Hölgyfutár, 1862. január-június (13. évfolyam, 1-77. szám)

1862-03-22 / 35. szám

Budapest 13-dik évi folyam. Szombat, március 22-én 1862 35. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik h­etenkint hat leg­nagyobb feliven, másodnapi szét­küldéssel , évenként két nagy­­ n­­­a­p, és számos műmér­­séklettel. Szerkesztőségi szállás : zöldkert-utca 6. sz. 1. emel., hová minden szerkesztőségi kézirat utasítandó. Az előfizetési és hirdetési dijak Emich­ Gusztáv úr kiadó-hivatalába Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Ideigl. felelős szerkesztő: SZOKOLY VIKTOR Főmunkatárs : VÉRTESI ARNOLD. Ferenciek terén, 7. sz. földszint küldendők. Előfizetési dij : Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre­­ .... 17 ujfrt félévre............................9 „ Évnegyed”­e .... 5 Hirdetések Gyorsan kezeltetnek : egy halá hozott sorért 5 ujkr. fizetendő. KARÁCSONY AJANDOK. Besssély. Irta: Her­min. (Folytatás.) Judit ámbár szokott bőbeszédűségénél nem szokta lelkiismere­tesen boncolni a mondottak valóját, de a fenebbi égbekiálltó hazug­ság nem csekély mértékben fúrta lelkiismeretét, és talán nem is lett volna képes erre, ha csak célját, a két ifjút, kik általa ismerkedtek meg egymással, ismét szétválasztani, erősen szem előtt nem tartja. Örülve tehát, hogy föladatán túl esett, nagy lélekzetet von, és gondolá magában: jó lecke volt ez a művészre, nem teszem föl róla, hogy a hallottak után tovább is viszontszerelemről álmodozzék. Halm­ay szótlan, halványan ült mellette, beszélő vonásaiból sze­relem, féltékenység , kétségbeesés volt olvasható , de Judit mind­ezt észre nem vette. Ő a bebeszélők szokott könnyelműségével mármár elfelejtvén a mondottakat, ismét más tárgyról kezdett beszélni, és szomszédja hall­gatását előadása iránti figyelemnek vélvén, anyira háladatos volt iránta, hogy lm. tudta volna, mily sebet ejtett annak szívén, bszonyáta egész őszintésséggel bevallaná az előbbi állítás valótlanságát. * Halmayt következő reggel halványan még az előbbeni estély öltözetében találjuk lakásán, az élét virrasztva, különféle indulatok­kal küzdve töltötte el, azonban arca most, bár rajta a kedélyrázkódta­­tás nyomai láthatók, nyugodt, majdnem szilárd kifejezésű. Ő határozott!! íróasztalán a következő tartalmú levelet találjuk. H. Bélának címezve, Münchenben: „Kedves barátom ! Rövid idő múlva ismét körödben leendek! A honvágy, a szeretet hazám irányában vezetett Magyarországba: a szerelem üz el innen ismét! csodálkozol gyors határozatomon ? meg­­fejtendőm előtted. Te kedves Bélám legjobban ismered jellemem és elveim; nem egyszer mosolyogtál azon makacs szándékom fölött, hogy­ ha valaha megházasodnám, csak szegény, vagy aránylagos vagyonú hölgyet veendek nemül, és többször elősorolom eziránti okaimat. Jól emlékszem, hogy te egy ily alkalommal azon bölcs megjegyzést te­ved: hátha gazdag hölgyet fogsz megszeretni Halmay ? kiben fölta­lálod ideálod, és ki téged viszont szeretend, — elválandsz azért tőle, mert a véletlen őt földi javakkal bünteté? A fölhozott példa Bélám valóvá lett: főrangú, gazdag hölgyet szeretek ! szeretek ? nem ! imá­dok !! Oly hölgyet, kiben a női kellemek és erények öszpontosulnak, és ki engem viszont szeret. Igen, barátom, mit szívem szagall, annak valóságáról meg vagyok győződve, ő nem közönyös irányomban! Őszinte kék szeme, a bájos zavar modorában, eléggé kifejezik irán­­tam a vonzalmát.“ „Gizella szülei minden előítéletektől ment nemes embereknek látszanak, és már-már háttérbe szorultak elveim, és kezdek hinni azon boldogságban, hogy e forrón szeretett hölgyet enyémnek nevezhetem. Azonban ezen mennyei álomból csak hamar keserű valóra ébredtem! Tegnap este, Darvay Judit kisasszonynyal, kit múlt levelemben már veled megismertettem, találkoztam báró N­ estélyén, gondolhatod, hogy mindjárt Gizelláról kezdek vele beszélni. Ő nem tudja menyire érdekel e leányka, és szokott őszintességével elmondá Darvayék ter­vét Gizella jövőjére nézve. „Halld tehát barátom ! Darvayék már egy gazdag grófot jelöltek ki Gizella jövendő jegyessétől, és ha e tervezett szövetség nem is fog tel­jesülni, gyermeküknek csak főrangú és gazdagságban bővelkedő fér­jet kívánnak ; mert ezen oly nemes, kedélyes és egyszerűnek látszó emberek, csak a pénzt és rangot imádják ! Oh, hogy úgy kelle csalód­nom ! Judit még borzasztóbbat is állított, de ezt barátom előre mon­dom ne hidd. Biztositsak róla, hogy ez tévedés. „Judit tehát azt állítá, hogy Darvayék ezen gondolkozás­módot Gizella kedélyébe is beolták, és hogy ez gúnyolva minden szent ér­­zeményt, szíve ügyében csak az anyagi érdekeket számítja. „Láthatod barátom, hogy ez nem lehetséges, kész vagyok értem ez állítás valótlanságáért félteni. A jó Judit anyira föl van indulva Darvayék ellen, hogy haragja még az ártatlan Gizellára is kiterjed, ennek tulajdonítom tehát igazságtalanságát. Nem !! Gizella a nemes mélyen érző Gizella nem táplál ily nemtelen érzeményt! De mit hasz­nál nekem e meggyőződés, csak fájdalmam nagyobbítja, hogy ez an­gyalt soha enyémnek nem nevezhetem. „Bélám ! ha e nő szegény volna dacolnék érte szüleivel, dacolnék a félvilággal. De ő főrangú, gazdag! én egy szegény művész vagyok! szülői talán már felejtve ifjúkori érzelmeiket, felejtve azon boldogító Papt. múl­­in s am­­ik örök frigyre szövődött, és csak az arany fé­nyét imádva, mily könnyen magyarázhatnák be szerelmem anyagi ér­deknek, mily könnyen magyarázhatnák azon forró vágyat: Gizellát nemnek nevezhetni, pusztán vagyon szerzési módnak ! Oh, ily gondo­lat föllázítja egész valóm! „Bélám ! legyek boldogtalan essem kétségbe , de jellemem tisz­taságán ne kétkedhessék senki, elhagyom őt, elhagyom érte vérző szívvel hazámat, ez szilárd határzatom ! „Neked barátom, ki ismersz engem, bevallhatom, hogy e lépés, mit talán lelki erőnek szeretne baráti jóakaratod magyarázni, nem más mit gyöngeségem tudata; mert barátom, oly hatalma van fölöttem e hölgynek, hogy ha bájos körében egy végzetteljes pillanat alatt el­ragadtatva, túláradó érzeményimnek szavakat kölcsönöznék, és ha egyszer viszont szerelméről, mi még mindig tán csak képzetem szüle­ménye, vallomás által meggyőződhetném. — Oh akkor barátom, félek, hogy e nőt többé el nem hagyhatnám, ha mindjárt az egész világ két­kednék is jellemesen, ha mindjárt szentnek tartott becsületem szen­vedne is látszólag csorbulást. Ez pedig nem fog, ennek nem szabad megtörténnie. Azért hagyom el tehát őt, azért hagyom el bő szere­tett hazámat „Mihelyt ügyeim rendben hozandom , utazni fogok. A te vidám­ és kedélyes körödben jó Bélám, és föláldozó barátságod által, talán enyhülni fog veszteségem fölötti fájdalmam, a művészetnek és barát­ságnak élve, idővel talán boldog lehetend barátod Halmay“ Halmay a levelet még egyszer elolvasta, és midőn annak végére ért, keserűen mosolyogva fölsóhajtott: boldog? oh nem! az soha többé nem leendők, boldog csak általad lehettem volna jó szellemem, nálad nélkül az élet elveszté számomra minden ingerét, nincs mi en­gem többé boldogíthatna. Az ifjú a mellékterembe lépett, ott látta a terem közepén Dar­vay Gizellát ifjú kellemeiben pompázva. Az ifjú megállt műve előtt és elmerült annak nézetében. — Igen, te vagy az Gizella, úgy a hogy élsz, úgy a hogy szere­tek, ez azon angyal jóságú arc, ez azon ártatlan szerelmet lehelő mo­soly, mely engem elbájolt. Látom kebled pihegését, hallom szive­ d

Next