Ifjúmunkás, 1973 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-22 / 12. szám
PULZUS Tavaszt vártunk, s hóviharok jöttek. Azt re- I méltük, hogy a felderülő természet — ahogy szokta — megkönnyíti majd életünket, javít s közérzetünkön s még inkább gerjesztője lesz a s tervért folyó országos lendületnek. De — vá■ ratlan, ki nem számított nehézségek jöttek — , elbarikádozott utakkal és órákig egy helyben I veszteglő szerelvényekkel. Elakadt autókkal és I közlekedni képtelen villamosokkal... Persze, a Z 70-es árvíz másabb, rémítőbb volt. Hiszen a I szűnni nem akaró, napokon át omló havazássában, a szélviharokban az ember mégis köny- I nyebben megvethette a lábát. Ám a próba- s tevés tanulságai ezúttal sem maradtak el — a Ц pártunk főtitkárának vezetésével alakult Köztiponti Parancsnokság, a megyei, városi és községi parancsnokságok jó munkát végeztek. A gondoskodás jegyei, a helyzet higgadt mérlegeléséből fakadó cselekvés mindenütt jelen voltak, ahol a szigorúan búcsúzó tél közbeszólt terveink teljesítésében. Biztonságot adott az a mód, ahogy saját erőinket meg tudtuk szervezni. Ahogy a kesergés helyett mindig azt tettük, ami a legfontosabb volt — a közlekedési utak gyors felszabadítását, a vállalatok termelésének bizosítását, az üvegházi zöldségek védelmét, a lefolyók és csatornák gyors megtisztítását, a kereskedelem és az ellátás zavartalan megszervezését... Jó volt hallani, olvasni azokat a híreket, amelyek iparunk jelentős fellegváraiból érkeztek — pl. Galatiról, a fővárosi fő nagyüzemektől —, hogy a nehézségek ellenére sikerül tartani a termelés szintjét, s ha emberül feletti erőfeszítések árán is, de a dolgozók — i s köztük előkelő helyen a fiatalok — a szolii,,daritás jegyében cselekedtek. Jó volt látni a sok-sok hétköznapi hős születését — nem egy fiatal sofőr, ipariskolai tanuló, villanyszerelő, 6 kertész, katona, traktorista emelkedett szemünkben naggyá azáltal, hogy egyszerűen köteességét tudó és cselekvő embernek mutatkozott. Melegített az a tudat, hogy egy nagy családot alkotunk, amely közös vezényszóra, értelmes célt látva maga előtt edzi lelkiismeretét az egyre nagyobb feladatokhoz. A hóvihar érintette területek dolgozói például elhatározták, hogy vasárnap is dolgozva igyekeznek elejét venni a lemaradásoknak ... Pedig tudtuk: a hó egyszer így is, úgy is elolvad. De nekünk nem volt mindegy , mikor. Nekünk minden perc, minden alkotó pillanat számít, értéke van életünkben. S ezért, bár a „fehér kampányt“ felváltja lassan az igazi, a tavaszi nekirugaszkodás földjeinken, nem feledkezhetünk meg arról a veszélyről, amelyet a gyorsan olvadó hótömeg jelenthet a mezőgazdaságnak. Erről tárgyalt hétfőn, konkrét intézkedéseket hozva az RKP KB Végrehajtó Bizottsága, bevonva a munkába a legjobb szakembereket és az illetékes minisztériumot. Balusi KISZ-szervezeteink a legtöbb helyen készen állnak a megelőzésre: a hóellenes küzdelem maholnap átalakul a termésért folyó csatává. Olvasóink jó része, akikhez e sorok szólnak, csodálkozva s az átélés élménye nélkül hámozza ki e tanulságokat. Ám hazánk csak egyetlen egy van s bármelyik pillanatban készen kell állnunk értékeinek megvédésére. Ezért szólunk hozzátok, felemlegetvén a múlt hét eseményeit, most, amikor Bukarestben már a hóré csorog és újra megjelentek a kora tavasz virágai, amikor a híradásokban ismét mind nagyobb teret kapnak a „civil hírek“, mint például a Probleme economice, a Femeia, Dolgozó Nő és a Săteanca folyóiratok kitüntetéséről szóló. E lapjaink fennállásuk 25. évfordulója alkalmából magas állami kitüntetésekben részesültek s személyesen NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs kívánt további sikeres munkát nekik... Mert végül is életünket az ilyen „békebeli“ hírek viszik előre. És az a tudat, hogy közös erővel bármilyen nehézséget képesek vagyunk legyőzni — idősek és fiatalok, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek ... IFJÚMUNKÁS ! KÖSZÖNTJÜK AZ RDESZ IX. KONFERENCIÁJÁT Tanulás-kutatás-termelés.E fogalmak szoros gyakorlati egységében köszöntik főiskolásaink a IX. Diákszövetségi Konferenciát. Velük együtt mi is sok sikert kívánunk ! Jövő héten ismertetjük a Konferencia tanulságait. Leleplezték a galambokat Kattant az olló és lehullott a lepel. Székelykeresztúr főterén esőben még nem állt soha ennyi ember, nem villant ennyi fényképezőgép, soha, soha nem vásároltak itt egyetlen napon ennyi könyvet... Valahogy így akartam kezdeni híradásomat a szoboravatás perceiben. Nem lett abból a híradásból semmi. Ráhagytam akkor ezt a jelentést az alkalmi írástudókra. Most látom, jó, hogy reájuk hagytam. A hétköznapok ugyanis azóta még gyönyörűbben avatták föl ezt a szobrot : leleplezték a galambokat s a virágokat. Ebben a leleplezésben pedig az a gyönyörűséges, hogy minden reggel megismétlődik. Tömegek és fényképészek nélkül. Csak lehull az éj leple, s már előtűnnek a galambok s a virágok. Nem küldi őket senki, csak jönnek, hozzák. Galambok s virágok a szobrok rokonai. A hétköznápok tenyerén, galambok s virágok társaságában állnak mindig az igazi szobrok Az igazi szobrokat nem a fényképek őrzik az időben, hanem a galambok s a virágok. Elekes Ferenc Világ proletárjai, egyesüljetek! Ifjúmunkás A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Alapítási év 1922 • IV. sor. XVII. 1973. március 22. • Ara 30 ban! Ш. Ifjúmunkás fogadónap Máramarosszigeten Olvasóinkkal készülünk találkozni a Tisza-parti városban. Odalátogató szerkesztőink (Molnár Erzsébet, Cseke Gábor, Tar Károly és Zsehránszky István) március 31-én, délután 4 órakor minden érdeklődőt szívesen elvárnak az Ifjúsági Klub helyiségébe. Ajándékműsorunk s a Concorde-együttes felvételeiből és Kálmán Gyula Csíkszeredai újságíró versmondó műsora. Fehér kampány. (Welsz István fővárosi képriportja) mennyit lógtok a szeren ? • .. . чг-л&г .• - . • Bodor Gy. Tamás ankétja Nem mondok nagy újdonságot, ha azt állítom, hogy egy nép testkultúrája az iskolában alakul ki. A szűkebb-tágasabb udvarokon, a tornatermekben, s nagyon sok helyen bizony a folyosókon vagy éppenséggel az összetolt padok között dől el, hogy életre szóló mozgásigénnyel, a testedzés és sport szükségérzetével bocsátjuk útra a fiatal nemzedéket, vagy évi rendszerességgel megnyitunk egy-egy újabb zsilipet a szedentaiizmus poshadt tava felé.. Mert az igazságot azt senki sem cáfolhatja , hogy aki az iskolában nem barátkozik meg a sporttal, testneveléssel, abból később már aligha lesz mozgáskedvelő, sportszerető ember, nehezen válik annak az egészséges életvitelnek hívévé, amelyet a bölcs latinok így fogalmaztak meg : Mens sana in corpore cano 1 .Cikkünk a 8. oldalon)