Ifjusági Testnevelés, 1933-1934 (18. évfolyam, 1-39. szám)
1933-09-18 / 1. szám
2. oldal. 1. szám: szegényebb fiú is, mert az üdülőtelepre beutalt testileg-lelkileg megerősödött ifjak országszerte elvitték már e kiválóan bevált intézménynek jó hírnevét Julius 1 én nyitották meg az üdülőt minden ünnepélyesség nélkül. Csendben, feltűnés nélkül végezte ez az uj intézmény munkáját oly eredménnyel, melyre büszke lehet a vezetőség és az iskola egyaránt. Hazánkban hozzá hasonló intézményről nem tudunk, de külföldön is párját ritkítja. Ezt nemcsak mi, de vallják mindazon ott járt érdeklődő paedagógusok, igazgatók is, a felettes hatóságokon kívül, akik látták azt a sok életkedvtől duzzadó kedves diákarcot, figyelték az ott folyó munkát, szórakozást, életet Megnézték az üdülőt a hivatalos közegeken kívül bolgárok, románok, németek, angolok és olaszok. Nagy örömmel tudatjuk diákolvasóinkkal, hogy az ifjúság nagy barátja, József főherceg is többizben töltött egy egy délutánt a víg diákok között Úgy , mint az ott megjelentek mindannyian az elragadtatás hangján szólottak a céljának megfelelően berendezett s kiváló paedagógiai tapintattal vezetett üdülőtelepről-Az üdülőtelep vezetője, Michnay Géza főtitkár feladatát kitűnően végezte. Segítőtársai Sipos Lajos dr., Orbók Aladár és Szűcs Árpád tanárok szeretettel, odaadással foglalkoztak az ifjúsággal, úgyszintén Jung Béla- Előbbiek a német és francia társalgást, utóbbiak a sportoktatást végezték kiváló sikerrel. Az dűlőnek közkedvelt orvosa dr. Bujda Zoltán volt- A diákok számára az egy-egy óra közti munka, éppen úgy a nyelvi oktatás mellett beillesztett néhány illemóra is szórakozás volt, mert az is megbeszélés alakjában történt- Az úszáson, vizipolózások és csónakázáson kívül a felkelés utáni egy tornaóra szolgálta a fiuk egészségét, mely mindvégig kitűnő volt. Nélkülözték a tornaszereket, melyekről bizonyára az ő irányítójuk nem feledkezett meg, de az anyagiak mér nem engedték meg annak ezidei beszerzését Hat tanuló lakott egy szobában. Ötször étkeztek naponta Az orvosi mérések szerint 2,6 kilóig gyarapodott egy-egy tanuló, sőt a rekorder Katona József (Kecskemét) 681 kg testsúly többletet ért el-A diákok általunk is hálásan köszönik mindazon jót, amelyben részük volt úgy a miniszteri biztos urnak, mint az ő volt kedves tanáraiknak. Mi pedig azzal zárjuk sorainkat: több ily üdülőtelepet a magyar tanulóifjúságnak! Szemelvények az iskolai értesitőkből A diáksport »titkos mühelyei«-nek mindig iskolai sportköröket tekinthetjük. Az a munka, amely itten évről-évre folyik, csendes, mentes mindenbenféle reklámtól, de nemzetépítő értékénél fogva megérdemli, hogy lapunk hasábjain napvilágot lásson. Az »Ifjúsági Testnevelés« évek sora óta az őszi és téli hónapok alatt ennek a lelkes és a névtelen sportolók százait foglalkoztató munkának hódol azzal, hogy cikksorozatban ismerteti a magyar középiskolák lüktető sportéletét. Az iskolai értesítők átlag csak szűk körben forognak közkézen, éppen ezért kötelességünknek tartjuk, hogy ami érték, azt a fenti form alatt olvasóinknak tudomására hozzuk. Apró mozaik-képek sorakoznak alább, amelyekből összetevődik az a fenséges kép, amelyet a magyar sport tár a szemlélő elé. Induljunk hát el és vegyük sorra az egyes iskolákat és ismerjük meg elmúlt tanévi munkásságukat. Az abaujszántói r. k. polg. iskola fiúiskolái Sportkörét Szász Károly tanár vezette. Az egyes osztályokban élénk élet folyt. Az atlétákon kívül a játék és a kerékpár szakosztály is intenzív működést fejtett ki. »A sportkör munkássága az évvégi tor- Első napom a KISOK tihanyi üdülőtelepén (Naplótöredék) Tihany, 1933. július 27. Nem volt szándékomban a naplóírás, helyesebben: nem láttam ennek szükségét vagy célját... — S ma rögtön észrevettem, hogy máig rossz állásponton voltam, melyet módomban áll, tehát kötelességem is egyben, megváltoztatnom. Megérlelődött bennem az elhatározás: naplót fogok vezetni. Fel fogok jegyezni mindent, ami az elkövetkező három héten jellemző lesz s amit természeténél fogva fontosnak ítélek, azzal a célzattal, hogy ezek a mozzanatok — legyenek bár egészen csekély jelentőségű apróságok — mint színekkel teli mozaikkövek, megőrizzék számomra ittlétem hű képét. Derűsen ébredtem. Színesnek láttam a napsugaras reggelt. És e színeket a pályaudvar füstös szürkesége nem tompította el, sőt e fátyolon keresztül még tündöklőbbnek láttam:innét röpít majd ki a dohogó vonat a nyári álmok élményes színhelyére: Tihanyba! Rohant velem a vonat, magával ragadott a földeken keresztül való vágtában... S ragyogott a délelőtti verőfényben minden. Az ég kék volt és magas volt ,3 a kék égen ragyogó felhők úsztak. Élettől voltak teljesek a tájak s nyári gyönyörűségtől lélekzettek a fák ... És mégis hiányzott valami... Hiányzott a nagy viz, bár varázsa már benne élt szivemben ... És végre ... Feltündöklött a Magyar-tenger csodálatos képe. A gyönyörűségtől elnémult a száj s egy kis időre talán megbénult a szivünk is, hogy a következő pillanatban a feltörő öröm hatására annál nagyobb erővel dobogtassa meg keblünket... Zökkent a vonat. Szántód. Leszállunk. Dr. Sipos Lajos és Tihanyi Béla tanár fogad bennünket. Csomagjainkat falusi iszekérre dobálják s a két kis rossz ló n nagy igyekezettel nekirugaszkodik. A révnél várt a komp. Beszálltunk is mig jó idő múlva átberregtünk a tihanyi partra, észrevétlenül meglepett az ábrándoslelkü Csokonaiak emléke s halkan körülzsongtak a bánatos Lilla-dalok, melyeket itt sóhajtott el Tihany riadó leányához egy magányos, árva szív. i ! Rövid séta következett ezután, melynek végcélja új otthonunk. Nemsokára ott állunk a lobogóval ékesített modern stílusú épület előtt, ahol megtörtént a névsorolvasás és a szobabeosztás. Hatunk közös óhaja, t. i. mi képzősök együvé kerüljünk, nagy örömünkre teljesülésbe ment: mienk az emeleti 13-as szoba. - 13-as! Az elszörnyedés halk moraja borzongott körülöttünk, de mi hatan éreztük, hogy szerencsések vagyunk. Örömös izgatottság mozgatta lábainkat a lépcsőházban való futásunkban. Helyben vagyunk. Hatszemélyes, nagyon kedves diákszoba, ahol minden fehér. Fehér a fal, fehérek a szekrényeink, az ágyaink, ágyunkon a takaróink, még a lámpáink burája is fehér tejüveg; minden csupa fehér, csak az ablak függönye s törhetetlen poharunk kékszínű. Egymásra tekintettünk. Mindegyikünk szemében ott csillogott a megállapítás: valóságos luxus és a megelégedés visszfénye: erre nem számítottunk. S az, amit az ebédlő nyújtott a százfőnyi diákseregnek, az valóban felülmúlott minden várakozást. Az ebédlőnek minden ízlést kielégítő berendezése s főképen a háromfogásos bő és ízes ebéd kitűnő hang