Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1858-03-22 / 66. szám

Budapest 9-dik évf folyam. 66. Hétfő, március 22-én. 1858. HÖLGYFUTÁR Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivéve­­ m­indennap délu­tán , évenként 30—40 önálló m­ű m­e­l­l­é­k­­­e 11 e­l, m­ű­l­a­­p­ok, albumok, arc-, szín­padi-, divat-, és g­e­n­r­e ké­pe­k­k­e­l, s egyéb rajzokka­l. Szerkesztőségi szállás: Ujvilág utca, 1-s. sz., 2-dik eme­let , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , és elő­fizetések utasítandók. Napilap az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő, és kiadó: TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj: Postán: egész évre.........................16 frt félévre ...............................9 . évnegyedre..........................5 „ Budapesten, házhozküldetéssel egész évre..................................13 fr félévre................................7 B évnegyedre...........................4 „ Egy hónapra . . 1 frt. 30 kr. Előfizetési forsivás a HÖLGYFUTÁR szépirodalom, művészet, társasélet és divat körébő­li napi­lap áprilisunisi évnegyedére. Az uj évnegyed közelgése alkalmából fölhívjuk a t. c. közönséget a „HÖLGYFUTÁR“ további pártolására. Hogy naponként fontosabbá váló irodalmunkban a „HÖLGYFU­TÁR“ — mint egyetlen szépirodalmi napi­­lapunk — mily tért foglal el, ezt át fogja látni a közönség, valamint arról sem kétkedünk, hogy igyekezetünket, melyet e tér fölhasználásában kifejtünk, méltá­nyolni tudja. Lapunk tartalmának kimutatására nézve csak a legközelebbi, a folyó évnegyedre legyen szabad röviden hivatkoznunk. Közöltünk e rövid három hó alatt két regényt, egy eredetit Pálffy Alberttel, egy fordítottat Dumastól; adtunk mintegy 20 beszélyt, s 40 költeményt, írták pedig ezeket: Arany János, Berec Károly, Balázs Sán­dor , Beöthy Zs., Degré Alajos, Gyulai Fal, Bókai Mór, Kempelen Juiza, Lanka Gusztáv, Lévai József, Lisznyai K., Pálfffy Albert, Sárossy Gy., Szász Károly, Szatmári K., Szelestey L., Székely József, V­adr­ai Károly, Vas Gereben . — szóval: legjobb nevű szépirodalmi íróink. Tárcánk a napi szépirodalmi, művészeti és társaséleti kérdése­ket mindig­ kimerítően, s gyorsan tárgyalta ; műcikkeink az irodalom, társasélet és művészet köréből (számszerint mintegy 60), továbbá az eredeti külföldi levelezések London és Párisból közelismerést nyertek, — hazai levelezéseink (három hó alatt mintegy 65 levél) a vidék ér­­telmesbjei tollából folytak stb. Műmellékleteink három hó alatt a következők voltak : 1) Petőfi Debrecenben, műlap. 2) Divat­kép. 3) Kempelen Rita gyászkeretű arc­képe. 4) Egressy Gábor mint Dózsa György. 5) Ír a Aldridge mint Mun­go, acélmetszés. 6) Talányrajz. 7) Vi­zetmunkák. 8) Női munkálatok. 9) Lénával a gyászravatalon, folio alakban. Jövőre is biztosítjuk a közönséget, hogy lapunk tartalma csök­kenni nem, sőt emelkedni fog. Olvasóink a jövő évnegyedben is több kitűnő regény és beszélyre, valamint tartalomdús s mindig élénk, mu­lattató tárcára számíthatnak. A képeket illetőleg mindig korszerű, s a viszonyokhoz képest legérdekesb műmellékletekről biztosítjuk előfizetőinket. A jövő évnegyedben, az­az három hó alatt, szám szerint S—10 műmellékletet adandunk. Előfizetési feltételek: Ápril, május és j­u­n­i­u­s­i évnegyedre helyben 4 frt., — vi­dékre mindennapi küldéssel 5 frt. A­kik talán fél, vagy három évnegyedre, azaz a folyó év végéig óhajtanának előfizetni, azok félévre helyben 7, vidékre 9 pft; az év végéig pedig helyben 10, vidékre 12 pfttal fizethetnek elő, s évnegye­denként 8 — 10 műmellékletet kapnak. T. gyűjtőinket eddigi szives buzgalmuk kifejtésére kérjük, s minden egyszerre beküldött 6 előfizető után egy ingyenpéldányt ígérünk, melyet a gyűjtőnek bárkire címeztetni joga lesz. Az előfizetéseket mielőbb, legfélebb pedig e hó végéig kérjük beküldetni, mert napi­lapunkból fölösleges példányokat csak áldozat­tal nyomathatunk. Megrendelési cím: a „HÖLGYFUTÁR“ szerkesztőségének Pes­ten, Újvilág­ utca 1. sz. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. AZ ÍTÉLŐMESTER leánya. Történeti regény. Pálffy Alberttel. (Folytatás.) XVII. A következő évek egyikén a Székelypárt által megszállott falukba hir érkezik, mely szerint a megelőző estén Kékedi Zsigmond kapitány uram hadaiból, mintegy száz lovasból álló csapat az ócska kastély romjainak vidékére útnak indíttatott. A vezérek hallván a kedves újságot, rögtön haditanácsot tartanak. — Bizonyára elvesztette a fejét Kékedi uram — vélekedek Petki Miklós, ki katonaviselt ember vala. — Mióta megvagyok, nem hallottam, hogy józan itéletű ember erdőshegyes vidékre, szűk utakon és keskeny völgyszorulaton keresztül lovakkal próbáljon ütkö­zetre szállni. — Annál jobb — felesé Dacé Ferenc — szemesnek a világ. Azért adott az isten nekünk ép elmét hogy annál könyebben megejt­hessük azokat, kik legszebb adományával élni nem tudnak. Így történt, hogy Székely György ifjú uram hajnal hasadta előtt száz gyaloggal, és ötven lovassal az ócska kastély mereven homlok­zata alatt tábort itte, s várta mi következni fog. Elvégre tehát jelen volt a szivszakadva várt perc, melyben ifjú uram kardjának hasznát veheti, s mint előrelátó vezérhez illett, azonnal hozzá fogott, hogy a megalapított csataterv szerint intézke­déseit megtehesse. A tűzfegyverrel ellátott gyalogságot a völgy két oldalán az erdő szélére rendelte, míg maga lovassainak élén, az omladvány homloka előtt elterülő mezőn von állást, honnan rohamait megindítsa. A percek a türelmetlenkedő ifjú előtt szokatlan lomhán teltek. A novemberi késedelmes nap még alig világítá meg a keleti hegytetők gerinceit, s ő már hadi rendben, csatára készen, s dobogó szívvel figyelmezett minden legcsekélyebb neszre; s olykor , ha az erdők mélyében a száraz galy recsegése megzavará az ünnepélyes csendet, az újonc vezér legottan kardot rántott, s meresztgeté szemeit, mintegy erőnek erejével lesködő férfi alakokat akarva a bokrok árnyai között megpillantani. Aztán ismét minden elcsendesedvén, elmélkedék magában. — Szegény bátyám . . . mint prokátorkodik most a portán, hogy elavult pergamenjével a kétkedő díván előtt jussát a fejedelemséghez bebizonyíthassa, s ezalatt mi a rövidebb végén fogván dolgunkhoz, Erdély földjének egy darabkáját már­is hatalmunk alá hajtottuk, mig a többi rész csak kardunk villogását várja, hogy Rákócy György drabantoskodó zsoldosait nyakáról mindörökre lerázhassa. A perc, melyben a jelentéktelen csatára kilátás kinálkozék, nem való minden fontosság nélkül. Egy kis győzelem a fellépés legelső alkalmával, a várakozókat föllelkesíthette, a kétkedőket megerősít­hette, s az ellenkezőket megtántoríthatta volna. És ime, az elbizakodott ellenség e nem megvetendő erkölcsi előnyt nevetséges hadintézkedései által mintegy ingyen a támadók kezére engedi odajátszatni. Valóban bajos volt eltalálni, mi juthatott Kékedi Zsigmond kapi­tány uramnak eszébe, hogy lovasait a kész mészárszékre ide küldeni nem kételkedett.

Next