Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-07-22 / 58. szám
HOKI ÉS KÜLFÖLD 1847. (második félév.) 58-dike szám. Kolozsvár. Csütörtök Julius 22-kén 1847. '■'ártalom: Arábia. Arábia. ii. Mohamed ideje. Közönségesen azt hiszik ’s némely történeti könyvek is állítják, mintha az arabsoknak Mohamed alatti felemelkedését ’s az arabs uraság elterjedését általán fogva azon vallásos enthusiasmus eszközölte volna, mit Mohamed követőiben tud támasztani és felizgatni. Ez azonban csak részletesen igaz, mert az arabsok hódításait lényegileg nemcsak a szomszéd országok politikai állása segítette elő, hanem az arabsok köztt is hadi-mozgalom létezett a’ persák mellett és ellenük ’s a rómaiak ellen, kik akkor Mesopotamia, Syria és Egyiptom birtokáért czivódtak. Kelet akkori politicai állását semmiből sem lehet világosabban megmagyarázni, mint Nushirván és Chosru vagy Chosroes táborozásaikból. Nushirván 570 körül meghóditá Syriát, Egyiptom ellen nyomult ’s egy sereg osztályt küldött Jémen ellen, hol még az aethiopiaiak parancsoltak , kik mint feljebb látták 525-ben Áriát alatt Jémenre ütöttek ’s a’ himjáritákat, mint alább meglátandjuk, talán a’ bitorló Dsu-Navaszt megverték ’s elnyomták. Kevéssel Nushirván serege megjelenése előtt esett vala el Abraha, Aethiopiának akkori parancsnoka, Mekka vívása közben ’s e’veszteség és a’ testvérei ’s fiai közti támadt egyenetlenség utat készite a’ persáknak, kik az aethiopiaiakat egészen előzék ’s a' régi himráritai királyok egyik utódát ülteték királyi székbe. Azonban a’ görög császár pártját foga a' görögaethiopiai fejedelmeknek, mivel egy részről a’ Persiának fizetett adó alól akará magát kihúzni, másfelől attól félt, hogy a’ persák egész Egyiptomig nyomulandnak "’s azon tartományt az anyaországtól elszakasztandják. A’ Persia kebelében támadott kemény viharok ’s megrázattatások után Nushirván unokája Chosra lépék az ő nyomaiba, 114-ben elözönlé Syriát, meghóditá Palaestinát, hol a' zsidó ’s arabs gyülölség miatt 91,100 keresztény hullott—el, 66-ban Egyiptomot is meghóditá. Azonban e’ táborozások csak olyanok voltak, mint a’ felsegszakadások miatt megáradt patakok, mik rövid idei dühöngés után a’ fövényben ismét elenyésznek. A’ városokat feldúlták, elpusztították, a lakosokat részint meggyilkolták. Mesopotamia, Syria ’s Egyiptom a’ háború ínségei ’s persa satrapák korbácsa alatt rettenetesen szenvede Görögországtól is viszont meghódittaték, de sorsa, bárha kevéssé enyhült, jobbá még sem lett. Ehez járult még a’ persa mágusok ’s görög papság türelmetlensége is, kik azon ázsiai vallásos felekezeteket, melyek a’ keleti egyház véleményétől valamennyire elhajlottak, hasonló kegyetlenséggel üldözték, így töreték meg az út Rum vagy Sivás tartománya ’s Persia köztt egy harmadik hóditó számára. Mohamed jól ismerte a’ dolgoknak ezen állását, mint azt a’30-dik Sura mutatja, melyben ő a’ persáknak Chosru alatti egyik győzelme után a’ romaiaknak viszont győzelmet jövendől, jól látta, hogy e’ két hatalom közzül egyik a’ másikon megtörik. Rum és Persia azalatt, mig Mesopotamia, Syria birtokáért virrongtak, kilépőnek saját körükből. Vannak meghódított távol tartományok, melyekből ők kevesebb embert kapnak, mint pénzt, de a’ belföld népe megmarad ’s bárha a’ városok szenvednek is, a’ vándortörzsökök nyernek, kiktől az ellenség semmit sem vehet. Az arabsok Mohamed ideje előtt másfél századdal Rum és Persia között ily helyzetben állnak ; Syria és Persia városaiból, mik az ellenség dúlongásainak’s helytartók zsarolásainak ki voltak téve, nemcsak ezrenként vándorlottak a’ zsidók Arábiába ’s miveltségöket és vallásukat vittek—be oda, hanem maguk az arabsok is előnyomultak, melynek tiszta bizonysága az, hogy Mesopotámia északi határán is megjelentek ’s Amida városára, most Diarbekr, maguk nevét ruházták. Még a’ hatodik század elején hatoltak oda a’ bekr törzsökökből való arabsok (Innen Diar- Ilekr, Bekrország) ’s ott megnyomultak mind addig, mig a’ később időkben a’ körülbelüli kurdok a’ tartományt megint elfoglalták. Éppen a’ Mohamed előtti időben tehát úgy találjuk.