Húsos, 1996 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1996-02-01 / 1. szám
HÚSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE A HDSZ IDŐSZAKI LAPJA ‘Tissiysftiion&jdyfHt á.aéaa c&afádcziié (2. M.) /4 (Ucenzfie&ti iánHoztóá, elmaradt (3. »U.) mcaUíefÁetifi ántalmaá (4. oU.) 1996. IV. évfolyam, 1. szám Választmányi ülés Működési alapok A HDSZ választmánya 1995. december 14-i ülésén köszöntötte Takács Sándort, a Solvent Rt. szakszervezeti bizottságának nyugdíjba vonuló elnökét, aki 1952-től tagja a szakszervezetnek és 44 évi munkaviszony után várja a jól megérdemelt pihenést. A testület tájékoztatót hallgatott meg a szakszervezeti vagyon megosztásáról folyó tárgyalásról. Az üzemitanács-választási eredmények alapján az érintettek megegyeztek a vagyonfelosztás százalékos arányában, s szakértőket vontak be az ingatlanérték és a természetbeni felosztás gyakorlati kialakítására. Állásfoglalás született arról, hogy a HDSZ a vagyon természetbeni megosztására kidolgozott javaslatok közül azt a változatot támogatja, miszerint a bérleti joggal nem terhelt ingatlanrészekből célszerű az ÉDOSZ Szövetségen kívüli tulajdonosokat kielégíteni. A választmány - vita után - úgy döntött, hogy a Munka Törvénykönyve 25 paragrafusa (5) bekezdése alapján kezdeményezi a társaságok vezetőinél a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény fel nem használt részének pénzbeni megváltását. A havonta utólagosan elszámolt összeget a szakszervezet a Húsipari Szociális, Egészségügyi és Képzési Alapítvány számlájára kéri átutalni. A vitában elhangzott, hogy az összeg felhasználása során kapjon prioritást a tagság tájékoztatása, a Húsos újság kiadása. A testület áttekintette a tagdíjfizetés helyzetét és a sztrájkalap további feltöltésének feladatait. Felhívta az érintett alapszervezetek figyelmét a kötelezettségek pontos teljesítésére. Ugyancsak tájékoztatást kaptak a jelenlévők arról, hogy Orosz Tibor és Huszár István felügyelőbizottsági tagok (Gyulai Húskombinát) 1995- ben milyen befizetéseket tettek a Munkás Közművelődési Alapítvány javára. Horváth László, a Húsos újság főszerkesztője a lap megjelentetésével összefüggő kérdésekről tájékoztatta a választmány tagjait. Felhívta a figyelmet az érdekvédelmi munka nyilvánosságának a jelentőségére, az információk feltárásának és a lap terjesztésének feladataira. A választmány úgy döntött, hogy a Húsos az idén is kéthavonta jelenik meg. Kapuvári József tájékoztatást adott az MSZOSZ vezető testületeinek munkájáról, illetve az új alelnökök megválasztásának előkészítéséről. Svéd-magyar munkásakadémia Igen rácsodálkoztam öreg barátomra, mikor borozgatás közben a régi szép munkáséveiről mesélt, ahogy fiatal szakiként a szakszervezeti főiskolán csillagászatról és az orvostudomány legújabb eredményeiről hallgattak előadásokat sok más „politikusabb’’ téma között. Aki persze ismeri a bolsevik mozgalom közbutaságra felépített politikai hatalomgyakorlási elveit, az nagyon jól különbséget tud tenni az önmagát művelő, képzett, szakmáját értő és szerető harcos, szervezett munkás és az agymosott, vezényelt, karvezetéssel birkamagatartásra kényszerített „munkástömegek” között. Nem véletlenül mondta Peyer Károly 1936. május 12-én, a Szakszervezeti Főiskola záróünnepélyén: „a termelésben és a társadalomban beállott változások új feladatokat és új küzdelmeket jelentenek a munkásosztály számára. Ezeknek a problémáknak a megismerése történelmi feladat. Intelligens, képzett tömegekre van szükségünk, mert azok nélkül az új társadalmat nem lehet fölépíteni. ” Mikor lennének igazabbak ezek a hatvan éve kimondott szavak, ha nem most, a teljesen összezavarodott gazdaságszervezés kritikus óráiban, a munka és alkotás végletes lebecsülésének idején? A fejlett európai munkásmozgalom jól tudja, hogy a munkásképzés, az önművelés a legelszántabb bérharc. Aki a világ folyamatait, az ország ügyeit reálisan képes értékelni, az tud és mer jogosan követelni, vagy tud lemondani, szolidaritást vállalni, van bátorsága igazságosnak lenni, avagy szerénynek maradni. Az ABF svéd munkásképző iskola együttműködésével és a HDSZ támogatásával is létrehozott munkásakadémia, a Munkás Közművelődési Alapítvány egy ablaka másfajta munkáséletre, érdekvédelemre, akaratérvényesítésre, másféle ismeretekre. Az elmúlt évi rendezvényeinken a „húsos munkásvilág” minden jelentős végvára képviseltette magát. A ZALAHÚS, a szekszárdiak, a gyulaiak, a Pick, a DÉLHÚS, a Herz, a SOLAMI, a miskolciak, a ceglédiek, a pápaiak és a PIM munkásképviselői, más ágazatok képviselőivel együtt kerestek újfajta válaszokat az új európai kihívásra. A húsosok is tudják, a vállalatuk is tudja, hogy Magyarországon húst Szent István óta intézményesen darabolnak, s nem kell álomfejtés ahhoz a jóslathoz, hogy a következő évtizedek sem fognak nélkülük eltelni. Az európai kihívás munkásvezetőknek, szakszervezeteknek ugyanaz: méltósággal megmaradni, s ez eredményesség, minőség, tisztes bér, kapcsolatok, tudás és tapasztalat dolga. A munkásakadémián való részvételnél is elválik a tüdő a májától illő hasonlattal, mert tulajdonosok, gyárvezérek közül is az európaiak értik és érzik a munkásképzés történelmi fontosságát, s a támogatás hasznát saját termelésükben, jövedelmükben. A bizánciak utódai pedig bőven elviselik a tájékozatlanságot, a kiszolgáltatottak és megfélemlítettek sokaságát, az alulmúlhatatlan minőséget termékben és emberben egyaránt. A svéd-magyar munkásakadémia erről is szól, ablakainkat ki kell tárni a nagyvilágra nemcsak a fogyasztás, nemcsak a termelés, hanem a munka világának fontos tapasztalatai terén is. A ház, csak tégla és habarcs az építésben részt vevő alkotó lélek öröme nélkül. Kövér Tibor, a Munkás Közművelődési Alapítvány kuratóriumának elnöke Nem a legjobb kilátásokkal indult az év a húsipar számára. Az idei exportszubvenciós rendszer legnagyobb vesztesei között - a baromfi- és a tartósítóipar mellett - ott található a húságazat is, miután a támogatások lefaragása csaknem 4 milliárd forinttal rövidíti meg az iparágat. Emiatt a feldolgozók már csökkentették a felvásárlási árakat, ami sokak szerint az állomány csökkentésére készteti a termelőket. A folyamat a húsipari kapacitások gyengébb kihasználásával, ebből következően pedig létszámleépítésekkel járhat. Adatok és tények A jelentősebb feldolgozókat tömörítő Húsipari Szövetség tagjainak adatai reprezentálják legjobban az ágazatban lezajlott mozgásokat, ezért Mike Imrét, a szervezet főtitkárát kértük fel a tavalyi év és az idei évkezdet értékelésére. Az elmúlt év - Mike Imre szerint - a sertéságazat stabilizálódása jegyében telt. Az állomány a 4,5 millió darabos mélypont után 1 millióval nőtt, s a Húsipari Szövetség tagszervezetei tavaly összesen 2 millió 582 ezer sertést, az előző évinél 117 ezer darabbal többet vásároltak fel. Mindezt úgy, hogy az első félévben még csökkenő tendenciát mutatott az élőállat-felajánlás (az előző év hasonló időszakához képest 150 ezerrel kevesebb volt a felvásárlás), a második félévben azonban megfordult a trend. Ez javarészben a folyamatosan, augusztus második felétől pedig robbanásszerűen növekvő felvásárlási áraknak köszönhető. Összességében az éves felvásárlási átlagár - a szövetség tagvállalatai körében - 168,70 forint volt. Javult a sertések húskitermelési mutatója is: az év eleji 49,15 százalékról 51,9-re. A sertésszektorral ellentétben a vágómarha-felkínálás tavaly is tovább csökkent. A feldolgozó cégek mintegy 123 ezer darab marhát vásároltak, ami 22 ezerrel, azaz 15 százalékkal alacsonyabb az 1994-es teljesítménynél. A sertés- és a marhaágazat közös jellemzője volt, hogy a felvásárolt árualap a bel- és külpiaci igények maradéktalan kielégítéséhez nem volt elegendő. Ezt a hiányt a feldolgozók importból pótolták: a sertéshúsbehozatal 150 ezer darab vágósertéssel, a marhahús pedig 15 ezer darab vágómarhával egyenértékű. A külpiacon közel 60 ezer tonna - csontoshúsban kifejezett - húsárut értékesítettek, 220 millió dollár ellenében. Meghatározó volt a nyugateurópai piac: a kivitel 70 százaléka az Európai Unióba irányult, míg az amerikai piacon mindössze az árbevétel 5 százalékát érték el. Vége a fellendülésnek? A húsipar nehéz napjai az élősertés kilójáért, ami a termelők számára elfogadhatatlan. Január végén már több helyről érkeztek a jelzések, hogy a sertéstartók pánikszerűen szabadulnának jószágaiktól és sokan inkább felszámolják állományukat. A támogatáscsökkentések hírének nyilvánosságra kerülése óta a termelők és a feldolgozók több fórumon is együtt próbálták rávenni az agrárkormányzatot a szubvenciók növelésére. A sertéstartók az új szubvenciós rendszer következtében kialakult felvásárlási árakon keresztül azt az információt kapják, hogy aki csak teheti, hagyja abba a sertéstartást - állította az egyik szakmai fórumon Réfi Károly, a veszprémvarsányi Jó Barátság Vagyonkezelő Szövetkezet elnöke. A nagyban gazdálkodók ezt rövid távon nem teszik meg, de ha tartósan nem változik a helyzet, akkor ők is kénytelenek lesznek felszámolni állományukat - véli Réfi. A termelők értetlenségét és kétségbeesését fokozza, hogy sokan közülük a második félévi emelkedő árak hatására jelentős fejlesztésekbe kezdtek, amelyek hitelterhek a megváltozott helyzetben nem lesznek képesek kitermelni, így tönkremennek. Veszteségek A húsipar a veszteségeit számolgatja és csökkenti a felvásárlási árakat. A még állami tulajdonú Ringa Húsipari Rt. a cég számításai szerint az 1995-ben elért 150- 200 millió forint nyereség után idén 0,5 milliárd forintot veszít a szubvenció csökkentése miatt. Az exportárak nem veszik figyelembe a magyar közgazdasági viszonyokat - mondta ugyanezen a rendezvényen Marcali István, a társaság felvásárlási igazgatója. A költségtöbbletek viszont ugyanúgy sújtják őket is, ezért alkalmazkodniuk kell. Jelentős áremelésekre az első negyedévben nem sok esély van, a piac ilyenkor még az ünnepek utáni túltelítettségből, illetve a házi vágások okozta kereslethiányból próbál magához térni - mondta. Belső tartalékaik már nem nagyon vannak: a korábbi 2500-as dolgozói létszámot 1400-ra csökkentették, miközben 30 százalékkal növelték a termelést. Mivel a költségtöbbletek őket is sújtják, Marcali szerint nincs más lehetőség, csökkenteniük kell a felvásárlási árakat. Ugyanezt teszi a 100 százalékban olasz tulajdonban lévő kaposvári Pini Hungary Rt. is. A cégtulajdonos, Pietro Pini szerint februárban a nagyüzemekből származó sertések árai 160, a kisüzemi sertéseké pedig 140 forintra süllyednek. Egy kilogramm élősertés előállításának tavalyi önköltsége 135 forint volt, idén pedig 160-175 forint között alakul majd, nyilvánvaló, hogy ez nem felel meg a termelőknek, így a második félévre kiürülnek az ólak, azután pedig kezdődik minden elölről. Akkor azonban a sertéstartók már nehezebben mozdulnak majd, s a jelentős állami pénzekkel is támogatott tavalyi felfutást nem lehet majd megismételni, azaz kidobott pénzzé válik az állam elmúlt évi segítsége. K. Z. Konkurenciaharc A Húsipari Szövetség statisztikái szerint a rendelkezésre álló árualap kétharmadát belföldön értékesítették. A tőkehúsok iránti kereslet visszaesett, a húskészítmények közül jelentősen csökkent a sonkakonzervek iránti igény, míg a szárazáruk kereslete minimálisan növekedett. A feldolgozók átadási árai nem tükrözik a felvásárlási árak második félévi 20 forintos növekedését, s a tőkehúsok és húskészítmények árai lényegében változatlanok voltak az év folyamán. Komoly verseny dúl tehát a belföldi piacon, ami jelzi, hogy a fogyasztók megtartása a húsipar alapvető érdeke. Az elsősorban lakossági rétegigényeket kielégítő szárazáruk és sonkakonzervek átadási árai a második félévben mintegy 10 százalékkal emelkedtek. Félő azonban - véli Mike -, hogy az exportszubvenciók lefaragása miatt a kivitel ellehetetlenül, így az eddig jól eladható árualap is a belföldi piacon jelenik meg. A várhatóan tovább élesedő konkurenciaharc veszteségeket okoz a cégeknek, amit többen nem bírnak majd el. Mike Imre szerint idén a tavalyinál több sertéssel és 190 forintos felvásárlási árral számoltak. A jelenlegi konstrukcióban azonban hosszabb távon elképzelhető, hogy csak 160 forintot tudnak adni Második csődhullám? A HDSZ választmánya decemberben a Solvent Kereskedőház Rt. Gubacsi úti székházában tartotta soros ülését. A tanácskozás megkezdése előtt dr. Magyar Sándorné marketingigazgató tájékoztatta a testület tagjait. Tekintettel arra, hogy a Solvent - speciális helyzete miatt - nagy áttekintéssel rendelkezik a szakmáról és dr. Magyarné mondanivalója mély benyomást tett az alapszervezeti titkárokra, röviden közreadjuk az elhangzottakat. Az 1994. évi privatizálás után a tavalyi volt az első önálló gazdasági éve a Sorventnek. Nem volt könnyű év, mivel a vámpótlék bevezetése és az új jövedéki törvény sok gondot okozott. Ennek ellenére - tervezéskor még nem számítottak rá - pozitív az év egyenlege. A korábbi elhatárolt veszteség miatt azonban még nem tudnak osztalékot fizetni. A húsipar csődhullámát erősen megérezték, hiszen „együtt sírunk, együtt nevetünk” - mondotta dr. Magyar Sándorné. Irgalmatlan konkurenciaharcban megőrizték a forgalom 40 százalékát. Csak a rendkívüli tisztességüket, a megbízhatóságukat és a szaktudásukat tudják latba vetni, mivel „minden tevékenységet az asztal fölött kell végezni”. Nem tudják - nem is akarják - a konkurencia fogásait átvenni. Komoly erőfeszítésekre utal, hogy egy év alatt saját maguk kiépítették az ISO 9002 minőségtanúsítási rendszert. Az igazgatónő a szakma helyzetének jellemzésére kijelentette: 1996-ban egy második csődhullám érződik a levegőben. Erre érzékenyen figyelnek, mivel korábban nagy veszteségeik származtak a csődbe jutott vállalatok miatt. A Solvent szakembereinek értékelése szerint a „húsipar még nem állt be”; sok bizonytalanság tapasztalható a nagyvállalatok háza táján is; az alapanyagpiac nagyon ingadozik. Kiszámíthatatlan az export - erre például a kartonok fogyásából következtetnek. De sokat mond számunkra a különböző segéd- és alapanyagok forgalma is. Kérdésre válaszolva dr. Magyar Lajosné megerősítette a szakma várható újabb nehézségeiről tett megállapítását és utalt arra, hogy a szerteágazó kereskedelmi kapcsolatok miatt nagy gondossággal figyelik, elemzik a partnereik fizetőképességét. H.