Ifjúmunkás, 1973 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-04 / 1. szám
Fiatalos, vidám szilveszter éjszakát hagytunk a hátunk mögött. Ebben a pár éjféli órában benne volt minden büszkeségünk, felszabadultságunk. S az az elszánás is, hogy úgy lépjünk döntő esztendőnkbe, ahogy azt NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs megfogalmazta a Köztársaság ünnepén elhangzott beszédében, fölmutatásai, valamint az új évi köszöntőjében található biztatásai mindenhova eljutottak az országban. S az első munkasikerek nem késlekednek. .. Ezekről a KISZ biztosította fiatalos ünneplésről, valamint az első napi helytállásról tudósítottak vidéki munkatársaink, akik az ünnep éjszakáján riporthőseinkhez hasonlóan szintén szolgálatot teljesítettek... Szilveszteri vonatokra vigyázva A kolozsvári állomás váróterme most csendes : a pénztár előtt nem kígyózik sor, mint az ünnep előtti napokon. Az a kevés utas, aki ennek ellenére a vonatra vár, három kolindás gyerek köré gyűl, s lassan itt is, ott is felhangzik a Boldog új évet. .. Ám künn a peronon minden hétköznapi , sárgára festett villanytargonca postai csomagokkal rakott szekérkét vontat, egy idősebb vasutas hosszú kalapáccsal kopácsolja az egyes vágányon álló személyvonat kerekeit, egy hangszóró a kocsirendezők párbeszédét közvetíti. Ami az új évet jelzi , hogy a forgalmista kézfogással s bvékkel köszön el a vonat hágcsóján álló kalauztól, így köszönünk be mi is az állomásfőnöki irodába, ahol Birán Iosif mérnök, állomásfőnök helyettes a teljhatalmú úr ezen az éjszakán, ő felel azért a hatalmas gépezetért, amelyet köznapian kolozsvári állomásként ismerünk. — Miért hangsúlyozzák, hogy mi ma éjjel nem tudom én mit csinálunk ? Nekünk ez éppen olyan, mint a többi. Esetleg jobban kell figyelni, hiszen az emberek nagy része szórakozik, kikapcsolódik. A vonatoknak pedig menniük kell. Árut, nyersanyagot vár az ország, egyesek távoli hozzátartozóikat, barátjaikat várják, szóval a vérkeringés nem áll meg, csupán a test pihen... Az irányítótábla előtt Seusan Dorin átlag negyedpercenként szól bele a kezében tartott mikrofonba. A kapcsolóasztal egyik sarkában frucolás üveg, benne feketekávé , a kritikus pillanatokra. Bretan Eugen, a másik forgalmista az állomás rendjét irányítja, nem is lehet vele szóba állni, olyan elmélyülten tárgyal a személyzettel. Nistor Sorin, a harmadik szolgálatos fiatalember. Ma éjjelre önkéntesen vállalta a szolgálatot, cserélt egyik társával. Az az igazság, hogy amióta dolgozik, sohasem volt rendkívüli ügyeletes, s most ki akarta próbálni ezt az érzést is... Birán mérnökkel pár percnyi holtidőben régebbi szilveszterekről beszélünk, gőzmozdonyok koráról, melynek lassan leáldozott, már a tolatás műfajában is. Dicséri a fiatalokat, akik úgy jelentkeztek ezen a napon a munkahelyen, hogy semmi kifogás nem lehetett ellenük. Megnövekedett, ünnepi felelősségüket látva, meg lehetünk győződve: olyan emberek vigyázzák szilveszteri vonatainkat, akik fegyelemből és odaadásból jelesre vizsgáztak. A vizsgáztató bizottság pedig maga a hasznot látó, az idén páratlan erővel gyarapodó ország. Ács László Nagyvárad, nyugati övezet, 1973 A nagyváradi Cukorgyárból jelenti Tegzes Gheorghe lakatos, a szilveszteri éjszaka szolgálatosa : — Kicsit álmosak vagyunk, de jó a hangulat... Mindjárt készülődünk a pihenésre s a magunk szilveszterére. Mert az igazi ünnepi éjszakán nálunk egy percre sem szünetelt a termelés. Helytállt az üzem, sikerült teljesítenünk a 72-es vágási tervünket. A szilveszteri váltásban dolgozott a fiatal Colici Ioan mester is, aki más helyett vállalta a szolgálatot. Ugyancsak ügyeletes volt Martinas Gheorghe főző, KISZ-tag, aki elégedetten mondotta : „Az 1973- as év első főzéseredménye kiváló exportáru !“ Az első nap pedig két számban kifejezve : a nagyváradi cukorgyár majdnem háromezer tonna répát vágott, ez annyi mint közel 500 tonna cukor. Igazán minőségi termék, mert elhatároztuk, hogy a döntő év első napján igazán beleadunk apait-anyait, hogy aztán így legyen továbbra is. Nonstop Marosvásárhelyen a szépen földíszített diákétkezde munkás fiatalokkal telt meg szilveszter éjszakáján. Nem is sorolom azt sokáig, hány üveg pezsgő pukkant itt el. És hogy miket sorsoltak ki éjféltájban a tombolán. De még azt sem, hogy milyen volt az újévi malac visítása. Csak azt jegyezném meg, hogy a municípiumi KISZ-bizottság Kádár Istvánnal, az újonnan választott első titkárral az élen részt vett e szép ünnepségen, úgyhogy az ismerkedés a lehető legjobb légkörben zajlott le. Ezenkívül még érdemes volna megemlíteni, hogy ezen a szilveszter éjszakán a Nonstop KISZ-együttes muzsikált e munkásfiataloknak, s az már a nevéből is kitűnik, hogy hajnalig. Meg kell még mondanom, hogy ezt a kurta jelentést nem azon a bizonyos hajnalon körmöltem, hanem másnap, mikor már javában kezdetét vette a hetvenhármas esztendő, a maga megnövekedett lendületével és jelentőségével, amikor már rendszeresen jártak az autóbuszok, s az ember is szüntelen arra gondol, milyen feladatokat állít elébe az új esztendő. Épp ezért nem felejtettem ki a munkafelhívást sem, amely most hangzott el az Electro Mureş fiataljainak jóvoltából. Az üzemi KISZ- bizottság ugyanis azzal a felhívással fordult a megye minden ifjúsági szervezetéhez, hogy az ötéves terv teljesítéséből fiatalosan vegye ki a részét. Hosszú lenne részletezni a százalékokat, a megtakarítások módozatait, csak azt jegyeznénk még meg, hogy ez az egyetlen szervezet másfél milliós évi megtakarításra vállalkozott. Ha jól meggondoljuk, ez is egyfajta nonstop, vagyis folytonosság, szívósság és eltökéltség, méghozzá a legfontosabb területen — a termelőmunkában. Ehhez kívánunk mi is kedvet, jó egészséget az új esztendőben. Nyikó Ferenc (domokos) Nagyszabású újévi bál a fővárosi kiállítási pavilonban яг ifjúmunkás 3 HÚSZÉVES VÁROS TIZENÉVES SZEMMEL (Folytatás az 1. oldalról) tanácskozik a gyermekekkel, kifaggatja őket igényeik felé, így született meg a gyermekváros, s benne az óriáskerék, amilyen tudtommal csak Bukarestben van még egy, így alakultak meg a különböző körök. A Minitechnicus aranyérmeseivel nem találkozhattam. De láttam a Ion Diaconescu képzőművészeti kör kiállítását. Mincu Gabriella 22 ország gyermeke közül nyerte az idei UNICEF nagydíjat és Párizs városi tanácsának lesz egy hónapra a vendége. A 14 éves Luka Ferenc egy tárlatra való érett festménnyel mutatkozott be, Pirvu ban mintha a középkori kolostorok névtelen festőinek a kromatikáját folytatná. S a város gondoskodása kiterjed az életbelépő fiatal értelmiségiekre is. Mesélték, hogy a város polgármestere már évek óta nemcsak személyesen fogadja a városba kinevezett mérnököket, vegyészeket, tanárokat, nemcsak egy pohár pezsgőt koccint az egészségükre, hanem mindegyiknek át is adja a lakása kulcsát Ez már kész szocializmus — mondogatják. Hát az, ahogyan az maga a város is : a lakótelep kilométerekre fekszik az iparteleptől, a gyáróriások füstje nem csap be, az uralkodó szél ellenkező irányú. 0. város Gheorghe Gheorghiu-Dej municípium, építészetileg még sem egyhangú. Húsz év valamennyi irányzata kiolvasható a különböző lakónegyedekbe. Az első blokkokat még álkapukkal, márvány-portálokkal díszítették. Azután következtek a kaszárnyaépületek, majd a csinosabb erkélyes házak, s most a pengeblokkokon a sor. Leginkább az új épületeket csodáltam meg — a lakosok a régebbieket dicsérik, külsőre jellegtelenek, de tágasabbak a lakások. Beültem egy tudományos ülésszakra. S bár közben a Scinteia évkönyvet lapozgattam, a sok komoly szóba hamar belefáradtam, néhány adat megütötte a fülemet : minden 32 lakosra jut egy főiskolai végzettségű, az emberek egyharmada tovább tanul, az átlagéletkor27 év, a város 1972-es ipari termelése 5,6 milliárd lej értékű volt (az ország ipari termelésének 1,3 o/o-a). 1952—1960 a nagy építkezések, 1961—1969 a nagy indulás, 1970—72 a nagy termelés évei voltak a város történetében. 1975-ig a város ipari termelése megkétszereződik, 1950-ig pedig megnégyszereződik. Lehet, hogy ennél fontosabb adatok elkerülték a figyelmemet. Egy jövendő vegyész biztosan másra figyel fel —■ engem, a matematika szerelmesét a számok, az arányok érdekeltek, még ha nincs is összehasonlítási alapom hozzá. Örömmel csodálkoztam rá a hosszúnevű város szépségeire, a Trotus szállóra, amelyért a tervező állami díjat kapott, amelynek tömbjét, mintha fába faragták volna, az emeletes, tágas, levegős (és nem zsúfolt) nagyáruházra. Ha vegyésznek készülnék, ez lenne álmaim városa. Vajnovszki Vince