Igaz Szó, 1945 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1945-01-01 / 1. szám
SZABAD, FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGOT I IV. évfolyam I.110.) szám RÁKOSI MÁTYÁS A debreceni fordulat A magyarság ezeréves történetében rengeteg a fekete, vészes esztendő.De biztos, hogy vérben és javakban soha annyit nem vesztett az ország, mint 1944 folyamán. Kétszer szállták meg az országot a német rablók: március 19-én ésoktóber 15-én. Mindkét megszállást a magyarnép kíméletlen kifosztása követte. Március 19-e utánmég szervezetten ment a rekvirálás, még úgy-ahogy betartották a harácsolás törvényes formáit. De ami október 15-e után történt, aznemcsak a magyar javak elrablása volt, hanem rendszeres gondoskodás arról,hogy az országminél szegényebben ésnyomorultabban kerüljön ki a németek háborújából. (Amit el nem tud-' ták hurcolni a náci barbárok, azt igyekeztek megsemmisíteni s nem rajtuk, hanem a felszabadító Vörös Hadsereg gyors előnyomulásán múlt, ha ezt a szándékukatnem tudták megvalósítani Néhányhét alatt így pusztították el mindazt, amit a magyar munkáskéz és szorgalom egy évszázad alatt létrehozott. S betetőzték a német rablók az anyagirombolást azzal, hogy Budapestet, az ország gyönyörű fővárosát is odavetették atűz és a robbantások martalékául. Odavetették azért, hogy a majdnem kétmilliósra megduzzadt lakosság leírhatatlanszenvedésével, ,avilághírű dunai hidaklevegőbe szöpítésével, a palotasorok, gyárnegyedek felgyújtásával, néhány napra hátráltassák az orosz előnyomulástBécs ellen. Az anyagi rombolásnál is hasonlíthatatlanul nagyobb az a kár, amit a nemzetvérben, katonában szenvedett. A német rablók ésnyilas cinkosaikkiirtották a magyarság népi tömegeiretámaszkodó pártok vezető rétegeit. Sok tízezermagyar demokrata pusztult el aGestapobörtöneiben, vagy Németországba hurcolva várja a biztos halált. A zsidókszázezreit, csecsemőt,aggot, asszonyt, gyereket gyilkolták le bestiálisan. A honvédet, ha nem állt át idejekorán az oroszok oldalára, kíméletlenül dobták a frontokra seeki nem akart német ágyútöltelékként elpusztulni, azt az SS-különítmények golyója, a német hadbíróságok kötele fenyegette. De nemcsaka bevonultatott férfilakosság között arat korlátlanul a halál. Az erőszakkal evakuált, vagy csalárd propagandával megrémített magyar munkások, különösen a fiatal nők és serdülő fiúk, százezrei kerültekki Németországba, hogy ott a bombázott gyárakban, az idegen munkások számára felállított fogolytáborokban a korlátlan kizsákmányolás, a rossz élelmezés ésa fertőző betegségek következtében elpusztuljanak. Ez az a kép, amit az esztendő fordulóján az égő Budapest rét lángjai világítanak meg. Vigasztalan, sőt kétségbeejtő lenne ekép, a legszomorúbb, amit a magyartörténelem eddig felmutatott, hanem állana vele szemben egy másik, látszólagszürke, kevésbé drámai, de hatásaiban és jelentőségében felmérhetetlen esemény: a Debrecenben összeült ideiglenes nemzetgyűlés és a belőlekinőtt Ideiglenes Nemzeti Kormány. Az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke nem túlzott, amikor kijelentette,hogy a debreceni ősi református kollégium falai között lefolyt tanácskozások új korszakot nyitottakmeg a magyarság történetében. Mélyponton állott már nemzetünk, az országnak nem volt kormánya. Államiságunk alapjai rendültek meg. Október 15-én kiderült, hogy az ország régi vezetőiképtelenek a magyarságot úgy kivezetni a háborúból,ahogy ezt a finnek, bolgárok, vagy az azelőtt annyira lenézett román vezetők is megtudták cselekedni. 'Súlyos 'vereségevolt ez a tény elsősorbanannaka rétegnek, mely 25 éven át ellentmondást nem tűrően hangoztatta,hogy a vezetésre csak a hivatott s kíméletlenül kizárta az ország ügyeinek intézéséből a gazdák, a munkások sok milliós tömegeit. S e vereség következményei rombolóbbak lettek, mint a tavalyi voronyezsi vész, meg a kárpáti hadsereg kudarca együttvéve. A mi országunk volt az egyetlen Hitler csatlósai közül, mely nem tudott gyorsan, kis áldozattal elszakadni tőle, s így az a veszély fenyegette, hogy nemcsak a háború szörnyű pusztításai dúlják végig, de a tetejébe még teljes erejével zúdul rá az a politikai s erkölcsi csapás, mely a német barbárok utolsó szövetségesét joggal sújtja. Ettől a szörnyű politikai és erkölcsi vereségtől mentette meg népünket a debreceni ideiglenes nemzetgyűlés. Még alig két hónapja, hogy Budapest népének ellenállását leverte a német túlerő és a nyilas árulás s a magyarság máris módot talált rá, hogy a nemzet igazi akaratának kifejezést adjon és létrehozza azt az alkotmányos szervet, mely ezt az akaratot meg is valósítja. A mélységből, ahova az országot a németbarát politika juttatta, egyszerre, erélyes fordulattal új útra tért a magyar nép, olyan útra, mely nemcsak kiviszi a mostani katasztrófából, hanem visszavezeti a szabad, haladó nemzetek sorába s újra megnyitja előtte a fejlődés, a felemelkedés lehetőségeit. Nem véletlenség, hogy ebben a fordulatban, melynek létrehozásában részt vett a magyarságnak minden rétege, mely becsületesen akarja a honmentést, az oroszlánrész a kormányzásból eddig kizárt, sőt üldözött pártoknak, a kisgazdáknak, parasztoknak, kommunistáknak, szociáldemokratáknak jutott. A nemzet felemelkedése, a romok újjáépítése nemcsak az összes hazafias erők közreműködését követeli meg, de elsősorban azoknak a millióknak a vezető befolyását, akik kezdettől fogva ellenezték a német rablók érdekében folyó háborút s akik ezzel az állásfoglalásukkal, valamint a fasizmus ellen folytatott, áldozatos harcukkal bebizonyították, hogy ők a magyarság igazi, hivatott vezetői. A programot, a honmentés módjait és eszközeit már előzőleg kidolgozták a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szervei s lényegében az ő útmutatásuk alapján indult meg a kibontakozás. Az új Ideiglenes Nemzeti Kormánynak legsürgősebb teendője, természetszerűleg, a szakítás a német fasisztákkal. De ez csak az első lépés. A szakítás ténye nem elég. Cselekvőleg is részt kell venni a náci barbárság megsemmisítésében. Ezt követeli a magyarság elemi létérdeke: minden nap, amivel hamarabb pusztul a német a magyar földről, felmérhetetlen károktól óvja meg a nemzeti vagyont, ezrek, tízezrek életét menti meg. De ezen túlmenőleg: azok a magyar ezredek, melyek fegyveresen segítenek a hitleri barbárság elpusztításában, ezzel a ténykedésükkel lemossák annak a gyalázatnak egy részét, amit népünk jó hírnevére kentek azok, akik ebbe a háborúba belevitték az oszágot. Minél nagyobb az a támogatás, amit a nemzet a felszabadító orosz hadseregnek nyújt, minél nagyobb részt vesz maga is a németek elleni harcban, annál gyorsabban teszi jóvá azokat a hibákat és bűnöket,melyeket a Szovjetunió és a szabadságukért harcoló népek ellen elkövetett. Ebből a szempontból minden magyar csak helyeselheti az eddigi lépéseket: a hadüzenetet Németországnak és a fegyverszünetet kérő bizottság Moszkvába küldését, valamint az új magyar hadsereg felállításáról szóló határozatot. De ezeknek a lépéseknek a sikere csak akkor biztos, ha a magyar nép minden téren érzi, hogy új idők virradtak rá, hogy a kormányzatba ezentúl neki is nemcsak beleszólása, de döntő szava is van. Erre szolgál a demokratikus szabadságjogok, a szervezkedés- és szólásszabadság biztosítása, az egész államszervezet demokratikus átalakítása. Ennek az átalakulásnak anyagi feltételei is vannak, elsősorban a széleskörű földreform, mely a falu nincstelenjeinek és a kisparasztoknak százezreit juttatja végre életképes gazdaságok birtokába. Az elmúlt 25 éves reakció elválaszthatatlanul összefüggött a tízezerholdas nagybirtokosokkal és a vele szembenálló nyomorgó, jogtalan három millió koldussal. Ennek a helyzetnek gyors, haladéktalan megváltoztatása, a falusi szegénység földhözjuttatása nemcsak a magyar parasztság évszázados álmát váltja valóra, de felsorakoztatja a demokrácia mögé népünk legszámosabb, legelesettebb rétegét. Nincs magyar felemelkedés a földnélküliek megsegítése nélkül, a kettő elválaszthatatlanul összefügg és ezért járt el helyesen az ideiglenes nemzetgyűlés és a nemzeti kormány, mikor ezt a kérdést azonnal napirendre tűzte. Mindezeknek a rendszabályoknak elengedhetetlen előfeltétele, hogy megszabadítsuk az országot, a közéletet a fasiszta mételytől és a nyilas németbérencektől. A nemzet elemi létérdeke követeli meg, hogy kiküszöböljék azokat, akik annyi szenvedést, annyi gyötrelmet okoztak hazánknak. Erre annál is inkább szükség van, mert a német rablók és nyilas cinkosaik sok ügynöküket szándékosan a felszabadított területeken hagyták, azzal a kifejezett céllal, hogy gátolják, hátráltassák a magyarság felemelkedését, a háború ütötte sebek gyógyítását. Újabban már szervezett nyilas- és kémcsoportokat küldenek viszsza, hogy így növeljék a gyötrelmet, amit népünknek okoztak. Hogy ezekkel a magyarságtól régen elrugaszkodott elemekkel szemben a legkíméletlenebb harcra van szükség, azt az új miniszterelnök, Miklós Béla hangoztatta legélesebben s a nemzetgyűlés általános helyeslése mutatta, hogy ebben a kérdésben fején találta a szöget. A magyar nemzet annyi szenvedés, annyi balszerencse után újra a felemelkedés útjára lépett. Nagyon mély pontról indul erre az útra. Nehéz, szenvedésekkel teli hónapok és hosszú évek munkájára, áldozataira és nélkülözéseire van szükség, hogy behegedjenek a háború szörnyű sebei. És mégis: az egész ország felszabadult népe lelkesen, a megkönnyebbülés örömével üdvözli a debreceni fordulatot, mert tudja, hogy az újjászületéshez vezet. A külföld magyar A magyarországifőhadszíntéren tulajdonképpen két főváros birtokáért folyik a harc. A Duna völgye által előnyösen megszabott hadműveleti terepen a Vörös Hadsereg élcsapatai már Bécs felé törnek előre. Amíg az osztrák főváros a támadás következő terepszakaszán, mint elérendő cél szerepel a haditervben, addig Budapest utolsó óráit verejtékezi a megszállók véres igája alatt. Bécset a német hadvezetés mindenáron tartani akarja. A magyar főváros védelmének egyetlen indítéka viszont csak az idő, nyerés Bécs védelme számára. A hadtörténelem Budapest ostromához szégyenletes nevezetességet fog hozzáfűzni. A fasiszta védőcsapatok az év utolsó napjaiban, következetesen „hagyományaikhoz“, erkölcstelen és gyáva gaztettre vetemedtek. A Vörös Hadsereg rendkívül humánus feltételekkel ultimátumot küldöt a védőknek. A fényes nappal, előzetes bejelentés után és kijelölt helyen, fehér zászlóval jelentkező szovjet parlamenter tiszteket a fasiszta vadállatok legyilkolták! Áttörés és bekerítés A 3. ukrán front egységeinek Székesfehérvár körzetében kiváltott hatalmas erejű áttörése teljes sikerrel járt. Az akciónak kettős feladata volt: egyrészt a Pilis—Vértes—Bakony hegyvonal védelmi vonalának kikapcsolása, másrészt a Budapest körül vont támadógyűrű teljes bezárása. Az áttörést kiaknázó üldöző csoport egyenesen északi irányban lökött előre és Esztergomnál elérte a Dunát, így a Duna déli partján a nyugati irányú előnyomulás további feltételeit megteremtették és egyidejűleg tekintélyes fasiszta erőt préseltek össze a felső Dunakönyök környékén. A Szentendreszigeten való kelet-nyugat irányú átkelés, a szovjet csapatok közti közvetlen összeköttetés létrejöttén kívül, a főváros védőrendszerén kívül rekedt csapatokat kettévágta s közülük az esztergomit már elintézte. Ugyanez lesz a sorsa a budapesti katlanba szorult hadosztályoknak is. A támadó hadművelet, melynek esedékességéről a német vezérkarnak nem sejat, akik elszorult szívvel nézték eddig hazájuk tévelygéseit, most egyhangú helyesléssel fogadják az ideiglenes nemzetgyűlés határozatait és felhívását. A szabadságukért küzdő nemzetek legjobbjai, akik számára érthetetlen volt, hogyan állhat az a magyarság, mely németellenes szabadságharcokkal írta be nevét a történelembe, a német rablók oldalán, most örömmel látják, hogy a magyar nemzet újra megtalálta önmagát és igazi helyét. S nem kisebb az öröm a hazafias hadifoglyok között, akik már régen aggódó szívvel követelték azt a célt, melynek megvalósítására most az Ideiglenes Nemzeti Kormány vállalkozott. Örömük annál is nagyobb, mert sokuknak végre megnyílik az a lehetőség, amelyre anynyit vágytak, amit annyi határozatban követeltek, hogy fegyveresen vehessenek részt hazájuk felszabadításában és a német rablók elleni harcban. S azok, akikre más feladat vár, most teljes erővel feküdhetnek bele a munkába, mert tudják, hogy ezzel is a győzelmet gyorsítják meg és hozzájárulnak már itt a magyar nemzet újjáépítéséhez. A magyar megújhodás első lépése azonnal érezteti éltető hatását a hadifoglyok között is és rögtön besorozza őket oda, ahol az igazi helyük: az új, erős, szabad és demokratikus Magyarország legjobb harcosai, építői közéhettek kételyei, mégis erejében és kibontakozásában meglepte a német-magyar fasiszta csapatokat. A vezetés minden kétségbeesett próbálkozása csődöt mondott. A rendszertelen intézkedések következtében a szétzüllött csapatok fejvesztett menekülésben kerestek kiutat észak felé. Az ellenség vesztesége halottakban és hadianyagban igen nagy volt. A Velencei-tó környékén a közvetlen menetből vetettek be egy tankhadosztályt, máshol arra sem volt idő, hogy az elhagyott területeket kiürítsék, így Esztergom körzetében vasúti mozdonyok és többszáz teherkocsi, az egyik elfoglalt hadirepülőtéren pedig 125 használható gép — lehet, hogy üzemanyaghiány miatt is — maradt hátra. E hadmozdulatok folyamán, a Dunántúl újabb részének felszabadításán kívül, számos értékes katonai és ipari központ cserélt gazdát. A tatai, a Dorog-tokodi kőszénbánya-telepek, a gánti bauxit, a bánhidai villamoscentrálé, több repülőtér, fontos hadműveleti út- és vasútvonal stb. A főváros védőinek végnapjai A nyugati fronton folyó eseményekkel párhuzamosan, a főváros pesti oldalán is megindult a támadás. A minden oldalról előnyomuló szovjet csapatok leküzdötték a belső erődövet és általában az elővárosokig jutottak előre. Budának egy része, a védők makacs ellenállását megtörve, már a támadó fél kezére került. A város német főparancsnoksága, tekintet nélkül a kilátástalan küzdelemre, a főváros értékeire és lakosságára, minden eszközzel szítja az ellenállást. A nyilaskeresztes büntetőosztagok és a náci hóhérok terrorcselekedetei határt nem ismernek. A főváros történelmének legborzalmasabb óráit éli. A bennlakók éheznek és fáznak, a napi kenyérfejadag 50 gramm. A „rémhírterjesztésért“ halál a megtorlás, „gyanúsokat“ a nyílt utcán joguk van az ellenőrző közegeknek kiirtani. De ugyan kinek van ma kedve Budapesten rémhíreket terjeszteni? A város férfilakosságát kötelezik a védelemre. Ez a fontos tény remélnünk engedi, hogy a diósgyőri munkásság hősi küzdelme megismétlődik és a fasisztákat saját fegyverükkel fogja Budapest népe vérbefojtani. Köröskörül szívós ellenállásra kiépített megerősített gyűrű képezett komoly akadályt. Két aknamező, két drótakadálysor és az öt vonalban erős mélységben tagozott lövészárokrendszer arra mutat, hogy a főváros lakosságát hosszú hetek kegyetlen kényszermunkájára hajszolták. A támadás legnehezebb formája, a helységharc, a szovjet egységek és mindenegyes vöröskatona önfeláldozó hősiességét követeli. Minden pince, uccasarok, ház egy-egy erőd. Kis, elszigetelt rohamcsoportok házról házra, uccáról-uccára küzdik magukat előre. Az uccák kövezetét, a házak udvarait a fasiszták rothadó hullái borítják. A védők északi irányú kitörési kísérletei sorra meghiúsulnak. Pusztul az ellenség, de pusztulnak a fasiszta bestiák golyóitól védtelenek is és rommá lesz az ország féltett büszkesége — Budapest. Viszont Budapest közeli bevételéből számos igen fontos előny származik. Politikai szempontból nagy jelentőséggel fog bírni, hogy az új nemzetgyűlés, élén az új demokratikus kormánnyal, elfoglalhatja megillető helyét a fővárosban. Továbbá: az ország lakosságának mintegy tizedrésze szabadul fel. Ezek, a haladó szellemű hazafiak élcsapatával, a pesti munkássággal együtt, végre belekapcsolódhatnak a fasizmus elleni aktív küzdelembe. Csoportosítás Bécs felé Egyidőben Budapest hősies ostromával, a hadmozdulatok összessége mind magyar, mind szlovák területen már a támadó csoportosítás jegyében folyik Ausztria fővárosa felé. A fontos események láncolatában szinte egész mellékesnek tűnik Salgótarján és környékének felszabadítása, pedig ez a terület az utolsó megszállt része volt Felső-Magyarországnak. A kisebb bekerített csapatok megsemmisítésétől eltekintve, az ország ezen részén nincs többé ellenség. Kassától, Párkánynánáig bezárólag, a szlovák földön húzódó frontvonal súlya jelenleg a Garam alsó folyására nehezedik. A Garam-átkelés és hídfő már a Kis-Alföldön való további előnyomulás biztosítéka. A terep sík, párhuzamos oszlopok egyidejű felvonulására kiválóan alkalmas, a Nyitra és Vág vonala jelentéktelen akadály. A Budapest—Érsekújvár—pozsonyi nagy teherbírású vasútvonal a támadási terület közepén fut végig A Malinovszki-hadseregcsoport részei a Börzsöny-hegytömb környékén egy derékszögben megtört frontvonalon operálnak. Lévától Párkánynánáig — megtisztítva az Ipoly és a Garam közti térséget — végig az utóbbi folyóra támaszkodnak. Ennek az arccsoportnak az oldalát biztosítja a Lévától keletre fekvő nyugat-kelet irányú frontszakasz, mely egyre jobban észak felé nyomja a Szlovák-érchegységbe a fasiszta egységeket. Ez az északi irányú térnyerés, a folyóvölgyeket és egyéb átjárókat kedvezően kihasználva, a visszavonuló fasiszta csapatokat végeredményben a Kárpátok gerincének fogja nekiszorítani. A szá-kiai események fejleménye eseljárással járhat Lengyelországban mini Visztula-hírre és az attózódó frontvonal helyzetére is Harc az Ardenne S'hegyswa... A nyugateurópai német áttörést illetően a szövetséges csapatok főparancsnoksága egyelőre tartózkodik minden részletes információtól, nehogy az ellenséges felderítésnek támpontot szolgáltasson. De a szűkszavú hadijelentésekből is megállapítható, hogy az áttörés hadműveleti kihatásaiban kudarcot vallott, a németek helyi jellegű térnyerése mindenütt rövid életűnek bizonyult. • Ma már ismeretes, hogy az áttörést maga a szövetséges csapatoknak az egész frontvonalra nehezedő nyomása váltotta ki. A német felderítés helyesen állapította meg, hogy az Aachentől keletre fekvő területen és a Saar-völgyben a szövetségesek hatalmas csapatösszevonást hajtottak végre. Ez a főtámadás átcsoportosításának befejezését jelentette. A Belgium területére való betörés közvetlen célja volt tehát a felvonult szövetséges csapatok csoportosítását megbolygatni, onnan erők elvonását kikényszeríteni s ezáltal az általános offenzíva megindulását elodázni. A támadás németek által diktált tempója az utóbbi napokban teljesen visszaesett. A betörés szélein az amerikai csapatok szilárdan ellenálltak. A tartalékok azonnali bevetése a szövetségeseket fölényhez juttatta, a visszavonulás a legtöbb helyen ellentámadásba csapott át. A németek által lerohant városokat egymásután foglalják vissza. Az angol hivatalos vélemény a belgiumi német áttörést egyszerű manőverező harcnak minősíti, mely a szövetségesek megfelelő intézkedései után csak a németek helyzetének lényeges rosszabbodásához fog vezetni. Hadüzenet Németországnak Magyarország 1944 december 30-án a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagybritannia kormányaival egyetértésben, az ideiglenes fegyverszüneti feltételek egyidejű kikérése mellett, hadat üzent Hitler Németországnak. Ezáltal a szövetséges koalíció frontja újból kiszélesedett és a német fasiszta blokk Európában utolsó támaszát is elvesztette. A régóta várt és örvendetes fordulat kiváltásához a magyar népet a győzelmes Vörös Hadsereg csapásai segítették. Az ősi ellenséggel való végleges leszámolás a továbbiakban a magyar nemzeti ellenállás hivatott kötelessége. A fegyvereké a szól PÓRFFY GYÖRGY szds. hdf. Két főváros között Ez volt a belvárosi Dunapart képe, mielőtt a Hitler-hordák tönkretették A MAGYAR HADIFOGLYOK LAPJA A SZOVJETUNIÓBAN 1945 január 1 Moszkvába érkezett a magyar fegyverszüneti delegáció A Magyar Nemzeti Kormány küldöttei: Gyöngyösi János külügyminiszter, Vörös János hadügyminiszter és Balogh István miniszterelnökségi államtitkár megérkeztek Moszkvába a fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére. Január negyedikén Molotov fogadta Gyöngyösit.