Ifjúmunkás, 1966 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-06 / 1. szám

RESICA NEM ÁLLT MIT A Resicai Kohászati Kom­binát acélműjében az égvilá­gon senki sem beszélt arról, hogy három nappal ezelőtt még Szilveszter volt, hogy újévet­­ szettünk, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy Resicán semmit sem kel­lett újra kezdeni. Itt nem sza­kadt meg a munkanapok egy­másutánja ... Akkor értettem meg ezt iga­zán, amikor ott álltam Bagi Jóska, az első számú kemen­ce öles termetű főolvasztára mellett, ahol a daruért vesze­kedett, hiszen három napja piszmognak vele ... Három napja tehát, és akkor én ruk­koljak ki a csúcskérdésem­mel, hogy milyen volt az első csapolás. Balánosau Joan mesterért, az acélmű KISZ-titkáráért leg­alább egy órát csengett a te­lefon a hatalmas csarnok te­lefonnal felszerelt zugaiban. Nagynehezen aztán mégis előkerült. Végre egy ember, akinek feltehetem a szer­kesztőségből hozott kérdései­met ! — Persze, persze. Biztosan koccintottak a fiúk — szóda­vízzel... Nálunk nagy a bal­eset­veszély. Szigorúan tilos behozni italt. Soktonnás kokillákban iz­zik mellettem az acél. Arrébb, a tüzes pofájú kemencék mellett né­gy iramban lapá­tolnak valamit. A csarnok fö­lött méltóságteljesen csikor­­dul végig a daru, hatalmas öntőedényt vonszol magával, abban is izzó acél. Friss csa­polás. Egyre elviselhetetle­nebb a hőség, húzódom a fal felé, a titkár nevet. — Nos, hát itt készül az acél, amiről maguk az újság­ban azt írják, hogy nélküle nincsen szocialista iparosí­tás. Ezt nagyon tudjuk mind­nyájan, akik itt vagyunk. Másképp a fene dolgozna itt, akármilyen jól is megfizetik. Kell ez a tudat meg az izga­lom, ami itt van... Ne haragud­jon, de itthagyom. Oldalt menjen és ügyeljen a lába alá. Szívesen maradnék be­szélgetni úgy kicsit, mert ma­guk is mindig rohannak. Csak tudja, nálunk a terv nem úgy nő, hogy udvariasságból hoz­záteszünk valamit, hogy el lehessen mondani, nagyob­bak lettek a feladatok, mint a tavaly. Majdnem kétszer annyi a cél 1970-ben, mint ta­valy volt, az kérem nem tré­fa dolog. Olvasta az Irány­elveket, nem? Még utánanézek egy da­rabig. Ott gesztikulál az egyik kemence előtt. A sza­vak itt semmit sem érnek, nem lehet őket hallani. Aztán gyors léptekkel megindulok kifelé, közben azon gondol­kozom, hogy jó lenne már egyszer alaposan megismer­ni az ilyen embereket. Mi ad erőt Balcinescunak például ahhoz, hogy jóformán reg­geltől estig itt élje az életét, (mert ugye a második vál­tást is ellenőrizni kell), hogy távol legyen a feleségétől, aki Vörös Acélon dolgozik. Hogy miután elvégezte a mesteriskolát, újra folytassa az esti líceumot, amit már kétszer kellett abbahagynia, s mindezek mellett összesen 305 ifjú KISZ-titkára is. Meg kellene ismerni az ilyen embereket. Matekovics János MÁSNAPI HANGULATAI Szilveszter malacát kisor­solták. Borospoharak ha­sán millió Ujjlenyomat. Sza­kadt húrú hegedűk tokban. Dobpedálok irigylik autók gázpedálját. Le­ nem­ hámo­­zott magnószalagok irigy­­lik a gyaluforgácsot. Kanyar­gós szaxofonok nikkeléről a férfikéz átpártolt a vésők nyelére. Az ünnep utáni más­napok hangulatait már az or­szágos munka működései alakítják. Ezek pedig szabá­lyos, lehiggadt működések. Nem kapkodók, nem csa­pongók, mint a nótarendek, hanem csillag­járású, terv­szerű ritmusú­­ lendületek. Az építés ütemét, a minden­napok pulzusát érezni rajtuk. Egészséges dobogás ez, meg­nyugtató a holnapi napok hangja Népünk beszéde. Azt mondja Oros Emil, a marosvásárhelyi Augusztus 23 bútorgyár kettes számú sze­relő-fényező részlegének KISZ- titkára . A szépen megünne­pelt, jól átmulatott esztendő­­forduló után a nyolcvanhá­rom tagú csoport munkához látott. A csoportnak fele KISZ-tag, decemberi vállalásaikra jól emlékeznek. A tervviták al­kalmával épp őt, a titkárt bízták meg, hogy a nevükben beszéljen, ígéretet tettek a jobb minőségű munkára, a terv túlteljesítésére. Ennek a megvalósításához kezdtek. Az új esztendő hozott ugyan egy kis fordulatot a munká­jukba, mert a részleg áttért a tükörfényezésre, amit előbb meg kell tanulniuk. Ezért most azokat figyelik, akik az export részlegről jöttek, hogy a munkafogásokat megmu­tassák. Rujan Ioan, Kovács István, szekrényszerelő, Bálint Eszter, Szacsvai Ibolya fé­­nyezőnők, Rotaru Gheorghe, Anta Traian csiszoló-össze­állítók már az első munkana­pon teljes lendülettel dolgoz­tak. Caliman-típusú bútoro­kat készítenek, mármint azok fényezését, szerelését végzik. A részleg valamennyi fia­talja azt szeretné, hogy az új esztendő a következő öté­ves terv első állomása, ma­gán viselje termelőmunkál,­juk nyomát, vállalt­ meg­va­lósított hozzájárulásuk ered­ményességét Nyikó Ferenc A 39. SZAKASZ IMIBEN A Körös rajoni Simándon, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezet műanyag fóliás haj­tatóházában a múlt évben 350 000 lej jövedelmet hozott a paradicsom. Az idén növe­lik a területet és 4 millió lej jövedelmet várnak belőle .. . A mezőgazdasági szövet­kezetek új alapszabályzat­­tervezetének megjelenése óta nemcsak Simándon, hanem a szomszédos Nádadon is na­gyon sok szó esik erről. Gyű­léseken, alkalmi megbeszélé­sen, munkaközti pihenőben, és téli esték dologtalan órái­ban. Kiszámították, hogy az egész befektetés megtérülne egy év alatt. Erre a tervezgetésre, amely az új esztendő kezdetét leg­jobban jellemzi, az alapsza­bályzat-tervezet 39. szakasza indította a simándiakat és a nádabiakat, amely kimondja, hogy a közgyűlés jóváhagyá­sával az MTSZ részt vehet kölcsönös segélyakciókban, társulhat más szövetkezetek­kel vagy állami szervezetek­kel olyan közös érdekű mun­kálatokban, mint öntözés, üvegházak létesítése. . . Bar­na János, a nádobi szövetke­zet elnöke szerint számukra ez az új alapszabályzat egyik legjelentősebb szakasza : — 1740 hektáros határunk nagy része gyengén termő, szi­kes talaj. A növénytermesz­téshez szükséges víz biztosí­tása mindig sok gondot okoz. A megoldás : a szomszédos simándi és erdőhegyi szövet­kezettel közös összefogással öntözőcsatornát építeni, a­­mely ellátná vízzel a szük­séges területeket. Ebben az évben még csak 25 hektárt a meglevő 52 hektárunk mellé, de 1970-ig 500 hektárra nö­veljük ezt a területet. Ugyan­csak közös összefogással szeretnénk megépíteni a haj­tatóházat és melegházat is, amelyekkel biztosíthatnánk a korai zöldségfélék termesz­tését. Ezért esik nálunk mos­tanában olyan sok szó a si­­mándiak eredményeiről, az eredményekhez vezető útról... Mladin Gavril, a szövetke­zet párttitkára a következők­kel egészítette ki az elnök véleményét: — Az öntözéshez szükséges csatornahálózat elkészítésé­ben elsősorban a termelőszö­vetkezet 120 fiataljára szá­mítunk, akik eddig is bebizo­nyították, hogy számítani le­het rájuk. Az új esztendőt már kész csatorna­tervvel fogadtuk , s amint annyira megkemé­nyedik a föld, hogy ásni le­het, megkezdjük a vízleveze­tő árkok ásását. Mert 1963- ban nemcsak 300 kilogram­mal több búza, 600 kilo­grammal több kukoricaátlagot kívánunk elérni, hanem a ta­valyi 2 400 000 lejnél legalább 10 százalékkal nagyobb jö­vedelmet is. Ennek forrása pedig egyrészt az öntözéssel növelt hozam, másrészt a ko­rai zöldségfélék termesztése. Molnár Erzsébet­ ­ •Áruküldött : munkatársaink telefonon jelentik Lungin Petru mester és Sajgó Ferenc gépbeállító az új évben gyártandó szövő­gépek szerelését tárgyalják a kolozsvári Unirea üzen szereldéjében ~ Ifjúmunkás •лжешашал-хтт1шт imwni авдгзи A földöt simára döngölt, csiszolt homok­kör. Sima falú árok veszi körül, belső falán lépcsőszerű, nagyon keskeny vájatok. Forma lesz, mi lehet­ne más itt a fővárosi Vörös Grivica örtödéjében. De hogy milyen óriási alkatrész ágya, azt csak az öntők tudnák megmondani. Leginkább pe­dig Dumitrascu Alexandra, mert — amint mondják — az ő brigádja készítette. Még dolgoznak rajta, az év első munkanapján, a máso­dikon is fognak, és már ott frtv/vel,í­rt~l, 'I ' 1 1 _ T ír­­ülötte december utolsó tíz napjában is. Mert sokan úgy hisszük, hogy az új feladatok az év első munkanapján kez­dődnek, akkor ugrik a mun­kaütem, és hogy ez a nap va­lahogy más, mint az előző vagy az utána következő munkanapok hosszú sora. A munkában nem olyan élesek, nem annyira órára, percekre pontosak az esztendők határ­vonalai. Dumitrascuék nem december harmincegyedikén fejezték be múlt évi tervüket. marabb, és még leöntöttek négy mozdonyhengert, egy soronkívüli megrendelést a Turnu Magurele-i műtrágya kombinálnak — amiért kö­szönő levelet kaptak — és megkezdték az új termék, a karbonátoló-berendezés gyár­tását. Olyan alkatrészeket, melyek között a legkisebb 14, a legnagyobb 7000 kilós lesz. És amikor a csőrendszereket összeszerelik, hat emeletnyi helyet foglal majd el. Olyan feladat ez, amelynek nemcsak Dumitrascuék, má­esett mégis rájuk a válasz­tás, mert noha a harmincöt tagú brigádban csak vezetője lépte át a harminc évet, mun­kájuk nagy tudásról, sok ta­pasztalatról tanúskodik. Két év óta egyetlen selejtet sem gyártottak. A műhely vasajtajáról már félig letörlődött a krétával rajzolt fenyőfa, benne a Bol­dog új évet felírással. De már senki sem törődik vele: az 1966-os esztendő immár jo­gaiba lépett.

Next