Honderü, 1843. január-július (1. évfolyam, 1/1-26. szám)
1843-06-10 / 23. szám
terheiről való meggyőződésből idegenkedő módon kirekesztetünk (megvalljuk erőtelenségünket) igen nehezen válunk meg. A Haza’boldogságának előmozdítására hasznos dolgok közzé pedig számláljuk, a többek közül, az egy tudományokat. Ha az ékes vagy hasznos tudományoknak tudós magyar társaságok által leendő gyarapodásáról gondolkozik az országgyűlése , felgerjed a mi szivünk is az előladott okok által azoknak szeretetére, mellyből az következik, hogy a tudós társaságnak tagjait mind pénzbeli mind pedig asszonyi édesgető s elevenítő dicséreteink által. Önként nem csak támogatni fogjuk, hanem bennünk is fellobban a tudományoknak lángja, úgy hogy a magyar nemes asszonyságoknak termékeny elméjekre nézve, a vidék-nemzeteknek bámulására, magyar Saphókat, Corinnákat, Madame Sevignéket, Madame Grafigniket számlálhatna dicső országtok. Ha bennünk felgyulad a tudományok iránt való buzgó szeretet, abból még az is fog következni, hogy magunk is kedvellvén a tudományokat, önmagzatiakat is nagyobb szorgalommal gerjesztenénk azoknak megtanulására. Ki nem tudja pedig, hogy az anyának majdnem mindenkor hathatósabb ereje vagyon az ő fiainak szivére, mint az atyáknak, azért, mert azoknak kecsegtető anyai intések édesebb mindég, mint az atyáknak fenyítő vesszejek. Ezáltal ahoz is lehetne jutni a nevelésnek kedvességében, hogy igy a magyar ifjúságot, mellynek mély s egyszersmind virgoncz elméje vagyon ugyan, de mindeddig balszemmel s komor kedvvel foglalatoskodott a tudományoknak gyakorlásában, hogy, mondánk, a magyar ifjúságot nem kellene kemény módokkal a tanulásra űzni, melly durva vele való bánást megszokván az ifjú, majdnem egész jövendő éltére durva s faragatlan természetű marad. Hát a magyar Tudós Társaságoknak felállításából — mellyekre már úgy is szegény tehetségeinknek részét feláldozni készek vagyunk — mi haszon származna mind az anyai nyelvnek kifényesítésére, mind pedig ebből az egész Hazára? — A magyar nyelv’ kipallérozásának hasznait elhallgatjuk itt; mert azokat bőven megmutatta a „ védelmeztetett magyar nyelv.“ Csak azt adjuk hozzá, hogy a magyar nyelvnek fényesítése leginkább a szép asszonyi nemtől függ; mert azon ékes és édesded hangnak, mellyben a nyelvnek kellemetessége áll, ítélő bírája egyenesen a gyenge s csinos asszonyi hallás. Az után világos dolog az is, hogy a nyelv a szépnemmel való társalkodásban s úgynevezett „assemblékban“ leginkább fényesül. Hahogy egyszer a külső országi gavallérok nem fognak a