Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)

1843-10-14 / 15. szám

munkát — azonnal észreveszi a mondott bibét, azon bizonyos ide­s­tova kalandozásából a nézeteknek, azon ingatagságából az elveknek, melly, hol hiányzik az irány — ezen összetartó fő ékköve munkáink’ külön­böző anyagokból szerkesztett öszvegének — több vagy kevesbbé ok­vetlen kiríni szokott. Jósika Miklós ebben is mesterünk. Ő, mielőtt tollhoz nyúl, tudja mit akar, kitűzi előbb a czélt, hova eljutni indul. Ő tisztában van eleve az erkölcsi irányokra nézve, miket regényeit mindenikének kiríni kell. És ha ezt minden regényeiben olly elhatározottan el sem is érné, mint mikép azt tenni szándéka volt. Írónak már magában e szent szándéka — nyíltan hódolni az erkölcsi kötelességeknek — vajmi dicséretet ér­demel. A b­a f­iú erkölcsi iránya például oda ment ki: bebizonyítni, mikép — hogy Írónak saját szavaival éljünk — erős akarattal minden aljast le lehet győzni, hogy a tökély­ útja nehéz, számtalan visszaesések lehet­nek a megszokott részra, de hogy végre lelkierő győzni képes, ha tud akarni. És mennyire érte el erkölcsi czélját Abafi által író, azt legjob­ban érezheti, ki e jeles regényt olvasta. Olvasó mintegy önkénytelenül hódol itt a lélektani kivitel’ igazságának, s — mert senki nincs, ki bár­minő módosítással, illy lélektani tanulmányt saját énjén magának itt ott ne szerezhetett volna — érezni kénytelen, hogy a rajznak, mellyet Jó­sika ecsetelt, némileg önmaga ült vala. Z­ólyomi egy erkölcsileg sülyedettnek szomorú látványát nyújt­ja, s mig egyfelől megtanít, minő nyomoruan szánandó honfi az, ki hi­vatása’ minden nemesi érdekeit állatilag alárendeli legaljasb szenvedé­lyeinek : pelengérre tesz tulfelől egy nyomorult kegyvadászt, ki urának bűnös hajlamát bérelt alacsonysággal buzdítgatja, s aljas haszonlesésé­nek áldozatul annyi nemesb­erényt legyilkol. Az utósó Bátori egy szenvedélyektől kormányoztatni szo­kott úgynevezett jószívű, de jellemtelen fejedelmet rajzol, leczkéül az ingatag lelkületű kormányzóknak, hogy hozzá ne hasonlítsanak. Coelesta’ rajzának iránya olly nemes, olly erkölcsi, mint minő maga az angyali hölgy. Megmutatni a nőnemnek, mikép lehet erényes elvekre alapult lelkületnek a legkisértőbb csábok ellen magát naptisztán tartani. A könnyelműek’ erkölcsi irányát maga e regénynek neve magában hordja. Serédi’története magában egy üdvteljes tanítás. Azon­ban ha vájjon Jósika’ könnyelműi megérdemlik-e valóban e nevet, arról alább néhány szóval emlékezni fogunk.

Next