Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-05-16 / 39. szám

döfte, mire az halva lerogyott. Opos e’ szeren­csés sikereit felbátrodván 's neki hevülvén, e’ harczban Geyza táborában oly mészárlást vitt véghez, hogy karjai az erős vagdalkozás ’s nagy feszültség miatt egészen megmeredtek ’s ujjai nehéz kardja markolatjára horgadának Opos Salamonnak szerencsétlenségében is hive marada ’s miután őt az itt 1074-dik év­ben Vácznál Geyza 's László megvereki, tábo­rát elszéleszték, ő a’ koronától ’s uralkodástól elesék, édes anyjához ’s nejéhez Mosonig O­­pos kiséré­ el. Salamon Henrik császártól segítséget nyer­vén, azzal Nyitrát megszálló. Vele volt Opos ekkor is ’s merészen a' várkapujáig nyargal­ván, ott egy őrt megölt. A’ többiek rá rohaná­­nak , körülözülték , lovát megölök ’s gyalog maradt, ereje, bátorsága akkor sem hagyá­ el, merészen kivágta magát a’ csoport közzül ’s gyalog a’ táborba viszszament. E­ hős tény bá­mulásra ragadá a’ német vitézeket ’s a’ csá­szárnak hit­ül adák. Henrik Opost magához hi­vatta 's megdicsérte. Aztán Salamontól ezt kér­dő: „váljon van-é Geyza táborában sok ily de­rék legény mint Opos?” Salamon gondolatlanul felelt: vannak bizonyára még sokkal jobbak is, erre Henrik monda: Ha ügy van, úgy bizonyá­ra országod viszsza nem nyerended, mig elle­ned ily bajnokok harczolandnak.” Opos, ha igaz, mi a’ bathi eklésia régi okleveleiben áll, hogy fia Ball­ ott egy templo­mot építtetett, Hont­ megyében lakott. Mikor halt— meg bizonytalan. A' mnolia ko Sv. Morlakoknak Dalmátziában a’ zárai és spa­­latzoi kerületek hegyi lakosait nevezik. Számuk mintegy 140,000 kik közzül 100,000 romai catholikus, a’ többi keleti görög vallásu. A’rá­­gusai kerületben egy sincs. Ott csak az er­kölcstelen, neveletlen embereket csúfolják e’ névvel. A’ morlakokat sokan Bulgáriából szár­maztatják, mit azonban azon tiszta szerb szó­ejtés, melyen beszélnek, megczáfol. A’ morla­­kok valódi szerbek, kik Bosniából a’ 14-dik század közepe táján a’ török uraság elől sza­ladtak oda. Zsigmond magyar király 's a’ hor­­váthban, oltalmukba vették őket, mivel úgy te­kintették, mint a’ török elleni melsvédfalat. A’ törökök később meghóditák ugyan a’ Mórlak hegység egy részét, de az 1648-ban Velencze hatalmába került ’s a’ morlakok a’ törökök meg­határozott ellenségei maradtak. A’ mi a’ mór­iak ,etymologiát illeti, arra nézve a’ legigazabb ’s eltaláltabb az, mit Stephanovich szerb nyelv­tanában ír. A’ görög vallásu szerb, római ka­­tholikus szomszédját schokacznak nevezi, az pedig a’ görögöt valachnak, tulajdonképpen vlachnak. Tehát móriak vagy morlach ,szlá­­vul mur­ vlak­i­, annyit leszen mint tengerm­el­­lett lakó valach, vagy tengeri sziklai lakos. A’ morlakok, bárba mindenütt egyformák, jó testalkotuak, általánfogva nagyok ’s erősek, de rendkívül durvák, úgy, hogy a’ hajdani szláv állapotból még Ausztria törekvései is alig vol­tak képpesek valamennyire kiemelni. A’ parti ’s szigeti lakosok, kik meglehetős európai mi­­veltséggel bírnak, hajthatóbbak ’s czivilizáltab­­bak , a’ morlakoktól szembetünőleg külömböz­­nek, kik erdődeiktöl örökölt erkölcseiket mai na­pig megtartották. A’ morlakok falukban laknak ugyan, de azokban a’ házak oly ritkán állnak, hogy az u­tas gyakran még a’ faluról tudako­zódik, mikor már közepében van. Házaik köztt kevés van rendes fallal építve, hanem mivel a’ kereskedő közttök ritka ’s az építéshez való a­­nyagok drágák, többnyire kopasz kövekből, mész ’s vályog nélkül felrakott falakból állnak. Van­nak azonban csupa vályogból és sárból csinált házaik is. Az egész, gyakran számos családé, e’ kevés öl területű helyen lakik, ’s néha ökre, szamara disznója is. Házaik roppant mészkő táblákkal, ágbogakkal vagy náddal fedvék. Üvegablak helyett egy kis nyílás van rajta, melyen a’ füst is, mivel benn főznek, kiszívódik. Házibutoraik is igen egyszerűk, inkább kis szé­kekből, padokból ’s asztalból állanak, miket a’ móriak maga ácsol. Finomabb németkészületű á­­gya a’ leggazdagabb móriak elöljárónak sincs; valamint puha ágyném­üjök is, ha csak a’ szi­getiekkel, vagy törökökkel nincsenek közleke­désben. Ágyaik négy öszszeszegzett, falábak­ban álló deszkából vannak. A’ mórlaknó ágy helyett egy ablakos zsákon hál, mig gyerme­kei ’s a' cselédség a’ kopaszföldön alusznak. A’ morlakok öltözete a’ lárvátokéhoz ha­sonlít, mi szerb eredetük egyik legkitűnőbb bi­zonysága. Egyetlenegy hiúságuk szépen kirakott lőfegyverekben, pisztolyokban, handsárban és sarlach posztó öltönyön (reczérina) függő e­­züst gombokból áll. Fegyvereit többnyire övé­ben hordozza, mely mellé ónozott szarvat is függeszt, miben zsírt hordoz, fegyverei vagy a’ sziklákon járásbani elhasadozott lábai kenésére, mivel többnyire mezítláb jár. Rendszerinti öltö­nye nyárban bőujju len­ing 's gatya. Fején kis veres sapkát visel. A’ nők öltönye ugyan azon anyagból van, miből a’ hölgyeké, csak a­ czif­­ra kivarrással külömböz. A’ nők többnyire nem szépek, soványarczuak, szegényül ’s mocsko­san járnak, mi kellemetlen alakjokat még in­kább diszteleniti. Különben is minden házi ’s

Next