Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1858-03-22 / 66. szám
Budapest 9-dik évf folyam. 66. Hétfő, március 22-én. 1858. HÖLGYFUTÁR Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivéve mindennap délután , évenként 30—40 önálló mű melléke 11 el, műlapok, albumok, arc-, színpadi-, divat-, és genre képekkel, s egyéb rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Ujvilág utca, 1-s. sz., 2-dik emelet , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , és előfizetések utasítandók. Napilap az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő, és kiadó: TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj: Postán: egész évre.........................16 frt félévre ...............................9 . évnegyedre..........................5 „ Budapesten, házhozküldetéssel egész évre..................................13 fr félévre................................7 B évnegyedre...........................4 „ Egy hónapra . . 1 frt. 30 kr. Előfizetési forsivás a HÖLGYFUTÁR szépirodalom, művészet, társasélet és divat körébőli napilap áprilisunisi évnegyedére. Az uj évnegyed közelgése alkalmából fölhívjuk a t. c. közönséget a „HÖLGYFUTÁR“ további pártolására. Hogy naponként fontosabbá váló irodalmunkban a „HÖLGYFUTÁR“ — mint egyetlen szépirodalmi napilapunk — mily tért foglal el, ezt át fogja látni a közönség, valamint arról sem kétkedünk, hogy igyekezetünket, melyet e tér fölhasználásában kifejtünk, méltányolni tudja. Lapunk tartalmának kimutatására nézve csak a legközelebbi, a folyó évnegyedre legyen szabad röviden hivatkoznunk. Közöltünk e rövid három hó alatt két regényt, egy eredetit Pálffy Alberttel, egy fordítottat Dumastól; adtunk mintegy 20 beszélyt, s 40 költeményt, írták pedig ezeket: Arany János, Berec Károly, Balázs Sándor , Beöthy Zs., Degré Alajos, Gyulai Fal, Bókai Mór, Kempelen Juiza, Lanka Gusztáv, Lévai József, Lisznyai K., Pálfffy Albert, Sárossy Gy., Szász Károly, Szatmári K., Szelestey L., Székely József, Vadrai Károly, Vas Gereben . — szóval: legjobb nevű szépirodalmi íróink. Tárcánk a napi szépirodalmi, művészeti és társaséleti kérdéseket mindig kimerítően, s gyorsan tárgyalta ; műcikkeink az irodalom, társasélet és művészet köréből (számszerint mintegy 60), továbbá az eredeti külföldi levelezések London és Párisból közelismerést nyertek, — hazai levelezéseink (három hó alatt mintegy 65 levél) a vidék értelmesbjei tollából folytak stb. Műmellékleteink három hó alatt a következők voltak : 1) Petőfi Debrecenben, műlap. 2) Divatkép. 3) Kempelen Rita gyászkeretű arcképe. 4) Egressy Gábor mint Dózsa György. 5) Ír a Aldridge mint Mungo, acélmetszés. 6) Talányrajz. 7) Vizetmunkák. 8) Női munkálatok. 9) Lénával a gyászravatalon, folio alakban. Jövőre is biztosítjuk a közönséget, hogy lapunk tartalma csökkenni nem, sőt emelkedni fog. Olvasóink a jövő évnegyedben is több kitűnő regény és beszélyre, valamint tartalomdús s mindig élénk, mulattató tárcára számíthatnak. A képeket illetőleg mindig korszerű, s a viszonyokhoz képest legérdekesb műmellékletekről biztosítjuk előfizetőinket. A jövő évnegyedben, azaz három hó alatt, szám szerint S—10 műmellékletet adandunk. Előfizetési feltételek: Ápril, május és juniusi évnegyedre helyben 4 frt., — vidékre mindennapi küldéssel 5 frt. Akik talán fél, vagy három évnegyedre, azaz a folyó év végéig óhajtanának előfizetni, azok félévre helyben 7, vidékre 9 pft; az év végéig pedig helyben 10, vidékre 12 pfttal fizethetnek elő, s évnegyedenként 8 — 10 műmellékletet kapnak. T. gyűjtőinket eddigi szives buzgalmuk kifejtésére kérjük, s minden egyszerre beküldött 6 előfizető után egy ingyenpéldányt ígérünk, melyet a gyűjtőnek bárkire címeztetni joga lesz. Az előfizetéseket mielőbb, legfélebb pedig e hó végéig kérjük beküldetni, mert napilapunkból fölösleges példányokat csak áldozattal nyomathatunk. Megrendelési cím: a „HÖLGYFUTÁR“ szerkesztőségének Pesten, Újvilág utca 1. sz. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. AZ ÍTÉLŐMESTER leánya. Történeti regény. Pálffy Alberttel. (Folytatás.) XVII. A következő évek egyikén a Székelypárt által megszállott falukba hir érkezik, mely szerint a megelőző estén Kékedi Zsigmond kapitány uram hadaiból, mintegy száz lovasból álló csapat az ócska kastély romjainak vidékére útnak indíttatott. A vezérek hallván a kedves újságot, rögtön haditanácsot tartanak. — Bizonyára elvesztette a fejét Kékedi uram — vélekedek Petki Miklós, ki katonaviselt ember vala. — Mióta megvagyok, nem hallottam, hogy józan itéletű ember erdőshegyes vidékre, szűk utakon és keskeny völgyszorulaton keresztül lovakkal próbáljon ütközetre szállni. — Annál jobb — felesé Dacé Ferenc — szemesnek a világ. Azért adott az isten nekünk ép elmét hogy annál könyebben megejthessük azokat, kik legszebb adományával élni nem tudnak. Így történt, hogy Székely György ifjú uram hajnal hasadta előtt száz gyaloggal, és ötven lovassal az ócska kastély mereven homlokzata alatt tábort itte, s várta mi következni fog. Elvégre tehát jelen volt a szivszakadva várt perc, melyben ifjú uram kardjának hasznát veheti, s mint előrelátó vezérhez illett, azonnal hozzá fogott, hogy a megalapított csataterv szerint intézkedéseit megtehesse. A tűzfegyverrel ellátott gyalogságot a völgy két oldalán az erdő szélére rendelte, míg maga lovassainak élén, az omladvány homloka előtt elterülő mezőn von állást, honnan rohamait megindítsa. A percek a türelmetlenkedő ifjú előtt szokatlan lomhán teltek. A novemberi késedelmes nap még alig világítá meg a keleti hegytetők gerinceit, s ő már hadi rendben, csatára készen, s dobogó szívvel figyelmezett minden legcsekélyebb neszre; s olykor , ha az erdők mélyében a száraz galy recsegése megzavará az ünnepélyes csendet, az újonc vezér legottan kardot rántott, s meresztgeté szemeit, mintegy erőnek erejével lesködő férfi alakokat akarva a bokrok árnyai között megpillantani. Aztán ismét minden elcsendesedvén, elmélkedék magában. — Szegény bátyám . . . mint prokátorkodik most a portán, hogy elavult pergamenjével a kétkedő díván előtt jussát a fejedelemséghez bebizonyíthassa, s ezalatt mi a rövidebb végén fogván dolgunkhoz, Erdély földjének egy darabkáját máris hatalmunk alá hajtottuk, mig a többi rész csak kardunk villogását várja, hogy Rákócy György drabantoskodó zsoldosait nyakáról mindörökre lerázhassa. A perc, melyben a jelentéktelen csatára kilátás kinálkozék, nem való minden fontosság nélkül. Egy kis győzelem a fellépés legelső alkalmával, a várakozókat föllelkesíthette, a kétkedőket megerősíthette, s az ellenkezőket megtántoríthatta volna. És ime, az elbizakodott ellenség e nem megvetendő erkölcsi előnyt nevetséges hadintézkedései által mintegy ingyen a támadók kezére engedi odajátszatni. Valóban bajos volt eltalálni, mi juthatott Kékedi Zsigmond kapitány uramnak eszébe, hogy lovasait a kész mészárszékre ide küldeni nem kételkedett.