Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-06-11 / 46. szám

család jók birtokait megmenteni, t. i. a mely jószágot biztosítani akarának, azt örökös jog­gal valamely mecsetnek, vagy papi intézetnek adományozták, úgy mindazonáltal, hogy a me­cset, csak az adományozó család utolsó örökös­sé halála után vehesse birtokába az ajándéko­zott jószágot, addig a’ család vegye annak min­den hasznát. Az ilyen adományozott jószágot Vakuf-nak nevezték, 's minden tehertől men­ten maradott; de e’ miatt az adó mennyisége bizonytalanná vált, ’s felszedése sok bajba ke­rült. Azért a’ fejedelmek az adót haszonbérbe kiadták ’s ha a’ paraszt a’ maga adóját meg nem fizethette , a' haszonbérlő adószedő a’ fellah (pa­raszt) földjét elfoglalta, így lettek lassan lassan örökös haszonbérlők , 's ezen alapult Egyiptom­ban a’ legtöbb birtokosoknak örökségi jogok.— A’ Mamlukok elbukása után Mehemed-Ali, azoknak minden jószágait elfoglalta maga szá­mára. Ezen elfoglalásokban senki meg nem bot­­ránkozott, de hogy mi fogná még követni, sen­­­ki sem gyanítható. A’molláh-k (papok) 's me­csetek jószágait támadn­á most meg. Hivatkoz­nak ugyan ezek, igaz jogon alapuló adományle­veleikre , ’s Mehemed-Ali igazságos is akar len­ni, azért megvizsgáltatja a' leveleket, de a’kö­vetkezés eléggé mutatja , hogy ezen megvizsgá­lás is csak olyan szoros volt, mint a’ milyen valódi czélja vala az ajándékozónak e’ nagylel­kű tettében. Egyetlenegy adománylevél sem talál­tatott megállhatónak, ’s így a’ papok 's mecsetek jószágai is (vakusok) mind a’ ha ár­ lettek. Ezen foglalásokat szerfeletti adó-ravatalok követték; a’ nyomorult felláh-k (parasztok) katonai erő ál­tal kénszerűttettek adójok megfizetésére. Most már az örökös haszonbérlőkre ’s minden egyes földbirtokosra is el­ került a’ sor. Minden birto­kosnak bé kellett bizonyitni örökségi jogát, ’s ennek is csak a’ lett a’ vége, hogy a’ birtoko­sok egyik része legkissebb váltság nélkül egé­szen, a’ másik szerencsésebb része pedig, kár­pótlásul halálig tartó bizonyos fizetés ígérete mellett, egy hatalomszó által örökösen meg­­fosztatott jószágától. Kezdetben az ilyen kár­pótlásul fizetett mennyiség 24.000 erszényre s mintegy 8 millió váltó forintra ment, azután a résztvevők száma apadásai miatt nagyon le­szállott, s lassan lassan egészen meg fog szűnni. Nem csak helytartó ház, hanem egyedüli földesur is már Mehemed-Ali Egyiptomban, hol eddig csak némely legszükségesebb gabona ne­meit termesztették. Ezzel az uj földesur nem elégült­ meg, azért a’ megmivelhető földet fran­­czia földmérők által mind felmérette, felosztat­ta, úgy hogy ezáltal a jobbágynak vagyonbéli tehetségét tudhatja. A’ basa rendeli­ ki, hogy minden jobbágy mit és mennyit termeszszen, *) 's a’ szegény fellah tartozik kiszabott áron min­den termékét, a'basának eladni,­­ki vévén most a’ gabona nemeit, mert 1833 óta csak annyi ga­bonát tartozik a’ paraszt a’ raktárba be­adni, mennyivel adóját lefizetheti, a’ többi gabonájá­nak használata szabad tetszésére van hagyva.) A’ termék értékének egy harmadrésze rendsze­rint a’ termék kiszabott ára, de azt sem kapja mindig készpénzül a’ paraszt, hanem sok min­denféle adók levonatala után, nagy későre kész­pénz helyett posztót vagy más gyári készítmé­nyeket adnak neki. E’ mellett a’ paraszt min­dent, mire szüksége van, a’ kormány raktárából kéntelen nagy áron vásárolni. Mindenért adót kell fizetni. Nagy adó van róva az igavonó mar­hára, noha azt a’ paraszt a’ basától vásárolja. Adót kell fizetni minden egy­es pálmafáért, ’s ha levágott pálmafáját a’ jobbágy eladás végett piaczra viszi, a’ fa ágait é s héjját is külön adó éri. Egykor a lakosok a’ sok adófizetéstől vala­mennyire menekedni akarván , a’ pálmafákat ir­tani kezdék, de Mehemed-Ali csak hamar meg­határozó, hogy minden fáért, mely már egyszer adó alatt volt — az adó ezután is megfizettes­sék, akár álljon a’ fa, akár nem. — Mind­ez, és még több ehez hasonló nyo­mások nagyon súlyosok, de a legnyomasztóbb az , hogy ha valamely jobbágy adóját meg nem fizetheti, a’ falú tartozik azt megfizetni; ha pe­dig az adót egy egész helységen sem lehetne felvenni, akkor a’ szomszéd helység kéntelen annak terhét hordozni. A’ midőn ezen rendszer­nek tervét Mehemed-Ali legelőször olvasta, ö­­römében magánkívül ragadtatva, felkiáltott: „ez ám az okos ember, e‘ ki találta, mi módon kell­jen a’ földnépét adóssága megfizetésére rá­szo­­ritni.”Itt sem állapodik­ meg Mehemed-Ali. Az i­­par és kereskedés minden forrásait is magának *) Pamut és indigó a’ fő­ termékek, melyek egészen a’ basáé. Jumel nevű franczia ébresztette­ fel Mehe­­med-Aliban a’ pamut termesztése eszméjét, azért a’ legjobb egyiptomi pamut — „Jum­el pamut“ neveze­tet nyert. 182

Next