Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-06-10 / 46. szám
zúzák a’ küzdőket; a’ falakról viszszapattogtak a’ golyók é s a lövések robaja, mint iszonyú mennydörgés, ezernyi viszhangban zúgott e’ földalatti üreg legtávolabb szegleteiből viszsza. A’ rablók, noha számra nézve kevesebbet voltak a’ katonáknál, még is, minden emelkedett és mélyedett helyet, minden útat és üreget jól ismervén, elsőséggel bírtak ezek felett. Hozzáférhetetlen helyekről, sziklák megé rejtezve lődöztek a rablók ’s mivel gyakorlott lövők voltak, a’ katonák mintegy láthatatlan ellenségtől találva, hullottak. Ha ne kapjanak szüntelen a’ katonák a’ nyíláson új erősítést, a’ harcz eldöntetlen maradt volna , noha a’ rablók csak harminczhatan voltak, mert számuk a’ helyfekvése által megtöbbszörősittetett. A’ katonáknak minden lépésért vivni kellett, ha nem akartak két tűz közzé szorulni. Nehány órai viadal ’s számos embervesztés után (mi közben a’ rablók nagyon keveset szenvedtek), sikerült a’katonáknak azon tavacskán átjutni, mely a barlang közepén van. A’ rablóknak átmeneteire nászádjok volt, azonban a’ katonák öldöklő tűz között, térdig vízben és sárban kénytelenittettek gázolni. A rablók lépésről lépésre űzetve, végre azon helyre szorittattak, hol mostanában a’ barlangot meglátogató útas azon kénytelenségbe jön, életét két egymáshoz kötözött hágcsóra bízni, melyek nélkül lehetetlen volna a’ barlang egyik részéből a’ másikba jutni. Képzeljen az olvasó magának két barlangüireget, melyek ugyanazon irányban nyomulnak a’ hegységbe, azonban oly külömböző magasságban állanak egymástól, hogy a' felső 50 lábnyira van az alsó felett. A’ kettő között félmagasságban egy kis erkelyalaku sikamlós sziklalap van, melyen nagy bajjal nyelez, tiz ember megállhat. E’ sziklalap alatt mérhetetlen mélység tátong, melynek meredek tálát a’ mintegy húsz lábbal felette álló barlangot tartó fal képezi. Egy hoszszan kinyúló keskeny és sikamlós szikladarabba emberi kéz által két lyuk van vésve, melyekben egy torka ’s egyenetlen kőhöz támasztott hágcsónak két lába áll. Ez veszélyes úton kell az embernek a’ kalauz útasitása szerint majd jobbra, majd balra hajolva felkapaszkodni, minden szempillantásban azon veszélynek kitéve, hogy férelépés, a’ hágcsónak egy sikamlója, egy fognak kitörése következtében a’ sötéten ásitozó mélységbe zuhanhat. A’ rablók űzetve a’ katonák által, e’ meredek fal tetejére jutottak ; a' felső barlang minden részeiből elkergetve, az alsóban bátorságban hivék magukat lenni. Tüstént minden lámpát kioltottak 's egy csomó nedves szalmát gyújtottak meg, melynek sűrű, fojtó füstje az egész felső barlangot hirtelen elbobtá. Mig a’ katonák e’ rögtöni sötétségben szinte megtikkadva kissé megállapodtak ’s hasztalan igyekezének a’ lassan égő szalmát eloltani, a’ rablók gyorsan leszaladtak a’ hágcsókon ’s midőn ismét világosabb lön ’s a’ katonák elleneiket kézrekeriteni előbbre rohantak , a’ két utolsó rablót is, mint kísérteteket, a’ mélység áthathatatlan sötétségében hirtelen eltűnni láták. Az egész vállalat most állott legnehezebb pontján. Noha a’ katonák hoszszú és erős hágcsókkal voltak ellátva, de miként lehetett azokat egy sötét, meredek és sikamlós helyen felállítni ? A’ lődözés újból elkezdődött, azonban a' katonák legnagyobb szerencsétlenségére; mert mig valami tíz rabló a’ kis helyet, melyen a’ hágcsókat megerősíteni lehete, elfoglalva tartá, a’ többiek az alsó barlang üreghez jutva, az oldalfalakon oly magasra másztak, hogy a’ sötétség, csepegő kődarabok ’s sziklahasábok terjedelme által elfedve, a’ felső barlangüreg nyílását szüntelen tartó tüzelés által biztosan ostromják. A’ katonák az ellenséget nem láthatók, csak a’lövések fényét, mely mindenkor bizonyosan közzülök egynek halálát okozá; ennélfogva kezdettek viszszanyomulni ’s mind két— felől a’ falakhoz lapulni. E’ közben a’ parancsnok életveszéllyel kipuhatolá az egész környék tulajdonságait ’s az ellenség helyzetét ’s megparancsolá, hogy minden szövélneket kioltsanak. Kiválasztó emberei közzül a’ 20 legjobb lövőt ’s úgy rejtőéi őket a’ sziklamélyedésekbe, hogy adott jelre a’ sziklalapon álló rablókra czélozhattak. Az ellenség sötétben csak vaktában lődözött a’ katonák mászva egész a’ mélység széléig mentek, magukkal nehány hágcsót vittek ’s készen járták a’ felállításra. Midőn minden elkészült, megtétetett ’s mindenki helyén volt, a’ parancsnok maga egy meggyujtott röppentyűt dobott a’ sziklalapra. A’ tiz rablót sötét helyzetűkben egyszerre piros, hirteleni fény világitá meg „Tüzet!” kiálta a’ tiszt. A’ fegyver minden oldalról villámlott 's roppant ; húsz lövés történt ’s holtan vagy sebesedve zuhant mind a’ tíz rabló a’ mélységbe. Erős karokkal három hágcsót álítottak—fel ’s azokon harmincz gránátos sietett alá. Egyik oldalról dühödt kiáltás, a’ másikról öröm zaj hallaszott ’s daczára annak, hogy a’ rablók a’ röppentyű világánál biztosan lőhetvén, a’ tüzelést szakadatlan folytatták, daczára annak, hogy egyik hágcsó a’ nagy terek alatt eltörvén, a’ rajta lévő katonák menthetetlenül a’ mélységbe zuhantak, egy negyed óra elég volt a’ katonákat a’ csatatér uraivá tenni. A’ csata még egy ideig tartott a’ barlang