Ifjúmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-22 / 16. szám

A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Alapítási év: 1922. IV. sor. XV évf. 1971. április 22. Ara 30 bani LÉPNI EGYET ÚJSÁGHIR: Sikereikért a KISZ KB Dísz­oklevelével tüntették ki az egyeszten­­dős vaskapui országos munkatelep ifjú brigádosait. Ha van, aki ölhetett kézzel tud ma ülni, nyújtsa fel a kezét... Néhány tétova legyintés csupán, a sok millióból. Oly kevés, hogy nincs idő rájuk figyelni : úgy jön ránk a nyugtalanság, ahogy a fáradt embert meglepi az álom. Váratlanul, észrevétlenül. Nem volna szükség izgalomra, ha minden, ami ma van, csupa jó lenne. A legjobb, a legtökéletesebb. Nyugtalanságunk kilógna az időből, ha azt hinnénk, hogy megy magától, mint a karikacsapás... Pártunk félévszázados története, közelgő ünnepe al­kotó nyugtalanságra int: felkelti bennünk azt­ a soha ki nem alvó, önmagunkat és környezetünket jobbítani akaró szándékot, amely az igazság, a m­unkásnép har­cosait minden időben jellemezte. S e nyugtalanságkép­­ből tán hiányzik az utcasarki konspiratív találkák fe­szült romantikája, a börtönökben kötött házassá­gok összetartó és gerincegyenesítő ereje, az ellenség­gel való tettleges püfölőzés, mégsem fogytunk ki a harci feladatokból. Ma elsősorban önmagunk lazasá­gaival, kisebb-nagyobb hiányosságaival kell megküz­­denünk. Kényelmességünket, időnkénti kételyeinket, hi­báinkat, hozzánem értésünket kell kegyetlenül kétvállra fektetnünk, hogy uralkodjék belőlünk mindaz, amit a szocializmus évei építettek emberségünkön. A munka, a tett szólít ma állandó önvizsgálatra min­ket , s ahogy országszerte jönnek az újabb és újabb hírek, kopogó telexeken, újságok hasábjain vagy az éteren át a dolgozóink, idősek és fiatalok, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek ünnepköszön­tő munkaeredményeiről, nincs jogunk leállni, hogy sikereinkben gyönyörködve elszalasszuk további köte­lességeinket. Mert bár nagyszerű ünnep közeleg, tennivalóink egyre sokasodnak. A félig elkészült tömbházakat be kell fejezni. A földeket meg kell művelni i­s jobban, hozzáértőbben, mint eddig. A próbajáratú gyáraknak mihamarabb termelniük kell. A vízierőművekre is fel­kerül majd az utolsó simitásnyi beton habarcs... Az építők továbbállnak. Akik meg gyárakban vagy földe­ken dolgoznak, minőségben és szakmai tudásban lép­nek egyet-egyet, szívükben az ünnepi derűvel, mely pihentető nyújtózásként él az emlékezetben. Az ember ilyenkor megtörli homlokát s tetté változtatja az alko­tó lázat, amelyből nem lehet elég soha. IFJÚMUNKÁS A TANTÁRGY TUDORAI Magyar irodalmi olimpia Kolozsvár-1971 DÍJAZOTTAI I. díj : Szentágotai Enikő. Kolozsvár I. díj : Jancsó Ár­pád, Temesvár. A KISZ különdíja­­ Orbán Gyöngyi, Kolozsvár A KISZ különdíja­­ Szőcs Géza, Ko­lozsvár IX. osztály X. osztály XI. osztály A KISZ különdíja­­ Andrási Katalin, Kolozsvár I. díj: Kánya Edit, Csíkszereda Az olimpiáról szóló írásaink a negyedik oldalon •XII. osztály I. díj : Kovács Imre­, Érmihályfalva A KISZ különdíja­­ Kovács Izabella, Nagyvárad E heti interjúnk Milyen a főiskolás tavasz? Kérdez : Kovács Nemere Válaszol : LISOVSCHI CLAUDIA, a kolozsvári Egyetemi Központ Diákszövetségének alelnöke. — Ez a hatodik Főiskolás Tavasz. A verseny min­den évben hozott valami meglepetést. 1968-ban a Ştefă­­nescu rendezte Arisztofanész előadás, egy évvel később Țuculescu kísérleti műsora, 1970-ben az Echinox ma­gyar nyelvű színjátszó csoportjának Mrozek előadása volt a fesztivál fénypontja. Mi volt az idei meglepetés ? — 1971 a jó átlagteljesítmények éve volt. Valamint a mennyiségi ugrásoké. Csupán színjátszó csoportból 19 jelentkezett. Emiatt 11 naposra hosszabbítottuk az idei Főiskolás Tavaszt. — Idén, mintha műfajonként csoportosultak volna az előadások. Szándékosan ? — Igen. Sajnos, elképzeléseinket nem tudtuk mara­déktalanul megvalósítani, a műsoridő-eltolódások miatt adódott pár kínos percünk is. Megkésett például egy szavalóest s a fél kilencre­ tervezett hangverseny közön­sége betódult a terembe. Mit lehetett tenni ? A szavaló­estet egy késő­bbi időpontban hatalmas sikerrel újra megtartottuk. Az a helyzet, hogy a 14 000 kolozsvári egyetemi hallgató számára már nagyon kicsi a Diákmű­velődési Ház. Másfelől viszont a kellemetlen perceket jobb szervezéssel meg kell előznünk... Minden műfaj­nak megvan a közönsége. A jövőben arra szeretnénk törekedni, hogy kialakítsuk az adott előadáshoz illő közönséget, épp ezért meghívókat bocsátunk majd ki, s az egyes előadásokra nem mehet majd be boldog-bol­dogtalan. Idén egyébként több előadáson olyan hívatlan vendégek is voltak, akik inkább botrányt okozni jöttek. (Folytatása az 5. oldalon)

Next