Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-04-22 / 92. szám
390 Az anya lépéseket készite a sebesült — Ilonka pedig fehérruhákat várt a küzdő honvédek számára. A nők komolyak valának s a szobák nem hangzottak szokás szerint Ilonka kedélyes szabadságdalaitól, mellyeket olly szépen énekle csengő hangján, hogy a kert madarai némán hallgatók a fák lombjai közt. Sebesen öltögete tűjével, majd elmélázva tekinte ki az ablakon , melly gyönyörű kilátásra nyílt, az erdős hegyekbe, s a falun keresztül húzódó országutra. A közelben csata vivatott, s a magyar sereg tetemes veszteséggel hátrálni volt kénytelen , ezért busult, sóhajtott a honát imádó Ilonka. ,Nézd, nézd anyám — mond egyszerre az ablakon kitekintve s felugrott ülőhelyéből — milly lassan jön itt egy kocsi, alig léptetve, s szent isten ! véres nyomokat hagy mindenütt maga után.. ..Meglehet, gyermekem , hogy a tegnapi ütközet valamelly szerencsétlen áldozatát hozza. De nézd, kertünk végénél megállották — — — a kocsis cselédünkkel beszél. -------Szaladj leányom , nézd, mivel segíthetnénk e szegény embereken!“ Ilonka alig halla anyja utóbbi szavát, midőn már sebesen futott végig a szobákon le az udvarba, megtudni az idegenek kilétét, kívánságát. — Az idegen kocsis, egy szomszéd falubeli pár, elmondá röviden, miszerint a falusoknál tartott csata után házához közel egy ifjú honvéd tisztet lelt vérében fürödve, s miután némi életjelt vett rajta észre, bevivé házába , hol lehetőleg igyekezének eszméletre hozni, mi sok fáradság után sikerült is , de a segélyül hivatott borbély javaslatára , hogy jobb lenne e veszélyesen sebesültet nálánál ügyesebb kezekre bízni, bekötözték a sebeket s a közeli városba akará vinni, de — folytatá a pótkocsis tovább, — dacára, hogy igen csendesen léptetve hajtott, a roszul bekötözött sebek erősen kezdőnek vérezni, s a szegény beteg iszonyú fájdalmas felkiáltások után újra elvesztő eszméletét, sigy nem tudja, mit tévő legyen, mert nem meri a beteget illy állapotban tovább vinni, s ez által még inkább veszélyeztetni. Ilonka s anyja a legnagyobb részvéttel veréki a szegény eszméletlen ifjút pártfogásukba, s gyöngéden emelteték a kocsiról puha párnákra, ez alatt gyors lovagot küldve a félórányira fekvő városba orvosi segélyért. Csak hosszas idő múlva sikerült az orvosnak a nagy vérvesztés miatt rendkívül elgyengült sebesültet eszméletre hozni.------Az ifjú honvédtiszt csak lassan, hetek múlva kezde ügyes orvosi segély s Ilonka hű ápolása következtében veszélyes sebeiből kigyógyulni. De érezé, hogy míg a csatákban nyert sebek behegedni kezdének, addig egy másikat, még ezeknél tán veszélyesebbet kapott, — szivében, mellyet a hű ápolóné szép szemei okozának. S Ilonka szívvilágában is nagy változások történtek. Kezdé tapasztalni, hogy a hazán s atyján kívül, mik eddig legszentebbek voltak előtte — még mást is lehet feláldozólag szeretni! s ezt leginkább érezé , midőn szemei a lelkes ifju tiszt halvány, férfias szép vonásin merengtek. Rokonkedlek hamar megismerik , megértik egymást, s igy történt, hogy mielőtt a honvéd egészen felgyógyult volna, és a völgy ibolyája a legboldogabb szerető pár volt e világon. Csakhogy e boldogság — mint minden földi élv — futólagos rövid volt, mert az ifjut egészsége helyreálltával katonai kötelessége s hazaszeretete kedvesétöli elválásra, csatába szóli rá. Az ifjú bajnok a völgy ibolyáját mint menyasszonyát hagyta el. * %t Elmúlt a nyár, vele sok ember boldogsága! Az ősz beálltával sok szív vérzett el, sok szív repedt meg!! A k ... i táj szép volt még a természet haldoklásában is. A fák zöld lombjai közt sárga levelek mutatkoztak, s a nap arany sugári halványabb fényben törtek meg a bércek ormain. De így is szép volt e táj! A Csermelyi lak szomorú, sötét, csendes. Kapuja, ablakai szorosan bezárvák,nincs benne senki, senki! Egy oktoberi estén utazókocsi áll meg a néma lak előtt. Egy fekete öltönyű, fátyolozott hölgy száll ki belőle. Vonási szenvedés által feldurvák, s alig lehet megismerni a völgy ibolyáját, Csermelyi Ilonkát. Őilly halvány, mert sokat, igen sokat szenved! Csoda , hogy él. A leány a kaput zörgeti, s nem nyitja ki senki, — mert a szülői ház üres , laktalan ! Szegény Ilonka ! Illy egyedül vagy ! hol vannak a szerető testvérek , a szép vőlegény , a jó agg szülök ? ! Egyik bátyja a világosi fegyverletételkor a kínos meglepetés, kétségbeesés első pillanatában golyót repítő egyála. A másik, ki szinte a magyar hadseregnél mint főhadnagy szolgált, besoroztatott a közszekerésznek.----------Jegyesét mint forradalom előtt is szolgált császári katonát, ki esküjét megtörve, a szabadság hőseivel küzdött,s halállal büntették. S tőle jött most Ilonka , mert midőn meghalld vőlegénye veszélyes helyzetét, oda sietek kegyelmet esdeni annak számára, de azt mondák : az esküszegő pártütőnek bűnhődni kell. A várparancsnok mégis megszánd a kérő hölgy fájdalmát, s megengedé , hogy kedvesét — még egyszer láthazá. Ilonka látta a szép vőlegényt, sugárzó szemekkel a halál piacára lépni, hallá, midőn férfias erős hangon mondá a szegény eszelős ifjú, — hogy a hazáért bármilly halál is kedves előtte látta azon szív vérét folyni, melly olly forrón dobogott a hazáért sö értté, de szive nem bírt a kínsúly alatt megrepedni — mert ősz atyjára gondolt, kiért élnie kelle, mert annak kívüle nem maradt senkije. — Anyja legjobban járt, mert idősb fija szerencsétlen kimultának hallatára — anyai szive megszakadt, s igy nem szenvede sokáig. S Ilonka most agyonlőtt vőlegényétől jött vissza a szülői házhoz. Zárva, üresen leli azt. Ilonka a szomszédoktól tudakozódék atyja után, kik azt mondák, mig ő jegyesénél időzött, az agg Csermelyit, mint a