Hölgyfutár, 1862. január-június (13. évfolyam, 1-77. szám)
1862-03-22 / 35. szám
Budapest 13-dik évi folyam. Szombat, március 22-én 1862 35. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat legnagyobb feliven, másodnapi szétküldéssel , évenként két nagy nap, és számos műmérséklettel. Szerkesztőségi szállás : zöldkert-utca 6. sz. 1. emel., hová minden szerkesztőségi kézirat utasítandó. Az előfizetési és hirdetési dijak Emich Gusztáv úr kiadó-hivatalába Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Ideigl. felelős szerkesztő: SZOKOLY VIKTOR Főmunkatárs : VÉRTESI ARNOLD. Ferenciek terén, 7. sz. földszint küldendők. Előfizetési dij : Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 ujfrt félévre............................9 „ Évnegyed”e .... 5 Hirdetések Gyorsan kezeltetnek : egy halá hozott sorért 5 ujkr. fizetendő. KARÁCSONY AJANDOK. Besssély. Irta: Hermin. (Folytatás.) Judit ámbár szokott bőbeszédűségénél nem szokta lelkiismeretesen boncolni a mondottak valóját, de a fenebbi égbekiálltó hazugság nem csekély mértékben fúrta lelkiismeretét, és talán nem is lett volna képes erre, ha csak célját, a két ifjút, kik általa ismerkedtek meg egymással, ismét szétválasztani, erősen szem előtt nem tartja. Örülve tehát, hogy föladatán túl esett, nagy lélekzetet von, és gondolá magában: jó lecke volt ez a művészre, nem teszem föl róla, hogy a hallottak után tovább is viszontszerelemről álmodozzék. Halmay szótlan, halványan ült mellette, beszélő vonásaiból szerelem, féltékenység , kétségbeesés volt olvasható , de Judit mindezt észre nem vette. Ő a bebeszélők szokott könnyelműségével mármár elfelejtvén a mondottakat, ismét más tárgyról kezdett beszélni, és szomszédja hallgatását előadása iránti figyelemnek vélvén, anyira háladatos volt iránta, hogy lm. tudta volna, mily sebet ejtett annak szívén, bszonyáta egész őszintésséggel bevallaná az előbbi állítás valótlanságát. * Halmayt következő reggel halványan még az előbbeni estély öltözetében találjuk lakásán, az élét virrasztva, különféle indulatokkal küzdve töltötte el, azonban arca most, bár rajta a kedélyrázkódtatás nyomai láthatók, nyugodt, majdnem szilárd kifejezésű. Ő határozott!! íróasztalán a következő tartalmú levelet találjuk. H. Bélának címezve, Münchenben: „Kedves barátom ! Rövid idő múlva ismét körödben leendek! A honvágy, a szeretet hazám irányában vezetett Magyarországba: a szerelem üz el innen ismét! csodálkozol gyors határozatomon ? megfejtendőm előtted. Te kedves Bélám legjobban ismered jellemem és elveim; nem egyszer mosolyogtál azon makacs szándékom fölött, hogy ha valaha megházasodnám, csak szegény, vagy aránylagos vagyonú hölgyet veendek nemül, és többször elősorolom eziránti okaimat. Jól emlékszem, hogy te egy ily alkalommal azon bölcs megjegyzést teved: hátha gazdag hölgyet fogsz megszeretni Halmay ? kiben föltalálod ideálod, és ki téged viszont szeretend, — elválandsz azért tőle, mert a véletlen őt földi javakkal bünteté? A fölhozott példa Bélám valóvá lett: főrangú, gazdag hölgyet szeretek ! szeretek ? nem ! imádok !! Oly hölgyet, kiben a női kellemek és erények öszpontosulnak, és ki engem viszont szeret. Igen, barátom, mit szívem szagall, annak valóságáról meg vagyok győződve, ő nem közönyös irányomban! Őszinte kék szeme, a bájos zavar modorában, eléggé kifejezik irántam a vonzalmát.“ „Gizella szülei minden előítéletektől ment nemes embereknek látszanak, és már-már háttérbe szorultak elveim, és kezdek hinni azon boldogságban, hogy e forrón szeretett hölgyet enyémnek nevezhetem. Azonban ezen mennyei álomból csak hamar keserű valóra ébredtem! Tegnap este, Darvay Judit kisasszonynyal, kit múlt levelemben már veled megismertettem, találkoztam báró N estélyén, gondolhatod, hogy mindjárt Gizelláról kezdek vele beszélni. Ő nem tudja menyire érdekel e leányka, és szokott őszintességével elmondá Darvayék tervét Gizella jövőjére nézve. „Halld tehát barátom ! Darvayék már egy gazdag grófot jelöltek ki Gizella jövendő jegyessétől, és ha e tervezett szövetség nem is fog teljesülni, gyermeküknek csak főrangú és gazdagságban bővelkedő férjet kívánnak ; mert ezen oly nemes, kedélyes és egyszerűnek látszó emberek, csak a pénzt és rangot imádják ! Oh, hogy úgy kelle csalódnom ! Judit még borzasztóbbat is állított, de ezt barátom előre mondom ne hidd. Biztositsak róla, hogy ez tévedés. „Judit tehát azt állítá, hogy Darvayék ezen gondolkozásmódot Gizella kedélyébe is beolták, és hogy ez gúnyolva minden szent érzeményt, szíve ügyében csak az anyagi érdekeket számítja. „Láthatod barátom, hogy ez nem lehetséges, kész vagyok értem ez állítás valótlanságáért félteni. A jó Judit anyira föl van indulva Darvayék ellen, hogy haragja még az ártatlan Gizellára is kiterjed, ennek tulajdonítom tehát igazságtalanságát. Nem !! Gizella a nemes mélyen érző Gizella nem táplál ily nemtelen érzeményt! De mit használ nekem e meggyőződés, csak fájdalmam nagyobbítja, hogy ez angyalt soha enyémnek nem nevezhetem. „Bélám ! ha e nő szegény volna dacolnék érte szüleivel, dacolnék a félvilággal. De ő főrangú, gazdag! én egy szegény művész vagyok! szülői talán már felejtve ifjúkori érzelmeiket, felejtve azon boldogító Papt. múlin s amik örök frigyre szövődött, és csak az arany fényét imádva, mily könnyen magyarázhatnák be szerelmem anyagi érdeknek, mily könnyen magyarázhatnák azon forró vágyat: Gizellát nemnek nevezhetni, pusztán vagyon szerzési módnak ! Oh, ily gondolat föllázítja egész valóm! „Bélám ! legyek boldogtalan essem kétségbe , de jellemem tisztaságán ne kétkedhessék senki, elhagyom őt, elhagyom érte vérző szívvel hazámat, ez szilárd határzatom ! „Neked barátom, ki ismersz engem, bevallhatom, hogy e lépés, mit talán lelki erőnek szeretne baráti jóakaratod magyarázni, nem más mit gyöngeségem tudata; mert barátom, oly hatalma van fölöttem e hölgynek, hogy ha bájos körében egy végzetteljes pillanat alatt elragadtatva, túláradó érzeményimnek szavakat kölcsönöznék, és ha egyszer viszont szerelméről, mi még mindig tán csak képzetem szüleménye, vallomás által meggyőződhetném. — Oh akkor barátom, félek, hogy e nőt többé el nem hagyhatnám, ha mindjárt az egész világ kétkednék is jellemesen, ha mindjárt szentnek tartott becsületem szenvedne is látszólag csorbulást. Ez pedig nem fog, ennek nem szabad megtörténnie. Azért hagyom el tehát őt, azért hagyom el bő szeretett hazámat „Mihelyt ügyeim rendben hozandom , utazni fogok. A te vidám és kedélyes körödben jó Bélám, és föláldozó barátságod által, talán enyhülni fog veszteségem fölötti fájdalmam, a művészetnek és barátságnak élve, idővel talán boldog lehetend barátod Halmay“ Halmay a levelet még egyszer elolvasta, és midőn annak végére ért, keserűen mosolyogva fölsóhajtott: boldog? oh nem! az soha többé nem leendők, boldog csak általad lehettem volna jó szellemem, nálad nélkül az élet elveszté számomra minden ingerét, nincs mi engem többé boldogíthatna. Az ifjú a mellékterembe lépett, ott látta a terem közepén Darvay Gizellát ifjú kellemeiben pompázva. Az ifjú megállt műve előtt és elmerült annak nézetében. — Igen, te vagy az Gizella, úgy a hogy élsz, úgy a hogy szeretek, ez azon angyal jóságú arc, ez azon ártatlan szerelmet lehelő mosoly, mely engem elbájolt. Látom kebled pihegését, hallom szive d