Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-10-14 / 82. szám

HON ÉS KÜLFÖLD 1847. (második félév.) Kolozsvár. Csütörtök October 14-kén 1847. Tartalom . Arábia. Elegytár. 82-dik szám. Arábia. in. Al v­a­h­ab­i­t­á­k ideje. (Folytatás.) Ezzel a’ török hatalom varázs ereje, mely a’ vahabitákat oly sokáig fékezte elenyészett. Ezután makacs kevély bizalommal lépének­ fel, mit eléggé bizonyít a’ megerősített békekötés el­húzására Solimánhoz küldött követség. Bridgens, ki a­ kihallgatáson jelen volt, azt igy írja—le : „A 1 követ a 1 kihallgató szobába vivő lépcsőze­­tig jőve, ’s basa főtisztjei a' szokott udvariság megtételére készen állva őt karjainál fogva a­ lépcsőkön fel akarák vezetni. A’ követ ezt el nem fogadta, komolyan ’s nagy méltósággal lépdelt­ fel egyedül ’s bé a’ szobába , minden további tisztelgés nélkül a’basával szembe nem­ meszsze a’ földre tüstént leült, 's arabsul igy szélitá­ meg: ,,Hai! Colimán! béke azoknak, kik igazságot cselekeszünk. Abdullaziz kül­dött engem e' levelet átadni, ’s átvenni tőled az ő fia Suud ’s a’ te szolgád Ali köztti egye­zés megerősítését. Tedd­ meg azt, maga módja szerint isten átka azon, ki gonoszul’s árulólag cselekszik. Ha tanácsadásra van szükséged, Abdullaziz nem tagadja­ meg azt­ 4 Ezután a’ basa bámulására ’s nagy rettenésére a’ követ felállott ’s elment. Hihetőleg a' basa e’ jelenetet nem úgy adta­ elő a’ konstantzinápolyi udvar előtt, mintha Abdullaziz úgy kérte volna tőle a’kötés megerősítését mint kedvezést. A’ követ öltö­zete semmiben sem különbözött a' pusztai köz­­arabsokétol, ’s Abdullaziznak a' basához irt le­vele alig négy hüvelyknyi, nem a’ legtisztább papírosra írva. A’ kihallgatást, mond tovább Bridgens, körülményesebben írtam­ le, mivel az Ali hadi-munkálata a’ vahabitákban az osmán seregek iránt megvetést támasztó­­s a’ kihall­gatás e’ vallásos felekezet magaviseletét igen különös alakban tüntetik elő. Ettől fogva a’dolog szem­betünőleg veszé­lyesebbé lett. A’ hatévi fegyverszünet nem­ volt tartós, ’s a’törökök szegék­ meg azt; leg­alább maguk is a’ montefik arabsok sejkjét ’s nem a’ vahabitákat okozzák. Bár miként tör­tént, elég az, hogy a’ vah­abiták elkezdék az ellenségeskedést, megfosztottak egy persa ka­ravánt, megint bérítöttek Baszszara környékére ’s 1801 megvivák a’ hires síiták nevezetes búcsújá­ra helyét Imám-Husaint, mely most közönségesen Kerbalának neveztetik, mi azonban a’ kerület neve. Minden fegyverfogható embert megöl­tek, mások szerint az egész férfi nemet a’ szü­letendő gyermekig kiirtották, ’s temérdek zsák­mányt vittek­ el. Ez esemény közönségesen elrémité a’ maham­edanusokat, főként a’ síitákat, mert ezen utolsók szokásának igen szembetűnő kigúnyolásával az ostrom april. 10-n 1801-n éppen azon nap történt, midőn Alis sírjához szoktak zarándokoskodni, ’s a’ város csak nem egészen üres volt. Betli Ali sah­ keserűen pa­naszolt ezért a’ Portának, mely az agg basát Solim­ánt örömest feláldozta volna, hogy magát gondatlanságáért menthesse, ha ily hatalma le­gyen; mert Persia ’s a’ hozzá barátságosan szító arabs népek tettleges segítsége nélkül Soli­man letétele lehetetlen vala. Hathatósabban emlé­keztetek ezek a’ körülmények az öreg basát az ujabb készületekre, ’s nem sokára egy má­sodik hadi­test vala azután, mely kevés török lovasságot kivéve arabsokból állott. Vezére volt a’ montefik arabsok sejkje, ki egyenesen nara­­jebb ellen ment, de midőn már csak öt- vagy hatnapi járó földre volt attól, sátorában egy rabszolgától megöletett. Bridges ezt­­Si­ud ra­vaszságának tulajdonítja, ki töstént megjelent’s a’ vezére elvesztése miatt megzavarodott ser­­get szétszórta. A’ Kerbela véres ostroma keletet elrémité ’s Abdullaziz elhatározd azt Mekka megvételé­vel nevelni, mire főleg az szolgáltata néki okot, hogy Ghalib midőn Kerbela ellen ment, Nesdbe beütött. A’ sultánnak a’ szent városok birtoka után van joga a’ papi fennsőséghez népei felett, minél fogva azoknak elvesztése keményen meg­­rendité a’ sultán tekintetét és a’ vahabitákét azon mértékben emelé a’ hívők előtt. A’ Gha­­lib előnyomulása tehát régen várt óhajtott al-S2

Next