Ifjúmunkás, 1981 (25. évfolyam, 7-52. szám)

1981-02-15 / 7. szám

UDVARLÁS LEVELEZŐI SZAKON (I) M. másodszor van átnevelő iskolában. 1978-ban elköve­tett lopásért „tapsolták vissza" három évre, ebből már két és fél esztendő eltelt, nemsokára újból szabad lesz, próbál­kozhat még egyszer... Az aktacsomójában két említésre méltó dolgot talá­lok: a fiú itteni viselkedéséről árulkodó büntetés­listát és egy általa írott levelet. A levelet egy lánynál találták, T. C.-nél, aki szintén itt, az átnevelő iskolában tölti fiatalsága néhány évét, ebből jó pár napot ő is az elkülönítőben. A levél: „Igen, hibáztam, amikor azt mondtam, hogy boldog va­gyok, mert az igazi boldogságig még nagyon sok van hát­ra. Miért hiszed te azt hogy mindez csak játék? A szerelem­mel nem lehet játszani, talán észrevetted, hogy én is tü­relmetlen vagyok, hogy lássalak, hogy beszéljek veled, de ilyen körülmények között... Ha azt hiszed, hogy majd az enyém lehetsz, ez jó, mert ez minden, amire vágyok. Nincs most ideje annak, hogy tréfáljak az érzelmeink alapján, melyet egymás iránt táp­lálunk, tehát következésképpen legyünk realisták. Téged vá­lasztottalak, és még egyszer ismétlem, hogy te jelented szá­momra a mindent. Nem vagyok tudatában semmilyen sikeremnek, mert so­hasem érdekeltek, és nem jövök rá, milyen lányok lehet­nek ők, főleg hogy nem ismernek engem, és nem is adtam nekik erre alkalmat. Mégis köszönöm nekik a szívességet. Az enyém leszel, mert telkemből kívánom, és ne feledd, hogy az én gondolatom csak feléd száll. Ha azt mondod ú­gy tetszem neked, ne tegy fel nekem hülye kérdéseket. Mostantól kezdve gondolj a jövőnkre, írtam neked egy le­velet, melyet meg kell hogy kapj a napokban. Ha tudsz, írjál te is gyakrabban. Türelmetlenül várom a válaszod. Csókollak, M." ★ M. is „elkeseredett fiú": — Túl sok bajom volt ebben az iskolában. Nem vágyok túl jó fiú, de rossz se. Engem mindenki félretesz. Bármit mondjak, ami a telkemet nyomja, ezzel válaszolnak: hagyd csak, mert ismertek jól! Senki sem ért meg engem ebben az iskolában, nem hallgatnak meg. Magamban bosszan­­kodok, hogy nem tehetek semmit. — Barátaid nincsenek? — Hát, barát mindegyik. De csak érdekbarát. Ha vala­mi haszna származik belőlem... Itt nem tehet igazi ba­rátságot kötni. Egyfolytában olvasok. Ez tetszik. De sok­szor a nevelő elvtársak elveszik a könyvet és többet nem találom... Egyáltalán nem tetszik nekem a nevelők visel­kedése. Átvették a mi tolvajnyelvünket, hogy lássuk, milyen sokat tanultak. Néhányan leültek velünk szerencsejátékot játszani pénzbe, cigarettába. Kitudódott a parancsnok elv­társ is megtudta, kicserélte őket. A személyzet nagy részét kicserélték... — Mit csinálsz majd, ha kikerülsz innen? — Nem tudom... Azt sem mondom, hogy újból lopni kezdek, de azt sem ígérhetem meg, hogy jó fiú leszek. Ez az­­igazság ... Apám elhagyott, anyám meghalt Minden tv., érem berendezkedett már, nagyjából elrendezte az éle­ti-­-, családot alapítottak. Egyetlen egyszer jöttek ide hoz­zám látogatóba. De akkor sem jószántukból! Innen az is­kolából küldtek nekik levelet, hogy rossz vagyok, fegyel­mezetten, jöjjenek, beszéljenek velem... Én megmondom őszintén, nekem itt nem tetszik semmi. — Hát T. B.-vel találkozni szeretnél-e? — Az ki? — Akinek a szerelmes leveleket írtad. — Ja.. . nem neki írtam, csak neki adtam oda, hogy továbbítsa, aztán nála kapták meg. De azt a kapcsolatot nem tartottam fenn. Nem mintha féltem volna a büntetés­től... Hülyeség volt. Akkor másnak tűnt, az ember egy adott pillanatban azt hiszi..., átérzi, átéli, de utána, a következő pillanatban ... ★ Ezembe jutnak G. C. tanár szavai: az érzelmeik erőtelje­sek, de rövid életűek. Hirtelen születik a „mindent jelentő vágy", s egy „pillanat" múlva „hülyeség" tesz. Akár a tette, amiért ide került. Reméltem, érdekes és fontos dolgok derülhetnek ki ha­sonló levelekből. Az elcsípettek közül átnéztem az intézet irattárában vagy huszonötöt. Közülük háromnak szintén M. a szerzője, állapíthattam meg tüzetes tanulmányozások után. Nem akarok felvágni, de erre az intézeti káderek nem jöttek rá (akkor a fiú dossziéjába kerültek volna a levelek),­­ csak a „postást“ büntették meg, akinél elkapták a tele­­írt füzetlapokat. A számomra igen tanulságos leveleket ér­demesnek tartom csaknem teljes terjedelmükben idézni. 1. „Szerelmem! Mindez idő alatt amely úgy telt el, hogy nem kaptam meg a válaszodat, újraolvastam az összes leveled, hogy lássam, mi bújik meg alattuk. Azt hiszem, úgy írtad ezeket, hogy nagyon sokat nem gondolkoztál. Vajon sosem kérdez­ted meg magadtól, hogy valóban érzel-e valamit velem szemben? Megelégszel csupán e szerelmes levelekkel? Nem, szerelmem, én egyáltalán nem vagyok megelégedve. Most néhány dolgot elmesélek magamról. Lehet, hogy ő csak a bennem lévő jó részt mondta el, és azt nem, hogy mennyit szenvedtem. _ A bajaim legnagyobb része tőle származik. 1976 nyarán terhes marad. Mivel több lánnyal is bonyodalmaim voltak, keresett a milícia. Anyám azon igyekezvén, hogy megment­sen, elutazik B.-be, az úton balesetet szenved, meghal. Ki­engednek a temetésre, azután megint letartóztatnak. Bo­lond voltam a fájdalomtól. Amikor kiszabadultam, utáltam a nőket, mert ők tettek szerencsétlenné. Egy nőnek sem kegyelmeztem. Sok rosszat tettem sok nőnek. Ide egy hülyeség miatt zuhantam. Egy lány, aki velem együtt hajtotta végre a tettet, nem volt megelégedve a ré­szesedésével, és beköpött a rendőrségen. Nem dolgoztam és az iskola sem vonzott. Van két bátyám és egy nővérem. Mindannyian megkapták életük értelmét, míg én, a legkisebb lévén ... Sokat szenvedtem mostanig, ennek egyszer s mindenkor­ra véget akarok vetni. Elmegyünk innen, és nem tudom, együtt leszünk-e? Nem vagyok ura érzelmeimnek, úgyhogy te azt csinálod majd, ami a fejedtől kitelik. Előbb mész el, és örvendeni fogsz a szabadságnak. A szabadság és az egészség a legértékesebb dolog. Még ha sosem tesz semmi közöttünk, akkor is írjál to­vább. Megengedem, hogy hazudj, hogy azt mondj, amit akarsz, csak tegyen szép. Sajnálni fogom, ha elveszítelek, de már sokat veszítettem az életben, és nem estem kétségbe. Azt írtad, nem úgy nézek ki, mint egy szenvedő ember. Mit csináljak, sírjak? Nem szerelmem, sírtam eleget, és most nem tehetek mást, mint hogy várjam az idő múlását. Azt mondtad, nem tudsz írni. Nem jön, hogy elhiggyem, hogy nincs időd vagy tehetőséged. Én tudom, hogy ha egy ember meg akar valamit csinálni, akkor minden tehetőt el­követ a sikerért. Bármelyik fiúnak adod oda a nekem szánt levelet, biztos tehetsz, hogy átadja. Ha úgy véted, hogy nem találunk, ne üzend meg, hanem írjál továbbra is, és így boldog teszek. Zárom soraimat, irántad való szeretettel. M. Us.: Türelmetlenül várom a válaszod. »Cest la vie« M." 2. „Drágám! Vajon még mennyit kell szenvednünk? Miért vonták meg tőlünk a szeretem jogát? Ezek a kérdések emésztenek. Te mit hiszel mindezekről? Kétségbe voltam esve, hogy te ab­bahagyod az írást az általam okozott kellemetlenségek miatt, mivel elkapták az előző levelem. Igen, elismerem, hogy nagyobb részt én vagyok a hibás, mert túlságosan is megbíztam néhány fiúban. Te vagy az én nagy szenvedélyem, úgyhogy ha azt hi­szed, boldogok tehetünk majd mint férj és feleség, hogy megosztjuk majd az élet örömeit és bajait, csak szóljál. A gondolataim a jövő felé szállnak és azt kérdem ma­gamtól, miként fogunk reagálni azon a napon, amikor sza­badok teszünk, és szemtől szembe ülünk, természetesen, ha eljön az a nap. Elmondhatom, hogy megismertem életed egy részét, és ennek ellenére a múltad hidegen hagy. Jó lenne, ha most alaposan gondolkoznál, s ha jobbnak tartod, állj meg. Nem akarom, hogy ez a szeretem, amelyet velem szemben kinyilatkoztál, hamis legyen, mert szeretlek. Téged akarlak. Kár lenne, ha később azt mondanád, hogy csak szójáték volt az egész. Még egyszer megismétlem, hogy a múltad nem érdekel, habár nő vagy és olyan egy múltad volt, hogy ... Azt aka­rom, hogy legalább mostantól kezdve olyan légy, amilyen kell. Szerettek és elfogadlak. Neked ajándékozom az egész szerelmem. Mi mást akarsz? Semmit sem hányhatsz fel nekem, mert férfi vagyok. Kö­zöttünk nagy a különbség. Te nő vagy, én férfi. De téged szerettek, és észre vehetted, hogy a többi lánnyal szemben közömbös vagyok, kivéve a barátnőidet, akiket joggal tar­tok a saját barátnőimnek is. Ezt nem azért teszem, mintha nagy sztár lennék, hanem egyszerűen nem érdekel más parti. Nem vagyok valami nagy fej, de a többiek tisztelnek. Nem akarom itt megmutatni, hogy mit tudok, mert nincs értelme. Ha most kint tehetnénk, meggyőződhetnél magad­tól, ki vagyok, és mire vagyok képes. A városomban voltam valaki, de jobb, ha befogom a szám, és hagyom, hogy azt higgy rólam, amit akarsz. Szeretettel csókollak. M. Us.: Gondolkozz alaposan, szerelmem!" 3. „Kincsem! örvendek, hogy te is megértetted, hogy jobb veszekedés nélkül. Az én bajaim nem a dohányzás miatt vannak, sze­relmem. Még ha meg is magyarázom, nem fogod megér­teni, mert nő vagy. Tudd meg, hogy állandóan veszekszem a nevelőkkel és a többi káderrel. Érzem, hogy megbolondulok. A műhelyben nem csinálok semmit, mert egy rettenetes mesterem van. Hat hónappal hamarább szabadulsz innen. Ha azt hi­szed, hogy élhetsz velem (miután kimész), írsz majd ne­kem és beszámolsz mindenről, amit csinálsz. Nem kell sem­mi anyagi segítség, szerelmem. Csak azt akarom, hogy várj meg. jelen pillanatig a két bátyámnak nincs semmi kifogá­sa ellened, és azt írták, hogy támogatnak majd minket. A nővéremhez semmi közöm, úgyhogy ő sem fog ellenkezni. Annyit mondhatok róla, hogy elég csúfszájú. A nővérem gazdasági líceumot végzett, most könyvelő. Az egyik bátyám almérnök és bokszol, tagja a válogatott­nak, a másik futballista az A-divízióban. Ezek a testvéreim. Engem ismersz. Minden attól függ, hogy mi ketten meg­értsük egymást. Ne mind gondolj a kolléganődre, engem már nem érde­kel, semmit sem jelent számomra, egy roncs tett Ha kelle­metlenséget okoz neked, mondd meg, hogy majd beszélek vele, ha kiszabadulunk. Elfogadtalak olyannak, amilyen vagy, tehát szerettek. Este rád gondolva alszom el, sőt, néha arra ébredek, hogy szorítom a párnát. Bármit adnék, hogy mellettem tehess, csupán néhány pillanatra. Hogy megöleljelek és hangosan felkiáltsak: boldog vagyok! Amikor kiszabadulunk, mindenünk megtesz. Tudod, arra gondoltam, hogy többet ne használjunk »nagy szavakat«, hanem a »mi régi szókincsünket«. Mit szólsz, nem jobb így? Szinte mindenem megvan itt. Azért mondom, hogy szin­te, mert hiányzik az ital és a nők (de a nők kevésbé). Ta­lán megkérded, hogy miért pont a nők hiányoznak ke­vésbé. Na, itt a hiba, és innen származnak a bajaim, ame­lyekről írtam. Te mit csinálsz odaát? Boldogulsz vagy sem? Mindenesetre, nálatok jobb, mint itt. Szeretnék nálatok lakni. Ezt ne vedd komolyan. Azzal a versennyel kapcsolatban nem tudom, mit mond­jak. Meg kell hogy tanuljak egy hosszú verset, ilyet évek óta nem csináltam. Nem tudom, hogy az osztályom helyt áll-e, mert ez a leglököttebb osztály az iskolában. Legna­gyobb részét a »cápák« (visszaesők) alkotják. Mindenképp remélem, hogy majd megmutatjuk nektek. Apropó, tetszik neked a zene? A diszkózene, természe­tesen. Szoktál a diszkóba jörni? Ez az egyetlen szenvedélyem. El sem tudod képzelni, hogy érzem magam éjjel, amikor rád gondolok, és hirte­len ... pakk. Gondolatban veled táncolok, és amikor a dal­­lam véget ér és felébredek, nagyon rosszul esik, hogy nem vagy mellettem. Tehát, ne feledd, minden elő van készítve a mi jövőnk­­höz, úgyhogy csak meg kell szabadulnunk, hogy teljesen boldogok lehessünk. Tudd meg, hogy sokat változtam e néhány év alatt, de még nem tudom, hogy fogok reagálni, amikor belépek a »társadalomba«. Ezer tervet gondolok ki, de aztán rájövök, hogy nem jók, mert odakinn sok minden megváltozott. Ha az enyém teszel, nekem semmi más nem kell, és biztos te­hetsz, hogy senki sem állhat az utunkba. A leveledben írj meg mindent magadról a családodat kivéve. Esetleg a fér­jedről is írhatsz s a környezetedről. Szerettek, csókollak, M., aki örökre a tied." „Utóirat" M. leveleihez a jövő héten. z antenna ELTELT EGY ÉVHARMAD...­­és kezdődik a második, folytathatnánk a gondolatsort, ám meg kell állnunk egy pár szóra, hadd fag­gassuk meg azokat a számadatokat, ame­lyek az idei tanév első felének tükrei. Igen­is, tükrei, hisz ha nem is mutatják, nem is mutathatják az oktató-nevelő munka min­den oldalát, minden vonatkozását, azért támpontul szolgálnak bizonyos következteté­sek levonására. (...) Ami viszont most is meggondolkoztató, az a közepes tanulók túl nagy száma. A sepsiszentgyörgyi 2-es Ipari Líceumban például az első fokozaton, a kö­zel négyszáz tanulóból mintegy kétszáznak 5—6,99 között van az általános osztályzata. Kovásznán az Ipari Líceumban a 431 gim­nazistából 210-en értek el hasonló ered­ményt. Sorolni lehetne az iskolákat. — Kő­vár, Kőröspatak, Szentlélek, Réty stb., ahol ugyancsak ilyen helyzettel találkozunk. Az okok után nyilván kutatnunk kell, meg kell találnunk azokat a módszereket is, amelyek a közepes hullámból történő kiemelkedést eredményezik. (/bögözi/ — FIATAL SZÍVVEL — január 15. Sepsiszentgyörgy) A TÁNCOSOKKAL KEZDŐDÖTT / A tetei tánccsoport 1979 májusában alakult meg. Egy év múlva már a televízió magyar nyel­vű adása is bemutatta őket. (...) Az otthoni közönség nagyon sokszor megtapsolta őket, s legutóbb igen jól szerepeltek a Megének­­lünk, Románia fesztivál egységes agráripari tanácsi szakaszán is. A táncosok sikere lát­tán javasolták a helybeliek, hogy alakítsa­nak a faluban színjátszó csoportot is. Ennek irányítását Erdőközi Olga vállalta, s már a bemutatkozás is olyan jól sikerült, hogy köz­kívánatra meg kellett ismételni az előadást. Ide kívánkozik még az is, hogy a táncosok ruháit, a színjátszók kosztümjeit és a díszle­teket egyaránt helyben készítették. S az is, hogy a művelődési otthon még nem felel meg minden tekintetben az igényeknek. Ez most, a műkedvelő tevékenység fellendülé­sével vált nyilvánvalóvá, de az igazgató szerint a fiatalok és az idősebbek összefo­gása nyomán a művelődési otthon hamaro­san méltó hajléka lesz a helybeli művelő­désnek. (Erdődi Sándor — JELEN — január 9. Szatmár) BESZÉLJÜNK A NEHEZEBBJÉRŐL­­ Zsidó Károly, a Marosvásárhely municípiumi KISZ- szervezet titkára szerint az úgynevezett fize­tett hazafias munka tervének a teljesítése látszik az idén nehezebb feladatnak. (...) A tavaly egyes vállalatok nehézkesen, vona­kodva kötöttek szerződést saját üzemi vagy Intézményi KISZ-szervezeteikkel. Holott nem is kell sok bölcsesség a felismeréshez, hogy szép és fontos feladatok megoldását bízhat­ják szerződéses úton a fiatalokra. Bármilyen munkát elvállalnak, a termelésben végzendő túlórától a vállalatok műszaki fejlesztési ter­vében szereplő kutatási témákig. Mondjunk egy példát a haszonra és a vállalati érde­keltségre: tavaly a Kombinát fiataljai az időszerű főjavítások elvégzéséből vállaltak részt, a 78 000 tejben megszabott munkaér­téket már február végére teljesítették. És nem volt amolyan tessék-lessék munka, amit végeztek. (...) Biztos munka az IMATEX dolgozói számára épülő nemcsaládosok ott­hona és persze az ifjúsági ház munkatelepe. «• Legnagyobb érdeklődés ez iránt van. Eddig több mint 2000 fiatal dolgozott a földmun­káknál, tavasszal hasonló ütemben kíván­ják folytatni. (...) . . .tegyük hozzá, ez nem­csak a szóban forgó vezetőktől függ, hanem nagyon sok múlik a KISZ-szervezet hozzáál­lásán. Az üzemi, intézményi titkárok tagjai a vezető tanácsoknak, ne tudnák itt érvény­re juttatni szándékaikat, ha ezek mögött a tett, a reális teljesítményt ígérő vállalkozó szellem áll? (-------1 — JÖVENDŐ — janu­ár — Marosvásárhely) HADOVA — DUMA / szemelvények az ötö­dik számból / KULTÚRA! KULTÚRA! KUL­­TÚRA!!! A 12 kiszálláson, amelyet suliak színjátszói követtek el, a környező falvak, va­lamint a Zsil-völgye ellen, a következők tör­téntek: + az unalom miatt átlagosan — előadásonként — 2,679 néző lett rosszul; + 8,99 a félidőnél elhagyta a termet: 4­­5,63 elaludt; + iskolánk biztonsági okok­ból — végig titokban tartotta valódi címét és minden előadás előtt azt terjesztettük, hogy a busznál három szakasz rendőr vi­gyáz ránk, és sípjelünkre előrohannak. Ez­zel a csellel sikerült rosszakaróinkat (átlag­ban 50—60 embert) megfékeznünk. + Elő­adásonként 27 baki fordult elő és kb. 3 mé­ternyi szövegkihagyás. (Tóth Tibor — JU­VENTUS — 2-es számú matematika-fizika N­í­ceum Temesvár, 1980/18.) Ifjúmunkás 3 „Az emberi kultúra ott kezdődött, amikor az ember a feléje dobott kőre szitokkal válaszolt" FERENCZI SÁNDOR Molnár H. Lajos riportsorozata

Next