Ifjúmunkás, 1977 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-09 / 1. szám

"«­­ A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Alapítási év 1922 . IV. sor. XXI. 1977. január 9.­­ Ára 30 bani pulzus A­zt mondják, hogy a fiatalsá­got nem az évek számával mérik, hanem azzal, hogy valaki tud-e előre nézni, álmodozni, tervezni, a hol­nap gondjaival foglalkozni? E tulaj­donságnak nemcsak esztendők, fordu­lóján kell megmutatkoznia, hanem az élet bármilyen helyzetében, talán a leghétköznapibbnak tűnő pillanatban is. Ez a fajta képesség nem a gének titokzatos találkozásán és kapcsolódási módján múlik, hanem a neveléssel, az emberi tevékenységgel oltódik be­lénk, fejlődik s élteti embervoltunkat, fiatalságunkat. Társadalmunk jellegéből adódik, hogy a jövőbe látás és tekintés nem kiváltságosak feladata, hanem állam­­polgári kötelesség. Győztes forradal­munk, harmincadik évébe lépő köz­társaságunk gazdasági-társadalmi sike­rei késztetnek egyre inkább arra, hogy együtt gondolkodva közösen cselekedjünk. Ennek tudatosítására persze kiválóan alkalmasak az újévi pillanatok, hiszen minden esztendő egyben komolyan lemérhető, értékel­hető szakasz egyén és közösség éle­tében, munkájában. De egyre inkább hozzá kell szoknunk ahhoz — de a biológiailag is fiatalok esetében en­nek megkülönböztetett jelentősége van! —, hogy pártunk, országunk, a társadalom irányításáért felelős szer­vek nap mint nap igénylik az alkotó szellemet, tapasztalatot, tudást, a már elért eredmények meghaladásának a szándékát. Vegyük például a már tova tűnt óesztendő utolsó napjainak csöp­pet sem ünneplé,s, hanem mélységesen munkajellegű társadalmi eseményeit. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs ezúttal is, mint annyiszor más­kor, példájával, munkaütemével mint­egy megtestesítette azt az általánossá vált közszellemet, hogy tevékenysé­günk szüntelen javításán, tökéletesíté­sén munkálkodjunk, bármely terület­ről legyen is szó. Másik nagy tanul­sága az említett eseményeknek, hogy nem elég valamit kigondolni, elhatá­rozni, papírra vetni: a munka ott kez­dődik, hogy jelen vagyunk az elkép­zelés gyakorlati alkalmazásánál, részt veszünk a közben felvetődő problémák megoldásában, vagyis életet lehelünk az eszmébe. Ceauşescu elvtárs az RKP KB-nál tartott év végi munkatanács­kozáson hangsúlyozta ennek jelentősé­gét, s bár ez egyike volt csupán a beszédében felvetett gazdasági-társa­dalmi feladatoknak, úgy érezzük, bát­ran kiemelhetjük, mint eddigi és ez­­utáni szándékaink jelszavát. Hiszen az országépítés olyan szakaszába érkez­tünk, melyben a döntő szót a jó szer­vezéssel keresztülvitt, kézzelfogható eredményekben megtestesülő újító szellem mondja ki. A több és a bizto­sabb tudás, a kommunista felelősség­­érzet, a fegyelem, a hatékonyság ki­tartó szolgálata, a szakmai lelkesedés, a pontosság, a gazdaszellemű takaré­kosság . . . Ipar, mezőgazdaság, okta­tás, kutatás, kultúra csakis úgy szol­gálhatják egyre jobban a dolgozók érdekeit, ha mindannyian, tulajdonos­ként és termelőként, megértjük és maradéktalanul betöltjük kettős szere­pünket. Akár a munkapadnál, akár építkezések állványain vagy a mezei munkákban, a földművelés és állat­­tenyésztés korszerűsítésének számta­lan munkahelyén, akár vezetőként vagy beosztottként, akár tanulóként vagy diákként, tanárként vagy szülők­ként, képviselőként vagy aktivista­ként, románként, magyarként, német­ként, vagy más nemzetiségűként, a jövőbenézés kötelességéből ránk váró feladatoknak kell pontosan és hiány­talanul eleget tennünk. Úgy, hogy szüntelen ellenőrizzük munkánkban, mitől lesz egyre hasznosabb, életün­ket, sorsunkat gazdagítóbb, előbbre vi­vő. A szocializmus hatékonysága nem az, hogy egyre jobban megéljünk jö­vedelmünkből, hanem az, hogy az ál­talános és az egyéni felemelkedéshez egyre biztosabb anyagi fedezetet te­remtsünk. Ez munka, tanulás és erő­feszítések nélkül nem valósítható meg. Nem véletlenül fordult pártunk fő­titkára december harmincadikán az ifjúságunk újévi jókívánságait tolmá­csoló pionírokhoz, iskolásokhoz, egye­temi hallgatókhoz a következő szavak­kal: „Kívánom, hogy nőjetek nagyra, hogy tényleg hazánk elszánt védőivé válhassatok, Romániában a kommu­nizmus méltó építőivé, a forradalmá­rok örököseivé, azok örököseivé, akik nemzetünket egyre erősebbé, szaba­dabbá és függetlenebbé tették.“ Az ifjúság helyét és szerepét társadal­munkban a Pártprogram szentesítette, e megbecsülésből fakad minden igény, elvárás, feladat, s ha szükség van rá, bírálat is, amely a fiatalok felé irá­nyul. A párt azt kéri tőlünk, hogy a társadalmi rangot és szerepet nyert jövőbelátásban legyünk méltó segítő­társak, forradalmian élen járók. Ehhez kell igazítanunk ezutáni életünket és tetteinket is, azon feladatok fényében, amelyeket Nicolae Ceauşescu elvtárs az új, 1977-es év küszöbén a rádió és a televízió útján az ország elé­­ tárt: „Azzal a szilárd elhatározással lépünk az 1977-es évbe, hogy töretlenül meg­valósítjuk az ország gazdasági-társa­dalmi tervét, továbbra is biztosítjuk az ipar és a mezőgazdaság, az egész nemzetgazdaság gyors ütemű haladását. Egész tevékenységünk homlokterébe állítjuk a termelés műszaki és minő­ségi színvonalának emelését, a gazda­sági hatékonyság erőteljes­­ növelését. Ebből a célból az összes pártszervek­­nek­ és -szervezeteknek, az összes dol­gozóknak nagy felelősségérzettel és odaadóan kell dolgozniuk a segédanyag és nyersanyagfogyasztás csökkentésére, a beruházások olcsóbbá tételére, a ter­melési költségek leszorítására, a mun­katermelékenység kitartó növelésére és a termelés és a munka tudományos megszervezésére vonatkozó intézkedé­sek határozott megvalósításáért. Ezek­(Folytatása a 2. oldalon) Ifjúmunkás Krez­is munkája januári – JANUÁR •r 3 » !? * 1 к 4 U N­ в Sí s a n M с» • M ao Я­F 1 H tIli St 1 • u я » V 1(9* a a Ismét számolunk Noha néhány пор telt el egy év eredményeinek mérlegelé­sétől, újabb számvetés ké­szül: társadalmunk legértéke­sebb kincsének, az emberek­nek a „leltára“. Máskor is számoltunk már, a néphatalom éveiben ez a negyedik népszámlálás. Em­beri vonatkozásokban mér fel olyan tízéves utat, amelyről tudjuk: hazánk történetében a legeredményesebb időszak volt. Mennyiségi mutatók is tükrözik ezt: ’66 óta a nemze­ti jövedelem például két és fél­szeresére növekedett. Arról is beszéltünk, hogy jelentősen gyarapodtak a dolgozók szak­mai ismeretei, tetemesen meg­növekedett az aktív lakosság részaránya, lényegesen módo­sult a lakosság szerkezete ... Hogy emberileg egész ponto­san mit jelent a jelentősen, tetemesen, lényegesen, most derül ki. Tehát­ mást is számolunk. És másként. Nem egyszerű statisztikai műveletet vég­zünk. A nemre, korra, fog­lalkozásra, anyanyelvre, nem­zetiségre és egyébre vonatko­zó adatok, a több mint 21 millió személy „milyensége“ végül is mint egy-egy apró, de létező ecsetvonás kerül ab­ba a képbe, amelyet társadal­munk magáról készít. Az ember, életútjának fon­tosabb állomásain, tükörbe kell hogy nézzen. Nem görbe tükörbe. Kívánatos, hogy ne olyannak lássa magát, ami­lyennek szeretné, hanem ami­lyen a valóságban. Ne azt ál­lítsa magáról, amit elképzelé­sei diktálnak, hanem azt, a­­mi. Csakis helyes önismerete segítheti az előrelépés megté­telében. A hazánk fejlődéséhez, a tudományos tervezéshez, elő­relátáshoz, a mindannyiunk sorsának alakításához oly­annyira szükséges társadalmi önarcképet több millió portré­ból rakosgatjuk össze. Helyet önismeretünk vezet a valót társadalmi önismerethez. Számvetésünk: politikai ak­tus. Molnár H. Lajos beköszönte ■■■■■■ шшшшшшшшшшякяашшшшшшшямаашштшшшяяшшшавяшшшяшшяяшяшшшяш

Next

/
Thumbnails
Contents