Ifjúsági Magazin, 1969 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

a rendőrség tavaly a nagy tüntetés­nél lelőtte Benno Ohnesorgot, én is a tömegben voltam, engem is rette­netesen helybenhagytak a rendőrök. Másnap az iskolában a tanárom azt mondta, hogy úgy kell nekem meg az Ohnesorgnak is. Akkor szoktam rá. A szüleim is tudják, nem nagyon zavarja őket, zsebpénzt is adnak, így legalább nyugtuk van. Monika Zerbs tizenhét éves, Mün­chenben jár iskolába. — Apám ma­gas rangú SS-tiszt volt, anyámat is, engemet is gyakran megvert. És ami­kor berúgott, ordítozott, hogy legszí­vesebben korbáccsal húzna végig rajtunk. Ekkor kezdtem el pirulákat szedni. Azóta szép az élet. Most anyám szerzi be számomra a tablet­tákat Irene Kort tizennyolc éves, dort­­mundi diák. — Amióta elváltak a szüleim, rászoktam a szívásra. Ott­hon mindig puskaporos volt a leve­gő, az én számomra nem maradt idejük soha. Az iskolában gyakran bágyadt vagyok, de nem vesznek észre semmit, jó közepes vagyok. SENKI SEM BESZÉL Rám. A kábítószer-élvezet terjedéséről nem beszélnek nyíltan, sem a taná­rok, sem a rendőrség. Aki nem „szak­ember”, nem is ismeri fel a külső jeleket, a kezdeti tompultságot és szétszórtságot. A szemek vörösek, karikásak lesznek, az ajkak kiszá­radnak. „Nyersanyaghoz” könnyen hozzá­juthat bárki. Frankfurtban például nem nehéz megtalálni a kábítószer­piacot különböző lokálokban, lebu­­jokban. Itt szerezték be azok a hes­­seni diákok is a szükséges matériát, akikről iskolaigazgatójuk azt hitte, hogy alaposan berúgtak. Amikor ezért a rendőrséghez fordult, kide­rült a tévedés, a fiatalok már huza­mosabb ideje hasist szívtak, és mes­­calint szedtek. Bonnban egy razzián húsz fiatal került a rendőrségre. LSD-t, hasist szívtak és egy Meno­­cil nevű gyógyszert, amelyet régeb­ben étvágycsökkentőként szedtek molettebb hölgyek, de amelyet éppen kábító mellékhatása miatt már ré­gebben kivontak a forgalomból. És így lehetne tovább sorolni. Kaisers­­lauternben például a hasis hatására egy fiatalember a város főterén ki­bújt ruháiból, és pucéran táncot lej­tett a városháza lépcsőjén. Nürn­­bergben egy „hasispartin” harminc­hat kiló kábítószert foglalt le a rend­őrség. Mégsem sikerült eddig gátat vetni a csempészésnek. Akiket el­csípnek, azok szinte sohasem árulják el a forrást. Hallgatnak, mert attól félnek, nem lesz több utánpótlás. A veszély terjed, a nyugat-berlini rendőrségen eddig öten foglalkoztak kábítószerügyekkel. Most felemelték számukat nyolcra. De hogy egyálta­lán a legcsekélyebb eredményt el le­hessen érni — a rendőrfőnök saját bevallása szerint is — legalább húsz ember kellene. — Keressétek meg magatok az üzéreket — mondta egy hasist szívó fiatal a rendőrnek, amikor egy nyu­gat-berlini lebujban igazoltatták. Az igazolványból kiderült, hogy a fiatal­ember apja tudós, és ő maga mind­össze — tizenhárom éves. □za is

Next