Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)

1850-12-04 / 130. szám

Rózsás románc. (Paródia a Röpivek 8-ik számában megjelent hason­­cimü költeményre.) I. Rózsás tavasznak alkonyán Szomorún ül ifjú és lány . Gyomrukban a szörnyű éhség, Torkukban a szomjúság ég. Kezükben egy rongyos firzli , „Elmegyünk el, cipót venni !“ Komor ősznek rideg napja , Konyul az ifjú kalapja , Halvány arcuk olly szomorú ! Gyomruk éhes — torkuk szomju. Kalapját nyomja szemébe, „Elmegyünk el, a­­ csapszékbe !“ II. A kocsmában ott alusznak , Fenekén e rideg zugnak. Fölöttük a mécs úgy fénylik ! S a kocsmáros úgy zokog ! Kik voltak és hogyan éltek , Nem beszélik a vendégek — Fölöttük a mécs úgy fénylik ! S a kocsmáros úgy zokog! Szélei a rosz kalapnak Sötéten föl­kunkorodnak Fölöttük a mécs ha fénylik ! S a kocsmáros ha zokog! S ez a kalap , ez a konya , Éltök regéjét elmondja. Fölöttük a mécs ha fénylik ! S a kocsmáros ha zokog ! A firtlinek már átélték Harminchat krajcáros éltét; Fölöttük a mécs úgy fénylik ! S a kocsmáros úgy zokog ! Viharával jött az élet, S a földhöz ütötte őket, Pedig a mécses úgy zokog ! És a kocsmáros úgy fénylik ! Be-do-lé. A bársony nyakravalós nő. (Folytatás) VI. Egy párnái sorompó 1793-ban. E derék emberek, kik választmánytól választmányhoz járva minden klubteremben, minden kerületi irodában, minden szögletben megfordultak, hová a tevékeny és henye po­litika betolakodott, ez emberek, kik a nem­zetgyűlésben minden képviselőt, karzatokon minden férfi s nőnemű aristokratát, a sétate­reken minden nyomozó levél útján üldözött iI-ik félév. piperkőcöt, a színpadokon minden gyanús ne­vezetességeket, a szemléknél minden katona­tisztet, az ítélőszékeken minden vádlottat, a börtönökben minden életben tartott papot lát­tak , ez érdemes hazafiak, mondom, annyira ismerek Páris városát, hogy minden arcnak, mellyet láttak egyszer, elmenet közben föl kelle tűnnie előttük, és bátran mondhatjuk , hogy szemekbe is ötlék. Ekkorban nem igen könnyű volt az ál­öltözködés : a szerfölött gazdag jelmez (cos­tume) magára voná a figyelmet, a túlságos egyszerűség pedig gyanút gerjeszte. A tisz­­tátlanság a legműveltebb polgárszellem jele lévén, minden szénégetőben, minden viz­­hordóban, minden utcai énekesben egy-egy aristokrata lappanghat, s mikép dughatta vol­na el az ember fehér kezeit szép körmeivel ? Mikép vala elrejthető azon aristokratikus já­rás , melly mai világban nem olly feltűnő s észrevehető, hol a legközönségesebb emberek nagy lábon járnak ? Mikép rejthette volna el azt az ember húsz pár szem előtt, mellyek olly élesen szemlélkedének, mint vizsla kutya szemei a vad nyomában. E szerint az utazót megérkeztével meg­motozták , kikutatták, elvei felől megkérdez­ték olly ügyességgel,melly gyakorlatot mutata. Hoffmann december 7-kén este hét óra­kor jelent meg ez itélőszék előtt. Komor, zor­don, ködös és ólmos esős idő volt, de a med­vesapkák és vidracsuklyák, mellyek a haza­fiak fejeit födök, meleg vért és agy­velőt bo­­csátanak füleikbe, hogy lélekjelenségök s ku­tatási tehetségeiknek teljes birtokában lenné­nek. Hoffmannt egy kéz tartóztatta fel, melly nyugodtan kaparitá meg őt mellénél fogva. Fiatal utazónk vasszürke kabátot, vas­tag féjkabátot visele, s német hosszuszáru csizmái csinos lábra mutatónak; utolsó éjjeli szállásától fogva nem bukkanván sárra, a ko­csi pedig a jégeső miatt tovább nem hatol­hatván , Hoffmann hat órát gyalogolt olly u­­tán, mellyet csak könnyű fagyásu hó lepe. — Hová mégysz szép csizmáidban, pol­gártárs? Kérdező egyik ügynök a fiatal em­bert. — — Párisba, polgártárs! — ízletesen vagy öltözve, fiatal porosz s­-sz viszonza az osztálynak, olly bőséggel hangoztatván az sz betűt, hogy az tsz újság­­vágyót csődite a kiváncsi Hoffmann körébe. A poroszok e pillantatban ép olly nagy ellenei voltak Franciaországnak , mint a phi­­listeusok Sámson földjeinek, kik izraeliták valának. — Igen, porosz vagyok! monda Hoff­mann, az öt sz betűt egygyé változtatva. — Halljuk tovább! — No ! ha porosz vagy , akkor tán ké­me vagy némileg Pitt­ vagy Coburgnak? Nemde ? — Olvassák meg utileveleimet, felele Hoffmann, kötetét a sorompók egyik tudósá­nak nyújtva. — Kövess, viszonzá ez és megfordul a sarkain, az idegen utast az őrséghez veze­tendő. Hoffmann a legteljesebb léleknyuga­­lommal követé. E hazafiak a füstölgő gyer­tyák világánál látván e kisded, fiatal, köp­cös embert szilárd szemeivel, zilált hajával, ki a francia nyelv hangjait legnagyobb lel­kiismeretességgel igyekszék ejteni, e haza­fiak egyike kiáltá : — No! ez ugyan nem tagadhatja el a­­ristokrata létét , milly szép kezei s lábai vannak! — Tökfilkó vagy, polgártárs! — felele Hoffmann. — Én olly jó hazafi vagyok, mint te, s azon fölül még művész is vagyok! E szavak mondása közben zsebéből egy borzasztó óriási pipát von e­lő, mellyet csak német dohányzó szívhat ki fenékig. E pipa az osztálynokokra, kik kicsiny pipákból pöfékelének, csodálatos hatást gya­korolt. Mindnyájan a kis fiatal embert kezdek szemlélgetni, ki szokott ügyesség következté­ben, mi hosszú gyakorlat gyümölcse vala, annyi dohányt tölte pipájába, mint a mennyi­re ezeknek egész héten át vala szükségök. Azután leülvén, a dohányt metodice addig gyujtogató, mignem széles tűzkéreg képződék a katlan fölületén; aztán egyará­­nyu szünidőkben szivá a dohány jellegeket, s orrából és szájából kellemesen eregető a­­zokat kékes oszlopokban s karikákban. — Jó dohányos ! monda az egyik osz­tálynak. — S derék fickónak látszik lenni — monda a másik. — Ugyan vizsgáld meg csak bizonyít­ványait. — Mi végre jöttél Parisba? kérdő egy harmadik. — Hogy a szabadság tudományát ta­nulmányozzam ! — viszonzá Hoffmann. — S aztán ? teve hozzá a francia kevéssé inditatva meg illy phrasis fontosságától, mert valószínűleg nagy jártassága volt már abban. — S aztán festészet végett! monda Hoffmann. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth - ház, első udvar, 3-iki emelet, hová a kéziratok utasitandók. Budapest, 1850. 130. Szerda, dec. 4. Megjelenik, ünnep-s vasárnapot kivévén, a mindennap délután divatképek- i­g egyéb műmellék-­­­letekkel.­­ LbIFITÜ Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből.

Next