Ifjúmunkás, 1977 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-09 / 1. szám
"« A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Alapítási év 1922 . IV. sor. XXI. 1977. január 9. Ára 30 bani pulzus Azt mondják, hogy a fiatalságot nem az évek számával mérik, hanem azzal, hogy valaki tud-e előre nézni, álmodozni, tervezni, a holnap gondjaival foglalkozni? E tulajdonságnak nemcsak esztendők, fordulóján kell megmutatkoznia, hanem az élet bármilyen helyzetében, talán a leghétköznapibbnak tűnő pillanatban is. Ez a fajta képesség nem a gének titokzatos találkozásán és kapcsolódási módján múlik, hanem a neveléssel, az emberi tevékenységgel oltódik belénk, fejlődik s élteti embervoltunkat, fiatalságunkat. Társadalmunk jellegéből adódik, hogy a jövőbe látás és tekintés nem kiváltságosak feladata, hanem állampolgári kötelesség. Győztes forradalmunk, harmincadik évébe lépő köztársaságunk gazdasági-társadalmi sikerei késztetnek egyre inkább arra, hogy együtt gondolkodva közösen cselekedjünk. Ennek tudatosítására persze kiválóan alkalmasak az újévi pillanatok, hiszen minden esztendő egyben komolyan lemérhető, értékelhető szakasz egyén és közösség életében, munkájában. De egyre inkább hozzá kell szoknunk ahhoz — de a biológiailag is fiatalok esetében ennek megkülönböztetett jelentősége van! —, hogy pártunk, országunk, a társadalom irányításáért felelős szervek nap mint nap igénylik az alkotó szellemet, tapasztalatot, tudást, a már elért eredmények meghaladásának a szándékát. Vegyük például a már tova tűnt óesztendő utolsó napjainak csöppet sem ünneplé,s, hanem mélységesen munkajellegű társadalmi eseményeit. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs ezúttal is, mint annyiszor máskor, példájával, munkaütemével mintegy megtestesítette azt az általánossá vált közszellemet, hogy tevékenységünk szüntelen javításán, tökéletesítésén munkálkodjunk, bármely területről legyen is szó. Másik nagy tanulsága az említett eseményeknek, hogy nem elég valamit kigondolni, elhatározni, papírra vetni: a munka ott kezdődik, hogy jelen vagyunk az elképzelés gyakorlati alkalmazásánál, részt veszünk a közben felvetődő problémák megoldásában, vagyis életet lehelünk az eszmébe. Ceauşescu elvtárs az RKP KB-nál tartott év végi munkatanácskozáson hangsúlyozta ennek jelentőségét, s bár ez egyike volt csupán a beszédében felvetett gazdasági-társadalmi feladatoknak, úgy érezzük, bátran kiemelhetjük, mint eddigi és ezutáni szándékaink jelszavát. Hiszen az országépítés olyan szakaszába érkeztünk, melyben a döntő szót a jó szervezéssel keresztülvitt, kézzelfogható eredményekben megtestesülő újító szellem mondja ki. A több és a biztosabb tudás, a kommunista felelősségérzet, a fegyelem, a hatékonyság kitartó szolgálata, a szakmai lelkesedés, a pontosság, a gazdaszellemű takarékosság . . . Ipar, mezőgazdaság, oktatás, kutatás, kultúra csakis úgy szolgálhatják egyre jobban a dolgozók érdekeit, ha mindannyian, tulajdonosként és termelőként, megértjük és maradéktalanul betöltjük kettős szerepünket. Akár a munkapadnál, akár építkezések állványain vagy a mezei munkákban, a földművelés és állattenyésztés korszerűsítésének számtalan munkahelyén, akár vezetőként vagy beosztottként, akár tanulóként vagy diákként, tanárként vagy szülőkként, képviselőként vagy aktivistaként, románként, magyarként, németként, vagy más nemzetiségűként, a jövőbenézés kötelességéből ránk váró feladatoknak kell pontosan és hiánytalanul eleget tennünk. Úgy, hogy szüntelen ellenőrizzük munkánkban, mitől lesz egyre hasznosabb, életünket, sorsunkat gazdagítóbb, előbbre vivő. A szocializmus hatékonysága nem az, hogy egyre jobban megéljünk jövedelmünkből, hanem az, hogy az általános és az egyéni felemelkedéshez egyre biztosabb anyagi fedezetet teremtsünk. Ez munka, tanulás és erőfeszítések nélkül nem valósítható meg. Nem véletlenül fordult pártunk főtitkára december harmincadikán az ifjúságunk újévi jókívánságait tolmácsoló pionírokhoz, iskolásokhoz, egyetemi hallgatókhoz a következő szavakkal: „Kívánom, hogy nőjetek nagyra, hogy tényleg hazánk elszánt védőivé válhassatok, Romániában a kommunizmus méltó építőivé, a forradalmárok örököseivé, azok örököseivé, akik nemzetünket egyre erősebbé, szabadabbá és függetlenebbé tették.“ Az ifjúság helyét és szerepét társadalmunkban a Pártprogram szentesítette, e megbecsülésből fakad minden igény, elvárás, feladat, s ha szükség van rá, bírálat is, amely a fiatalok felé irányul. A párt azt kéri tőlünk, hogy a társadalmi rangot és szerepet nyert jövőbelátásban legyünk méltó segítőtársak, forradalmian élen járók. Ehhez kell igazítanunk ezutáni életünket és tetteinket is, azon feladatok fényében, amelyeket Nicolae Ceauşescu elvtárs az új, 1977-es év küszöbén a rádió és a televízió útján az ország elé tárt: „Azzal a szilárd elhatározással lépünk az 1977-es évbe, hogy töretlenül megvalósítjuk az ország gazdasági-társadalmi tervét, továbbra is biztosítjuk az ipar és a mezőgazdaság, az egész nemzetgazdaság gyors ütemű haladását. Egész tevékenységünk homlokterébe állítjuk a termelés műszaki és minőségi színvonalának emelését, a gazdasági hatékonyság erőteljes növelését. Ebből a célból az összes pártszerveknek és -szervezeteknek, az összes dolgozóknak nagy felelősségérzettel és odaadóan kell dolgozniuk a segédanyag és nyersanyagfogyasztás csökkentésére, a beruházások olcsóbbá tételére, a termelési költségek leszorítására, a munkatermelékenység kitartó növelésére és a termelés és a munka tudományos megszervezésére vonatkozó intézkedések határozott megvalósításáért. Ezek(Folytatása a 2. oldalon) Ifjúmunkás Krezis munkája januári – JANUÁR •r 3 » !? * 1 к 4 U N в Sí s a n M с» • M ao ЯF 1 H tIli St 1 • u я » V 1(9* a a Ismét számolunk Noha néhány пор telt el egy év eredményeinek mérlegelésétől, újabb számvetés készül: társadalmunk legértékesebb kincsének, az embereknek a „leltára“. Máskor is számoltunk már, a néphatalom éveiben ez a negyedik népszámlálás. Emberi vonatkozásokban mér fel olyan tízéves utat, amelyről tudjuk: hazánk történetében a legeredményesebb időszak volt. Mennyiségi mutatók is tükrözik ezt: ’66 óta a nemzeti jövedelem például két és félszeresére növekedett. Arról is beszéltünk, hogy jelentősen gyarapodtak a dolgozók szakmai ismeretei, tetemesen megnövekedett az aktív lakosság részaránya, lényegesen módosult a lakosság szerkezete ... Hogy emberileg egész pontosan mit jelent a jelentősen, tetemesen, lényegesen, most derül ki. Tehát mást is számolunk. És másként. Nem egyszerű statisztikai műveletet végzünk. A nemre, korra, foglalkozásra, anyanyelvre, nemzetiségre és egyébre vonatkozó adatok, a több mint 21 millió személy „milyensége“ végül is mint egy-egy apró, de létező ecsetvonás kerül abba a képbe, amelyet társadalmunk magáról készít. Az ember, életútjának fontosabb állomásain, tükörbe kell hogy nézzen. Nem görbe tükörbe. Kívánatos, hogy ne olyannak lássa magát, amilyennek szeretné, hanem amilyen a valóságban. Ne azt állítsa magáról, amit elképzelései diktálnak, hanem azt, ami. Csakis helyes önismerete segítheti az előrelépés megtételében. A hazánk fejlődéséhez, a tudományos tervezéshez, előrelátáshoz, a mindannyiunk sorsának alakításához olyannyira szükséges társadalmi önarcképet több millió portréból rakosgatjuk össze. Helyet önismeretünk vezet a valót társadalmi önismerethez. Számvetésünk: politikai aktus. Molnár H. Lajos beköszönte ■■■■■■ шшшшшшшшшшякяашшшшшшшямаашштшшшяяшшшавяшшшяшшяяшяшшшяш