Ifjúmunkás, 1949 (2. évfolyam, 44-54. szám, 7-40. szám)

1949-01-15 / 44. szám

2 AHOL A TERV LEHETETLEN ÉS AHOL SZÜKSÉGES Amikor a kis növénynek kibújik első csiralevele vagy életet adó termésbe szökken a terv szerint, a természet tudományos tervei szerint, körülményeinek megfelelően keletkezik és nő. Amikor a nappali éj követi s felragyognak a meg- számlálhatatlan csillagok — terv szerint a naprendszerek egymást vonzó és taszító fizikai-kémiai törvények, hatásai és ellenhatásai szerint mosolyognak le földünkre. Törvény, tervszerűség jellem-zi a növényi és állati életet egyaránt. Tervszerűség van abban is, hogy „a fákon mászkáló majmok hordáiból megszületett az emberi társadalom“(Engels). A munka az a jellegzetes vonás, amely ezt az újonnan megszületett társadalmat megkülönbözteti az összes előző együttélési formától. A munka az a jellegzetesség, amely a társadalom gyökerét képezi. A társadalom ugyanígy törvényszerűség szerint élt és változott. Az emberek osztályokrabomlását a termelőerők odafejlődése tette lehetővé, hogy egy ember munkája már nemcsak egy személy életének a fenntartására volt elegendő, hanem annál valamivel többre. A rabszolgarendszer, a feudalizmus és a kapitalizmus ugyanigen a törvényszerűség alapján váltotta fel egymást: osztályharc, mely győzedelmeskedve a társadalom új, fejlettebb formáit teremti... De annak ellenére, hogy ilyen alapvető és a társadalom velejét megmozgató törvény alapján történnek ezek a változások — és tökésrendszer nem dolgozott ki tervet a hovatovább óriásira megnőtt termelés számára. És ezt, ha akarta volna sem tudta volna megtenni. ..Gazdasági életünk tervszerűsítése nem minden politikai és társadalmi rendszerben és minden körülmények között végrehajtó művelet... Gazdasági életünk tervszerűsítése bizonyos nélkülözhetetlen körülmények létezését feltételezi, és pedig a politikai hatalom átvételét a kapitalistáktól, az álam politikai vezetését és a több termelési eszközök megszervezését, a munkásosztály által, valamint bizonyos nyilvántartást a termelési eszközökről“. Többek között ezeket mondotta Gheorghiu-Dej elvtárs első Tervgazdaságnkról szóló beszédében. S ezzel rá is tapintott annak a lényegére, hogy miért nem volt lehetséges mindeddig, miért nem lehetséges a szocializmus megteremtésének korszakáig a gazdasági élet tervszerűsítése. A kapitalista társadalmi rendszerben — amikor a termelőeszközök egyes személyek tulajdonában vannak — „a burzsoázia... elpusztított minden... idillikus állapotot... nem hagyott meg más kapcsolatot ember és ember között, mint a meztelen érdeket, az érzéketlen készpénzfizetést... és a számtalan, oklevelekben biztosított és nehezen szerzett szabadságjog helyébe az egyetlen egy, lelkiismeretlen kereskedelmi szabadságot iktatta“. (Marx és Engels). Ilyen körülmények között természetesen hatalmasan ki- fejlődött az üzleti verseny, aminek egyetlen célja a minél nagyobb azonnali kereset. S mivel minden kapitalista erre törekszik, egymás hegyén-hátán tülekedtek a pillanatnyilag jövvedelmezőbb termelési ág felé, mígnem ott a meg nem vásárol áru felhalmozódásával válság áll be. Ezen a rendszerességgel fel-lépő krízisekkel telített helyzeten csak úgy lehet segíteni, hogy az egyéni érdekeiket min-denek fölé helyező kapitalisták kezéből kiveszik a vállalatok vezetését és birtokolását és azt a proletariátus vezetése által irányított állam tulajdonába helyezik. Ki kell hangsúlyozni, hogy csak a dolgozók érdekeit elsődlegesen szem előtt tartó állam képes erre. Angliában például az elmúlt évek folyamán többször hajtottak végre államosítást, de nem a dolgozók, hanem a tőkések érdekében. A szénbányák államosítását például, azért hajtották végre, mert azok már kimerültek, termelékenységük egyre csökkent s az államosítással az állam olyan összeget fizetett egykori tulajdonosaiknak, amilyent hosszú éveken keresztül nem hoztak volna ki a bányán. A példánk által is bemutatott körülmények között a tervszerűsítés azért is lehetetlen, mert az egykori tujlajdonosok teljes egészükben megmaradtak a vállalatok élén , és tovább folytatják azt a gazdjdasági politikát, amit addig is űztek, csak egy kis „államosítási rovat'' beékelésével. A kapitalista termelés körül- ményei között az államhatalom nem képes — de nem is akar ! — szervezettséget bevinni az egyes termelési ágakba. S így ritka kivételektől, egyes monopóliumoktól, eltekintve minden összhang nélkül folyik az egyes termelési ágakon belül, az egyes érdekeltségek között a verseny és az állandó harc. Megszervezni őket egyértelmű volna a farkas és a bárány kibékítésével — azzal a különbséggel, hogy a versenyben pusztulásra ítélt gyengébb is farkas a maga nemében.Lényeges vonása még a tervszerűségre képtelen kapitalista rendszernek az amit Gheorghiu Dej elvtárs „elkönyvelhetetlen káosznak“ nevez. A tőkések olyan bürokratikus nyilvántartási rendszert építettek ki maguknak, hogy azon senki sem tudott kiigazodni. Számtalan példa van arra, hogy a hivatalos okmányokkal bebizonyított „rosszulmenő üzlet“ nagyszerűen jövedelmezett, csakhogy a zavarosban halászás módszerével. Mindezek lehetetlenné teszik azt, hogy a kapitalizmus körülményei között vagy akár akkor amikor gazdasági életünkben túlsúlyban van a kapitalista tulajdon tervszerűsített nemzetgazdaság létezhessék. Ezzel szemben amikor a fontosabb vállalatok a dolgozók államának tulajdonába és a dolgozók személyes vezetésébe mennek át, amikor a termelőeszközök pontos nyilvántartása ismert, amikor a mezőgazdaságban is kezdetét veszi a szociális termelési forma, akkor biztosan neki lehet vágni a nemzetgazdaság tervszerűsítésének, sőt, ez egyik feltétele a szocialista társadalom felépítésének. Ez pedig csakis a munkásosztály győzelmével, a proletár diktatúra helyenként változó, de lényegében azonos körülményei között történhet meg. Vaimovszky Kázmér I . enfeL: 'Levelezők András Ferenc* levelezőnk írja Csíkszeredáról, hogy megyéjükben 3 esti kurzust indítottak be, 66 hallgatóval. Az anyagot a Központi Bizottságtól kapják, az előadókat a Pártszervezettől. Munkájuk eredményének tudható be, hogy a hallgatók hova tovább mind nagyobb érdeklődést tanúsítanak az előadott anyagok iránt. Továbbá Írja András elvtárs, hogy a gyergyócsomafalvi és a gyergyóhodosi munkás ifjúság, szocialista versenyt indítottak. Minden igyekezetük arra irányul, hogy a verseny időtartalma alatt a norma lehető legmagasabb fokát elérjék. A versenyen kívül az ifjúság kuturális nevelésére is nagy gondot fordítanak. Az a véleményünk, hogy sokkal jobbat is tudtál volna írni. Az a hibád, ami a legtöbb levelezőnknél fennáll, hogy a puszta tényeket sorolod fel. Olvadd el a Ferenczy Rozáliának szóló válaszunkat és ahhoz tűzsd magad. Gönczy József levelezőnk írja Margittáról, hogy felavatták az önkéntes munkával átalakított margittai IMSz székházat. Hatvan ifjú nyolcszáz önkéntes órát dolgozott a székház átalakításán. Az avató ünnepségen az ifjak ígéretet tettek, hogy még nagyobb lendülettel és odaadással fognak dolgozni a Párt irányítása alatt a szocializmus építéséért. Tudósításod jó. Veletek örülve az új székház felállításának, írjál az ÖTIképzőtökről, amiről azt írtad, hogy beindítsátok, írd meg, hogy milyen módszert használtok a tanújásra, hogy mások is felhasz- ]írathassák tapasztalataitokat. Ferenczy Rozália levelezőnk írja Zsilvölgyéből, hogy a hátszegi MNSz ifjúsági csoport kultur előadásait az IMSz kulturgárdájával közösen rendezi. Petrilla, Lupény, Vulkán és Petrozsény MNSz ifjúsági szervezetei is igyekeznek szoros kapcsolatot teremteni az IMSz szervezeteivel. Petrozsény ifjúsági csoportja e „Komszomol diadalmas útját"* tanulmányozza egy önképzőkör keretein belül. Tudósításod jő de igyekez, hogy ne csak felsorold, hogy mit dolgoztok, hanem azt is írd meg, hogy milyen módon végzitek el azt a bizonyos munkát, például az önképző kör milyen formában dolgozza fel a „Komszomol diadalmas útját". Vagy milyen módon szervezitek be az „Ifjúmunkás“ terjesztését. Oltván Károly levelezőnk írja Gyimesközéplakról, hogy a Párt irányítása alatt e gyiemesközéplaki IMSz szervezet marxista leninista szellembe neveli az ifjúságot. Fogadalmat tettek arra, hogy az egész ifjúságot igyekeznek bevonni a tanulásba, hogy amit a múltban lehetetlen volt elérniök, azt most pótolják. Azt írod, hogy még vannak, akik az ifjúságot „visszatartják“ a szervezeti élettől, de nem írsz konkrét példát, írj részletesebben és főleg konkréten. Az alábbi részletet ülés Béla újonnan megjelent könyvéből (Szkipetárok, „Dózsa György" kiadás) vettük. Az író az első világháború idején Albániában járt, miit az Osztrák-Magyar Monarchia katonája. Ottani élményei és későbbi albán ismerőseinek elbeszélései alapján írta meg e könyvet. Ennek a kis írásnak különös időszerűsége van azáltal, hogy az Albán Népköztársaság most ünnepli negyedik évfordulóját. Már az alábbi elbeszélésben is feltűnik az az erő, amely a világ szabadságért küzdő népeinek elsősorban a szovjet népnek a segítségével felszabadította hazáját a fasiszta megszállás al.ő) és megóvja az áruló Tito csoportja által vezetett Jugoszlávia gyarmatosító törekvéseitől. Ez az erő a történelem folyamán a törökök, németek és olaszok elleni harcban megedződött és harcos albán nép és öntudatos vezetői. A monarcha csapatai rendetlenül vonulnak vissza az elnyomói ellen, mind szervezettebben harcoló albán nép partizánjainak nyomása elől. A szabadság-töhzető albán hegyilakók foglyul ejtik azt a katonai csoportot is, amelyikben az író is szolgált — ez röviden az alábbi részlet előzménye. — A Habsburgokat utáltuk és értük halunk meg. — Én mégsem vagyok bizonyos abban, hogy az albánok megölnek minket. Az ajtó kinyiltott. Két albán s fűzfavesszőkből font kosarakban hozta számunkra a regge-lit. Az egyik albánnak... magyarosan kipödört bajusza volt. Megszólított. Magyarul: Szabó Miklós volt, az a baka, akinek az a bűne, hogy nem tud haragudni. Fogságba esett, albánná lett. — És, hogy érzed magad az albánok között? — Jó nép — bár nagyon haragos természetű nép, mégis ritka jó nép az albán — mondotta őszinte meggyőződéssel Szabó Miklós. — Majd meglátjátok! — Félek, hogy mi egészen mást fogunk meglátni Nem tudod véletlenül, hogy mi a szándéka ennek a ritka jó népnek? — Ti bírák lesztek! — Bírák? Már nem tudsz magyarul. Vádlottakat akarsz mondani! Két látogatót kaptunk. Az egyik látogatónk asszony volt, a másik magas, feketeszemű, sötétbarna férfi, Nik Ragovának hívták. — Két hírhedt gazembert sikerült elcsípnünk — mondotta —. Az egyik — névről bizonyára ti is ismeritek, — báró Bornemissza — magyar. Ami az albán gazembert, Kui Kulát illeti — azzal minden rendben van. • Szóvá Kui Kula halottnak tekinthető. De Bornemissza magyar. Harcolt ellenünk — de minket nem árulhatott el Természetesen jogunkban és módunkban állana azért ötét halálra itélva, mert aljasul harcolt ellenünk — de komoly okaim vannak arra, hogy ezt ne tegyem meg. Nagyon szeretném, ha albán testvéreim látnák, hogy a nemitza katonák (minden külföldit így hívtak) épp úgy ellenségei a nemitza uraknak, mint ők. Azt szeretném tehát, hogy Bornemissza fölött ti ítélkezzetek. Mikor a két — hátrakötött kezű — vádlottat őreik a főnökök elé vezették, az eddig nagyon hangos téren mélységes csend támad. Nik intésére egy turbános harcos jatagánjával elvágta a foglyok kezén lábán lévő gúzst , és a foglyok szabadon mozoghattak... Nik megkérdezte a vádlottaktól, hogy eleget kaptak-e enni, hogy nem zavarták-e őket az alvásra szánt idő alatt és hogy elég erősnek érzik-e magukat arra, hogy hiráik elé álljanak... Bornemissza igyekezett hegykének mutatkozni. Ha szólott jobbjával olyan mozdulatot tett, mintha lovaglópálcát suhogtatna. Kultusa görnyedtél állott. Időnként idegesen hátrapillantott, mintha valami veszedelmet sejtene, ami hátulról fenyegeti... Nik felállóit és messzicsengő hangon beszélni kezdett. Szavait Kul Kula feszült figyelemmel kísérte, Bornemissza pedig tüntetően ásítozott. (Nik elmondotta Kul Kula és Bornemissza népellenes életét.) — Ti mit tudtok Bornemiszszáról? — fordult felénk... Én még haboztam, hogy mit feleljek, mikor Sipos már talpraugorva beszélni kezdett. Elmondotta, hogy miképpen végeztette ki Bornemissza egy albánnal, Szameket, a csapatunkbelieknagyapját, és elmondotta, hogy a nagyapát kivégző albánt hogyan tépette szét tiroli vadászokkal, kik közül néhányat lecsukatott. — Nos — fordult most Nik Kuj Kufához — mit tudtok védelmetekre felhozni? A volt albán hadügyminiszter nagyon hosszan beszélt. A tömeg kiáltozása többször megszakította előadását, de Niknek mindannyiszor sikerült csendet teremtenie. iuv: — Amint láthatjátok — fejezte be szavait Kal Kula — sokat láttam, sokat tapasztaltam, sokat tanultam. Nem állítom, hogy tapasztalataimat és tudásomat mindig helyesen használtam fel, — de ti sem tagadhatjátok, hogy aki annyit tapasztalt — és tanult, mint én, az használható ember. Ezt nem szabad számításon kívül hagynotok ... Azt indítványozom, hogy felejtsük el a múltat és gondoljunk a jövő feladataira... Én ezennel minden erőm, minden képességem felajánlom a szkipetár népnek (szkipetároknak nevezik az albánok magukat). — Nos — fordult Nik Bornemisszához — te mit tudsz mondani? Háromszor kellett a kérdést megismételnie, míg végre Bornemissza rászánta magát, hogy feleljen. — Mit kérdeztek? Mit vártok tőlem? Azt, hogy kegyelmet kérjek? Fütyülök a fegyelmetekre. Váratlan szerencse, hogy nem kell öngyilkossá lennem, hogy vértanúhalált halhatok azért, amiért éltem: az osztrák-magyar monarchiaért — azért, akit legjobbtudásom szerint szolgáltam: a felséges császárért. Adjatok egy üveg rumot. Ha azt kiittam — jöhet » hóhért A. Nik körül ülő falufőnökök sorra felszólaltak... — Árulója-e népének Franz Kal Kula? — tette fel Nik harsány hangon a kérdést. — Aki árulónak tartja az emelje fel kését. Többezer kés emelkedett a magasba. — Árulója-e a népnek Bornemissza basa? Erre a kérdésre először nemitza barátaink feleljenek! Huszonnyolc volt osztrákmagyar baka emelte fel a kését... Nik pár pillanatig suttogva tárgyalt a körülötte ülőkkel. Aztán felállott és messzi hangzó szóval kihirdette az ítéletet: — Franz Kul Kulat, az árulót, a skipetár nép nevében halálra ítéltem! Nik hangja még el sem ült és Kul Kula már halott volt. A háta mögött álló négy albán harcos kése egy másodperc alatt a hátába fúródott... — Bornemissza hassa — hangzott fel ismét Nik szava — árulásával rászolgált a legsúlyosabb büntetésre. Egy nemitza úr, egy császári tiszt számára a legsúlyosabb büntetése a munka. Bornemissza basát a szkipetár nép nevében életfogytiglani munkára ítélem. Bornemissza mialatt Nik az ítéletet hirdette, kihúzta magát. Bátran akarta fogatani a halált. Mikor Paula Prelozzi lefordította számára Nik szavait, meggörnyedt. Fejét lehorgasztotta. Tiszti sapkája, melyre,, arannyal volt kivarrva az osztrák császár nevének kezdőbetűje— a porba esett... Mi, három nap múlva Cetinjében voltunk, két hét múlva Budapesten. Készül próbálkozások BOKOR LAJOS elvtárs Sepsiszentgyörgyről két verssel keres fel bennünket. Ügyes verselési érzék, jó témaválasztás jellemzi mindkét írását. Nagyon biztató, hogy verseiben nem töri össze a mondanivalót, hogy a vers kedvéért nem nyomorítja meg a mondatokat, ahogyan azt a legtöbb hozzánk beérkezett költői próbálkozásban megtörténik. S talán éppen ezért, — hiszen nem rég ír versei, sem gyakorlata, sem elég széleskörű elméleti és irodalmi ismerete nincs — egy másik, kevésbé súlyos hibába esik, abba, hogy nem elég fegyelmezettek a sorai, azaz helyenként szétrágja a vers keretét és megszegi a ritmus szabályait. Ezért versei még nem közölhetők. Mindennek ellenére ügyes kísérleteknek számítanak és helyenként egész jó formakészséget árul el, — például az egyik versében az első és az utolsó két verssor azonos s ezzel egy bizonyos kerekséget ad a versnek. Különösen azt ajánljuk Bokor Lajosnak, hogy olvasson sok, nagyon sok verset, mélyedjen el egyes kérdésekben — ne csak általánosságban írjon egy-egy kérdésről, mert ebbe a hibába ő is hajlamos s akkor biztosak vagyunk benne, hogy hamarosan leközölhető verseket is kapunk tőle. SZERAFIMOVICS MEGJELENT VICTOR CHERESTESIU: ROMÁNOK ÉS MAGYAROK. (Állami Könyvkiadó, Bukarest.) Victor Cherestesiunak a román-magyar együttélés egyik legjobb ismerőjének tanulmánya feltárja közös múltúnk közös harcának, munkájának eredményeit és következményeit. A román és magyar nép közös megmozdulásainak megismerésével közelebb kerülünk egymáshoz, méginkább megtanuljuk egymást szeretni — ehhez igyekszik hozzájárulni Cherestesiu Victor könyvecskéje és megállapíthatjuk hogy sikerrel. 26 ELBESZÉLŐ VÁLOGATOTT NOVELLÁJA. (Állávai Könyvkiadó, Bukarest). A Román Népköztársaság magyar prózaíróinak egy kis kötetét nyújtja az olvasók elé a kiadó. Nagy István, Asztalos István, Horváth István és a többi ismert író mellett irodalmunk új, fiatal alkotói is olvasóközönség elé lépnek ebben a kötetben. Bizonyos tekintetben fejlődő prózánk keresztmetszete ez a kis kötet. MÁKÁRENKÓ: PEDAGÓGIAI TANULMÁNYOK. (Orosz Könyv kiadása.) Makárenkónak, a világhírű szovjet pedagógusnak leveleit, a tanításra vonatkozó apróbb írásait, feljegyzéseit tartalmazza ez a kötet. Megismerhetjük belőle a világ leghaladottabb szellemű neveléstudományának, a szovjet pedagógiának keletkezését és fejlődését és megértjük, hogy Makarenkó a szovjet nevelők nagyszámú hadával egyetemben hogyan tudta úgy felnevelni a ma élő szovjet fiatalokat, hogy azok a világ legtágabb látókörű, legegészségesebb ifjúságává edződtek. Egységes ifjúság A kohókban izzik a vas, a mezőkön izzik az élet, könyveink lapján izzik a szó, zászlónk fodrain feldagadó és ajkunkon izzik az ének. Amerre jár, amerre lép, uj ösvényt hasit ma a nép. A Román Munkáspárt, hazánk egén vöröslő fáklyaláng gyanánt lobog, uj tornyokat emel nekünk. Hívása érces, csengő, forrást fakasztó, új rendet teremtő: „Jer, építsd szebbé sorsodat! Jer munkás, harcos ifjúság, most vivjuk meg a nagy tusát! Jer harcolj, dolgozz és tanulj, harcodban lelkes lángra gyűlj ! Emeld magasra s vidd tovább nagy vértanúid zászlaját! Nézd, indul már a lomha gép, lendítsd meg bátran kerekét. Csillog a felszántott göröngy, be’érg arany magot önts. Sorokba zárva vár a szó — tanuld meg: legyen szárnyaló. • Kopár mezőkön friss palánta serked, szeresd, kövesd és teljesitsd a Tervet". Város és falu, gyár, föld s iskola ma egybe forr s nem válik el soha. Köztársaságunk harcos ifjúsága egybesereglik forró kézfogásra s e kézfogás erősebb kell legyen, mint sziklaszál a bérces hegyeken Mert minden Ifjú arca ma Pártunk felé fordul és Pártunk ütemére a nép munkája gyorsul. Uj feladatok elé uj, harcos sereg lép itt: a Párt szavát követjük s a munkás néppel együtt egységes ifjúságunk szocializmust épít! MAJTÉNYI ERIK Szeráfimovics a legidősebb orosz író 86 éves — a szovjet írók között is csak a keleti és kaukázusi népek mesemondói haladják meg ezt a kort. Nagy, hosszú, mozgalmas életpálya állt Szeráfimovics mögött amikor 56 éves korában, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni hónapokban beáll a Kommunista (bolsevik) Párt soraiba, amikor metsző élű tollával a dolgozók nagy ügyének szolgálatába áll, amikor a Pravda haditudósítójaként indul a frontokra. Mozgalmas életpálya áll akkor már az erős arccsontú kozák só mögött: diákkorában — a múlt század nyolcvanas éveiben — megismerkedik Marx „Tőkéjével“, forradalmi diákszervezetekben dolgozik, míg a III Sándor cár ellen elkövetett merénylet után — amelyben Lenin bátyja mellett vett részt — deportálják. A távolészaki Archangelszk mellékhelyiségben, ahova a cári önkény kényszeríl megírja első alkotásait, első meséit. Anarchizmusba hajló forradalmi gondolkozása harcos, lendületes, de sok esetben távlat nélküli írásokban tükröződik vissza. Ebből a helyzetből emelte ki a szovjet hatalom győzelme, ebből a kilátás nélküli lázongó világból emelkedett az 56 éves Szerafimovics a szovjet írók legjobbjai közé. A Szovjetunió létéért folytatott Polgárháború és a külföldi hatalmak megszálló csapatai ellen folytatott hosszú küzdelem egyik legsikerültebb szavakbaöntését ő végezte. Amikor a fia halála által lesújtottan (aki 1926-ban halt meg a fiatal szovjet állam védelmében) a délkozák területek visszavonuló katonáinak és menekültjeinek elbeszéléseitől lenyűgözötten megírta „Vasáradat“ című könyvét — a szovjet irodalom véglegesen magába fogadta az idős írót. Hogyan válik a szovjet hatalomért, a saját magukért harcoló lázadó matrózok, munkások és falusi szegények rendetlen csapata, fegyelmezetlen, fefegyverzett tömege, edzett, midenre kész „vasáradattá“ az ellenforradalmi oroszok, a kulák kozákok és az állig felfegyverzett külföldi megszállók elleni harcban — erről szól a könyv. A szovjet ember megszületésével , a hibáiból kivetkőző mind kiválóbb emberré váló egyénekkel a „teremtés első napján“ a forradalom kezdeti állapotában találkozunk a könyv oldalain. Későbbi írásai kevéssé ismertek olvasóközönségünk előtt, de értékben gázol, sem maradnak el a „Vasáradat“ mögött. Szépirodalom mellett, novellairás mellett nyelvi és irodalom értékelési munkát is végzett. Ennek elismeréséül IMS-író a közel nyolcvan éves írót Sztálin-díjjal jutalmazzák és újraválasztják a Szovjetunió írószövetségének Központi Bizottságába. V. K. Rövid kulturhírek' 0 Az Utunk, amint azt múlt számunkban ismertettük novellapályázatot írt ki. A pályázathoz csatlakozott azÁllami Könyvkiadó is, amennyiben vállalta, hogy a legsikerültebb alkotásokat külön kötetben is kinyomtatja. A Mailah ismert szovjet irodalomtörténész Puskin eddig ismeretlen írásait közölik le egyik nemrég megjelent Puskinról szóló könyvében. Ez is azt bizonyítja, hogy a Szovjetunióban miyen nagyra értékelik azokat a mútbeji alkotókat akiknek munkássága értékes. • Budapesten ifjúsági filmhetet rendeztek a legkiválóbb szovjet gyermek és ifjúsági filmek bemutatásával és újrajátszásával. A filmhét folyamán a demokratikus ifjúsági szervezetek tagjainak kedvezményes belépődjat állapítottak meg. • A Szovjetunióban az udott év a kultúra eddig hallatlan fejlődését eredményezte, a könyvkiadás mintegy 49 százalékkal haladta meg az előző évit. A két legnagyobb példányszámú könyv, az egy év leforgása alatt huszadik kiadását megérte.Mese egy igaz emberőím című Borisz Pocvoj regény (560 ezer példány) és Bubenov: A fehér nyírfa c. regénye (595 ezer) volt.2 állammal cserélgeti könyveit a moszkvai Tudományos Akadémia könyvtára A moszkvai Tudományos Akadémia a napokban részletes könyvjegyzéket kapott Prágából. Ezeket a könyveket a prágai egyetem nemzeti könyvtára kéri a moszkvai könyvtártól más könyvekért cserébe, amelyeket a prágai könyvtár küld majd a moszkvai könyvtárnak. A Moszkvai Tudományos Akadémia állandó kapcsolatban át és rendszeresen cserél könyvet több csehszlovákiai tudományos intézette! Ezek között van többek között a Tudományos és Művészi Akadémia, a brünni „Maszaryk egyetem, stb. A MoszkvaiTudományos Akadémia könyvtára a prágai akadémiának elküldötte többek között Heroen „Válogatott filozófiai munkák“ és „Tanulmányok a természetkutatásról“ című műveit. Ilyen könyvcserét az összes lengyelországi, bulgáriai és más országok egyetemeivel folytat a moszkvai könyvtár. Ezeknek az egyetemeknek megkülötték S. Vavilov, A. Visinszki B. Zsukov és más szovjet tudósok műveit. A Moszkvai Tudományos Akadémia könyvtára jelenleg 32 állam 517 tudományos intézetével folytat rendszeres könyvcserét . 7F.rrwr.vir.45 akma nyakkendő 1. Valerij Visnyakov a helyi üzem munkásigazgatójának fia beképzelt öntelt gyermek. A pionír szervezetben visszautasította a rábízott munkát, nagyon csökönyösen viselkedik szüleivel- barátaival egyaránt — ezért kizárják a pionír szervezetből, amit ő otthon nem mond meg. 2. Sura — Valerij iskolatársa és barátja — elveszti hadiözvegy édesanyját. Valerij, aki minden rossz tulajdonsága ellenére szereti barátját, meghívja hozzájuk és a Visnyakov szülők gyermekükké fogadják. 3. A szülök véletlen folytán megtudják, hogy Valerij már nem tagja a pionír szervezetnek — elhatároz-, zák, megbeszélik gyermekükkel, hogy az változzék meg. Valerijban megindul egy változási folyamat, de csak felületesen, amennyiben gőgje elő elő tör s így egy alkalommal barátját is elzavarja tőlük. Sura ezekkel a szavakkal hagyja el Visnyakovékat, „nem halok éhen segítségetek nélkül, nem vagyunk Amerikában.“ , 4. A pionír szervezet munkába lép, hogy kibékítse a két barátot, végül is Valerij bocsánatot kér Sárától és visszahívja hozzájuk. Itt a két fiú, Valerij lánytestvérével Marinával együtt tanul, tervezget, dolgozik. a valerij vállalaja az iskola faluújságjának megrajzolását. A faliújság sikerének láttára már nem viselkedik olyan öntelten, ahogyan azt a múltban tette volna — Valerij megváltozott a pedagógus meg is dicsér. Valerijt rövidesen, visszaveszik a pionírok szervezetébe és hónapok múltán barátjával együtt tervezik ,hogy belépjenek a Komszomolba.