Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-06-10 / 46. szám

zúzák a’ küzdőket; a’ falakról viszszapattog­­tak a’ golyók é s a­ lövések robaja, mint iszo­nyú mennydörgés, ezernyi viszhangban zúgott e’ földalatti üreg legtávolabb szegleteiből viszsza. A’ rablók, noha számra nézve kevesebbet­ voltak a’ katonáknál, még is, minden emelke­dett és mélyedett helyet, minden útat és üreget jól ismervén, elsőséggel bírtak ezek felett. Hoz­záférhetetlen helyekről, sziklák megé rejtezve lődöztek a­ rablók ’s mivel gyakorlott lövők vol­tak, a’ katonák mintegy láthatatlan ellenségtől találva, hullottak. Ha ne kapjanak szüntelen a’ katonák a’ nyíláson új erősítést, a’ harcz el­döntetlen maradt volna , noha a’ rablók csak harminczhatan voltak, mert számuk a’ helyfek­vése által megtöbbszörősittetett. A’ katonáknak minden lépésért vivni kellett, ha nem akartak két tűz közzé szorulni. Nehány órai viadal ’s számos embervesztés után (mi közben a’ rab­lók nagyon keveset szenvedtek), sikerült a’ka­tonáknak azon tavacskán átjutni, mely a­ bar­lang közepén van. A’ rablóknak átmeneteire nászádjok volt, azonban a’ katonák öldöklő tűz között, térdig vízben és sárban kénytelenittet­­tek gázolni. A­ rablók lépésről lépésre űzetve, végre azon helyre szorittattak, hol mostanában a’ barlangot meglátogató útas azon kénytelen­­ségbe jön, életét két egymáshoz kötözött hág­csóra bízni, melyek nélkül lehetetlen volna a’ bar­lang egyik részéből a’ másikba jutni. Képzeljen az olvasó magának két barlang­­üireget, melyek ugyanazon irányban nyomul­nak a’ hegységbe, azonban oly külömböző ma­gasságban állanak egymástól, hogy a' felső 50 lábnyira van az alsó felett. A’ kettő között fél­magasságban egy kis erkelyalaku sikamlós sziklalap van, melyen nagy bajjal nyelez, tiz ember megállhat. E’ sziklalap alatt mérhetetlen mélység tátong, melynek meredek tálát a’ mint­egy húsz lábbal felette álló barlangot tartó fal képezi. Egy hoszszan kinyúló keskeny és si­kamlós szikladarabba emberi kéz által két lyuk van vésve, melyekben egy torka ’s egyenetlen kőhöz támasztott hágcsónak két lába áll. Ez veszélyes úton kell az embernek a’ kalauz úta­­sitása szerint majd jobbra, majd balra hajolva felkapaszkodni, minden szempillantásban azon veszélynek kitéve, hogy férelépés, a’ hág­csónak egy sikamlója, egy fognak kitörése kö­vetkeztében a’ sötéten ásitozó mélységbe zu­hanhat. A’ rablók űzetve a’ katonák által, e’ me­redek fal tetejére jutottak ; a' felső barlang min­den részeiből elkergetve, az alsóban bátorság­ban hivék magukat lenni. Tüstént minden lám­pát kioltottak 's egy csomó nedves szalmát gyújtottak­ meg, melynek sűrű, fojtó füstje az egész felső barlangot hirtelen elbob­tá. Mig a’ katonák e’ rögtöni sötétségben szinte megtik­­kadva kissé megállapodtak ’s hasztalan igye­­kezének a’ lassan égő szalmát eloltani, a’ rab­lók gyorsan leszaladtak a’ hágcsókon ’s midőn ismét világosabb lön ’s a’ katonák elleneiket kézrekeriteni előbbre rohantak , a’ két utolsó rablót is, mint kísérteteket, a’ mélység áthatha­­tatlan sötétségében hirtelen eltűnni láták. Az egész vállalat most állott legnehezebb pontján. Noha a’ katonák hoszszú és erős hág­csókkal voltak ellátva, de miként lehetett azo­kat egy sötét, meredek és sikamlós helyen fel­áll­­­ít­n­i ? A’ lődözés újból elkezdődött, azonban a' katonák legnagyobb szerencsétlenségére; mert mig valami tíz rabló a’ kis helyet, melyen a’ hágcsókat megerősíteni lehete, elfoglalva tartá, a’ többiek az alsó barlang üreghez jutva, az oldalfalakon oly magasra másztak, hogy a’ sö­tétség, csepegő kődarabok ’s sziklahasábok ter­jedelme által elfedve, a’ felső barlangüreg nyí­lását szüntelen tartó tüzelés által biztosan os­tromják. A’ katonák az ellenséget nem látha­tók, csak a’lövések fényét, mely mindenkor bi­zonyosan közzülök egynek halálát okozá; en­nélfogva kezdettek viszszanyomulni ’s mind két— felől a’ falakhoz lapulni. E’ közben a’ parancsnok életveszéllyel kipuhatolá az egész környék tulajdonságait ’s az ellenség helyzetét ’s megparancsolá, hogy minden szövélneket kioltsanak. Kiválasztó em­berei közzül a’ 20 legjobb lövőt ’s úgy rejtő­éi őket a’ sziklamélyedésekbe, hogy adott jel­re a’ sziklalapon álló rablókra czélozhattak. Az ellenség sötétben csak vaktában lődözött a’ katonák mászva egész a’ mélység széléig men­tek, magukkal nehány hágcsót vittek ’s készen járták a’ felállításra. Midőn minden elkészült, megtétetett ’s mindenki helyén volt, a’ parancs­nok maga egy meggyujtott röppentyűt dobott a’ sziklalapra. A’ tiz rablót sötét helyzetűkben egyszerre piros, hirteleni fény világitá­ meg „Tüzet!” kiálta a’ tiszt. A’ fegyver minden oldalról villámlott 's roppant ; húsz lövés történt ’s holtan vagy se­­besedve zuhant mind a’ tíz rabló a’ mélységbe. Erős karokkal három hágcsót álítottak—fel ’s a­­zokon harmincz gránátos sietett alá. Egyik ol­dalról dühödt kiáltás, a’ másikról öröm zaj halla­szott ’s daczára annak, hogy a’ rablók a’ röp­pentyű világánál biztosan lőhetvén, a’ tüzelést szakadatlan folytatták, daczára annak, hogy e­­gyik hágcsó a’ nagy terek­ alatt eltörvén,­­ a’ rajta lévő katonák menthetetlenül a’ mélység­be zuhantak, egy negyed óra elég volt a’ ka­tonákat a’ csatatér uraivá tenni. A’ csata még egy ideig tartott a’ barlang

Next