Ifjúmunkás, 1970 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1970-01-08 / 1-2. szám

Ciupe Aurel és felesége Váradon Végre egy jó kiállítás, az elég gyen­ge megyei tárlat s a szegényes nyári program után , a Ciupe-házaspár al­kotásai a váradi közönség előtt. Sötétrózsaszín égháromszög a kék és okker uralta képen, sajátos erdélyi íz, derű, fény nélkül, valamilyen picaskói­­szemlélet, amely egyénivé tesz, egy­ségbe foglal olyan hatásokat, mint a Cezanneé, Vlamincké, Patrascué, And­­reescué. Mozgalmas csend, szentimen­­talizmus nélküli áhítat a kedves táj iránt, valóságízű líraiság, a mester­­kéz biztonsága. S végül a művészfeleség díszítőmű­vészetének sikerült darabjai, a fekete­­fehér-szürke változataira épült fali­kárpitok, a Reflexek, a Madár, vala­mint a vörös tengerben úszó két fe­kete-fehér tömb, az Ikrek. Köszönjük a rendezőknek a látotta­kat. De nem lehetett volna valamivel átfogóbb képet nyújtani Ciupe Aurel alkotóművészetéről ? Molnár János Nagyvárad „A kolozsvári 15. számú líceum tanulója vagyok. Szeretek rajzolni, festeni, szobrászkodni. Nagy meg­tiszteltetés lenne számomra, ha közölnének karikatúráimból. Jó munkát kívánok.“ Papp Andor „Akarod, hogy tartozzak egy huszonötössel ?" 28 év körüli fiatalember lépett a Cukrászdába. — „Pajtikám, akarod, tartozzak egy huszonötössel?“ Miután a kollégám nemmel vála­szolt, sértődés nélkül az asztalra irá­nyította tekintetét és leült. Pepsit rendelt, és hallgatott. De nem sokáig, mert egyszer csak odaszólt a pultnál kézzel-lábbal hadonászó idegenhez : What do you want to buy? Mit óhajt kérem vásárolni? Az pedig, megle­pődve, ugyancsak angolul válaszolt. A fiatalember felállt, és udvariasan elvezette. Kíváncsiságomra azonnal gyógyírt szórt a kolléga : — Látod, ez aztán érdekes figura. Diplomás jogász, jelenlegi foglalko­zása .. . — Idegenvezető — folytattam én. — Nem. A múlt év novemberétől nincs foglalkozása. Nem dolgozik. — No és miből él ? — Több, mint valószínű, édesanyja keresetéből. — És édesanyja mennyit keres? — 800—900 lejt. — Édesapja? — Meghalt. — Mikor végezte a jogi fakultást? — 1964-ben, Kolozsvárt. — És az angol nyelvet hol szedte fel? — Csíkszeredában, önszorgalom­ból. .. — Akar-e dolgozni? — Igen.. . — A Csíkszeredai Megyei Fém-, Vegyipari és Kitermelő Vállalat azon­nal alkalmaz jogtanácsost — mutatok a HARGITA nagybetűs hirdetésére. — Alkalmaz, csak nem őt — feleli a kollégám. — Ahogy hallom, nem kap állást Csíkszeredában. Nem bíznak benne. J­avíthatatlan alkoholistának van elkönyvelve. . . — 28 éves korában? — Igen. — Neked mi a véleményed? — Meg kellene próbálnia új életet kezdeni az új évben. Ebben kellene őt segíteni. A helyi KISZ-szervek­­nek elsősorban. Hogy Antal Jakab helyzete mennyire ismeretes előt­tük, nem tudhatom... De diplomás fiatalemberről van szó, akit 28 éves korban nem tekinthetünk javíthatat­lannak, a társadalom számára nullá­nak. Mindezt azért írtam le, mert telje­sen egyetértek. Köves­ Imre, Csíkszereda Megjegyzésünk. Úgy véljük, a hely­zet sokkal összetettebb, mint ahogy a levélből kitűnik. Szeretnénk, ha ol­vasóink — elsősorban azok, akik tud­ nak az ügyről — kiegészítenék a ké­pet. Álneves levelet csak akkor ve­szünk tekintetbe, ha az illető közli eredeti nevét és pontos címét. szerkesztője, Gúzs Imre, aki elvállalta a kör irányítását. Hogy mindezek után a szatmári iro­dalmi kör léte megkérdőjelezett ma­radt : a kör tagjainak, azaz saját té­vedéseinknek a következménye. Az első ülések megkapó lelkesedé­sét, komolyságát és tárgyilagosságát hamarosan elviselhetetlen feszült lég­kör váltotta fel. Sorozatosan hangzot­tak el olyan bírálatok a felolvasott írásokról, melyeket távolról sem a segítőkészség sugallt, hanem az ócsár­­ló, gúnyolódó hajlam. A helyzet ilyen alakulása arra kényszerítette a kör vezetőségét, hogy év végéig felfüg­gessze üléseinket. Tévedéseinket valamennyien beis­merjük. A kör valamennyi tagjának azt üzenem : januártól újra azzal a lelkesedéssel, odaadással és felelősség­­érzettel kapcsolódjék be az irodalmi kör munkájába, amely feledhetetlenné tette irodalmi körünk első üléseit. Kádas József, Szatmár Az a bizonyos fék... Másodéves vagyok a biológián. De nem magamról akarok írni, hanem arról a srácról, akivel az este elro­bogott a Szatmár—Bukarest személy­­vonat. Együtt laktam vele a Fellegvár te­tején, kis szobában. A közgazdaság­­tanon volt, szintén másodéven. A szemináriumokon ő volt a „stáb“, a srácok előre engedték az ajtóban, nem fizikai okok miatt. Otthon, a su­liban, „filozófusnak“ szólították. Aztán egyik „entellektüel“ rokona meggondolkoztatta : ugyan mit ke­resel, mint szociológus, légy igazgató te, ott a három ezres.. . A fiú bedőlt, 18 évesen. Tegnap Kafkát magyarázta, ma elhagyta az egyetemet. Nem tudtam lebeszélni, benyomni a féket — ő sem magának. Azt mondta, csinálnia kell valamit — hogy a régi Ő legyen, amikor még „filozófusnak" szólították. Bízom benne és féltem. M. Pistának hívják. Lakatos István, Kolozsvár Irodalmi kör Szatmáron ? Amikor a nyáron megjelent az Ifjú­munkás cikke, a szatmári fiatalok a közalakítás nehéz feladatával álltak szemben. A biztató sorok nagy segít­séget jelentettek, hiszen a cikk hatá­sára hivatalos szervektől kaptunk se­gítséget. Külön köszönetet érdemel a Szatmári Hírlap irodalmi rovatának ÜZEMETEK 1. HORVÁTH MAGDOLNA Maros­hévízről tudósít : „Középiskolánk min­den év decemberét az irodalmi kör színjátszóinak bemutatkozásával kez­di. Az idén november 30-án került sor a bemutatkozásra, viszonylag szokat­lan körülmények között : szülői érte­kezlettel egybekötött előadást tartot­tunk. Alkalma volt látnia szülőnek, osztálytársnak, nevelőnek, mennyi mindent — szépet, érdekeset — lehet tanulni, a magunk és mások örömére, hasztalan időpocsékolás helyett...“ Gratulálunk a hagyományhoz, és ille­tékes olvasóink figyelmébe ajánljuk. 2. BOROSS ERNŐ Nagykárolyról diáktársai véleményének ad kifeje­zést : „Nyugodtan leszögezhetjük : a hajviselet és az öltözködés kérdése sok iskolában már csupán a tanári te­kintély fenntartását szolgálja . ..“ Is­kolája válogatja. BARÁTAIN­K TÉLI SZÜNET UTÁN Egy ideig panaszkodtak a szalon­­tai diákok : bár előfizetnek lapunk­ra, a példányok sokszor elosztatla­­nul hevernek valamelyik teremben. Hallottuk a hírt: most ilyen pa­naszra nincs ok, Nagy Ábrahám tanár vette kezébe a lapterjesztést, s okos szervező munkája nyomán 145-re emelkedett előfizetőink szá­ma. Jobb keze, a tizenkettedikes Gavra Aurel pedig becsületesen szétosztja az újságokat. Ahol ilyen jó kezekben van a sajtóterjesztés, ott a diákok mindvé­gig — például a téli szünet után — hiánytalanul megkapják kedvenc lapjaikat (Gábor) HŰSÉGESEN Nézem nyurga testét, keskenyre formálódott vállát, őszbe borult fe­jét arcán a redőket. Újságok fölé hajol, csillog a szemüvege. Óráin az utolsó perceket gyakran a hazai sajtónak szenteli. Érdekes „leckéket“ kaptunk tőle az Előre, az Ifjúmunkás, az Utunk, a Hargi­ta és más sajtótermékek egyes a­­nyagaival kapcsolatban. Néha meg­kérdezem, melyik a kedvenc lapja, ő meg kurtán azt válaszolja : az Ifjúmunkás... Közel ötven éves Winkler István — odaadása azonban hajmeresztően fiatalos. Szárnyai alól tájékozott, intelligens, széles látókörű „fióká­kat“ szándékszik útnak engedni — mi pedig magaviseletünkkel igyek­szünk köszönetet mondani fáradsá­gáért. Székely Ferenc, Székelyudvarhely, mezőgazdasági szaklíceum KÉNYSZER NÉLKÜL A nyárádremetei általános isko­lában a múlt tanévben 12 előfizetője volt az Ifjúmunkásnak. Ebben a tanévben a KISZ-alapszervezet ve­zetősége elhatározta: meghárom­szorozza az előfizetők számát. Megbeszéléseket, felolvasásokat tartottunk , ezekre azonban sen­kit sem köteleztünk. Sikerült ér­deklődést keltenünk, s ma már 26 KISZ-tagnak és 8 szervezeten kívü­linek jár a lap. Reméljük, nemso­kára minden nyolcadikos-kilence­dikes tanulónak járni fog. Kibédi Éva és Katona Ilona Nyá­rád remete Múltkori üzenetünkben bizonyos je­lenségre céloztam, azért ollóztam ki mondatokat különböző levelekből. Akinek nem inge ... Az előfizetési ügyben természetesen nem foghattam fel másként a számod­ra adott választ, mint humorosan, te­hát nem félreértésről van szó . . . 3. SOÓ TAMÁSnak Bácsra . Üzene­teink nem lépnek fel cikk igényével, tehát megengedhetjük magunknak az „absztrakt“ hangot, különösen, ha le­velezőnk kényszerít erre — névtelen és címtelen levelével. Ami a konkrét esetet illeti, levélírónknak jogában áll megítélni, jónak vagy helytelennek tartani, bizonyos eljárásokat, kár , hogy nem mer kiállni véleménye mel­lett. De vajon nem a Ti túlságosan éles hangotok tartja vissza ettől ? Kü­lönben veletek együtt bízunk abban : Kati korántsem reménytelen eset... 4. SÜLI FERENC Iratosról nagyon szeretné viszontlátni lapunkban annak „ a versnek néhány sorát, amit „nagy­­apámékná tanultam : Akkor örül a rajkó / mikor döglik a disznó. ..“ Ám lássa. De a keresztnevét ne írja más­kor cz-vel, vágja le nyugodtan a­z­t, ha már a vágások idejét éljük . .. 5. KARANCSI ERZSÉBETnek Sza­lontára : Aktívnak írod a helyi Deser­virea kisipari termelőszövetkezet KISZ-szervezetét, a felhozott példák azonban nagyon általánosak, s nem túlságosan eredetiek. Ne haragudj, amiért pozitív beszámolódból mi ezt olvastuk ki... 6. BARRA ILDIKÓ és KABÁN AN­NAMÁRIA, a kolozsvári 11. sz. líceum X. osztályos tanulói, történelem-körüki tevékenységéről adnak hírt : régészeti ásatásokról, előadásokról, élményszerű találkozásokról. Veletek együtt remél­jük : mindez tovább táplálja az érdek­lődést városotok múltja, jelene és jö­vője iránt. 7. A GYERGYÓSZENTMIKL­ÓSI DIÁKOKnak : A hivatalos álláspontot a kérdezettekkel kapcsolatban megta­lálhatjátok lapunk 50. számában a diákoldalon A szerkesztő ceruzája cím alatt. Kézenfogva fiú és lány — mi rossz lehet ebben ? Esetleges pa­naszaitokkal forduljatok nyugodtan az iskola KISZ-szervezetéhez : értetek van. 8. TODOR O. ZOLTÁNnak Csíksze­redára : Még mindig nem eléggé köz­érdekű, amit írsz. Nem az, amiről, ha­nem az, ahogyan. Nevek, címek és évek. Meg személyeskedés. „Csak áll­tam jegyzetfüzetemmel a kezemben“ — írod többek között. Azt hiszem, jobb lett volna jegyzetfüzet nélkül... 9. SIMONFY JÓZSEFnek Zilahra : Állj, túllépni nem szabad c. írásodban a nagy szavak megfojtják a gondola­tot. A címet nyugodtan önmagadra értheted. Verseidet átadjuk az Új tol­lak postájá­nak. 10. L. GY. brassói olvasónk a huli­ganizmus veszélyeire hívja fel figyel­münket — a szenvedő alany szemszö­géből. A problémával lapunk követke­ző számaiban szándékszunk foglal­kozni. 11. GÓGA MAGDÁnak Remetére : Első leveled tartalma nem olyan, ami megragadná az olvasót. A továbbiak, reméljük, sikerültebbek, fiatalosabbak lesznek. 12. TÖRÖK LÁSZLÓnak Nagyvá­radra : Egyetértünk. 13. LEVELEZŐINK FIGYELMÉBE : a hozzánk intézett levelek címzésében kérnénk feltüntetni : Redacţia IFJÚ­­MUNKAS — különben a levelek vé­gigjárják az összes szerkesztőségeket, amiből itt van néhány, s ha időközben lábuk nem kel, nagy-nagy késéssel jutnak el hozzánk. Boross Ernő no­vember 23-án keltezett levelét például december 6-án kaptuk kézhez. A fel­adó ugyanakkor nem felejtse el ráírni a nevét és a címét a borítékra, és le­hetőleg— olvashatóan. Rovatvezető : Müller Ferenc Macalik Ernő fotója

Next