Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-04-22 / 32. szám
32. KÖLTÉSZET. Az én imám. Feléd, feléd világok alkotója Buzgón röpül ezernyi gondolat! Szent mérleged ha a’ por embereknek Áldást avagy csapást is osztogat. Hozzád eseng az üldözött szegény nép, Ha nyuglakán az önkény lángja du!; ’S a’ bűn fija hozzád bocsát könyörgést Oily bizva, olly kimondhatatlanul. Én is hozzád bocsátom he imámat; De bünkegyelmet nem sovárgok én Elszenvedem , büntess igaz biróként, Ha szent neved’ Injába fölvevém. Nem kincshalom , nem rang hiú vonásin Emésztem én parányigondomat: Gazdag vagyok , ’s nagy is, ha szorgalommal Betölthetem sors - adta dolgomat. Csupán azért esengek olly szivemből Feléd, erős világok Istene : Oltalmadért ha járul a’ magyar nép, Óvd a’ koholtt ármánynak ellene. ’S nagggyá növeld a’ magzat ‘kő szerelmét A’ nagyszerű honérdekek felé . ’S némuljon el bölcsője ringatásán Ki táp-tejét korcs emlőn izlelé. • Kriván felett a’ honni szó uraljon; Alföld terén a’ nép magyar legyen ; Láng gyűljön a’ bérezek kemény szivében , ‘S láng gyűljön a’ vegy-nemzet lelkében. Nekem pedig ha szűk napom lejárand , Lesz uj lakom négy deszka-zárt alak. Phoenix-erőt, sajátot, adj teremtő ! Úgy vissza — gyász-mult! — nem sóhajtalak ; Mert a’ halál nyugota lesz, ’s utána Fölébredek, hogy éljek ujjalag; ’S fenn őrködöm hazám felett szünetlen ,S megtudhatom , leend e boldogabb ! RÁThONYI JÁNOS *• /