Honvéd, 1946 (1. évfolyam, 1. szám)
1946-12-01 / 1. szám
MIT KÍVÁN A DEMOKRATIKUS MAGYARORSZÁG A HONVÉDSÉGTŐL A magyar demokratikus közvélemény még a régi idők kellemetlen emlékeivel nézi a honvédséget. A feudális Magyarország társadalmi struktúrájának kiegészítő része volt a visszataszítóan kiváltságos helyzet, amelyet az akkori tiszti- és tiszthelyettesi kar élvezett. A társadalmi tagozódás pontosan megfelelt a termelési rendszer ama fejlődésének, amelybe Magyarország jutott. A feudális földesurak léha életmódjuk révén végzetszerűen odaláncolva a mind nagyobb méretekben fejlődő pénzkapitalizmushoz és az egyházfejedelmek triójából származó úri Magyarországot stílszerűen egészítette ki az a régi honvédségi szellem, amely a maga pöffeszkedő beképzeltségében háborús veszedelmek idején az utolsó félévszázad alatt kétszer szinte végzetszerű katasztrófába sodorta Magyarországot. Az ellenforradalom idején kiépült Horthy-hadsereg tisztjei — tisztelet a kivételnek — sokszor túllicitálták magatartásban, gőgben, beképzeltségben és sérthetetlen formalizmusban az igazán gyűlölt junkerizmust. Ez a kis ország ellenforradalmi gőgjében olyan veszélyes játékot űzött a hadi apparátusával a realitásokon messze túlmenően, hogy a józan közvélemény nem is tanúsíthatott más magatartást, minthogy mélységesen gyűlölte ezt a dölyföt. Elkülönítve a polgár és munkásember verejtékező életétől, a régi honvédségi különállás valóságos médiumi szellem volt ahhoz, hogy gondolkozás nélkül felszívódjon a hatalombirtokló és kardcsörtető fasizmusban és nácizmusban. A szolgalelkűségnek és vakfegyelemnek klasszikus megtestesítői voltak. A típuskatonának ez a fajtája a hatalom birtokában nem is hozhatott mást az ország számára, mint azt a végzetszerű tragédiát, amelybe Magyarország a második nagy világháború révén esett. A felszabadulás után az ország új helyzetbe került. Az ország dolgozó népe szabadsághoz jutott. A szabadság révén pontosan azok kezébe került a kormányzás nehéz munkája, akiknek a régi honvédséggel szemben súlyos gátlásai voltak. Bizonyos fokú politikai kvalifikációra van szükség ahhoz, hogy mérlegelni tudjuk azt a helyzetet, amelybe a felszabadulás révén jutottunk és amely helyzetben politikai felelősségünk ismereteiben most már tudjuk, hogy honvédségünk lesz. Reális politikai szemlélet vezet bennünket abba a helyzetbe, hogy kiértékeljük számunkra azt, hogy mi magunk ezzel az új honvédséggel szemben hogyan viselkedjünk és az új demokratikus irányban fejlődő honvédségtől a polgári társadalom mit kívánjon. Nyugodt lelkiismerettel leszögezhetjük, hogy a szelektálás és ,,.“-