Honművész, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)

1833-10-24 / 59. szám

59. HON MŰVÉSZ. pesten Csütörtökön October 21..,n 1833. I. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. Egy Lengyelnek tudósítása toldalékul a’farkas természettörténetéhez. ..Én,atyám,’s még három rokonim egykor este halászni mentünk a’ Visztulára, mellynek közelében laktunk. A’parton nagy tüzet rakánk, mellynek élesztése rám bízatott, mig amazok hálójik kivetésével 'se’s. foglalatoskodtak. Már mintegy két óráig folytathattuk foglalatosságunkat a’ nélkül, hogy háborgattattunk volna; midőn a’ tűz melegétől ’s én munkátlanságom által szemeimre lágy szendergés ereszkedék. De csak hamar felébreszte egy közelgő farkasnak rémitő ordítása, melly a’ szép nyári éj csendet félelmesen szakasztá félbe. Én tanácsosnak tartam, hogy tanyámat ott hagyván sajkámba lépjek, ’s a’ halászokhoz evezzek, kik a’ ragadozó állat ordítását már hasonlag hallották, ’s nekem azt tanácsják, hogy nálok maradván elvárjam mi történik; mert e’farkas alkalmasint csak követte egy nagy csoportnak,é s azért jött, hogy kikutatná, mi történik a’ tűz körül.44 „Ezen gyanitás csak hamar igazsággá jön,mert nem sokára láthattuk, hogy a’ farkas jön, ’s egész figyelemmel a’ tűzhez lopódzék, azt néhányszor megkerülé, ’s minthogy semmi embert nem fedezett fel — minek oka az volt, hogy a’ szellő a’ viz felé lengett — akkor ismét ordítani kezde el annnyira, hogy tőle az egész környék visszhangozott. Mi felettébb csendesen viseltük a’ vizen magunkat, mert a’ legkisebb zörej elárulhatá ott létünket, ’s igy a’ következett emlékezetre méltó jelenetet elrontotta volna. Nem kellett sokáig várakoznunk , midőn már egy második farkas lopódzék oda, ki társával’s annyira leszegezett fejjel, hogy orra csak nem a’ földet éré, hasonlóan a’ tűz körül jára, ’s akkor kellemes hangjokat újra hallatták, hogy a’ levegő is megrezzenék. Már most bizonyosak valánk a’ felől, hogy ezen ordítás egy nagyobb várakozó csoportnak meghívása, 's olly csendesen tartók magunkat, mennyire csak lehetett.