Ifjúmunkás, 1961 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1961-01-05 / 1. szám
velefi imiellei.l Amióta a marosvásárhelyi Petőfi Sándor bőr- és kesztyűgyárban dolgozom, megfigyeltem, hogy a kommunisták, mielőtt bármilyen munkához kezdenének, alaposan előkészítik, átgondolják, megvitatják tennivalóikat. Nem véletlenül teszik, hanem mert tudják: minden munkánál sok függ a kezdéstől. Mindez azért jutott eszembe ezekben a napokban, mivel nemrég vettek fel a párttagok soraiba, s úgy érzem, nekem is kötelességem elgondolkozni jóelőre azon, hogy miként és mivel járulok hozzá az 1961-es évi terv teljesítéséhez. A kesztyűvarrodában, ahol dolgozom, az első futószalag mellé nemrég egy másikat is szerveztek. Itt kivétel nélkül olyan fiatalok dolgoznak, akik az esti líceumban tanulnak s ezért az üzemben el is nevezték az „iskolásokfutószalagá“nak. Ha kevesen is, de akadtak azonban olyanok, akik eleinte bizalmatlanul fogadták ezt az intézkedést, örömmel mondhatom azonban, hogy munkánkkal bebizonyítottuk: nincs oka senkinek sem a bizalmatlanságra. Előfordult például nemegyszer, hogy írig az 1-es szalagon dolgozó munkásnők egy műszak alatt összesen 510 pár kesztyűt varrtak meg, addig az „iskolások futószalagáénak huszonhat fiatalja 710 kifogástalan minőségű kesztyűt készített el. Én a kesztyűk szegését végzem, amely a kesztyűvarrás utolsó művelete, utána már csak a vasalás és csomagolás következik. Ennél a gépnél fontos a kifogástalan minőségű munka. Elhatároztam, hogy a jövő esztendőben egyetlen selejtes munkát sem adok ki a kezemből. Mi kesztyűvarrónők is hozzájárulhatunk a takarékosság növeléséhez cérnaspórolással és a géptű élettartamának meghoszszabbításával is. Kiss Zoltán mérnökkel kiszámítottuk, hogy az 1961-es évi terv alapján mintegy 164.000 pár kesztyű szegését kell elvégeznem. Ha tíz százalékos túlteljesítést érek el — s úgy érzem, erre képes vagyok — akkor 164.000 helyett 180.400 pár kesztyűt szegek be a jövő esztendőben. Mihály Margit kesztyűvarrónő Fiatal állattenyésztők tapasztalataiból Három feltétel Négy évvel ezelőtt mint állatgondozó kerültem a váradessi állami gazdaság fácánosi részlegére. Jószágszeretetem arra késztetett, hogy borjúgondozó, majd fejő legyek. Ez a munka sok törődést, gyakorlati és elméleti tudást kívánt. Eleinte csak a törődéssel dicsekedhettem, mert szerettem a jószágot, ajnároztam ahogy csak tőlem tellett. A téli hónapokban tartott szakmai tanfolyamokon azonban megismerkedtem a tudományos jószággondozás alapvető fogalmaival is. Amint gyarapodtam ismeretekben, úgy vált mind eredményesebbé a munkám. 1960 első tíz hónapjában 3250 liter tejet fejtem átlagosan az általam gondozott 14 tehéntől. Ezzel jóval túlteljesítettem az előirányzatot. Nem tettem semmi rendkívülit, csak két dologra ügyeltem nagyon. Arra, hogy az etetés, itatás, fejes idejét óramű-pontossággal betartsam, hogy a jószág az előírt takarmányadagot, azaz 1 kg búzakorpát, 41 kg napraforgópogácsát, 25 kg tartósított zöld here és bükköny keveréket 4 kg herét, 10 kg gyári cukorrépaszeletet, 15 kg káposztalevelet és 2 kg tengerikötót hiánytalanul megkapja. A részleg istálló-átlag előirányzata is 3000 liter. Ezt év végére jóval túl is lépjük. Az önköltségi ár most öt bánival alacsonyabb az előirányzottnál. A hatéves névgazdaságfejlesztési terv előirányzata szerint 1965-ben el kell érnünk a 4000 literes átlaghozamot. Ehhez a szakszerű gondozás, takarmányozás mellett kiváló egyedekre van szükségünk. Ezért kétszeres figyelemmel kísérjük a grafikonokat, amelyek minden tehén hozamát naponta feltüntetik. Ez segítséget nyújt számunkra a szelektálás idejére is. Fokozott gondot fordítunk a borjazás előtt álló és megborjazott jószágokra. A gazdaság vezetősége néhány héttel ezelőtt beállított egy istállót külön erre a célra. Különleges takarmányozást kapnak, gondozásban részesülnek a jószágok. Az elkülönítéssel elkerülik az esetleges fertőzést, amelyre ebben az időszakban különösen hajlamosak, s csökken a meddőség veszélye. Néhány hét óta ebben az istállóban dolgozom. Először nagyon sajnáltam otthagyni a kedvenceimet, amelyekből én is olyan tejhozamú teheneket akartam nevelni, mint a kommunista Capus ban 5500 litert adó Mariskája. Jószágszeretetemet azóta átvittem az itteniekre, mert meggyőződtem arról, hogy itt még hasznosabb munkát végezhetek, hiszen az ellés előtti időszak a borjú életképességének, az azt követő időszak pedig a további tejhozam mennyiségének döntő tényezője. Lala János, a váradessi állami gazdaság fejője ---------------0*0--------------- Papadopol Lucián, Drágán Nicolae és Szilágyi György, a fóvárosi Termotehnica üzem élesztergályosai 20—25 százalékkal teljesítik túl havi tervüket * ifjú ministea HAT KULLOGÓ FIATAL Másfél évvel ezelőtt harminc fiatal esztergályost helyeztek az aradi Georgi Dimitrov vagongyár gépműhelyébe. Az iskolából jó szakmai tudással kerültek ki, amit az is bizonyít, hogy ma legtöbbjüket a részleg alapkáderei közé sorolják. Nem egynek a nevét ott látni az élmunkások tisztelettébláján. Laudaru Gheorghe, Fakelmann János, Munteanu Petru például rendszeresen 110—115 százalékra teljesíti havi tervét. Hanga Florian olyan minőségű munkát ad ki a kezéből, hogy nemegyszer mesterét is ámulatba ejti. Sokan járnak a fiúk közül az esti líceumba is. Az élmunkás Adelman Jakab, a IX., Gyenes András már a X. osztályba iratkozott az idén, többen a VIII at végzik. De bármennyire furcsán hangzik, van köztük hat olyan fiatal is, aki hosszú idő óta nem teljesíti havi tervét Ennek okát a részleg vezetői abban látják, hogy fegyelmezetlenek a munkában. A szóbanforgó fiatalok a maguk során azt állítják, hogy azokon a szijáttételes esztergákon — melyek még a kapitalista gyár „hagyatékai”, s amelyeken csak ők dolgoznak — nem lehet normát teljesíteni. Hogy kinek van igaza, rendszerint a tények döntik el. Valóban létezik a műhelyben még négy ilyen gép, és az is igaz, hogy ezen ők dolgoznak két műszakban. De a tavaly ősz elejéig — amikor 12 ilyen gépet cseréltek ki a Rangheti esztergákkal — sokan dolgoztak „Márta” padokon, s még túl is szárnyaltaik tervüket. Nem kellett ehhez külön erőfeszítés, mert a régi gépeknek természetszerűen alacsonyabb a normájuk, mint a nagy fordulatszámú modern esztergáknak. Pantagon például egy ilyen „Márta” padon szerezte meg és tartotta meg évekig az élmunkás címet, amit most az új gépen sem hagy elhalványodni. Az is tény, hogy ezek a fiúk dolgoztak modern gépen is, és azok teljesítő képességét sem használták ki. Szűcs Lajos például először egy „Görget“ padot kapott. De mert gépe sokat állt, és tisztítani sem tisztította úgy, ahogy kell, áthelyezték a régire. Később a szabadságra ment társa legújabb típusú Rangheti esztergáján dolgozott, de mert nemegyszer végigaludta a műszakot, a mester visszahelyezte előbbi padjára. Hirlau Dorin, Lukács Miklós, Klámai János és Musca Simion is dolgozott egyegy hónapot modern gépen, de semmivel sem jobb eredménnyel, mint a „Márta” padon. Kling Pétert pedig, aki „réginek” nevezte az 57-es típusú Rangheti esztergáját, áttették egy 60-as kiadásúra. Normáját továbbra is csak 50 százalékban teljesítette. (Egyébként „régi” esztergáján jelenleg az IMSZ alapszervezet élőmunkás titkára dolgozik.) Ilyen előzmények után UG került aztán Kiing is egy szíjáttételes gépre. Egyetlen részleg sem engedheti meg magának azt, hogy éppen legnagyobb teljesítményű gépei álljanak kihasználatlanul. Hogy teljesíti akkor a tervét, vagy hogyan csökkenti az önköltséget ? Márpedig Lukács Miklós és társai órák hosszat hagyják állni gépeiket, amíg cigarettáért mennek a csarnok másik végébe, és közben megbeszélik az elmúlt bál eseményeit, vagy Kiing elmeséli legújabb ponyvaolvasni anyának „izgalmas” tartalmát. Ezt mutatják teljesítménylapjaik is, amelyeken nyolc helyett csak napi 3-5 órai munkát tartanak nyilván. Pedig tudnának dolgozni, mert akárcsak a többi társuk, ők is értik szakmájukat. Példa erre a Muscă Simion esete. Bradin Petru mester egy nap sürgős feladattal bízta meg. Gyorsan kellett megcsinálni a munkát, várta a szerelme. Igaz, hogy a mester szinte egész műszak alatt ott állt mellette, de azért mégis elcsodálkozott azon, hogy Muscă aznapi tervét 150 százalékra teljesítette. Kiing is, akit egyesek „javítathatatlan lógósnak” tartanak, amíg Orosz Lőrinc marós mellett dolgozott, szégyellt mindegyre eltekeregni a munkapad mellől, s teljesítette a tervét. De megteheti azt egy mester, hogy állandóan beosztottja mellett álljon, lehet az ember csak akkor fegyelmezett, amikor tudja, hogy megszólítják, ha csavarogni indul? Hol van ezeknek a fiataloknak a szakmunkás öntudata, amely nem tűri meg, hogy rossz teljesítménnyel rontsanak társaik lelkiismeretes munkával elért eredményén ? Ezen komolyan el kell gondolkozni mind a hat fiúnak. Még nem késő változtatni magatartásukon, felsorakozni azok mellé, akikről csak a dicséret és tisztelet hangján emlékeznek meg a részlegben. Ehhez azonban saját törekvéseiken kívül több segítségre van szükségük. Előn YÉBEN gedhetetlenül fontos, hogy a részleg vezetősége elhelyezze őket egymás mellől egy-egy jó, fegyelmezett szakmunkás mellé, ds elsősorban személyes példájával neveli őket. Az IMSZ alapszervezet pedig tekintse alapvető feladatának a szóbanforgó tagjai fegyelemre, munka iránti szocialista magatartásra való nevelését. Alapszervezeti gyűléseken kérje számon havi tervteljesítésüket, látogassa meg őket otthon, és kérje a szülők segítségét is, ha szükséges. Tűzze ki IMSZ feladatul számukra a terv teljesítését, mert az ifjúmunkás cím nem fér össze a hanyagsággal, és az alapszervezetre sem dicsőség, hogy az új esztendőben is olyan tagjai legyenek, akiket így titulálnak a részlegen : kullogó. Kászoni Mária Rendkívül ízlésesek azok a vázák, kancsók, csuprocskák, amelyeket Gadalean Matilda, a segesvári fajanszgyár fiatal tervezőnője alkot ------------------------o*o---------------------Ajándék a mesternek A brassói Vörös Zászló üzemében történt. — Itt az új munkatárs. Neveljen , belőle jó lakatost. — így mutatta be a szakoktató Tarkos Istvánt jövendőbeli mesterének. — Már ismerjük egymást, ezt a gépet is ketten szereltük fel — mutat az olajtól fénylő esztergapadra Brummer Ferenc — szépen megfürösztöttük, igaz-e ? A fiú, hogy leplezze zavarát, összeszedte a szanaszét heverő szerszámokat. Hónapok teltek el azóta. A mester fáradsága érlelni kezdte gyümölcsét. Az új tanuló, ha magára maradt, egyedül is felszerelt egy-egy alkatrészt. Feri bácsi mosolyával árulta el csak, hogy elégedett a fiú előrehaladásával. A részleg vezetősége előtt azonban határozottan állította, hogy a lakatostanuló már a fontosabb gépeket is meg tudja javítani. . . A napokban a részleg irodájára hivatták Brummer Ferencet. Rosszkor, mert az esztergaműhelyben éppen gyors javítást kellett elvégeznie a vezérlőtengely-csiszológépen.- Várjál, mindjárt jövök — s szólt oda rosszkedvűen a fiúnak, aki már minden szerszámot előkészített és jól szemügyre vette a gépet. A csiszolórészleg munkája türelmetlenül várta a javítást. Hónap vége volt, felgyűlt a tennivaló. Minden perc kiesés veszélyeztette a terv teljesítését. Tarkos Pista nem sokat tétovázott. Dolgozni kezdett. A csapágynál volt a hiba. Nem olajozták rendszeresen, berágódott. Amikor a mester viszszajött, a csiszolómunkás éppen új tengelyt fogott fel és már be is indította a megjavított gépet. Brummer Ferenc szeretettel nézett olajos arcú tanítványára. Ilyen szép újévi ajándékra igazán nem számított. Székely Pál