Honismeret, 2018 (46. évfolyam)
2018 / 3. szám - KRÓNIKA - Andrásfalvy Bertalan: Kallós Zoltán emléke
ges, de fontosnak tartjuk megemlíteni ezek közül az általunk legfontosabbnak tartottakat: a Tatabányai kislexikon (1985), Komárom megye földrajzi nevei (1985), Tatabányai közigazgatási repertóriuma (1997-2002), valamint Tatabánya lakótelepei és utcanevei (2010) című köteteket. A megyeszékhely múltjának egy-egy szeletét feldolgozó kötetek mellett ki kell emelnünk a Komárom nyomdászat- és sajtótörténete 1705-1849 (2010) címmel megjelent hiánypótló monográfiáját, amely egyben összefoglalását is adja több évtizedes kutatómunkájának. Szakmai tevékenységét több alkalommal is elismerték, így könyvtárosként megkapta a Szabó Ervin-emlékérmet (1982), honismereti munkásságát pedig Honismereti Emlékéremmel (1983), Bél Mátyás - Notitia Hungáriáé Emlékéremmel (1997), a tatabányai múzeumügyért végzett tevékenységét elismerő oklevéllel (2001), a megyében végzett 40 évnyi helytörténeti munkáját Komárom-Esztergom Megyéért Kitüntető Díjjal (2002) honorálták, valamint a Honismereti Szövetség 50. évfordulója alkalmából megkapta a szervezet elismerő oklevelét (2010) is. A Honismeret oldalain keresztül kívánunk Tapolcainé dr. Sáray Szabó Évának jó egészségben eltöltendő hosszú életet, s talán az ünnepelt is megbocsát nekünk azért, hogy köszöntőnket egyik kedvelt idézetével zárjuk, amely nemcsak az ő szívéhez áll közel, hanem talán az általunk felvállalt feladat nehézségeit is jól tükrözi: „Mindennek tetszeni lehetetlen; akarni együgyűség.” (Tudományos Gyűjtemény XI. kötet, Pest, 1838.127. p.) Simonik Péter In memóriám Kallós Zoltán emléke 2018. február 14-én, 92 éves korában elhunyt Válaszúton, szülőfalujában Kallós Zoltán, a népköltészet és népművészet egyik legnagyobb kutatója. A Kossuth-nagydíjjal és Corvin-lánccal is kitüntetett tudóst február 17-én Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra szülei mellé. Gimnazista korában, Kolozsvárott ismerkedik meg a magyar népköltési gyűjteményekkel, amelyekben Erdélyből a székelyek és kalotaszegiek alkotásai mellett szűkebb hazájából, a Mezőségből alig talált néhányat. Valószínű, ez a „felfedezése” indítja el gyűjtőmunkáját. Tizenhat éves, amikor lejegyzi az első mezőségi népdalt, kottástul. Középiskolai tanulmányait a sepsiszengyörgyi tanítóképzőben folytatja, majd a háború végén Pesten akarja befejezni. Végül is kalandos úton vergődik haza Kolozsvárra, ahol 1946-ban kap tanítói oklevelet. Ekkor 16 társával együtt jelentkezik arra, hogy önként elmennének az akkor magyar nyelvű oktatásra engedélyt kapott moldvai csángó iskolákba dolgozni. Erre végül mégsem kaptak engedélyt. Kallós Zoltán (Id. Takács Szabolcs felvétele)