Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-06-10 / 46. szám

yestei» csötörtökön június 1 Okén 1841 KÖLTÉSZET. Vágy. Szirtik szivéből Ki csörgedez , A' napsugár rajt' Hőn zergedez , Zöld martjain kis Leány pikes , Iígy izzad , ég , hogy' Alig libeg. És szom­ja olly nagy , O1­­y végtelen Az ér eloltni■ Tán képtelen. Leölti melljén Himes mezét,■ Hőn tartja az ér Alá kezét. S mint hó­ kezébe Viz foly­dogál, Belőle ajka Csak i­ldogál, 'S a’ h­űs vizet mint Szörbölgeti : Alelljét kezesei Megbürgeti , ’S tölgyhez telepszik , Dalt zengedez És ajkin ismét Szóin­­ ébredez. 'S még rajt' szerelmi Nagy szom­ja ül: A' mell dagadva* Zajong , hévül. S bár lehetnék Ezüst patak ! Boldog, miként e' Kis zuhatag ! Klvdúsan oltnám Nagy szomjait Csók árral öntve­­ Ki ajkait, ’S ha mellre lángol ’S forr a' kebel : Meghűteném szám Szerelmivel! G—r !—f.

Next