Ifjúmunkás, 1966 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-06 / 1. szám
2 NÉGY LEGÉNY az utcán. Egymás vállán akarjuk- valamit csöndesen énekelnek. Érzik rajtuk a kocsma. Megkérdezzük, hová, hová ? — Agróra az iskolába, ha el nem késtünk, vajon most hány óra ? — Nyolc. — Na, akkor eddig már el is bomlott... És azzal mennek tovább, új nótát kezdnek. A főutca mentén egyetlen pislákoló fény ég, az is a büfé előtt. Bent egyetlen lélek, a kocsmáros. Kint nyolc-tíz legény körbe állva, nézegetnek, miféle idegenek jöttek. Köszönünk, beállunk közéjük, s csak úgy megkérdezzük, mi lesz az esti programjuk, hová, merre ? — Mindjárt beáll a kórus, én oda — mondja az egyik. A másik haza, a harmadik még nem tudja. — Úgy hallottuk, ma este ugró van... — Jaj, csakugyan, gyertek, hátha még elérünk — s már indul is egy legény. A többiek meg sem mozdulnak. Gyula lobban, a szép, fiatal arcok közönyösek, látszik, nincs ínyükre a téma. Másnap a négy éneklő legénnyel letelepedtünk egy farakásra. Körülbelül azt kérdeztük tőlük, hogy érzik magukat Bözödön, de ebben az is benne volt, hogyan dolgoznak a gazdaságban, milyen a szórakozási, tanulási, művelődési lehetőség a faluban, megtalálják-e a számításukat, hogy tervezik a jövőjüket. A beszélgetésből ennyit jegyeztünk fel : TAMÁSI JÓZSEF (tizenhét éves hét osztályt végzett.) A nyáron Gyergyóújfaluban volt két hétig a cséplőgépnél, ötszáz kiló rozsot kapott, ha itthon dolgozik, nem keresett volna ennyit, ha lehetne, elmenne valahová szakmát tanulni. Ha volna jó jövedelem, akkor más lenne a helyzet. Esténként nincs mit csinálni, elmegy a fonóba, vagy lefekszik. Tegnap este, igaz, elittak fejenkint tíz-tíz lejt, de ilyesmi ritkán van. Mióta az iskolát elvégezte, nem vásárolt egy könyvet sem, a könyvtárban sem volt. A sporttal nincs aki foglalkozzon, pedig a fiatalságnak az is kellene. BÉREI DÉNES : (Tizennyolcéves, hét elemije van.) Az a helyzet, hogy az iskola után sokan megrekednek, nem művelődnek, vannak, akik még a moziba sem járnak, csak ritkán. Könyvet, újságot keveset olvasnak. A nyáron, cséplés után elment Brassóba krumplit vagonírozni, három hét alatt keresett fentszáz lej tiszta pénzt, azt itthon nem kapta volna meg. Ha jobban menne a gazdaság, rendszeresen osztanának előleget, több lehetőség lenne a szórakozásra, eszébe sem jutna, hogy kóboroljon, de addig nincs mit csinálni. DERZSI DOMOKOS : (Tizennyolc éves, öt elemivel.) Amíg a gazdaság így építkezik, persze, hogy nincs elég jövedelme a tagoknak. Ezzel számolni kell. De azzal is, hogy a földet jobban meg kellene művelni, másképpen nem ad termést. A törökbúzát nem elég egyszer megkapálni, annak munka kell. Tudják ők,hogy néhány esztendő múlva javul a helyzet, mert akkor nem lesz annyi befektetés, sok gyümölcsfát ültetnek, annak is lesz hozama, autót sem kell örökké hetvenezer lejre venni, de azt nehéz kivárni. MI AKKOR ÍGY ÉRVELTÜNK : — Tegyük fel, hogy egy család házat épít. Igaz-e, hogy abban az esztendőben az ember nem vesz magának bürgericsizmát, a gyermeknek játékvonatot, az asszonynak drága kölnit, hanem egy kicsit mindenki meghúzza magát ? — Ez így igaz — mondták, így kellene hogy legyen a szövetkezetben is, mert az egy nagy család, s most éppen erősen építkezik. Csak ezt nehezen érti meg az ember, kivált, ha soknak baj van az öntudatával. Előbb azon kellene segíteni. BÉRES ISTVÁN : (Tizennyolc éves, öt elemivel.) — Ne gondolják, hogy most már mindenki elmenne a faluból, mert sok fiatal van, aki nem gondol ilyesmire. De azért az igazság az, hogy itthon unalmas. Mondjuk, ha volna az ifjúságnak egy olyan vezetője a tantestületből vagy valahonnan, aki foglalkozzon az életünkkel, kitalálna valami érdekeset, akkor az ember szívesebben dolgozna. Mert van itt föld elég, ha nem is éppen olyan jó minőségű, de azért terem, ha megkapja, ami az övé. Az állattenyésztés, növénytermesztés jól jövedelmezne, ha mindenki másképpen állna a munkához. De nemcsak a föld, mi fiatalok sem kapjuk meg mindig, ami nekünk kijárna. Többet szeretnénk tudni a világról, könyvekről, gazdaságunk jövőjéről, meg minden olyan dologról, ami hasznossá tenné szabad óráinkat. Tőlem például még azt sem kérdezték, beállnék-e a KISZ-be. RÁDULY DÉNES, a mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke így látja : — Nálunk a fiatalok egy része lebecsüli az állatgondozói meg a mezei munkát. Egy ideje a lányok nem szívesen mennek férjhez olyan legényhez, aki mellett a mezőn kell dolgozni. Ha lehet, elmennek időszaki munkára, ott kötnek ismeretséget szakmás fiatalokkal. Ez az egyik fő oka annak, hogy a legények, ha csak tehetik, elmennek a faluból. Munkaerő hiány általában nincs, csakhogy vannak hónapok, amikor nagyon meggyűl a dolgunk, gyorsan kapálni kell, takarmányt, gabonát betakarítani, olyankor pedig érezzük a hiányukat. Persze, hogy egyelőre jogosan panaszkodnak a keresetre. Az építkezés, a gyümölcsös befektetést kíván, pénzt emészt fel, ami a munkanap értékének rovására megy, de hamarosan ennek is vége lesz. Ha a harminclejes munkanapot elérjük, akkor bezzeg visszajönnek mind, akik közben nem lesznek valahol szakmunkások. Akkor jó lesz itthon is dolgozni. Beleülnek a készbe. Azt nem nézik, hogy a fontos időszakokban való hiányzásukkal tulajdonképpen késleltetik a harminclejes munkanapot. Ezért azt mondhatom, hogy az öntudattal van a defekt. A nevelésükkel. A KISZ-alapszervezet működésével. A múltkor is mondom az aktivistának, jó lenne, ha megtárgyalnának fontos gazdasági kérdéseket a fiatalokkal, szerveznének valami szép dolgot, azt feleli, neki megvan a pontos feladata. Én addig nem is láttam, pedig itt volt több ideig. Ha például elvégeznének egy egyszerű számítást a gazdaság jövőjére nézve, mindjárt másképp gondolkoznának a munkanapról. Csak egy dolgot hozok fel: Ültetünk összesen kétszáz hektáron gyümölcsfát. Pár éven belül ez kétmillió lejen felüli jövedelmet hoz, ami magában is legalább húsz lejt jelent munkanapegységenként, a ráfordításon kívül. Ha ilyesmikkel tisztában lennének, a panaszkodás helyett dologhoz fognának. MIRCSE ALBERT, az iskola igazgatója ezeket mondta : — Bátran állíthatom, minket az ifjúság ügye sokat foglalkoztat. Első osztályos korától ismerjük ezt a nemzedéket. Szerintem az iskola megtette a magáét, de a kettős nevelés miatt fura helyzetbe kerültünk. Ezek az ifjak elhagyták az iskolát, most már nincs, aki eléggé kézbe fogja őket, volt úgy, hogy a kocsmából hoztuk el néhányukat az agrotechnikai körre. Azt nem mondhatnék, hogy csúnyán viselkednek, csak azt, hogy tovább nem művelik magukat, nem olvasnak eleget. Ha valami előadást szervezünk, meghívót is küldünk nekik, névre szólót, akkor is csak fele, ha megmozdul. A KISZ-nek volna ebben az ügyben fontos feladata. Mert nem elég az, hogy gyűlést hívunk össze, a jegyzőkönyvet, beszámolót megírjuk, és elküldjük a rajonhoz. Ha azok a fiatalok öszszegyűlnek, akkor valamilyen problémát oldjanak is meg, ne csak a formaság kedvéért beszélgessenek az általános tennivalókról. Mert volna, amit meg kell oldani. A sport például mondhatom, teljesen megszűnt, a szórakozásnak, művelődésnek is sokkal vonzóbb, érdekesebb formáit kellene megtalálni. Azt hiszem, bennünk is van hiba, mert nem törjük magunkat eléggé az új megoldásokon. Lehet, hogy a régi, megszokott nevelési formáink nem válnak már be, megunták a fiatalok. Abban reménykedünk, hogy a Bartha Kálmán kezdeményezte általános műveltséget nyújtó kör népszerű lesz. Egyelőre csak annyit tudunk róla, hogy itt a mezőgazdasági kérdéseken kívül illemtant, zenét, egészségügyi ismereteket is tárgyalnak. A megnyitón harmincötön vettek részt. Sok igaza van mindenkinek külön-külön. Egy bizonyos : Bözödön egyelőre nem mindegyik fiatal érzi jól magát. Nem ismerik falujuk, szövetkezetük jövőjét. És ezért csak részben lehet őket okolni. Elsősorban a KISZ- szervezet s annak vezetői a felelősök azért, mert a bözödi fiatalok keveset tudnak a gazdaságuk távlati terveiről, de nehézségeiről is, amelyek megoldásához nekik is hozzá kell járulniuk. Mint ahogyan a fiatalság szabad idejének kellemes hasznos megszervezésének az elhanyagolásáért is ők felelősek. Az anyagi adottságok megvannak Bözödön is, de nem használják ki eléggé ezeket. Ezért nem sportol, nem szórakozik szépen, nem tanul, nem művelődik mai módon, korunkhoz illően az ottani fiatalság. Ha alkalom adódik, panaszkodnak. És a legtöbben ennyivel beérik. Nem látják be, hogy siránkozással, szavakkal nem lehet változtatni a helyzeten. Hiszen mindazoknak, akik nem lesznek szakmunkások a városban, a falu biztosítja jövőjüket. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek új mintaalapszabályzatának előírásai újabb, még nagyobb, gyorsabb fejlődési lehetőséget biztosítanak minden gazdaságnak. De ezért keményen meg kell dolgozni. S lehet, hogy pillanatnyi áldozatokat is kell hozni, amely azonban később sokszorosan megtérül. A közös gyarapodása elkerülhetetlenül bekövetkezik. S ez mindenki gyarapodását jelenti majd. Elekes Ferenc Szekeres Lajos Ifjúmunkás A KISZ IV. kongresszusa tiszteletére A KISZ IV. kongresszusa tiszteletére a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága az Állami Művelődés- és Művészetügyi Bizottsággal együttműködve pályázatot hirdet ifjúsági tömegdalok, versek, és prózai művek alkotására, amelyen az alkotó szövetségek tagjai és az amatőr alkotók egyaránt részt vehetnek. A pályázat célja az, hogy friss művek alkotására ösztönözzön, az ifjúság soraiban olyan új - a fiatalság életéből és munkájából ihletődött - zenei és irodalmi alkotásokat ismertessen és népszerűsítsen, melyek híven tükrözzék az ifjú nemzedék erkölcsi-állampolgári felfogásának nagyszerűségét, a forró szeretetek mely az ifjúságot a párthoz és a néphez köti. A pályázat 1966. január 1. és 1966. március 5-e között zajlik le. A legsikerültebb műveket a sajtó folyamatosan közölni fogja. A művek „Scînteia Tineretului", Pra. Sei sí teil címre küldendők „Pentru concursul de creaţie în întîmpinarea congresului UTC" megjegyzéssel. A pályázat titkossága érdekében a szerzők a műveket jeligével látják el, majd egy zárt borítékban közüik nevüket és címüket, valamint a választott jeligét. A művek díjazásáról egy művészeti személyiségekből álló bizottság dönt. A pályázat díjai Tömegdalok I. díj zene és szöveg II. díj zene és szöveg III. díj zene és szöveg Két dicséret egyenként Vers 6000 lej 4000 lej 3000 lej 1500 lej (egy szerző több verssel, elbeszélő költeménnyel és versciklussal is részt vehet) I. díj II. díj III. díj Két dicséret egyenként Próza (Karcolat, riport, elbeszélés) I. díj II. díj III. díj Két dicséret egyenként 4000 lej 3000 lej 2000 lej 1000 lej 4000 lej 3000 lej 2000 lej 1000 lej