Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-10-14 / 82. szám
IS - N ÉS KÜLFÖLD 1845. 82-k szánt (második filév.) Kolozsvár. Kedden October 14-én, 1845. Variálom. Színház és színészet. Öröminnepe a' székely udvarhelyi ev. ref. fatanodának Erdélyi hirharang. Pótléktár. ____________ Szinház és színészet a’ helléneknél és romaiaknál. (.Folytatás és végzet.) Satyra. Satyra név alatt a’ helléneknél ’s rómaiaknál, kezdetben a’ szinház egy nemét értették, melyből fejlöttött ki később a’ satyra-költemény. Mi itt a’ satyráknak csak első részéről szólamónk. Ez a’ helléneknél az őstragoediából származó, ’s kezdetben dal és táncz volt, egyszerű tagmozgatásokkal. Mig a’ tragoedia komoly jellemét megtartá, a’satyra azzal ellenkezőleg, kicsapongó elménezségekből álla, hol a’ satyrusok s silenusok kara, kiktől nevét is nyerte , mindennemű bohózatokra s gúnyolódásokra vetemült. Ezt szerették,’s igy származtak e’színművek, melyekben a’ megindítót is, bohózatilag adták elő. Különböző a’ tragédiától személyek, kimenetel, mely szomorú nem lehetett ’s szeszeies ötletei által; a’ comoediától pedig a’ darab anyagja, nehány jelenetek méltósága által, melyben a’ személyeskedés kerülte volt, mind kettőtől pedig, meséji egyszerűsége, rövid tartalma, s énekei által, mert ezeket rendesen utánjátékoknak adták. A’ szin mindennemű tájakat ábrázolt, a’személyek, királyok, hősök istenek voltak, a’ kar silenusok, sutyrusok csoportozata. Ilynemű satyrákat dolgoztak a’ helléneknél Aeschylus, Sophocles, Euripides, továbbá főként Achaeus és Hegemon. Az utóbbi az által tüntető ki magát, hogy meglévő színdarabokat parodiázott ki. A’ hellének számos satyrai darabjaiból csak Euripides Cyclopsai maradtak fenn. A’ romaiak satyrai színművei tökéletesen hasonlítanak a’ hellénekéhez, ezek voltak a’ kezdetben úgy nevezett atellai mesék, a’ melyekből a’ későbbi satyra kifejlődött. Pantomimus. Pantomimus név alatt a’ romaiak, a’ históriából s myteológiából vett, beszéd nélkül színházban előadott színműveket értettek, melyekben a’ szenvedélyeket táncz és tagmozgatás által fejezték ki, szóval a’ ma úgy nevezett ballétot, vagy némajátékot. Az ezt előadó színészek pantomimi, chironomi ’s papucstalanságukért, planipedes név alatt voltak ismeretesek. Azonban csakugyan húztak lábukra scabella név alatt ismeretes fa- vagy vas láblút, melylyel a’ táncz alatt nagy zajt csinálták. E’ pantomimusok a’ rómaiaknak későbbi találmányai voltak, kik azt nagyon kedvelték. Roscius ama hires színész, kiről Cicero nagy dicsérettel emlékszik, emelte elsőben a’tökély bizonyos fokára. Ita Roscius valamely mondatot elszavalt, annak értelmét tagmozgatásokkal igyekezett érdekesitni, kifejezni. Utána Bathyllus és Pylades a’ pantomimust a’ szépművészetek sorába emelték, egész jeleneteket, későbbelvonásokat, végre egész darabokat, kifejizéssel teljes tagmozgatásokkal adván elő. Ez új mesterséget a’ rómaiak zajos tetszéssel fogadták, ’s az nem sokára a’ gyarmat-városokban is elterjedt. Ezt annyira vitték, hogy a’senatus Tibirius alatt kényszerítve volt, egy rendelést adni ki, melyben tiltva volt senatornak pantomimusban játszó színészt meglátogatni ’s lovagnak vele utszán járkálni. Caligula példája által, e’ rendeleti» eltörlé, mint a’ ki M. Lepidus Maester pattomimust szerfelett kedvelltte ’s vele több 82