Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)

1843-10-14 / 15. szám

SZOMBAT. ocT.’ 14. 1843. 15. SZÁM. JÓSIKA MIKLÓS REGÉNYEIRŐL S A REGÉN­YIRODALOMRÓL ÁTALÁBAN. PETRICHEVICH HORVÁTH LÁZÁR. V. Ha Jósika Miklós’ regényeit egyenkint akarnók taglalni s csak va­lamennyire motivált birálatot felőlük olvasó elé terjeszteni, ezen eleinte alig háromra számított, most már több czikkekre nyúlt igénytelen érte­kezésnek vége hossza nem lenne, ígértük minap Jósika­ regényeinek erkölcsi irányáról szólni és némelly főbb jellemeiről. Rendszert azonban és komolyságot e czikkünkben nem igényelhetünk, mert csupán emlé­kezetünkből idézünk föl olvasmányokat, mellyeknek apróbb árnyékoza­­tait és gyöngéd színharmóniáját kimosta emlékünkből az évek­ folyama. Mint városok­ és helységekkel, mellyeket sok év előtt futottunk át uta­­inkban, s most már sem piaczai­ sem utczáinak neveire tisztán nem emlékezünk, csupán a fő physionomiát tartotta meg éles­ vázolatban agyunk : úgy vagyunk e pillanatban Jósika’ regényeivel, mellyeknek csupán még főbb jellemvonásaira emlékezünk. Mondtuk többször, hogy h­ó, ki hivatását érti, olly könyvet írni sem tud, mellynek erkölcsi iránya felől már eleve magával számot ne­vetett volna, íróink’ nagy részénél találni illyes irányhiányra. Innen a motivatio iránti közönyösség, innen aztán a költői igazságtét’ hiánya , és innen a sok fonák nézet, alapnélküli elmélkedés, meg ama furcsa pa­radoxonsereg , melly könyveinket olly bő mértékben elözönli. És figyel­mes olvasó — ha illy bűnök, mindenike nem is terheli az irányhiányos !

Next