Igaz Szó, 1946. június-december (2. évfolyam, 11-35. szám)
1946-06-19 / 13. szám
1946 július 19 Igaz Szó FAZEKAS GYÖRGY: ÍGY ÉPÜL A SZABADSÁG-HÍD Tüzelő napfényben, izzó vasalkatrészek között, napi tizenegy órai munkával építi 750 munkás a második budapesti Duna-hidat BESZÉLNEK AZ ÚJJÁÉPÍTÉS HŐSEI .Kedden beemelték, a Szabadság híd középső részét és ezzel a második állandó híd is átíveli a Dunát.’t. (Hír a budapesti napilapokból.) A szikrázó júliusi napfény forrón csókolja végig a Szabadságrad frissen, pirosan áthajtó ívét a Duna fölött. Meszsziről apró, szinte hangyákúnak ható alakok mozognak az óriási vasalkatrészeken: a híd munkásai. Itt folyik a valóságos újjáépítés, itt dolgoznak az igazi újjáépítők. Acélunk: felkeresni és meglátogatni az újjáépítést és beszélgetni nehéz, verejtékes munkájuk közijén az újjáépítőkkel. Drótkerítés zárja el a pesti hídfő előtti részen a munkahelyet. Igazoltatás után engedjék be. Az építés vezetőihez utasítanak, akik percek alatt megadják az engedélyt az építési folyamat végignézésére, a munkásokkal való beszélgetésre. Egyetlen kikötésük: neveket ne írjunk. Név nélküli számoljunk be a munkáról, annak vezetéséről és folyamatáról. De nem haragudhatnak meg Sáros Károly műszaki tanácsos, Rapp István főmérnök, Szemesi Mihály üzemi titkár és a többiek akiknek nevét itt le fogják írni. Lehetetlen nem beszélni ezekről a dolgozó emberekről, lehetetlen nem tolmácsolni szavaikat, mert az, ami itt folyik, az, amit ez a 750 főnyi munkássereg itt művel, az odakívánkozik nevekkel és adatokkal együtt a nyilvánosság elé. Beszélni és írni kell róluk. Mert ez a munka, a hídnak ez a szemével látható gyors épülése, az a sok verejtékcsepp, ami itt percenként végigcsordul gondoktól és munkától barázdás arcokon, az mind vigasztalás és megdönthetetlen erős biztosíték a jövőre: újjá fog épülni Magyarország. Odakell vinni a közönség elé ezt a munkát és azt a munkást, aki itt dolgozik, hadd lássák, hogy vannak, méghozzá nagyon sokan vannak ebben az országban akik áldozatot hoznak- munkát adnak a szebb holnapunkért, akik nem álltak be a feketézők,vai túzok síberek és táncolok parkárny seregébe, nem tornászták át magukat a »napos oldalra - de itt az égető napon " izmukat és tudásukat áldozzák az ország újjáépítéséért. A munka himnusza az, ami itt folyik és kalapácsok esöngése, légfúrók berregése, darjáncok csikorgása, a munka zenéje veri hozzá az ütemet... Igére. Felemelkedik, roppant egyet a derekán, ekkor szólítjuk meg. — Huszonkét, éve vagyok vasas ——meséli. — Feleségem, tizenhét éves fiam van. A fiú is vasas lesz, de szeretném, ha ipariskolába juthatna. Azt Pár lépésre a munkacsoporttól széles deszkák nyúlnak ki vastraverzek közül a víz fölé. Szerelőcsoport dolgozik itt. Leng, liheg alattuk a deszka, ahogy lovagolva ülnek rajta. Szegecselnek, kopácsolnak az oldalvázakort. Melléjük telepszünk, beszélgetni kezdünk. Bocsi József műszerész. 23 éves. Nőtlen. — Napi tizenegy órai munka, vasárnap, ha nincs sürgős műszak, munkaszünet. — És a szórakozás? — kérdezzük. — Az van. Házbizalmi vagyok a Dugonics utca 11. számú házban. Huszonkilenc lakóm van. A szabad időmben ezzel szórakozom. Aztán néha színházjegyet kapunk, akkor elmegyek színházba. — Tánc és írás? Erre se pénzem,az se időm, ruhám nincs. A bakancsom szájjelment, most ebben járok dolgozni — mutatja fel a lábát, amelyen fekete félcipő van. Az, 1m már kicsit vásott. — Miért végzi ezt a nehéz munkát? — kérdezzük. — Tudja, én nőtlen ember Itt azután véget is ér atulajdonképpeni híd, csak a két szélső óriási vasív hajlik át a másik oldal fölé, középen hatalmas, soka sok méteres lyuk tátong. Ott folyik a Duna aranyba rí a vize. A vasia Verteken oldalt a szédítő mélység fölött mindenütt munkáscsoportok dolgoznak. Fellépünk az Oldalfalra s meginduttunk a munkások között fel, a Turulmadár felé. " A hőség szinte elviselhetetlen. A nap füzétől, a szegecselő- és fúrógépek munkájától a vas szinte izzóan forró. A cipőtalpon keresztül is égeti a lábat. A mélység szédítő s lem akarom, hogy képzettebb legyen, mint az apja. Az élet? Hát nehéz. A kereset változó, de sohasem anynyi, hogy Még legyen.. A feleségen» mosni jár, így valahogy megélünk. Csak azt a fiút sikerüljön .. . vagyok. De egyszer meg fogok nősülni és szeretném, ha gyerekem is lenne. Ha most nem fogjuk meg a munka nehezebb végét és nem építjük fel az országot, akkor itt soha jobb élet nem lehet. Hát felépítjük. Még pedig három év alatt ..."S akkor aztán jöhet a gyerek... — Nevet s nagyot üt a kalapáccsal a vasra. Ahol elkészül a híd alapja, ott már végzik a továbbszerelési munkálatot. A Beszkárt vászonegyenruhás munkásai dolgoznak itt, villamossíneket fektetnek le, a felsővezetéket készítik elő, szerelik már a világítást is. Amikor készen áll a híd, azonnali megindulhat a villamoskölekedés is rajta, kavarog a piszkosbarna víz. Nem is csoda, ha történnek szerencsétlenségek. A zaj szinte eltiselhetetlen. Minden lépésnél más és más munkás dolgozik- A legkülönbözőbb szerszámok dobhártyahasító zaja hallatszik. .Jó idegzet kell és nagyon erős akarat ehhez a munkához. A híd ívén elérkezünk a pesti oldalról megindult munkafolyamathoz. Itt fektetik le a kocsiút és gyalogjáró alapjait. Vasszerkezetük között egy-egy szál deszkán állnak a munkások. Két,három acélrúd közé préselve, alig van helyük a mozgásra és így dolgoznak. Irytmóti Károly, Széll István, Pély János, Benkő Károly szegecselők tízért itt is elérik a napi kétszázas teljesítményt. Szinte szégyenkezve mondják : — Azért mi sokkal többet is termeltünk már, de akkor jobb munkahelyen voltunk. A Turulmadár közelében, ahol valamikor feltűnni vágyó bolondok és öngyilkosjelöltek sétáltak, most munkások dől, póznak. Nagynál Andor 60 éves kazánkovács veri a vasat, szegecsel. Ősz feje verítékben fürdik. —■ Nem vagyok én még öregember,— mondja — bírom a munkát. Dehát kell is a kenyér az asszonynak. Csak nagyon forró a vas, a cipő n mgy rossz. A pesti oldal felé ugyanaz, a munka folyik, mint a budai részen. Szerelnek, szegecselnek, fúrnak, hegesztőnek. Illési József 24 éves mérnök a szintezési munkát végzi. Öt- tizenegy órát dolgozik, mint a többi, vagy esetleg túlórázik is. Fizetése: a rendes állami fizetés és ebédkosztot kap. Egy megelégedett ember Megint vasas csoporthoz érünk. Csiráséi István 35 éves vasmunkás a csoporti egyik büszkesége. A vasas szakma minden ágában egyformán járatos, végig is dolgozott minden munkafolyamaton. Hetenkint eddig átlag kétszer vett részt »durchmarsban«. — A szabadidőmben olvasok, tanulok. Az embernek művelnie kell magát. • Az étkezés felől érdeklődünk. — Mitt reggelizett ma? — Hát ma nem reggeliztem, mert csak egy kis kenyér volt otthon és azt a feleségemnek kell megennie, mert a kisebbik gyereket szoptatja. De megteszem, majd most az uzsonnám. Gerő miniszter elrendelte, hogy naponta uzsonnát is kapjunk. Tej? A múltkor kaptunk itt tejkonzervet, abból én is ettem egy kanállal, mert már nem láttam hónapok óta tejet. Egyébként persze azt a feleségem és a gyerekek eszik meg. Tojás? Három héttel ezelőttiig kaptunk kalóriában kettőt. Azóta nem láttam. A ruházkodással nincs semmi baj. Van egy ruhám és egy pár cipőm és most itt kaptam egy munkásruhát és egy pár bakancsot. — Tudja, nincs itt ok panaszra, semmi! Nekem a nyilasok elől menekülni kellett, pincékben bújtam, minden holmim elveszett. És azt se tudtam, hogy látom-e valaha a családomat. Most pedig szabad „Felépítjük az országot." Keskeny vasíven a Turul felé „Rongyos a mundér" — de dolgozik a honvéd Honvédegyenruhás munkáscsoportot dolgoznak. Bizony rongyos az egyenruha s a bakancsból is kikandikál a lábuk, óriási vasgerendát gurítanak, mások szegecselő kalapácccal dolgoznak, a demokratikus honvédség végzi az újjáépítési munkást. .. Gerdán György 'HL éves honvéd. Civilben kéményseprő. Tényleges katonaidejét szolgálja a műszaki zászlóaljnál Ez a, század állandóan itt dolgozik. ’Rendes munkásfizetést kapnak s természetesen ugyanannyit dolgoznak is, mint a civilek. — És a munkán kívül mire jut idő, bajtársak? — kérdezzük. — Hát idő vasárnap még csak jutna egy kis sétára,de nem megyünk ki, mert kicsúfolnak bennünket. »Rongyos a mundér« — kiabálják felénk. Meg azt mondják, hogy »most jöttek hadifogságból«. Pedig jó lenne a szabadidőben elmenni szórakozni. Most érkezünk el az újonnan beemelt középső Művészhez. A heggesztőcsoportok dolgoznak itt. Csikorog, visít, jajong a heggesztőgép a munkások kezében. Banka Imre hegyesstő néhány pillanatra abbahagyja a munkát. Válaszolgat a kérdésekre. 37 éves, nős. Tizenkilenc éve szakmunkás. Tavaly óta dolgozik hídépítésnél. Március óta a Szabadság hídon. Ledolgozza a munkaidejét, aztán siet haza. Fáradt. Nincs kedve menni sehova, de pénze sincs szórakozásra. Ruhája is csak az maradt, ami rajta van. Feleségével egy cselédszobában lakik albérletijén. Régi lakását minden bútorával és, ruhaneműjével együtt bomba pusztította el. Lakást, bútort nem tud kapni. De nem elégedetlen.• Sokat kell még dolgozni, hogy mindenünk meglegyen. Tudja, ez a mai helyzet... Így él a hídépítő munkás Motorcsónakon megyünk át a budai oldalra, itt kezdjük a seregszemlét. Ezer és ezer egyforma méretű, barnára pácolt fakocka fekszik az úttesten.Óriási kondélokban szinte elviselhetetlen bűzt árasztó, füstölő, gőzölő, gázokat termelő barna folyadék rotyog. Lesült testű, félmeztelen munkások dolgoznak körülötte, ezzel főzik át a fakockákat. Az izzó délelőtti napfényben szinte elviselhetetlen a meleg a kondorok körül. De a munka szaporán folyik. Maruska János 23 éves munkás az egyik csoport vezetője. Május óta dolgozik a hídnál. Otthon felesége és kislánya várja esténként haza, amikor a napi tizenegy órai munkahés megtér. De van úgy is, hogy csak másnap tud hazamenni »durchmarsot« csinálnak. Ez harminchat órás munkát Ment — Hogy élnek meg a jövedelemből? — Kalóriában kapunk zsírt, ez körülbelül elég. A liszt is. •A többi nem. És a készpénzfizetés sem elég az élelmiszerekre. Minden héten eladunk valamit. De a gyereknek esnie kell. A kormos arcú, izzadó munkások rábólintanak. — Igen, így élünk valamennyien ... Hosszú fabódéban asztalosok és kovácsok dolgoznak. Itt is tizenegy-tizenegy és fél óra a munkaidő. A kovácsok örömmel számolnak be róla, hogy most kaptak ruhát és bakancsot. Az asztalosok éppen azt panaszolják, hogy ők kimaradtak az osztásból. Majd vigasztalják magukat. — A következő osztásnál remélem sorra kerülünk. Mi sem vagyunk rosszabbak, mint a többi munkások. A híd budai első tagozatához hatalmas daru csikorgó lánca nehéz súlyokat szállít- Itt rakják le az »ellensúlyokat«. Sok-sok tonna súly kerül a hídfő alapépítményébe, hogy az egyensúlyt tartsa, a híd szilárdságát biztosítsa. Sokhegyi István 46 éves vasmunkás. Éppen most igazította el az egyik vastömböt a bó 5