Ifjúmunkás, 1966 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-06 / 1. szám

2 NÉGY LEGÉNY az utcán. Egymás vállán a­karjuk- va­lamit csöndesen énekelnek. Érzik rajtuk a kocsma. Meg­kérdezzük, hová, hová ? — Agróra az iskolába, ha el nem késtünk, vajon most hány óra ? — Nyolc. — Na, akkor eddig már el is bomlott... És azzal mennek tovább, új nótát kezdnek. A főutca mentén egyetlen pislákoló fény ég, az is a büfé előtt. Bent egyetlen lélek, a kocsmáros. Kint nyolc-tíz le­gény körbe állva, nézegetnek, miféle idegenek jöttek. Köszö­nünk, beállunk közéjük, s csak úgy megkérdezzük, mi lesz az esti programjuk, hová, merre ? — Mindjárt beáll a kórus, én oda — mondja az egyik. A másik haza, a harma­dik még nem tudja. — Úgy hallottuk, ma este ugró van... — Jaj, csakugyan, gyertek, hátha még elérünk — s már indul is egy legény. A többiek meg sem mozdulnak. Gyula lobban, a szép, fiatal arcok közönyösek, látszik, nincs ínyükre a téma. Másnap a négy éneklő le­génnyel letelepedtünk egy farakásra. Körülbelül azt kér­deztük tőlük, hogy érzik ma­gukat Bözödön, de ebben az is benne volt, hogyan dolgoz­nak a gazdaságban, milyen a szórakozási, tanulási, műve­lődési lehetőség a faluban, megtalálják-e a számításukat, hogy tervezik a jövőjüket. A beszélgetésből ennyit jegyez­tünk fel : TAMÁSI JÓZSEF (tizenhét éves hét osztályt végzett.) A nyáron Gyergyóújfalu­­ban volt két hétig a cséplőgép­nél, ötszáz kiló rozsot kapott, ha itthon dolgozik, nem kere­sett volna ennyit, ha lehetne, elmenne valahová szakmát ta­nulni. Ha volna jó jövedelem, akkor más lenne a helyzet. Esténként nincs mit csinálni, elmegy a fonóba, vagy lefek­szik. Tegnap este, igaz, elittak fejenkint tíz-tíz lejt, de ilyes­mi ritkán van. Mióta az isko­lát elvégezte, nem vásárolt egy könyvet sem, a könyvtár­ban sem volt. A sporttal nincs aki foglalkozzon, pedig a fia­talságnak az is kellene. BÉREI DÉNES : (Tizennyolc­­éves, hét elemije van.) Az a helyzet, hogy az iskola után sokan megre­kednek, nem művelődnek, van­nak, akik még a moziba sem járnak, csak ritkán. Könyvet, újságot keveset olvasnak. A nyáron, cséplés után elment Brassóba krumplit vagoníroz­­ni, három hét alatt keresett fentszáz lej tiszta pénzt, azt itthon nem kapta volna meg. Ha jobban menne a gazdaság, rendszeresen osztanának elő­leget, több lehetőség lenne a szórakozásra, eszébe sem jutna, hogy kóboroljon, de ad­dig nincs mit csinálni. DERZSI DOMOKOS : (Ti­zennyolc éves, öt elemivel.) Amíg a gazdaság így építkezik, persze, hogy nincs elég jövedelme a tagoknak. Ezzel számolni kell. De azzal is, hogy a földet jobban meg kellene művelni, másképpen nem ad termést. A törökbúzát nem elég egyszer megkapálni, annak munka kell. Tud­ják ők,­­hogy néhány esztendő múlva javul a helyzet, mert akkor nem lesz annyi befek­tetés, sok gyümölcsfát ültet­nek, annak is lesz hozama, autót sem kell örökké hetven­ezer lejre venni, de azt ne­héz kivárni. MI AKKOR ÍGY ÉRVEL­TÜNK : — Tegyük fel, hogy egy család házat épít. Igaz-e, hogy abban az esztendőben az ember nem vesz magának bürgericsizmát, a gyermek­nek játékvonatot, az asszony­nak drága kölnit, hanem egy kicsit mindenki meghúzza magát ? — Ez így igaz — mondták, így kellene hogy legyen a szö­vetkezetben is, mert az egy nagy család, s most éppen erő­sen építkezik. Csak ezt nehe­zen érti meg az ember, kivált, ha soknak baj van az öntuda­tával. Előbb azon kellene se­gíteni. BÉRES ISTVÁN : (Tizen­nyolc éves, öt elemivel.) — Ne gondolják, hogy most már mindenki elmenne a falu­ból, mert sok fiatal van, aki nem gondol ilyesmire. De azért az igazság az, hogy itthon unalmas. Mondjuk, ha volna az ifjúságnak egy olyan vezető­je a tantestületből vagy va­lahonnan, aki foglalkozzon az életünkkel, kitalálna valami érdekeset, akkor az ember szívesebben dolgozna. Mert van itt föld elég, ha nem is éppen olyan jó minőségű, de azért terem, ha megkapja, ami az övé. Az állattenyésztés, növénytermesztés jól jövedel­mezne, ha mindenki máskép­pen állna a munkához. De nemcsak a föld, mi fiata­lok sem kapjuk meg mindig, ami nekünk kijárna. Többet szeretnénk tudni a világról, könyvekről, gazdaságunk jö­vőjéről, meg minden olyan dologról, ami hasznossá tenné szabad óráinkat. Tőlem példá­ul még azt sem kérdezték, be­­állnék-e a KISZ-be. RÁDULY DÉNES, a mező­­gazdasági termelőszövetkezet elnöke így látja : — Nálunk a fiatalok egy ré­sze lebecsüli az állatgondozói meg a mezei munkát. Egy ideje a lányok nem szívesen mennek férjhez olyan legény­hez, aki mellett a mezőn kell dolgozni. Ha lehet, elmennek időszaki munkára, ott kötnek ismeretséget szakmás fiatalok­kal. Ez az egyik fő oka annak, hogy a legények, ha csak te­hetik, elmennek a faluból. Munkaerő hiány általában nincs, csakhogy vannak hóna­pok, amikor nagyon meggyűl a dolgunk, gyorsan kapálni kell, takarmányt, gabonát be­takarítani, olyankor pedig érezzük a hiányukat. Persze, hogy egyelőre jogosan panasz­kodnak a keresetre. Az épít­kezés, a gyümölcsös befekte­tést kíván, pénzt emészt fel, ami a munkanap értékének rovására megy, de hamaro­san ennek is vége lesz. Ha a harminclejes munkana­pot elérjük, akkor bezzeg visszajönnek mind, akik köz­ben nem lesznek valahol szak­munkások. Akkor jó lesz itt­hon is dolgozni. Beleülnek a készbe. Azt nem nézik, hogy a fontos időszakokban való hiányzásukkal tulajdonképpen késleltetik a harminclejes munkanapot. Ezért azt mond­hatom, hogy az öntudattal van a defekt. A nevelésükkel. A KISZ-alapszervezet működé­sével. A múltkor is mondom az aktivistának, jó lenne, ha megtárgyalnának fontos gaz­dasági kérdéseket a fiatalok­kal, szerveznének valami szép dolgot, azt feleli, neki megvan a pontos feladata. Én addig nem is láttam, pedig itt volt több ideig. Ha például elvégeznének egy egyszerű számítást a gazdaság jövőjé­re nézve, mindjárt másképp gondolkoznának a munkanap­ról. Csak egy dolgot hozok fel: Ültetünk összesen kétszáz hektáron gyümölcsfát. Pár éven belül ez kétmillió lejen felüli jövedelmet hoz, ami magában is legalább húsz lejt jelent munkanapegységenként, a ráfordításon kívül. Ha ilyes­mikkel tisztában lennének, a panaszkodás helyett dologhoz fognának. MIRCSE ALBERT, az isko­la igazgatója ezeket mondta : — Bátran állíthatom, minket az ifjúság ügye sokat foglal­koztat. Első osztályos korától ismerjük ezt a nemzedéket. Szerintem az iskola megtette a magáét, de a kettős nevelés miatt fura helyzetbe kerül­tünk. Ezek az ifjak elhagyták az iskolát, most már nincs, aki eléggé kézbe fogja őket, volt úgy, hogy a kocsmából hoztuk el néhányukat az agrotechnikai körre. Azt nem mondhatnék, hogy csúnyán viselkednek, csak azt, hogy tovább nem művelik magukat, nem olvas­nak eleget. Ha valami elő­adást szervezünk, meghívót is küldünk nekik, névre szó­lót, akkor is csak fele, ha megmozdul. A KISZ-nek vol­na ebben az ügyben fontos feladata. Mert nem elég az, hogy gyűlést hívunk össze, a jegyzőkönyvet, beszámolót megírjuk, és elküldjük a ra­­jonhoz. Ha azok a fiatalok ösz­­szegyűlnek, akkor valamilyen problémát oldjanak is meg, ne csak a formaság kedvé­ért beszélgessenek az álta­lános tennivalókról. Mert volna, amit meg kell ol­dani. A sport például mond­hatom, teljesen megszűnt, a szórakozásnak, művelődésnek is sokkal vonzóbb, érdekesebb formáit kellene megtalálni. Azt hiszem, bennünk is van hi­ba, mert nem törjük magunkat eléggé az új megoldásokon. Lehet, hogy a régi, megszokott nevelési formáink nem vál­nak már be, megunták a fia­talok. Abban reménykedünk, hogy a Bartha Kálmán kezde­ményezte általános műveltsé­get nyújtó kör népszerű lesz. Egyelőre csak annyit tudunk róla, hogy itt a mezőgazdasá­gi kérdéseken kívül illemtant, zenét, egészségügyi ismerete­ket is tárgyalnak. A megnyi­tón harmincötön vettek részt. Sok igaza van minde­nki­­n­ek külön-külön. Egy bizo­nyos : Bözödön egyelőre nem mindegyik fiatal érzi jól ma­gát. Nem ismerik falujuk, szövetkezetük jövőjét. És ezért csak részben lehet őket okolni. Elsősorban a KISZ- szervezet s annak vezetői a felelősök azért, mert a bözödi fiatalok keveset tudnak a gazdaságuk távlati terveiről, de nehézségeiről is, amelyek megoldásához nekik is hozzá kell járulniuk. Mint ahogyan a fiatalság szabad idejének kellemes­ hasznos megszer­vezésének az elhanyagolásá­ért is ők felelősek. Az anyagi adottságok megvannak Bözö­dön is, de nem használják ki eléggé ezeket. Ezért nem sportol, nem szórakozik szé­pen, nem tanul, nem mű­velődik mai módon, korunk­hoz illően az ottani fia­talság. Ha alkalom adódik, panaszkodnak. És a legtöbben ennyivel beérik. Nem látják be, hogy siránkozással, sza­vakkal nem lehet változtatni a helyzeten. Hiszen mindazok­nak, akik nem lesznek szak­munkások a városban, a falu biztosítja jövőjüket. A mező­­gazdasági termelőszövetkeze­tek új mintaalapszabályzatá­­nak előírásai újabb, még na­gyobb, gyorsabb fejlődési le­hetőséget biztosítanak minden gazdaságnak. De ezért ke­ményen meg kell dolgozni. S lehet, hogy pillanatnyi áldo­zatokat is kell hozni, amely azonban később sokszorosan megtérül. A közös gyarapodá­sa elkerülhetetlenül bekövet­kezik. S ez mindenki gyara­podását jelenti majd. Elekes Ferenc Szekeres Lajos Ifjúmunkás A KISZ IV. kongresszusa tiszteletére A KISZ IV. kongresszusa tiszteletére a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága az Állami Művelődés- és Mű­vészetügyi Bizottsággal együttműködve pályázatot hirdet ifjú­sági tömegdalok, versek, és prózai művek alkotására, amelyen az alkotó szövetségek tagjai és az amatőr alkotók egyaránt részt vehetnek. A pályázat célja az, hogy friss művek alkotására ösztönöz­zön, az ifjúság soraiban olyan új - a fiatalság életéből és munkájából ihletődött - zenei és irodalmi alkotásokat ismer­tessen és népszerűsítsen, melyek híven tükrözzék az ifjú nem­zedék erkölcsi-állampolgári felfogásának nagyszerűségét, a forró szeretetek mely az ifjúságot a párthoz és a néphez köti. A pályázat 1966. január 1. és 1966. március 5-e között zajlik le. A legsikerültebb műveket a sajtó folyamatosan közölni fog­ja. A művek „Scînteia Tineretului", Pra. Sei sí teil címre külden­dők „Pentru concursul de creaţie în întîmpinarea congresului UTC" megjegyzéssel. A pályázat titkossága érdekében a szerzők a műveket jeli­gével látják el, majd egy zárt borítékban közüik nevüket és cí­müket, valamint a választott jeligét. A művek díjazásáról egy művészeti személyiségekből álló bizottság dönt. A pályázat díjai Tömegdalok I. díj zene és szöveg II. díj zene és szöveg III. díj zene és szöveg Két dicséret egyenként Vers 6000 lej 4000 lej 3000 lej 1500 lej (egy szerző több verssel, elbeszélő költeménnyel és verscik­lussal is részt vehet) I. díj II. díj III. díj Két dicséret egyenként Próza (Karcolat, riport, elbeszélés) I. díj II. díj III. díj Két dicséret egyenként 4000 lej 3000 lej 2000 lej 1000 lej 4000 lej 3000 lej 2000 lej 1000 lej

Next