzdelmeivel egyensúlyba igyekszik hozni saját kötelességeit, jelentékenyen s jótékonyan mozdítván elő a közjót. A munka nem csak szükségesség, de egyúttal gyönyör is. Mi máskülönben átokká fajulhatna, testi szervezetünk szerkezete folytán áldássá dicsőül. Mi lenne az ember, mivé válnék maga az élet, hová sülyedne a polgáriasultság áldó munka nélkül ? Ami az emberben nagy, nemes és magasztos, azt a munkának köszönheti. Az a szárny, melynek segélyével az égbolt ivóig repülünk, t. i. az ösmeret, egyedül csak munka által szerezhető meg. Isteni tisztelet az, kötelesség és halhatatlanság, de csak azokra nézve, a kik nemes indokból s tiszta czélokért fáradoznak. Találkoznak mégis egyesek, a kik zúgolódva panaszkodnak, hogy nekik a munka járma alatt kell nyögniük. — A nyomorult emberek közül bizonyára legszerencsétlenebb a munkakerülő; az, kinek élete terméketlen szikla. Hát nem az ilyenek közül kerül-e ki a legtöbb czivakodó, nyomorult elégedetlen ember, kik örökösen ásitoznak, terhei önmaguknak s másoknak, terhei a földnek, kiknek eltávozásuk maga után nem hagy semmi űrt s kiket nem szánhat senki sem. A munkások közé nem csak az izmokkal és idegekkel dolgozó egyéneket sorozhatjuk; erre a ló is képes. A valódi munkás szellemileg is foglalkozik. Ennyit beszélvén a munkálkodás szükséges voltáról, vegyük figyelembe most már, hogy mit érünk el az abból reánk háramló előnyökkel. Kétségbe vonhatlanuul igaz, hogy az ember mai napság is vad állapotban tengődik az ősei által gyűjtött ismeretek megtakarítása nélkül. A megtakarított hagyomány, a munka eredménye s a műveltség áldásai csak ott s csak akkor gyarapodnak, a hol és a mikor a munkások a takarékosság erényét léptetik életbe. Takarékosság alkotja a tőkét s egyedül a tőke a munka tartós eredménye, mert a fáradhatlan munka gyümölcsét nem szokták könnyedén elvesztegetni. Csakhogy a takarékosság nem természeti ösztön; az élet iskolájában szerezhető tapasztalati szabály ez. Fő alapja az önmegtagadás, a jelen gyönyöreiről való önkényes lemondás később elvárható jobb reményében, testi indulatainak értelmes fékezése, előre látás és gondoskodás. Nem csak a rövid mai napról, de s holnapról is gondoskodik. Befekteti a megtakarított tőkét, gyümölcsöztetvén azt késő jövőre is. És mégis, mily kevesen gondolnak a jövőre, mintha elfelednék még a múltat is, pusztán csak a jelen előttük minden. Nem tartogatnak meg semmit, elverik minden jövedelmüket, nem gondoskodnak saját magukról, nem törődnek családjaikkal. Szerezhetnek sokat, de az utolsó krajczárig föleszik vagy eliszszák. Csuda-e aztán, ha az ilyen emberi állatok örökösen szegények s a romlás szélén tántorognak. Ami az egyesekre alkalmazható, az a nemzetekre is épen úgy. Amely nemzet fölemészti terményeit, nem tartván meg semmit tartaléksegélyül, tőkével sem fog szükség esetén rendelkezhetni, s ha a nemzet nem rendelkezik tőkével, kereskedelme gazdálkodása, ipara satnyúl és elhal. Miből teremtsen jótékony intézeteket, miként állítsa fel az elhaladásához szükséges iskolákat. A világ elhaladásának gyökere tehát a takarékos iparkodás. Nézzünk csak a szegény Spanyolországra. Ott a leggazdagabb talaj silányan terem. A Guadalquivir partja mentén, hol egykor 12 ezer község állott, ma már alig lehet látni 800 falut, ez is többnyire koldusoktól hemzseg. Élethiven jellemzi e népet eme spanyol közmondás: „a föld kitűnő, a jó ég is kegyes, de az már kiállhatatlanul rész, hogy a munka kettőjük közé furakodott“. Kitartó küzdelem, türelmes munka, sehogy sem fér meg egy hajlékban a spanyollal. Részint a gondatlan tunyaság, részint a büszke hölyf fogja el a tisztességes munkától. A spanyol szégyenli a dolgot s nem pirul el, ha alamizsnáért koldul. (Folyt. köv) Törvényhatósági közgyűlés, 1883. ápril 10. Elnök Ábrás Károly polgármester, jegyző Kmetyko József főjegyző. 1. Elnök polgármester előterjesztvén, hogy Főispán úr omlzsga hivatalos ügyben sürgősen Budapestre hivatván fel, a közgyűlés vezetésével őt bízta meg s midőn e körülményt bejelenti, a közgyűlést megnyitja s mielőtt a tárgysorozat letárgyalása megkezdetnek előadja, miszerint mindannyiunk előtt ismeretes azon mélyen megrendítő eset, mely Mailáth György országbíró s a főrendiház elnökének meggyilkolásával az országot érte. Nemcsak az igazságszolgáltatásnak volt kimagasló alakja, hanem híven munkálta a magyar haza érdekeit is s elhunytával nagy veszteség érte a magyar nemzetet. Az érdem elismerése legtöbbször a bekövetkezett halál után nyer méltánylást, indítványozza, hogy mivel az ország több megyéje és városa már kifejezte részvétét, mi is intézzünk részvétiratot a gyászoló családhoz. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatik s néhai Majláth György volt országbíró s főrendiházi elnök érdemeinek jegyzőkönyv vétele mellett részvétiratot intéz ahatóság a szomorú véget ért nagy férfiú gyászoló családjához. 2. A polgármesteri jelentés, valamint a pénztár megvizsgálásáról beterjesztett jegyzőkönyv tudomásul vétetnek. 3. K. Hódi János azon indítványa, miszerint tekintettel arra, hogy városunkban a lótenyésztés mindinkább nagyobb lendületet nyer , az állami hágómén a tapasztalat szerint nagy menynyiségben elővezetett kanczák fedezésére nem elegendő, tétessék intézkedés a végből, hogy az államtól még két hágómén béreltessék ki, mivel egy nemesebb fajú állatot lehet kinyerni, mintha kérelmeztetik. Az indítvány veteményes jelentéstételre a lótenyész-bizottságnak adatik ki. 4. Elnök polgármester indítványozza, hogy az igazságügy minisztériumnál városunkban egy törvényszék felállítását kérelmezzük. Indokolja indítványát azzal, hogy a szegedi törvényszék személyzete annyira el van foglalva, hogy sokszor hónapok, sőt egy év is eltelik, míg egy ügy elintézést nyer. Most hogy Csanád- Csongrád és Torontál megyék kikerekítése céloztatik, kívánatos ez ügyben lépéseket tenni, hogy a nyár létezett, de a Szegedibe beolvasztott törvényszékünk állíttassék vissza. A közgyűlés elvben egyhangúlag elfogadja a tett indítványt s a jogügyi szakosztálynak oly felhívással adja ki, hogy a jövő közgyűlésre statisztikai adatokkal támogatott kérvényt szövegezve terjessze be. 5. Ugyancsak elnök polgármester bejelenti, hogy ez alkalommal óhajtott még egy indítványt előterjeszteni, éspedig még egy országgyűlési képviselő küldhetése iránt, azonban ezen indítványát statisztikai adatokkal kívánván támogatni, csak a jövő ülésen terjesztheti elő. Tudomásul vételik. G. Balogi Soma által beterjesztett azon indítvány folytán, hogy a kataszteri kerületi bizottsági ülésekre Draskoczy Lajos járási biz. elnök úr is küldessék ki s egyetértve ngos Hősies Péter úrral, ahatóság igazságon nyugvó kívánalmainak igyekezzenek érvényt szerezni, a közgyűlés Draskoczy Lajos járási biz. elnök urat is ki-