Ifjúsági Magazin, 1972 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
• • • • • • ★ ★ ★ ••••••••••a ★ • •••••• ZENEBONA BÖNGÉSZDE * * * A NAGYKANIZSAI ÚÍHIMTIlé A Ki mit tud jó néhány fiatalnak adta már meg azt, amire annyira vágyott: érvényesülési lehetőséget, hírnevet, elismerést. Természetesen győztes nem lehet mindenki, mégha különben megérdemelné is. Nemrég figyelemre méltó levelet és magnószalagot kaptunk egy nagykanizsai folk együttestől, a Vándor-triótól. Hogy a zalaegerszegi megyei döntőn mi és hogyan zajlott le, mi nem ítélhetjük meg. De úgy érezzük, megérdemlik a nyilvánosságot, mert produkciójuk ígéretes, értékes zenére törekvő. A trió tagjai: Gazdag Attila és Dér Tibor, akik gitáron játszanak, valamint Tábori Imre, aki nagybőgőzik. Mindhárman énekelnek, zeneiskolát végeztek. Egy éve játszanak együtt, példaképeiknek tekintik a Tolcsvay- és az Illés-együttest. Először 1971. okt. 29-én léptek fel a nagykanizsai Dr. Mező Ferenc Gimnázium klubjában. Repertoárjuk főleg saját számokból áll, ilyenek a szalagon beküldött dalok is. Különösen tetszett a Hej, fújd el szél, és a Kinyílt a virág (a lány). Zenéjük még nem teljesen kiforrott, de kibontakozni még bőven van idejük. Ma már több mint két órányi a műsoridejük, dalaik a folk sajátosságait hordozzák magukon. A párhuzamos természeti képek, a vokalitás, a balladaszerű, máskor meg vidám, tréfás előadásmód, a gitár—nagybőgő kíséret, mind e stílus jellemzői. Úgy érezzük, kvalitásaik megadják a lehetőséget arra, hogy ne keseredjenek el, amiért nem jutottak a tv képernyője elé. Tudjuk, hogy egy vidéki zenekarnak nehezebb elérni az országos népszerűséget, de reméljük, megadtuk a biztatást a folytatáshoz. E. L. Hogy mi eladó? Mind a 13 szám (ebben az esetben távolról sem szerencsétlen), amely a Tolcsvay-együttes első nagylemezén található. Régen vártuk már, hogy megjelenjen, hiszen vezető együtteseink majd mindegyike belépett már a nagylemezesek táborába. Az együttes tagjainak, Tolcsvay Bélának és Lászlónak, Móricz Mihálynak, Czipó Tibornak és Németh Oszkárnak a szerzeményei sokszínűek, egyéniek, alapkoncepciójuk mégis egyértelmű. Stílusuk most is a country, azaz a népi ihletésű, „soft”, lágy zene, mely optimista, lírai alaphangulatot ad az egész nagylemeznek. Persze, nem hiányoznak róla az erősebb hanghatású beatzenei elemek sem. Mint tőlük megszoktuk, különleges hangszereket is megszólaltatnak. Az A-oldal első száma a címadó dal, Paul McCartney régi szerzeményeire emlékeztet. A Szeretni kéne a Farport Conventionnal közös turnék hatását tükrözi, a hangszerek között megtaláljuk a mandolint és a buzsukit is. James Taylor, a Crosby Stills Nadh and Young vagy a Led Zeppelin utolsó albumához hasonlóan, a barátok, kollégák is előadnak egy-egy dalt a nagylemezen. Zalatnay Sarolta, Kovács Kati és Koncz Zsuzsa egy-egy száma következik ezután. Mindhárman értek el már közös sikereket, valószínű így lesz az a Hajnal, A Láttam, ne tagadd, Vihar előtt, vihar után és az Itt a két kezem esetében is. A Ne sírj, kedvesem címűt most új feldolgozásban hallhatjuk. A B-oldal első dala a Gyűlölt folyó, amely az egyik legértékesebb a 13-ból. Az improvizációs betét után egyre inkább felerősödnek az akusztikus gitárok. A 8. és 9. szám a Barátom levele és a Ládidá. Lírai, játékos szövegükkel slágereknek ígérkeznek. A Ballada hasonló megoldású, mint a Gyűlölt folyó. A Reggel érdekes zenei csemege. Oszkáron kívül Pásztory Zsolt is dobol. A két dob alkalmazása vad lüktetést ad Oszkár szerzeményének. A régi és ma is hű barátok, az ülések a záró számban mint szerzők szerepelnek. A Lehetett volna feldolgozása egyetlen zongorával merész és sikerült kísérlet. , A lemezborító a lila különböző színárnyalataiban játszik. A zenei rendezők, Juhász István és Dobó Ferenc, a szakma szerint is kimagasló munkát végeztek. ELEK LENKE EZ MIND ELADÓ!