Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-10-14 / 82. szám

mint illetlen társalkodásban volt. De Nero, ’s más császárok alatt kiűzték Romából ; de ha egy császár mint Nerva magát népe elött kedveltetni akará, viszszah­ivta őket. E’ szí­ni előadások egyébbiránt, a’ romaiak előtt min­dég bécsben voltak, s a’ nép-időtöltés neve­zetes részét tették. Kezdetben a’ pantomimusok tartalmát ki­hirdették, ’s csak ismeretes darabokból adtak­­elő egyes helyeket, monológokat, jeleneteket. Későbben a’ tartalom kihirdetése elmaradt ’s egész darabokat kezdtek előadni. A’ mellett a’ színészek álarczot viseltek, de ezek nem voltak oly ferdék, mint a’ többi színészeké, nem lévén szájok kitátva. Ezálarczok­’s arcz­­játéknak azonban némi határ volt szabva, ez okból a’ tagmozgatások annál több ügyességet kívántak. A’ pantomimusi mutatványok alkalmával bizonyos, tibiae dactylicae nevű fuvolákat használtak, a’ melyeni kifejezéssel teljes és élénk játszás, a’ mutatvány sikerét igen elő­mozdította. A’ pantomimus általános neve táncz volt. Különböző tartalmuk szerint, különböző ne­veket nyertek, mint Saturnus, Jupiter, Nym­­phák, Cyclopsok ’s a’t. táncza. Bachismos gö­rög nevezet Siciliában vette eredetét, ’s hihe­tőleg a’ mai balett nevezet tőle kapta szár­mazását. A’ színész öltönye, szerepéhez volt alkal­mazva. A’ pantomimusok a’ tökély nem kis fokát értek­ el, ’s ez nem is csuda, mert e’ szinészek egész életek törekvése csak arra va­­la intézve, de azért koránt sem kell hinni, hogy ők a’ beszédet kipótolták volna. Hatá­sát részint annak is tulajdoníthatni, hogy csak is ismeretes meséket vagy színműveket ad­tak­ elő. Us­­­m­u­s, Mimus nevezet alatt, bizonyos nemű mo­nodrámát érthetni, melyben aljas szenvedel­meket, jellemet, p. o. kéjhölgyet, házasságtü­­rót, zsugorit, részeget adtak­ elő. Ezek leg­inkább az alacsony köznép mulattatására szol­gáltak, ’s néha igen szemtelen és erkölcstelen jelenetek tárháza voltak. Alakját nem hatá­­rozhatjuk­ meg, nem jutván korunkig egész mi­mus. Ezek is, mint a’ pantomimusok, a’ na­gyobb szinielőadásoknak utánjátékai voltak, de később, idővel azoktól elváltak. A’ görög és római színpad azzal nagyon el volt hal­mozva, de tagadhatatlanul a’ hellének talál­­ták­ fel. Ennek is első kezdete, mint az egész színészetnek, bohózat volt, de későbben apró költeményekké vált, melyekben kevés cselek­­vényt is adtak­ elő. Anyagjukra nézve hason­lítanak a’ vng-játékhoz, de tartalmukra nézve attól nagyon különböztek. Solon kortársa, So­­phron találta­ fel. Ő minden jellemző mimust készített. Ennek mimusait Plato igen kedvel­te, annyira hogy midőn e’ philosophus meg­halt, ágya fejében abból egy példány­t talál­tak. A’ rómaiak közti híresebb mimus-irók voltak Decimus Laberius és P. Syrus, kik közzül az utolsó különösen emlékezetes. Laberius mimusait szerelemből készité, és histriok állal adatta­ elő. Hatvan éves korá­ban J. Caesar rendeletéből Publ. Syrussal ve­tekedett. Mimusaiban Caesart gyakran sértette, nevezetesen egyszer egy megkorbácsolt rabszol­gát így kiáltat fel: „Hajd rómaiak! Vége sza­badságunknak!“Máskor úgymond: „Sokaktól kell annak félni, kitől sokan félnek!“ Mire az egész sokaság Julius Caesarra nézett. A­ színház. Színház kőből legelébb nem a’ tulajdon­képpeni Görögországban, hanem a’ hellen gyar­matokban, Életrum­ában, Alsóitáliában, továbbá Siciliában épült, mert a’ nép itt békét élve­zett, még ott háború zajlongott. Adriában ma is látható egy ily épület romja. Hellasban a­­zok fából voltak épülve,’s Athénében is csak a’ 70-k olympiai körül kezdtek, Platinas szin­­költő korában, épilni. Rómában legelőbb M. Aemilius Lepidus építette azt kőből. A’ színházakat rendesen hegyek lejtőjére szokták épitni; ha térhelyre tették, az ülése­ket felfelé menőleg alkották. Továbbá, ügyel­tek hogy a’ jég egésséges legyen. Az épület alakja félkör volt. Az három főrészből állott: 1) A­ valódi színház, az az a’ nézők he­lye a’ félkörben. 2) A’ scena, az előadás helye, tehát a’ színpad. 3) A’ hangászkar helye a’ két első köztt. A’ színházat rendesen napkeltekor nyi­tották­ meg. Minden osztályzatnak külön ülé­se volt. A’ színház csak innepnapokon volt nyitva, de egy nap több darabokat is adtak­­elő, mivel is a' színműírók versenyeztek.

Next