Ifjúmunkás, 1980 (24. évfolyam, 1-39. szám)

1980-01-06 / 1. szám

Tar Károly riportsorozata Egy kora reggelen ügyintézésből példát mutatott Tordai László, a Maros megyei KISZ-bizottság aktivistája. Nem az újságíró jelenlétéért tette, később is meggyőződtem róla, hogy mindig így dolgozik, ez a munkastílusa. A hazafias munkáért felel és ez elég aprólékos nyilvántartással jár. Csinos táblázatokba sorakoztatott számsorokat pipál ki, munkatervekből, jelentésekből gyűjti össze az adatokat, telefonon kér újabbakat, összead, kivon, ellenőriz. Ha nem ügyel az ember, úgy belefeledkezik a kimutatások rendezésébe, hogy hetekig beszorul az irodába, amiért sajnos, még elég kevés aktivista panaszkodik, inkább eltűri valahogy a négy fal közé zártságot és a „langyos" munkát. Tordai Lászlót követve már kora reggel kinn voltunk az ákosfalvi állami gazdaságban. A betakarítás utolsó napjaiban történt. Bemegyünk az irodára. Ott már javában tárgyal a vezetőség. A göcsi kétszáz hektáros kukoricatermés volt éppen terítéken. Tordai László, mivel otthon érezte magát, „vett belőle", nem kínáltatta magát. Vásárhelyi fiatalok segítségét ígérte a sürgős munkához. Közben némi „pénzes" munka után is érdeklődött, amelynek elvégzésével a megye fiataljainak feladatait még inkább kikerekíthetnék. Szó esett akkor a kombájnok által betakarított kukoricacsövek hántásáról is, amely szaporotlan és keveset fizetnek érte, mert csupán a kombájn tévedéseit kell kiigazítani. Hogy a felvállalásban hamarabb megegyezzenek, az ákosfalviak nem úgy általában, hanem a dolgok ismeretében, dicsérték az ifjúságot. — A nyárádszeredai iskola tanulói átlag 67 lej értékűt dolgoztak. . . — Tizenkét nap alatt 250 tonna gyümölcsöt szüreteltek! — És micsoda fegyelem volt ott, ha látták volna. Úgy folyt a munka, hogy egy fölösleges szó sem hangzott el. Jöttek a gyerekek egyre-másra, írjanak fel, hoztam egy zsák almát! öröm volt nézni, hogyan dolgoznak... — Valami pénzesebb munka is kellene — hajlott a megegyezésre a KISZ-aktivista. A vezetők egy percig sem gondolkoztak. Úgy tűnik, munka mindig rengeteg van, nemcsak az állami gazdaságokban, hanem az egész mezőgazdaságban. — Ott van a göcsi drót. Gyűjtsék mázsás kötegekbe. A szállításról mi gondoskodunk. Jó pénzt adnak érte. VI. — Municípiumunk egy forrásban levő város — nyilatkozta Decu Orăşanu, a municípiumi néptanács első alelnöke. — Feladatainkat az egész ország ismeri. Az elkövetkező ötéves tervben ipari beruházásaink közül a legfontosabbak: 2 magaskohó, a 2-es acélöntöde, amely folyamatos öntéssel fog működni, évi 3,6 millió tonna kapacitással, az 1,6 millió tonna teljesítményű nehéz profil hengermű. Megkezdi tevékenységét a kohászati kombinát kikötője. A férfiakkal együtt érkező női munkaerő foglalkoztatására bővítjük a készruhagyárat és működésbe helyezünk egy 300 személyt foglalkoztató kötöttáru részleget. A betonelem-gyár kapacitását megkétszerezzük. Sörgyárat, cukorgyárat és tejtermék-gyárat helyezünk üzembe. A kohászati kombinát új részlegeinek üzembe helyezésével megnövekszik a város lakóinak száma is. 1985-ben mintegy 150 000 lakosa lesz municípiumunknak. Az emberek szociális-kulturális igényeinek kielégítésére 600 helyes szakszervezeti művelődési otthon és 500 helyes mozi épül. A városunkba látogatókat 250 ágyas szállodával és 300 helyes vendéglővel fogadjuk 1982-től. Négyszáz ágyas kórház és három orvosi rendelő is épül. 120 iskolai osztályt hozunk tető alá, bölcsődékben és óvodákban 700 helyet létesítünk. Ha valaki belemerül a történelembe, hogy az ország tudatába frissen beoltott helységnév eredete után kutasson, Lichireşti-re bukkan. Ebből lett a későbbi Călăraşi. Az a városka, amit egyesek szerint saját lakosai neveztek el „a nyugdíjasok városának", mert soha semmi sem történt. Pedig itt a legrégibb időktől laktak emberek. Ez a hely ideális körülményeket teremtett az emberi közösség fejlődéséhez. A történelmi múzeumban levő több mint 15 000 tárgy, a neolitikumtól napjainkig, minden korban emberi tevékenységet bizonyít. Mindezt az ország legfiatalabb múzeumában, az ország legfiatalabb muzeológusgárdájától tudom meg. — A közvélemény azt hiszi, hogy Călăraşi-on az 1950- es években a készruhagyár, majd a papír és cellulóz kombinát létesítése jelentette az ipar kezdeteit. Tisztáznom kell, hogy ez a felfogás téves. Anélkül, hogy munkásváros jellege lett volna, Călăraşi-on nyomda működött, csizmadiák, asztalosok dolgoztak, és létezett a kikötő. Călăraşi 130 éven keresztül megyeszékhely volt. Gheorghe Vasilescu 1913-ban munkás-athenaeumot szervezett itt. A călâraşi-i câlăraşi-iaknak rosszul esik, ha városukat úgy emlegetik, mint a nyugdíjasok városát. Mindezek megjegyezhetnék, hogy egy település színvonalát nem csak az épületek magasságával mérik — fakad ki Giurca Marin ügyvéd, a Ialomiţa megyei ügyvédi kamara elnöke, szenvedélyes lokálpatrióta. Lakásán dokumentumok, tárgyak százai — Călăraşi történelmének egy-egy cserepe. Különösen a kultúrtörténeti dokumentumokat gyűjti. — Călăraşi történetéről jó tudni, hogy 1883-ban nyílt meg itt az első közkönyvtár, 1885-ben jelent meg az első Birtok József riportja újság, a „Ialomiţa", 1906-ban alakult az első dalárda, amit ’13-ban és ’18-ban még kettő követett. 1913-ban városunkat úgy tartották számon, mint a szocialista sajtó terjesztésének egyik központját. 1933 júniusában itt tartották a Román Kulturális Liga Kongresszusát. A felszabadulás után itt is megugrott a fejlődés. A készruhagyár az egykori Călăraşi ezred néhány átalakított lóistállójában kezdte meg működését. Látta, most milyen körülmények között dolgoznak? Itt van az országban az egyetlen papírkombinát, amely a Bărăgan szalmáját használja alapanyagként. — Melyek most a város értelmiségének feladatai? —■ A mi feladatunk, hogy a város fejlődésével lépést tartó kulturális fejlődést biztosítsunk. A kohászati kombinát hatása a város művelődési életére tagadhatatlan. Nagyon sok, jó képességű ember érkezik ide. Ennek hatását látja Népszínházunk, amely az ország első népszínháza, irodalmi körünk, amelyben tanárok, mérnökök, munkások, mesterek egyenrangúan tevékenykednek. Nehogy azt higgye, hogy nálunk ez a kori demokrácia könnyebben alakult ki, mint máshol. Az irodalmi körünk által kiadott lapban sokan titulusaikkal akartak szerepelni. Sikerült erről lebeszélnem őket. Számolnunk kell azzal, hogy mind több érettségizett helyezkedik el az iparban. Ezeket az embereket, habár munkások, nem lehet úgy kezelni, mint az egykori négy elemiseket. — A hirtelen fejlődésnek indult városok egyik nagy problémája a fiatalkorú bűnözők számának növekedése. Miként látja ön Călăraşi helyzetét ebből a szempontból? —■ Az tény, hogy az ipari fejlődés megugrása nálunk nem hozta magával a bűnözés megnövekedését. Ez elsősorban a felelős szervek megelőző tevékenységének köszönhető. Szakembereket küldtek a nagy ipari városokba, az ottani szervek segítségével tanulmányozták a jelenséget. Eddigi eredményeink bizonyítják, jól dolgoztak. Ezt én a mindennapi tevékenységemben látom. VII. A kohászati kombinát dolgozóival érkező női munkaerő foglalkoztatásában a legnagyobb szerep a Készruhagyárra vár. A jelenleg mintegy 4500 nőt foglalkoztató vállalat húsz éve alakult. Dolgozóinak átlagéletkora 22 év. Van itt dolga a KISZ-titkárnak. Ciutacu Cornelia éppen a városi bizottsághoz telefonál, mikor belépek. A gyárból egy egész osztály lány van a közgazdasági líceum esti tagozatán. A líceum igazolást kér, hogy a lányok gazdasági ügyviteli beosztásban vannak, különben félbe kell szakítaniuk tanulmányaikat. — Mondja, hogyan adjunk nekik gazdasági beosztást, mikor csak 10 osztályos végzettségük van. Nekünk a törvény megtiltja, hogy olyanokat tegyünk gazdasági beosztásba, akiknek nincs megfelelő végzettségük, az esti líceumban pedig nem tanulhatnak, ha nincs igazolás. — Hű, be kerek a probléma! — Ehhez hasonlókat kell megoldanunk — mondja Ciutacu Cornelia. — Akad elég probléma. Például a lakáskérdés. Ha minket is úgy támogatnának lakásokkal, mint a kohászati kombinátot... Nálunk az ingázók helyzete nem annyira nehéz, legtöbben öt-tíz kilométerről ingáznak, viszont nagyon sok lány van albérletben. Ha nekik szállást tudnánk biztosítani . .. A készruhagyár termelésének tetemes része exportra készül. A versengésben állandóan tartani az iramot, ez elsősorban minőségi erőfeszítéseket követel az egész munkaközösségtől. Érdekes kezdeményezésük az, hogy az új dolgozók felvétele 50—60-as csoportokban történik. Előbb végigvezetik őket a gyáron, megmutatják eljövendő munkahelyeiket, ismertetik a velük szemben támasztott követelményeket. Az új munkásnőket már kiforrott munkaközösségekbe helyezik, ami megkönnyíti a munkahelyi alkalmazkodást. — Mivel foglalkoznak a vállalat munkásnői szabad idejükben? — Kezdjük azzal, hogy a nőket, legyenek lányok vagy asszonyok, először is várja a házi munka. Aztán ott az esti líceum. Kétszázan tanulnak tőlünk estiben. A matematika-fizika líceumban ruhagyártó szakosztályaink működnek mind nappali, mind esti tagozaton. A Duna-parton egész nyáron táncesteket szerveztünk. Közösen járunk koncertekre, színházi előadásokra. Vállalatunk kórusában 128-an énekelnek. Esztrádegyüttesünk a Megéneklünk, Románia fesztiválon negyedik helyezést ért el. Kíváncsi voltam, milyen gondolattársítást idéz elő Călăraşi embereiben a „vaskenyér” szó. Mindenki a kenyér és vas párhuzamát, az új, „de jó” kenyeret, az ipar kenyerét említette. 1977-ben először haladta meg itt az ipari termelés értéke a mezőgazdaságét. A jövő évtől kezdve Ialomiţa megye ipari össztermelésében Călăraşi veszi át a vezető szerepet 38%-os részesedéssel. Mint mindenhol, itt is nehéz a kezdet. De ha az emberek képesek voltak éjt nappallá téve 48 órán keresztül egyfolytában dolgozni, hogy vállalásuknak eleget téve, november 18-án jelenthessék: az első călăraşi-i acélt kiöntöttük, azt jelenti, hogy a kezdet nehézségeiből is ki tudnak lábalni. S ami a legfontosabb: ezentúl a Bărăganon az emberek mindennapi kenyere mellett az ipar „kenyere” is megteremtődik. ШШш Ifjúmunkás 3 KISZ GONDOK Látom, hogy villan Tordai László szeme. S hogy valamiképpen nehogy azt higgyem: drót terem a göcsi határban, részletesen megbeszéli a kérdést a vezetőkkel. A komló betakarítása után ezer tonnányi fémhuzal hever a göcsi határban. Le kell égetni róla a gazt és száz kilós kötegeket kell kialakítani belőlük. Egy felnőtt napi normája egy tonna. Fogókkal, vágókkal felszerelve, a műhelygyakorlaton jártasságot szerzett tanulók könnyen megbirkóznak ezzel a munkával. Elbúcsúztunk sietve, mert a kora reggeli megbeszéléseket nem illik csűrt-csavart beszédekkel húzni. Átmentünk az ákosfalvi iskolába. Kovács Katalin KISZ-irányítónak éppen azért fájt a feje, hogy miként teljesítse az iskolai KISZ- szervezet a pénzben meghatározott hazafias munkavállalást. Nemhiába matematikatanárnő Kovács Katalin,azt is kiszámította, hogy minél több pénz áll az iskolához, annál több jut a tanulóknak országos kirándulásra. De folytatni akarják a környező községi iskolák kölcsönösségen alapuló vendégjárását, azokat az emlékezetes kulturális- és sportmegnyilvánulásokat, amiket a backamadarasiakkal, a karácsonyfalviakkal kezdtek el és amik nemcsak az iskolák tanulóinak, de a községek egész fiatalságának élményt jelentettek. Ehhez persze némi pénzre van szükségük. De jövőre új tornaterem épül... És még mi mindenhez kell a pénz, felsorolni talán nem is lehet. Mert a szervezeti életben is úgy születnek az ötletek, hogy először a „takarót" nézik és a lehetőségeket teszik mérlegre. Nincs más mód, nyújtani kell a takarót, illetve dolgozni kell ahhoz, hogy elképzeléseikből egyre több valósuljon meg. Ezért örvendett a KISZ-irányító az állami gazdaságot segítő különmunkának. Az azóta eltelt időben a nagyját talán már el is végezték. A drót helyére került és Tordai László nyilvántartásában kipipázhatta a munka értékét. Az ilyen dologra szoktuk mondani, hogy csak szervezésen múlik. Hát ez tényleg csak szervezés kérdése volt. Hasonló tanulsággal szolgál a nyárádszeredai titkár esete is. — Többet be nem teszek pénzt! — jelenti ki előttünk Kolozsvári István, a községi KISZ-szervezet titkára. Igaza van, mert arról van szó, hogy a több mint félezres szervezetben nehezen gyűl össze a havi tagdíj. Hat munkahelyről és a helyi iskolából kellene behozniuk a titkárnak a pénzt. Az egész csak a feledékenységen múlik, vagyis a szervezésen. Amikor nem gyűl a pénz, az utolsó pillanatban a titkár a zsebébe nyúl, és kiegyenlíti a hiányzó összeget. — Jöttél egyszer, emlékszel — fordul Tordai László felé — hasonló volt a helyzet és lelátogattuk a szervezeteket. Hamar kiigazították mulasztásukat. Most is úgy kéne. Végül beszedte a titkár a tagdíjat vagy adós még vele, nem tudom. Annyit azonban megjegyeztem, hogy Tordai László egyszer ebben is példát mutatott. Mint ahogyan abban is példát mutat, hogy akár a jó aktivisták, idejének nagy részét a szervezetekben tölti. Szervez, irányít és minden lépésével megértő, segítő barátokat gyűjt. A hozzá hasonlóknak a KISZ gondok valóban kis gondok.