Ifjú Erdély, 1933. szeptember - 1934. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1934-04-01 / 8. szám
Móra Ferenc. 1879-1934. Egy határ választotta el tőlünk, de a határontúli emberek közül alig volt ember, aki olyan közel lett volna hozzánk, mint Móra Ferenc. Benne élt életünkben. A kisgyermek mesélő bácsija volt: Csilicsali Csalavári Csalavér rókakoma ravasz históriái épúgy izgattak, mint ahogy felsírt százszor is a szívünk, mikor a Kincskereső kis ködmönt olvastuk — még felnőtt korunkban is. Közel hozta hozzánk a mesék világát, mert örök gyermek szívével mindig benne élt: a mesék világa a jóság, a szeretet hazája, s ő otthon volt, hol vidáman, derűsen, hol könnyes szemmel. Hogy ott élt, tudjuk, mert meséi, történetei, melyekben izz a jóság, szeretet, több minden mindennapi valóságnál. De tudott mesélni igaz dolgokat a felnőttek világáról is. A Négy apának egy leánya vidáman könnyes története vagy novellásköteteinek egész sora része életünknek, vagy inkább, mi váltunk az ő világának részeseivé. Az ő világának ! Móra Márton a kiskunfélegyházai szűr szabó, ki álomvilágba illő subákat varrt, a gyermekét imádsággal nevelő édesanya, aztán az ő családja, hitvese, gyermekei, unokái, a híres Vadember, egy a sír felé korán haladó nagyapa napsugara, csodálatos bölcseségek hőse, mind rokonunk, a szivével tette őket azokká. De minek a föld, a búzamező, melyről éneket irt, a fa, a virág, ha olvassuk, kiszakadunk a városból, a tülekedésből, mesterkélt életből, talajunkon élünk, belenövünk a népi életbe, bölccsé válunk, türelmessé, higgadtá, józanná. Ingerlékenységünket derűs nyugalom váltja fel, szűk, házak közé zárt tekintetünk rónákba tekint, hogy beleütközzék régi halmokba, amelyeket ő kutatott fel, hogy feltárja több ezer évnek ezer meg ezer titkát, régi népek életét, szokásait, az élet küzdelmeivel szemben való magatartását, a halhatatlanságba vetett hitét. De mint régész, messziföldön nagynevű tudós is,, nagyszívü ember: csontok, szerszámok, háziedé- ■ ■ nyék, ékszerek mögött tudományos fantáziájával évezredek világait V szeretettel s ezért V megértéssel mutatta fel, tette elevenné. Amihez hozzányúlt, életté vált; lelket adott haszontalan- -nak látszó régiségekbe, újjáteremtett V régen letűnt korsza- - kokat és népszerűvé ts tett, ha nem is min- i - dennapivá, de min- - denvasárnapivá azelőtt nekünk laiku- - soknak hozzáférhe- -\ tetten távoli ágban lévő dolgokat. Min- -\ denvasárnapit írtam, mert a budapesti \\ „Magyar Hírlap“ “ vasárnapi számának k harmadik oldalát ő írta évek óta s a a mindennap friss ese- -s ményei között a leg- -\ frissebbek azok a a hírek, sokszor intim m pletykák voltak, $ amiket ő mesélt el, ,V mondjuk, kétezer- -y éves asszonyok hiú- -iságáról, vagy arról, ,\( hogy mit és hogyan ii főztek nemrégiben, ,n háromezer évvel ez- -$ előtt. Az élet ezerszínű írója volt, írásai halhatatlanok, A mert művészi erővel írt azokról a dolgokról, amelyek életünk legdrágább kincsei: családról, népről, ,e földről, múltról, természetről, szívről, lélekről, Isten- ről. Ezek mindig érdekelni fogják az embert, s haiti ez a melegszívű ember könyvein, a szegedimúzeum, általa feltárt ezer és ezer értékén beszélni kezdők mindig lesznek odaadó, hűséges, emlékét is áldó hallgatói, olvasói. A Kincskereső kis ködmöntiin pedig mindig könnyes szemmel fogják olvasni kicsinyek is, nagyok is. Járosi Andor, a 116