Ifjúmunkás, 1973 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-22 / 12. szám

PULZUS Tavaszt vártunk, s hóviharok jöttek. Azt re- I méltük, hogy a felderülő természet — ahogy­­ szokta — megkönnyíti majd életünket, javít s közérzetünkön s még inkább gerjesztője lesz a s tervért folyó országos lendületnek. De — vá­­■ ratlan, ki nem számított nehézségek jöttek — , elbarikádozott utakkal és órákig egy helyben I veszteglő szerelvényekkel. Elakadt autókkal és I közlekedni képtelen villamosokkal... Persze, a Z 70-es árvíz másabb, rémítőbb volt. Hiszen a I szűnni nem akaró, napokon át omló havazás­sá­ban, a szélviharokban az ember mégis köny- I nyebben megvethette a lábát. Ám a próba- s tevés tanulságai ezúttal sem maradtak el — a Ц pártunk főtitkárának vezetésével alakult Köz­ti­ponti Parancsnokság, a megyei, városi és köz­­­­ségi parancsnokságok jó munkát végeztek. A gondoskodás jegyei, a helyzet higgadt mérlege­­­­léséből fakadó cselekvés mindenütt jelen vol­tak, ahol a szigorúan búcsúzó tél közbeszólt ter­veink teljesítésében. Biztonságot adott az a mód, ahogy saját erőinket meg tudtuk szervezni. A­­hogy a kesergés helyett mindig azt tettük, ami­­ a legfontosabb volt — a közlekedési utak gyors felszabadítását, a vállalatok termelésének biz­­­­­osítását, az üvegházi zöldségek védelmét, a le­folyók és csatornák gyors megtisztítását, a ke­­­­reskedelem és az ellátás zavartalan megszerve­­­­zését... Jó volt hallani, olvasni azo­­­­­kat a híreket, amelyek iparunk jelentős felleg­­váraiból érkeztek — pl. Galati­ról, a fővárosi fő nagyüzemektől —, hogy a nehézségek ellenére­­ sikerül tartani a termelés szintjét, s ha ember­ül feletti erőfeszítések árán is, de a dolgozók — i­ s köztük előkelő helyen a fiatalok — a szoli­­i,,­daritás jegyében cselekedtek. Jó volt látni a­­ sok-sok hétköznapi hős születését — nem egy­­ fiatal sofőr, ipariskolai tanuló, villanyszerelő, 6 kertész, katona, traktorista emelkedett sze­­­­münkben naggyá azáltal, hogy egyszerűen köte­­­­­ességét tudó és cselekvő embernek mutatko­zott. Melegített az a tudat, hogy egy nagy csalá­dot alkotunk, amely közös vezényszóra, értelmes célt látva maga előtt edzi lelkiismeretét az egy­re nagyobb feladatokhoz. A hóvihar érintette területek dolgozói például elhatározták, hogy vasárnap is dolgozva igyekeznek elejét venni a lemaradásoknak ... Pedig tudtuk: a hó egyszer így is, úgy is el­olvad. De nekünk nem volt mindegy , mikor. Nekünk minden perc, minden alkotó pillanat számít, értéke van életünkben. S ezért, bár a „fehér kampányt“ felváltja lassan az igazi, a ta­vaszi nekirugaszkodás földjeinken, nem feled­kezhetünk meg arról a veszélyről, amelyet a gyorsan olvadó hótömeg jelenthet a mezőgaz­daságnak. Erről tárgyalt hétfőn, konkrét intéz­kedéseket hozva az RKP KB Végrehajtó Bizott­sága, bevonva a munkába a legjobb szakembe­reket és az illetékes minisztériumot. Balusi KISZ-szervezeteink a legtöbb helyen készen állnak a megelőzésre: a hóellenes küzdelem ma­holnap átalakul a termésért folyó csatává. Olvasóink jó része, akikhez e sorok szólnak, csodálkozva s az átélés élménye nélkül hámoz­za ki e tanulságokat. Ám hazánk csak egyet­len egy van s bármelyik pillanatban készen kell állnunk értékeinek megvédésére. Ezért szólunk hozzátok, felemlegetvén a múlt hét eseményeit, most, amikor Bukarestben már a hóré csorog és újra megjelentek a kora tavasz virágai, amikor a híradásokban ismét mind nagyobb teret kapnak a „civil­ hírek“, mint például a Probleme eco­nomice, a Femeia, Dolgozó Nő és a Săteanca fo­lyóiratok kitüntetéséről szóló. E lapjaink fenn­állásuk 25. évfordulója alkalmából magas állami kitüntetésekben részesültek s személyesen NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs kívánt további sikeres munkát nekik... Mert végül is életünket az ilyen „békebeli“ hírek viszik előre. És az a tudat, hogy közös erővel bármilyen nehézséget képesek vagyunk legyőzni — idősek és fiata­lok, románok, magyarok, németek és más nem­zetiségűek ... IFJÚMUNKÁS ! KÖSZÖNTJÜK AZ RDESZ IX. KONFERENCIÁJÁT Tanulás-kutatás-termelés.E fogalmak szoros gyakorlati egységében köszöntik főiskolásaink a IX. Diákszövetségi Konferenciát. Velük együtt­­ mi is sok sikert kívánunk ! Jövő héten is­mertetjük a Konferencia tanulságait. Leleplezték a galambokat Kattant az olló és le­hullott a lepel. Székely­­keresztúr főterén esőben még nem állt soha ennyi ember, nem villant ennyi fényképezőgép, soha, so­ha nem vásároltak itt egyetlen napon ennyi könyvet... Valahogy így akartam kezdeni híradásomat a szoboravatás perceiben. Nem lett abból a híradás­ból semmi. Ráhagytam akkor ezt a jelentést az alkalmi írástudókra. Most látom, jó, hogy reájuk hagytam. A hétköznapok ugyanis azóta még gyö­nyörűbben avatták föl ezt a szobrot : leleplezték a galambokat s a virágokat. Ebben a leleplezésben pe­dig az a gyönyörűséges, hogy minden reggel meg­ismétlődik. Tömegek és fényképészek nélkül. Csak lehull az éj leple, s már előtűnnek a galambok s a virágok. Nem küldi őket senki, csak jönnek, hozzák. Galambok s virágok a szobrok rokonai. A hétköz­nápok tenyerén, galambok s virágok társaságában állnak mindig az igazi szobrok Az igazi szobro­kat nem a fényképek őr­zik az időben, hanem a galambok s a virágok. Elekes Ferenc Világ proletárjai, egyesüljetek! Ifjúmunkás A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Alapítási év 1922 • IV. sor. XVII. 1973. március 22. • Ara 30 ban! Ш­. Ifjúmunkás fogadónap Máramarosszigeten Olvasóinkkal készülünk ta­lálkozni a Tisza-parti város­ban. Odalátogató szerkesz­tőink (Molnár Erzsébet, Cseke Gábor, Tar Károly és Zseh­­ránszky István) március 31-én, délután 4 órakor min­den érdeklődőt szívesen el­várnak az Ifjúsági Klub he­lyiségébe. Ajándékműsorunk s a Concorde-együttes felvéte­leiből és Kálmán Gyula Csíkszeredai újságíró vers­mondó műsora. Fehér kampány. (Welsz István fővárosi képriportja) mennyit lógtok a szeren ? • .. . чг-л&г .• - . • Bodor Gy. Tamás ankétja Nem mondok nagy újdonságot, ha azt állítom, hogy egy nép testkultúrája az iskolában alakul ki. A szűkebb-tága­­sabb udvarokon, a tornatermekben, s nagyon sok helyen bizony a folyosókon vagy éppenséggel az összetolt padok között dől el, hogy életre szóló mozgásigénnyel, a testedzés és sport szükségérzetével bocsátjuk útra a fiatal nemzedé­ket, vagy évi rendszerességgel megnyitunk egy-egy újabb zsilipet a szedentaiizmus poshadt tava felé.. Mert az igazsá­got azt senki sem cáfolhatja , hogy aki az iskolában nem barátkozik meg a sporttal, testneveléssel, abból később már aligha lesz mozgáskedvelő, sportszerető ember, nehezen válik annak az egészséges életvitelnek hívévé, amelyet a bölcs latinok így fogalmaztak meg : Mens sana in corpore cano 1 .Cikkünk a 8. oldalon)

Next