Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-04-24 / 33. szám
művére 's ennek állítmányai czáfolásába nem ereszkedik, még is látszik könyvecskéje tartalmának fő tételeiből, hogy ezt a’ szerző csakugyan amannak következésében irta, és úgy hiszem mint jó ismerője a’ magyar szinészeti körülményeknek, ha valakinek, ő neki bizonnyal méltó jusa volt a’ felszóllamlásra. Ajálva van a’ munka a’ magyar nyelv és nemzetiség előmenetelét eszközlő buzgó hazafiaknak. Mindjárt elején óhajtva állítja a’szerző : ,,hogy az állandó magyar játékszín Pesten legyen és 42 évi óhajtásunk után bár mennél hamarabb !“ (Szerény kívánság ! mikor látnak téged a’Pestiek megvalósulva?) Tovább ezeket állítja: ,,Nemzeti szabadságunk jusaival meg nem fér, hogy a’ magyar Thalia a’ mostani Pesten levő nagy theátrumból ki legyen rekesztve , megférhető ott a’némettel is ; mert megférünk, a’mint tapasztalásból tudjuk, a’ Németekkel társalkodásban , házasságban , sőt a’ templomban is. Azon kivül nem csak hálátlanság lenne a’ német színészetet kiküszöbölni, sőt káros is.“ (Az első tételben semmiképen meg nem egyezhetünk; gróf Széchenyi előadta jó formán ennek okait ; a’ belőle származható kellemetlenségeket meggátolni soha se lehet. A’ másodikra nézve bár nincs is ellenvetésünk, de csak azt jegyezzük meg, hogy Budapesten két német (mint még másfél év előtt volt) ’s egy magyar, és igy három theatrum soha fel nem tarthatja magát , mig csak a’ mostaninál legalább két annyira nem szaporodik a’ két város népessége , vagy talán még akkor se, ha csak gazdagabb lakosai nem lesznek ; ha hazánknak tehetősebb dynastáji ide nem veszik lakhelyöket legalább télen által; ha a’Dunán álló hid nem lesz, ’s tudja Isten mennyi ha nem történik meg ! Bizonyítja állításunkat a múlt 1832-ki esztendő, mellynek nyári hónapjaiban szeptemberig be kellett zárni a’budai színházat’‚ német társasága szétoszlott. Bécsnek 300,000 és pedig gazdagabb népsége van mint Pestnek, még is öt theatrumai közt 10 esztendők alatt hányszor volt már hosszasabb ideig bezárva a’ karinthiai, Józsefvárosi, 's wiedeni játékszín, pedig ott a’ lakosok egy nyelven beszélnek, nem mint Pesten. Parisban, Londonban az angolyon vagy franczián kivül német, ’s olasz theatrumok is vannak; de millyen ízlésű, miilyen miveltségű ott a’ nép? Hol még a’ szegényebb sorsúak is szájoktól fogják el a’ theatrumba melletésre szánt költséget ! Ha tehát Bécsben a’ várbeli udvari színházat (Burgtheater) csak ő felségének igen tetemes pénzbeli segedelme tarthatja fel , bizonyos, hogy a’ pesti magyar állandó játékszínt is csak igen nagy , és soha ki nem apadható tőkepénz hozhatja virágzásra. Nem használ semmit is minden hivatkozásunk a patriotismusra. A’ néző közönség nem fogja járni soha is elég számmal és szivesen a’ magyar mutatványokat, ha azok neki elegendő mulatságot nem szereznek, ha a’Németekkel ki nem állják a concurrentiát. Pedig erre sok, igen is sok kívántatik! Mert csak vall juk meg igazán , a’ mulatság-keresésben is egoismusunk a’ lorugó. A’ magyar színészet csak akkor egyesülhet tehát ugyan azon egy színpadon a' némettel , ha a’ színház bérlőjének több jövedelmet hoz be , mint a csupa német társaság. Mert vagy mind a’ két tár-