Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)
1843-10-14 / 15. szám
munkát — azonnal észreveszi a mondott bibét, azon bizonyos idestova kalandozásából a nézeteknek, azon ingatagságából az elveknek, melly, hol hiányzik az irány — ezen összetartó fő ékköve munkáink’ különböző anyagokból szerkesztett öszvegének — több vagy kevesbbé okvetlen kiríni szokott. Jósika Miklós ebben is mesterünk. Ő, mielőtt tollhoz nyúl, tudja mit akar, kitűzi előbb a czélt, hova eljutni indul. Ő tisztában van eleve az erkölcsi irányokra nézve, miket regényeit mindenikének kiríni kell. És ha ezt minden regényeiben olly elhatározottan el sem is érné, mint mikép azt tenni szándéka volt. Írónak már magában e szent szándéka — nyíltan hódolni az erkölcsi kötelességeknek — vajmi dicséretet érdemel. A ba fiú erkölcsi iránya például oda ment ki: bebizonyítni, mikép — hogy Írónak saját szavaival éljünk — erős akarattal minden aljast le lehet győzni, hogy a tökély útja nehéz, számtalan visszaesések lehetnek a megszokott részra, de hogy végre lelkierő győzni képes, ha tud akarni. És mennyire érte el erkölcsi czélját Abafi által író, azt legjobban érezheti, ki e jeles regényt olvasta. Olvasó mintegy önkénytelenül hódol itt a lélektani kivitel’ igazságának, s — mert senki nincs, ki bárminő módosítással, illy lélektani tanulmányt saját énjén magának itt ott ne szerezhetett volna — érezni kénytelen, hogy a rajznak, mellyet Jósika ecsetelt, némileg önmaga ült vala. Zólyomi egy erkölcsileg sülyedettnek szomorú látványát nyújtja, s mig egyfelől megtanít, minő nyomoruan szánandó honfi az, ki hivatása’ minden nemesi érdekeit állatilag alárendeli legaljasb szenvedélyeinek : pelengérre tesz tulfelől egy nyomorult kegyvadászt, ki urának bűnös hajlamát bérelt alacsonysággal buzdítgatja, s aljas haszonlesésének áldozatul annyi nemesberényt legyilkol. Az utósó Bátori egy szenvedélyektől kormányoztatni szokott úgynevezett jószívű, de jellemtelen fejedelmet rajzol, leczkéül az ingatag lelkületű kormányzóknak, hogy hozzá ne hasonlítsanak. Coelesta’ rajzának iránya olly nemes, olly erkölcsi, mint minő maga az angyali hölgy. Megmutatni a nőnemnek, mikép lehet erényes elvekre alapult lelkületnek a legkisértőbb csábok ellen magát naptisztán tartani. A könnyelműek’ erkölcsi irányát maga e regénynek neve magában hordja. Serédi’története magában egy üdvteljes tanítás. Azonban ha vájjon Jósika’ könnyelműi megérdemlik-e valóban e nevet, arról alább néhány szóval emlékezni fogunk.