Hód-Mező-Vásárhely, 1884. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1884-05-04 / 18. szám
XIV-ik évfolyam 1881. 18-ik szám. Vasárnap, május 4-én. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre 4 írt, félévre4 írtnegyedévre 1 írt. Megjelelt : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, s a k.-m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet” közlönye. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy amin helye egyszeri beigtatásnál 5 k kétszerinél 1 kr., többszörinél kr. Bélyeszdij minden beigtat. után 30 kr. A nyílttérien a 4 hasábos péti sor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben napon kér csak déli 12 órától délutáni óráig és este 5 órától 6 és 11 óráig fogadhat el látogatásokat szerkesztő „H a z a f i s á g.“ E nagy szó, egyik legterrészetszerübb és leghasznosabb lelki tulajdonság neve, ez a szó, mely oly sok visszaélés, oly sok paródia után sem vesztette el becsét a nemesebb lelkek előtt, nem ok nélkül kerül ma lapunk homlokára. Azt tapasztaljuk, hogy e szó értelmét némelyek nem fogják fel tisztán, sőt azt is tapasztaljuk, hogy ezen szó, mely régente a legnemesebb szinaranynyal volt egyértékű s a kipróbált erénynek adatott jutalmul, napjainkban nyomorult váltópénzzé lett, melyet bérben követel a leghiúbb munka is, a szószátyárkodás. Haladás-e az vagy sülyedés, ha a társadalom nagy szavakat csonkit meg értelmükben, hogy a mai kor csökkent lelki mértékéhez alkalmazza? Nem fog-e vajon megritkulni azon erény maga is, melynek nevével a korlátozottak szálassága minden untalan kérkedik? — Ilyen kérdések özönlöttek lelkünkre a napokban s ezek szülték az alább leirt gondolatokat. A közelebbi törvényhatósági közgyűlésen, a márczius 15-ike hatósági megünneplését illető javaslat tárgyalásakor egy drámai élénkségű és hatású jelenet ment végbe előttünk. Egy pár pillanatig tartott az egész, elmúlt egy villámlás rohamával és egy villámlás fényével világított meg előttünk egy helyzetet. Szemben állt egymással két férfi, méltó őket összehasonlítani. Egyik egy komoly, tudományos ember, indulattól reszketeg ajkakkal, de biztosan szól; ez független birtokos, volt tanár és pedig jeles tanár és 35 évvel ezelőtt őrnagy volt a szabadságáért küzdő nemzet hadseregében. A másik egy gúnyosan mosolygó arcza, kurta mándlis polgár, kivontatva, dadogva beszél, a miveltség hiányát érezhetné beszédén: ez téglagyártással foglalkozik, előbb kőmives volt, helyesen írni nem tud, de mivel gazdag ember, egyszer elment zarándokolni Baracconeba, Kossuth Lajoshoz; ebből áll élete története. És e két férfi közül egyik hazafiatlansággal vádolja s hazafiságra tanítja a másikat. Édes olvasónk, mond meg, melyik volt a tanító s melyik a tanítvány ? Ugye, bizonnyal az első tanította a másodikat ? Nem, az írni nem tudó tanította a tanárt, a kőmives tanította az őrnagyot, az üzér tanította a független művelt embert a hazafiságra. Nem méltó-e a világ kerekeinek ily gyors forgásán elmélkedni?! Azért, mert nem akart egy bizonyos javaslatot megfontolás nélkül elfogadni! Hogy az illető a rögtöni el nem fogadást megmagyarázta, az épen oly kevéssé jelent valamit, mint hogy valamikor életét tette kockára a hazáért; a másik gazdagságot gyűjt a hazáért magának és beszél, kiált, rágalmaz. Mert ma a „gyakorlati hazafiság“ korában élünk, a „hazafiság gyakorlása“ pedig abban áll, hogy túblizitáljuk a „nem hazafiakat“ — szóval. Az említett jelenet hatása alatt úgy tetszik nekünk, hogy régebben a „Haza“ egy éles szemmel, jó ítélő tehetséggel megáldott anya volt, ki a jóban versenyző gyermekeit szemlélve, az észben, szívben legerősebbnek, legnemesebbnek mondta jutalmul: „az én fiam vagy!“ nem kivánta tőle, hogy mindig hízelegjen, s örült, ha megfontolva fejezte ki érzelmeit is. Ma — legalább némely emberek igy képzelik — elaggott, süket öreg asszony, ki csak azokat tartja fiainak, a kik tolakodón nyakába másznak s fülébe kiáltják: „Haza anyó, én vagyok fiad!“ Régebben hazafi volt az, ki dicsekvés nélkül tűrte a szenvedést, a kínokat, rabságot, melyekre tetteiért és szavaiért egy zsarnok ítélte, — most hazafi az, ki jól táplált mellét kifeszitve, az utczán, a nyilvános helyeken dicsőíti a 36 év előtti eseményeket, melyeknek eszmei foglalatját’ nem érti s szidja a most kormányzó embereket, ami neki semmi bajt nem okozhat. Ez az — olcsó hazafiság, a „talmi honfiak” politikája. Mert ma „dolgozni a hazáért“ némelyek szerint azt teszi, hogy nem kell tanulni, nem kell gondolkozni, hanem csak irtóháborút folytatni azok ellen, kik nem elég fürgék a lelkesedésben s nem hordják mindig nyelvükön a „hazát.“ Mindig voltak a világon mérsékelt emberek és túlzók; ez a véralkatnak, az emberi természetnek dolga. Toltak és vannak olyanok, kik erősen és nemesen éreznek, de bő tanulmányokkal edzett ítélő tehetségük tartja korlátok közt érzelmeik nyilvánulásait; ezek türelmesebbek, a dolgok gyakorlati intézésére inkább hivatvák s hogy nagy tetteket akarjanak ráívelni, hogy hazafiságukat ragyogtassák, megvárják a nagy alkalmakat. Vannak olyanok, kiknek izgékony természete a tanulmány higgasztó hatását is legyőzi s kik a kitűzött szabadelvű czélokra törekvésben utat és módot higgadtan válogatni nem tudnak annyira, kik lelkesedésöket csekély dolgokra is átszármaztatják és a hidegebbek iránt türelmetlenek. És ezek úgy mint az előbbiek lehetnek a legtisztább, legnemesebb értelemben igaz hazafiak. Csak annyi bizonyos, hogy a csendesebb, kevésbé pezsgő természetek vannak arra hivatva, hogy a nagy bajokban segítsenek a nemzeten, bár a hazafiság e két alakjának egyaránt meg van jogosultsága az egyének lelki irányában. Ha nem van egy harmadik csoport. Az ebbe tartozó szájasoktól jó volna megkérdezni azoknak, kik őket hallgatják: „mit tettél? mit érsz? mivel bizonyítod eddig áldozatra kész voltodat?“ Jó volna megbírálni, mielőtt őket követnék: hová vezetsz? mi czélod van? honnan merited lármás hazafiságodat ? Mert ezeknek lelkében nincs más képesség a hazafiságra, mint egy indulat, melyet nevezhetünk lelkesedésnek, de nevezhetünk rombolási ösztönnek is. Pedig hogy valaki megbírálhassa: mely cselekedet, mely vélemény illik egy jó hazafihoz, magasra kellett már emelkednie tanulságban és értelmi erőben, s hogy valakinek joga legyen hazafiatlansággal vádolni egy másikat, sok bizonyítékot kell a maga hazafisága mellett felmutatni tudnia. Kinek sem tanultsága, sem múltja nincs, mégis mer a hazafiságból leczkét adni, — bizonyos, hogy csak egy van még nála az ilyeshez szükséges kellékek közül — a szája. Ez pedig talán nem elegendő arra, hogy a társadalomban, a nemzet vagy a hatóság közügyeiben vezetővé tegyen valakit. De úgy látszik, hogy az ilyenek, (mert sokan vannak) erényt csinálnak abból, hogy ők nem szerények. Jó volna, ha az emberek arra gondolnának, mit Petőfi mond: „De én nem mondom senkinek, ki nem kiáltom, legkedvesebbem hogy te vagy e nagy világon. Titkon■ kisérem lépteid, mindegyre híven, nem mint az árny az utazót, csak jó időben.“ A hazafiság, az igazi, nem ül az ajkon mindig s önmagával nem kérkedik. Óvakodjunk az oly kereskedőtől, kinek hirdetésében és kirakatában minden van, de senki sem látta még raktárát. És higgadtabb felfogásunk kimondásában ne zavarjon meg az, hogy a „hazafiság“ most látszólag speciális erénye egy szálas kisebbségnek, mely meg akarja félemlíteni a mélyebben gondolkozókat. Lehetnek még oly nehéz idők, mikor az észre, jellemre, tanulmányra lesz szüksége a hazának; mikor nem szóval, hanem tettel kell a hazafiságot bizonyítani. Olyankor a legzajosabb hazafiak szoktak — leghátul maradni felhívta egyszersmind az iparegylet igazgató választmányát és az egyes ipartársulatokat, hogy a kiállítás ügyében kiküldött szűkebb körű bizottságot támogassák. Szívünkből üdvözöljük a nagyon fontos intézkedést. Átalánosan tudott dolog ugyanis hogy az iparosok jó részben, tisztelet a kivételeknek, inasaikat nem azért tartják, hogy azokat a mesterségre lelkiismeretesen megtanítsák, hanem hogy azok által 3—4 éven keresztül a háztartás körül előforduló oly dolgokat végeztessenek, mik elsajátítandó üzletükkel távolról sem állanak, öszszeköttetésben. S ha az ekkor nevelt tanoncz felszabadult, sok esetben a saját tanítómesterénél, több esetben pedig más mesternél volt kénytelen megtoldani inaséveit, s mesterségéhez ily segédi minőségben töltött egy pár tanulási év után kezdett valamicskét érteni ; pedig nem hiában tartja a példabeszéd, hogy „Amit nem tanult meg Jancsi, azt János ritkán tanulja meg“ Innen van aztán minden iparágnál a kontároknak egész nagy serege, az iparos tanonczok képzése eddig teljesen el volt hanyagolva ; senki nem ellenőrizte, hogy az inas minő testi és lelki erővel lépett be gazdája műhelyébe, senki nem gondolt vele, hogy váljon hajlamainak, hivatásának s erőinek megfelelő-e a számára kiszabott foglalkozás; de azt igen sokan szomorú tapasztalásból tudhatták, hogy az iparos tanonczok legnagyobb része az inas évek alatt nem üzleti dolgokkal volt elfoglalva. E vistás helyzeten segíteni van hivatva legalább részben, a tanouczok munkakiállítása. Itt fogja minden jóravaló iparos bebizonyíthatni azt, hogy a vezetése alá bizott inast csakugyan tanította; de egyszersmind itt fog kitűnni azután az is, hogy az inas mesterségéhez nem tartozó dolgokkal volt elfoglalva, s e miatt mesterségét nem gyakorolhatta. Lehet azonban arra is eset, hogy az inas a legjobb, a leglelkiismeretes vezetés mellett sem fog eredményt felmutatni, s ilyenkor előáll annak szükségessége, hogy az inas más, hajlamainak talán inkább megfelelő pályára utaltassák. — A kezdet bizonyosan nem fog könnyen menni, mert némelyek talán a munkakiállítás ezélja felől nem lévén kellőleg tájékozva, azt hiszik, hogy a tanonczoknak is valami új eredeti tárgyat kell előállítaniok. Ha valamelyiktől ilyen, is kitelik, annál is jobb , de a kiállítás tulajdonképeni ezétja más nem lehet, mint a tanonczok mesterségbeli képeztetésének ellenőrzése. S ebből folyólag az ipartanodai bizottság nagyon helyesen cselekednék, ha a kiállításban való részvételt minden tanonczra, de legalább azokra nézve, kik az ipariskolákba járnak, kötelező erejűvé tenné, hogy így akiknek gondozását már bizonyos mértékben átvette, azoknak iparüzletükben való taníttatását is ellenőrizné. Mert ha a kiállításban való részvétel az iparosok és a tanonczok szabad tetszésére bizatik, úgy a kiállításon épen azok fognak részt venni, kiknek az ellenőrzérse legkevesebb szükségük van, a hanyagok és kevesbbé lelkiismeretesek pedig el fognak maradni, minek elsősorban az inas vallja kárát, de rész következése elmaradhatatlan lesz az ipar általános fejlődésére nézve is. Megnyugvásunkra szolgál, hogy a kiállítás ügyének közvetlen vezetését Lázár István úr vette kezeibe, s hogy az ipartanodai bizottság élén Garzó Imre úr áll, aki egész odaadással munkálkodik az iparos tanonczok képeztetése érdekében. Óhajtott síkot koronázza fáradozásukatletnek a présházi felső népiskolánál rendelkező alatt álló terem. 33. Papp Pál és Beller Péter szemlélzenek szolgálataikba visszahelyezésük iránt benyutott kérvényük a felolvasott vizsgálati iratokk szemben figyelembe nem vétethetett. 34. Borsos Pálné szül. Tóth Julianna szásznői oklevele kihirdettetett. 35. A jegyzőkönyv hitelesítésére küldöttet neveztetett ki. Az iparos inasok munkakiállítása. Felsőbb helyről jött felhívás folytán ipartanodai bizottságunk intézkedéseket tett, hogy még ez évben tartassák egy kiállítás, melyen az iparos inasok munkái bemutattassanak. Az ipartanodai bizottság ugyanis a saját kebeléből egy szűkebb körű bizottságot küldött ki Lázár István ur elnöklete alatt, hogy a kiállítás szervezésével foglalkozzék ; s ugyancsak az ipartanodai bizottság Törvényhatósági közgyűlés. 1884. ápril 19-én. (Folyt és vége) Elnök: Ábrás Károly polgármester, jegyző: Kmetykó József főjegyző. 29. Elnök polgármester úr előterjesztette, hogy méltós, főispán ur elfoglaltsága miatt elutazott, a közgyűlés további vezetésével őt bízta meg s a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítván, felolvastatott Kristó Lajosnok jelentése, melyben előterjesztést tesz arról, hogy a szárazér-szabályozó társulat megalakult, választmányát megválasztotta, melybe a város törvényhatóságának képviselői is be lettek választva. A jelentés tudomásul vétetett. 30. A községi iskolaszék jelentése alapján a tarjáni és ujutczai tizedekben ideiglenesen felállított gyermekmenhelyek állandósítását kimondotta a közgyűlés, a felügyelet gyakorlásával az iskolaszéket bízta meg, az iránt is felhívta egyszersmind, hogy az ideiglenesen alkalmazott óvónők rendszeresítése iránt tegyen jelentést. 31. A rárosi, csomorkányi és erzsébeti utak feldomborításának tovább folytatása megengedtetett az erre szükséges összeg megszavaztatott, azokra a még eddig nem alkalmazott három útkaparó félfogadása megrendeltetett. 32. A tanító-egyesület azon kérelmét, hogy a tanügy napi kérdései feletti tanácskozásra, azok megvitatására rendszeres összejövetelek tarthatása czéljából, a felsőbb leányiskola részére építendő épületben egy szoba építtessék, nem vétetett ez alkalommal tárgyalás alá, mert a telek megvásárlása iránt jóváhagyást még nem nyert, addig is azonban figyelmébe ajánltatott a tanító-egyesü l közegészségügyi bizottságból.* Közegészségügyi bizottságunk a múlt cstörtökön délután 4 órakor ülést tartott, mely több fontos és érdekes ügy került tárgyalás a, így a békásmegyei gazdasági egyletnek Trefch Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszteri) intézett nyilatkozta a Békés Csabán uralkodó mai halandóság ügyében. E nyilatkozatot a miniszt azon óhajtás kifejezése mellett küldötte meg hatságunkhoz, hogy vajba felkeltené az ama szüség érzetét, hogy a kérdés szélesebb körben leható eszmecsere tárgyává tétessék és megállaptassanak a kellő szaporaságunk akadályait elvárt módok és eszközök, és hogy ezáltal társadali és közgazdasági állapotaink javulása előmozdít legyen; a közigazgatási bizottság pedig felhívta tanácsát, hogy az egészségügyi bizottság vélemnye alapján tegyen a törvényható közgyűléshez netán szükségessé válható intézkedések megrendelése végett indokolt előterjesztést. Ez ügyben közegészségügyi bizottság elhatározta, miszert városunk közegészségügyi viszonyairól egy nagyot munkát fog a törvényhatósághoz beterjeszteni egy albizottságot küldött ki a végett, hogy az munka tervét és az eljárást, szóval a tervet meállapítsa. Abból az alkalomból pedig, hogy a kedett nyilatkozatban az építkezési ügy erősen hansúlyozva van, előterjesztést tesz a bizottság a tanácshoz, melyben szorgalmazóig kéri, hogy egészségügyi bizottság által régebben átdolgozó az építészeti szakosztály által pedig elfogadott, épkezési rendszabályokat mielőbb letárgyalni ésvényre juttatás végett a törvényható közgyűlést beterjeszteni szívesedjék. Második tárgy volt a halottas kamu felállításának ügye. A törvényhatósági közgyűl arra nézve kért véleményt a jogügyi szakosztáltól és az egészségügyi bizottságtól, hogy vajjt a hitfelekezetek kötelezhetők-e s köteleztessenek ily halottas kamráknak temetőikben felállításár a vagy azok költségeit a törvényhatóság tartozik fedezni , mert megjegyzendő, az egyházak az ő felállítását a hatóság feladatának nyilvánították, közegészségügyi bizottság véleménye az, hogy törvényhatóság az említett kamrák felállítását, ne kötheti ahoz, hogy az egyházak vállalkoznak vagy nem a felállításra, hanem azokat mint kőegészségi szempontból szükséges intézményeké maga állítsa fel. A bizottság nem tartja szüksgesnek, hogy valamennyi egyház temetőibe külö külön kamra építtessék, hanem elégnek tartja, s a róm. kath., ref., ág. hitv. evang. és gör. k. egyházak egymás mellett levő temetőik részét alkalmas helyen egy, a többi temetőkre nézi szintén egy-egy s összesen 3 ily kamra épitetnek. Az 1885. évi általános kiállítási bizottsá azon megkeresésére, hogy az egészségügyi csoportban a város, mint hatóság miképen vehetn és vegyen részt: a válasz az lett, hogy az egészségügyi viszonyokról készítendő felebbi műnk (memorandum) lenne kiállítandó. Dr. Imre József orvos kérdést tett a főorvoshoz, hogy a kereskedések vizsgálata gyakorlatban van-e, mert tudomása szerint csaknem minden kereskedésben székére árultatnak a tiltos szerek, s amennyiben ily vizsgálatok vagy egyáltalában nem, vagy csak ritkán tartatnának , indítványozza, hogy olyanok minél gyakrabban tartása iránt intézkedés történjék. Dr. Berger Ferencz főorvos erre előterjeszt hogy ily vizsgálatok évenként legalább is ketsze eszközöltetnek s hogy nincs tudomása arról, hog tiltott szerek árultatnának. A bizottság, tekintve hogy a tiltott szerek árulását illetőleg tényekre történt hivatkozás, felhívja a tiszti főorvost, hogy a hatáskörébe és minden módok és eszközök felhasználásával hathatósan intézkedjék, hogy a kereskedések a fent szempontokból minél gyakrabban és szigorúan vizsgáltassanak meg s a visszaélések bűntettessenek. Végre indítvány létetett az izraelita templom és iskola mellett levő vágóhíd és csont rongy raktár eltávolításának újból szorgalmazása iránt, mivel azok még ma is ugyanazon kiállhatatlan bűzös állapotban vannak, mint a múlt évben, amidőn a bizottsag ide vonatkozólag jelentést tett a hatóságim. Az indítvány egyhangi elfogadása mellett, ez ügyben a tanácshoz újabb jelentés tétele határoztatott el, hogy mi siker lesz, az a jövő titka. * Múlt számunkból kimaradt h ízeik