Ifjúmunkás, 1960 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-07 / 1. szám
Hospá tartozol? Jutemb Ammo.*? Elhúzta a száját. — Van néhány fiatal táncos a falumban, de megmondom őszintén, világért sem foglalkoznék velük. Hogy miért ? — vonta fel meglepetten a szemöldökét —, tudja, falusiak. Kortruta Mária tanítónő már megette az életét velük, olyan neveletlenek. Kell is ide műveltség, kérem — folytatta affektálva —, az ember kiteheti a lelkét, mindhiába. — S maga, érettségizett IMSZ- tag létére próbált segíteni a helyzeten ? — fontam tovább a beszéd fonalát a radnóti CEC központ karfájára támaszkodva. — Hogyne — kapott a szón a lány. — El is határoztak, hogy szervezünk valamit, de csak a fizetésesek. Komolyabb társaságra számítottunk. Néhány tanítónő, Emike, Idzsike, (Nagy Emilia, Nagy Erzsébet) jómagam és néhány fiatalember. Jakab Anna hangja ezután mélabúla csapott át. — Bokáig érő sár... egy koszos mozi, s ott is vásári zaj... Voltam ifjúsági csütörtökön is, mígnem rájöttem, hogy nem nekem való. Sár és unalom. Bizony másképp volt Enyeden a középiskolában... — Miért nem megy a kollektív gazdaságba dolgozni ? Ha jól értesültem, a szülei kollektivisták. Csupa tiltakozás a hangja. — Én ? Normázni ?... ★ Mitől ez az úrhatnámság, hol gyökerezik ez az ifjúságunktól annyira idegen kispolgári életfelfogás ? — erre kerestem a választ a következőkben, otthon, a szülői házban. — Jaj lelkecskéim, ha maguk tudnák, de legalább fogalmuk lenne hozzá, hogy milyen keserves volt a zsellér élete — révedezett a múltba Jakab néni. — Nem verte még fel magukat álmukból a fájdalom, a szívig hasogató szaggatás, mikor az embernek szesszel kellett életre dörzsölni a fáradtságtól megbénult karjait. Nem kopogtatott be ablakukon éjfél után kettőkor a zsellérbíró: — Elég volt a döglésből, munkára! Eleget szenvedtünk, de legalább maguk legyenek boldogok, édes fiókáim. Igaz, azt is mondtam az uramnak. Te ember, ha a hátamon vágod a fát, akkor is más sorsa kell legyen a gyerekeinknek. Ezért is küldtük Enyedre középiskolába Annuskát, hogy tanulhasson, többre vihesse, mint mi, tanilt ember lehessen, akire mindenki tisztelettel néz. — S hogy gondolja, Jakab néni, lánya beváltotta mindazt a sok szépet, jót, reménységet, amit hozzá fűztek ? — Szófogadó, jó leányka az kérem, még a kertészetbe is eljött egyszer kétszer segíteni. Képzelje, még kalapot sem tett. Meg is sütötte a nap, a galambomat, hogy a szívem facsarodott el, úgy megsajnáltam. Ezután Jakab György kezdett mesélni életéről. — Apám zsellér volt, anyám is a római katolikus státus birtokán szolgált. Magam is, később feleségem is zsellérkenyeret ettünk. Első gyerekem, Annának a bátyja öt hétig élt. Orvos, orvosság s pénz kellett volna, hogy életben maradjon, nem javasaszszony. Januárban már kölcsön gabonából éltünk. Annak a kamatját fizettük az új termésből 1945-ben földet kaptunk. Mióta kollektivista vagyok, sikerült egy kicsi családi házat is tető alá húzni. Gürcöltünk nyakaszakadtáig, mindent, mindent megtettünk, csakhogy becsületes embert neveljünk a gyermekeinkből. Elnézem ezt a két jóravaló munkásembert. Mekkora szeretettel dédelgethették életüknek legszebb álmát. S eszembe jutnak a lány szavai „világért se foglalkoznék velük... falusiak... neveletlenek.“ „Jobb társaságra gondolunk“. Mit fejeznek ki ezek a gondolatok ? Pillanatig se azt a reménységet, amit a szülők Anna lányukhoz fűznek. Honnan hát ez a rothadt kispolgári gőg, életuntság, ami ennek az egészséges környezetből kikerült tizennyolc éves lánynak az életszemléletét anynyira megmérgezte, hogy saját szülőfalujában is csak a sárt, az unalmat látja, mélységesen lenézi egykori játszótársait ? Kiknek a hatására feledkezett meg Jakab Anna mindarról, amivel osztályának, falujának, szüleinek, annak a szervezetnek tartozik, amely mindig csak önfeláldozó munkára, kommunista szerénységre nevelte őt ? Ezekre a kérdésekre Jakab Anna nem tudott válaszolni, de megígérte, hogy elgondolkodik fölöttük. Úgy véljük, soha jobbkor nem teheti ezt meg. A napokban avatták nagykorúvá. Zöld Lajos Élelmunkás arcképcsarnok a marosvásárhelyi Encsel Mór üzemből Pop Augustin , a szerelőműhelyben dolgozik. Marógépéről selejtes munka soha nem került ki. Ugyanakkor az esti líceum Szálló Viktor a 3 szálas varrógép kiváló szerelője. A város 64. körzetének képviselőjeként is jó munkát végez, ő is részese annak a szép eredménynek, amellyel a körzete lakosai büszkélkedhetnek. 1959 őszén megalakították a társas gazdaságot Baranyai Antalt, a vállalat ifjú lakatosát kiváló munkájáért az a megtiszteltetés érte, hogy az eddig országunkban nem gyártott névelő gép szerelő csoportjába osztották be. A gép december 30-ára el is készült szorgalmas tanulója Jfgimum Axus Új vezetőség Nagy változás állt be Gyimesközéplokon az IMSZ alapszervezet tevékenységében, amióta új vezetőséget választottunk. Mindenekelőtt a szektális munkát felváltotta a kollektív vezetés és tevékenység. Már a munkatervet úgy álltottuk össze, hogy valamennyi tagnak konkrét feladatot biztosíthassunk. A régi vezetőség mulasztását pótolva, az ifjak politikai érettségének emelése érdekében beindítottuk a Szervezeti Szabályzatot tanulmányozó kört, amelyen 30—35 IMSZ-tag és szervezeten kívüli fiatal vesz részt. Nagy népszerűségnek kezdenek örvendeni a rendszeresen megtartott, gondosan megszervezett ifjúsági csütörtökök. Újjávesztettük aSzeresd a könyvet a versenyt, s jelenleg már újabb 15 fiatal készül szorgalmasan a könyvbarátok jelvényének megszerzésére. Nem feledkeztünk meg mi is, bennünket különösen érdeklő feladatainkról sem. Mozgósítjuk a tagságot az agrotechnikai körök előadásaira, hogy kibővíthessék a korszerű állattenyésztéssel kapcsolatos ismereteiket. IMSZ-tagjaink ugyanakkor azt is vállalták, hogy segítséget adnak a helyi állattenyésztési társulás kibővítésére, felvilágosítva szüleiket, szomszédaikat a közös gazdálki munka dús előnyeiről. Igyekszünk mindennemű támogatást megadni a kultúrotthon mellett működő különböző körök sikeres munkájához. Jelentős eredménynek tartjuk, hogy szervezetünk a közelmúltban újabb tizenkét taggal erősödött, újabban pedsig öt fiatalt készítünk elő a szervezetbe való felvételre. Eddigi sikereinkhez hozzájárult az is, hogy a rajoni bizottság által szervezett titkárkiképző gyűlések tapasztalatait igyekszünk minden téren hasznosítani, Fekete Péter gyimesközéplok jobb frTM . ЩI *1 Hfl t* Ц : Ж' Új munkáslakásokat kaptak a nagybányai bányászok Mindenki kitett magáért pszinte óhajt láttam a kökösi nagykorúvá avatáson megvalósulni. Néhány nappal azelőtt azt kívántuk: szüleik, testvérek, komák, sógorok, vér ésszívszerinti rokonok, senki se maradjon közömbös, amikor ezeken az immár hagyományos decemberi ünnepségeken tzennyolcéveseink kezébe adjuk a zászlót. Nem is maradt otthon ezen a napon Kökösön a betegeken kívül jóformán senki sem. Szívből tapsolt a kultúrotthonban öreg, fiatal, egyaránt kívánt őszinte úgylegyent Valkus Irmának, Tóth Istvánnak és Vajda Pálnak, amikor huszonhárom társuk nevében megfogadták : igaz hazafiakhoz, becsületes állampolgárokhoz méltóan fogják megőrizni, szereznek becsületet annak a zászlónak, amely alatt ezen az emlékezetes napon emberré, teljes jogú állampolgárrá avatták őket. Nehéz lenne maradéktalanul kifejezni azt a bensőséges, meleg hangulatot, ami a társadalmi szervezetek képviselőinek, a szülőknek, a barátoknak jókívánságából, az elvtársi kézfogásokból, örömteli, sokszor könnyes mosolyokból áradt ezekben a pillanatokban. Ez a nagy gondoskodás fejeződött ki az ünnepség második részében is, amikor a párt, a néptanács és az IMSZ küldöttei az újdonsült felnőttek terített asztalához ültek elbeszélgetni a fiatalok terveiről, sok szerencsét és sikert kívánva nekik, poharat üríteni. Jó bor, ízes harapnivaló, tüzes talpalávaló. Kell-e ennél több a hangulathoz ? Minderről szerető kezek gondoskodtak a kökösi nagykorúvá avatáson. Ki-ki elhozta ajándékát, a sepsiszentgyörgyi ifjúmunkások igényes kultúrműsorral kedveskedtek, a pionírok virágcsokorral s biztatással. Tehát nem maradt el senki. Mindenki együtt ünnepelt az újdonsült felnőttekkel Ezért volt emlékezetes és szép ez a nap Kökösön. Zajzon Gábor Jó hír A marosvásárhelyi Simó Géza bútorgyár mellett működő faipari szakiskola tanulóinak az elmúlt évben — a terv szerint — 500 darab kétszemélyes heverőt kellett volna elkészíteniük, januárban pedig további 100 darabot. A szakiskolások azonban már december végéig elkészítették mind a 600 heverőt. Különösképpen a II.-A, II.B, és a II.C osztályok tanulói végeztek jó munkát ezen a téren. Közülük legjobban kitűnt Berkovits Sándor, Párzsi Mihály, Kacsó Margit Bota Radu, Jánosi Vasile, Ciubotaru Gheorghe, Keresztesi István, Ipp István és Varga András. Ezzel párhuzamosan azonban el kell marasztalni Kakasi István és Varga János II. osztályos tanulókat, akik az osztály zömétől eltérően hanyagul, felületesen dolgoztak, akiknek sem tanulmányi előmenetele, sem magaviselete nem megfelelő. Külön dicséretet érdemelnek az iskola mesterei és legfőképpen Péter József, akik nagy alapossággal, lelkiismeretességgel irányították a tanulók munkáját. Török Ferenc levelező