Igaz Szó, 1946 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1946-01-07 / 1. szám

Szabad, független, demokratikus Magyarországot I­V. évfolyam 1. (162.) szám Rákosi A budapesti rádió közli Rákosi miniszterelnökhelyettes sajtónyilatkozatát, melyben kijelentette: a nemzetgyűlés elé terjesztünk rövidesen egy törvényjavas­latot jóváhagyás végett, mely Magyaror­szágot demokratikus köztársasággá nyil­vánítja. Ilyen módon országunk alkotmányát összhangba hozzuk a szomszédos államok alkotmányviszonyaival. Benyújtjuk a köztársaság kikiáltásáról szóló törvényjavaslatot Új alkotmányok a Dunamedence országaiban A fasizmus uralma alól felszabadult du­­namenti országok népei hozzáfogtak ál­lami életük demokratikus­ újjászervezésé­hez. A jugoszláv városok és falvak népe most tárgyalja gyűlésein a népköztársa­ság alkotmányának tervezetét. A jugosz­láv országgyűlés, Szkupscsina, tudvalévő­en megszüntette a királyságot, trónvesz­­tettnek nyilvánította a Karagyorgyevics dinasztiát, mely nagyszerb, soviniszta po­litikája eredményeképpen a német impe­rializmus prédájává tette Jugoszláviát. Az új jugoszláv alkotmány a jugoszláv nép négyéves hősi szabadságharcának gyümölcse, a népek szabad önrendelkezé­sén és teljes jogegyenlőségén épül fel, biztosítja a nép összes jogait és teljes részvételét az állam igazgatásában. A pa­rasztság különös lelkesedéssel üdvözli az alkotmánytervezetnek a földreformról és a szövetkezetekről szóló szakaszát. A munkások az alkotmányban a munkástö­megek és a dolgozó nép életének ,s a nép­felszabadító harcban elért vívmányoknak biztosítékát látják. Az alkotmány­tervezet 24. cikke a nők egyenjogúságát valósítja meg. Teljes biztosítékot nyújt az alkot­mánytervezet az ifjúság szabad fejlődése számára is. A kereskedők és iparosok ki­emelik, hogy az új alkotmány biztosítja a munka és magánkezdeményezés szabadsá­gát s üdvözlik a tervezet ama pontját, mely a gazdasági élet állami ellenőrzését vezeti be. A szakszervezetek gyűlésein, a népfront helyi bizottságai által szerve­zett gyűléseken a munkások, parasztok és az értelmiség ezreinek részvételével folyik az új alkotmánytervezet tárgya­lása, a szó szoros értelmében az egész nép részt vesz az új alkotmány kidolgo­zásában. Mély átalakuláson megy keresztül Bul­gária is. Az, ami 1944 szeptember 9-én Bulgáriában történt, az nem­ egyszerű kormányváltozás volt, hanem az egész kormányzati rendszer gyökeres változása. A bolgár társadalmi rendszer alapja to­vábbra is a magántulajdon elve maradt,de ezen a kereten belül lényeges változások állottak be a társadalmi erőviszonyokban, abban a szerepben, melyet a különféle társadalmi erők az állami, társadalmi, gazdasági és kulturális életben betöltenek. 1944 szeptember 9-én a bolgár nép kira­gadta a hatalmat az udvar és az ud­vari kamarilla körül tömörült nagykapitalista fosztogatók és spekulánsok kezéből, aki­ket véres kapcsok fűztek a német imperia­lizmushoz. A hatalmat a nép kezébe, vagy­is a munkások, parasztok, iparosok, a népi értelmiség és a demokratikus polgár­ság haladó része kezébe adták át. A régi államhatalom arra szolgált, hogy a népet elnyomja és megfossza munkája gyümöl­csétől. Az új államhatalom feladata a gaz­dasági és kulturális élet demokratikus ala­pon való helyreállítása és továbbfejlesz­tése a nép érdekében, nem pedig a spe­kuláns, élő­sdi csoportok és a kartellek érdekében. ..Világos — mondja Georgi Dimitrov, a bolgár nép nagy fia, a lipcsei per hőse, — hogy a monarchista-fasiszta Bulgária és az új, demokratikus Bulgária, a haza­fias front Bulgáriája között mély szaka­dék tátong. Ennek a demokráciának gerincét a két fő termelőerő, a munkásság és parasztság s azok elszakíthatatlan barátsága alkotja. Nem hazug, formális demokrácia ez, — mondja Georgi Dimitrov — az ország kormányzá­sában nem játszanak többé szerepet sem a fasiszta, reakciós elemek, sem pedig azok külföldi pártfogói. Egyedül a bolgár nép akarata és érdekei határozzák meg az ország politikáját.“ Különös erővel szállt síkra Dimitrov a monarchia megsemmisí­tése mellett. „A bolgár monarchia volt — mondja Dimitrov — mindig az a központ, amely a reakciós erőket a bolgár nép ellen egyesítette. Ennek a monarchiának megsemmisítése annál is inkább jogosult, mert a Koburg-dinasztia, előbb Ferdinánd cárral, majd később Borisz cárral az élén, a német imperializmus ügynökének szerepét játszotta és ez a dinasztia vitte Bulgáriát három ízben is katasztrófába. Egyre parancsolóbban tárul Magyaror­szágon is előtérbe az új alkotmány és az államforma kérdése. Végre-valahára Ma­gyarországon is döntő szóhoz jutott az ország ügyeinek intézésében a „misera plebs“, a nép, mely eddig csak szenvedő szerepet játszott. A rendi szellemmel át­itatott magyar alkotmány helyett új, de­mokratikus alkotmányt követel a nép. Azt követeli, hogy írásba foglalják nagynehe­­zen elért, elvitathatatlan jogait. Az ország valódi, demokratikus átalakulásának érde­kei követelik a demokratikus köztársasá­got. A négyszázéves Habsburg-uralom és a 25 éves Horthy-rendszer világossá tette mindenki előtt, hogy a királyság a magyar nép számára német szolgaságot és kol­dussorsot, háborús pusztítást és az ország feldúlását jelentette. A népellenes reak­ció most a királyság középkori palástja mögé akar bújni, hogy visszacsempéssze magát az ország vezetésébe. A magyar nép a Kossuth-köztársaság eszméjének megvalósítását követeli, mert csak ebben látja elnyert szabadságjogainak biztosíté­kát. A magyar demokrácia ellenségei el akarják odázni, nem tartják időszerűnek a köztársaság kérdését. A magyar nép azon­ban más véleményen van. Ennek ad hangot a Tildy-kormány kisgazdapárti ál­lamminisztere, Dobi István is, dunántúli körútjáról visszatérve: „Népünk kilencven százaléka, dunántúli parasztok és munká­sok, határozottan szükségesnek tartja az államforma rendezését és a megoldás dol­gában is egyetért velünk“. Nyílt titok azonban, hogy a független kisgazdapárt reakciós része a királyság mellett van, sőt egyes körök a Habsburg-restaurációt propagálják. Ezek a felelőtlen reakciós körök, úgy látszik, elfelejtik, hogy a ma­gyar királyság nem segítené elő a szomszé­dos demokratikus államokkal való őszin­te barátság kialakulását, eleve a viszály és bizalmatlanság magvait hintené el. A magyar nép igazi érdeke nem a Habs­burgok, a magyar grófok és a dzsentrik által annyira kompromittált királyság mesterséges feltámasztását, hanem a Kos­suth és Petőfi hagyományaira támaszkodó demokratikus népköztársaság megvalósí­tását követeli. Gyöngyösi külügyminiszter a moszkvai értekezlet határozatairól Az egész magyar sajtó közli Gyön­gyösi magyar külügyminiszter nyilatko­zatát, amelyet a moszkvai értekezlet befejezése alkalmából tett. — A moszkvai megbeszélések ered­ménye — mondotta a miniszter — ma­gyar politikai körökben általános meg­nyugvást és örömet keltett. A meg­nyugvást az a tény okozta, hogy a nagy szövetséges hatalmak Moszkvában közös szempontot találtak a délkeleteu­rópai országokkal kötendő békeszerző­dések előkészítésére vonatkozólag. Az örömet az a határozat keltette, hogy a szerződések előkészítésének idejét négy hónappal megrövidítették, úgy, hogy re­mélni lehet, hogy 1946 első felében Európának eme részében is helyreáll a béke, amire annyire szüksége van min­den országnak, különösen Magyaror­szágnak. Magyarország végre nekilát­hat az ország helyreállításához. Tekintet nélkül az előkészítés rövid határidejére, az illetékes magyar szer­vek nem lesznek készületlenek. A kül­ügyminisztériumnak a békét előkészítő osztálya már jelentős munkát végzett és most méginkább meggyorsítják mun­kájuk ritmusát. Legfőbb politikai célunk Magyarország és a magyarok sorsának rendezése. A Moszkvában elfogadott tervezetek szerint, a béke előkészítésében érdekelt országok informálni fogják saját szem­pontjaikról a nagyhatalmakat és rendel­kezésükre bocsátják mindazokat a spe­ciális adatokat, amelyekre a kérdések megvizsgálásához szükség van. Az ily­­módon kidolgozott békeszerződési terve­zetet ezután előterjesztik a­ békekonfe­renciára meghívott nemzetek plénumá-á­nak, amely nemzetek aktívan résztvet­tek a fasizmus elleni harcban. A magyar kormány reméli, hogy módjában lesz a szövetséges nagyhatal­mak előtt megfelelő módon kifejezni vé­leményét az országot érintő kérdések-­i­ben. A MAGYAR HADIFOGLYOK LAPJA A SZOVJETUNIÓBAN 1946 január 7 Magyarország és szomszédai Tito marsall a magyar demokráciáról Tito marsall sajtóértekezleten nyilatko­zott a jugoszláv-magyar kapcsolatokról. — Nem szívesen beszélek bármely­­ más állam fejlődéséről. Mégis, nem vol­nék őszinte, ha azt mondanám, hogy­­ nem érdekel, hogyan fejlődnek a szom-­­ széd államok. Azt szeretném, ha a szom-­­ széd államok a demokrácia felé fejlődné-­­ nek, mert demokratizálódásuk sok mindent kiküszöbölhet, ami esetleg súrlódásra ve­zethet és lehetővé tenné az illető állam és Jugoszlávia közötti szorosabb együtt­működést. Nem tudom, milyen lesz a magyar kormány politikája. Mindenesetre nagyon sajnálnám, ha Magyarország nem demokratikus irányban haladna, mert kap­csolataink nem lehetnének olyan szívé­lyesek, mint akkor, ha ott is demokrati­kus kormány volna, amely teljes meg­értést tanúsít minden iránt, ami Jugo­szláviában történik. — Ezt az álláspontomat —■ folytatta — meg kell okolnom. Ismeretes, hogy a nem demokratikus országokban min­denhol vannak olyan elemek, amelyek ir­redentizmusra törekszenek és ezzel azon­nal támadási és súrlódási felületet te­remtenek. Mi a háború és az átélt bor­zalmak után — habár a győzök oldalán állunk és győztesek voltunk —, azonnal béke­jobbot nyújtottunk ellenfeleinknek, mert tudjuk, hogy semmiféle bosszú, semmiféle revans nem teremthet tartós kapcsolatot. Ezért kívánunk szomszédsá­gunkban demokrata kormányt. Magyar-jugoszláv vasúti tárgyalások A magyar és a jugoszláv államvasu­tak képviselőinek első vasútügyi államközi tárgyalása a napokban teljes sikerrel be­fejeződött. Megállapodtak a magyar-jugo­szláv teherforgalom azonnali felvétele kérdésében. A MÁV lehetővé teszi a jugoszláv áruküldeményeknek Magyar­­országon keresztül történő szállítását. A szakminisztériumok kiküldöttei ezen­kívül tárgyaltak a jugoszláv államva­sút vezetőivel és az érdekelt miniszté­riumok kiküldötteivel vasútrendészeti, vámjogi és valutaügyi kérdésekről is. A tárgyalások mindvégig a legbarát­ságosabb légkörban folytak. Megegyez­tek végül abban is, hogy val­­amint a magyarországi szénhelyzet megengedi és néhány még függő kérdést rendez­nek —­ a rendszeres, normális személy­­forgalmat is megindítják a két ország között. Dr. Renner osztrák köztársasági elnök Magyarországról Az osztrák köztársaság szövetségi elnöke, dr Renner egy magyar laptudó­sító előtt kijelentette, hogy Ausztria fenn­­ akarja tartani a tradicionális barátságot Magyarországgal. Mi osztrákok nagyon örülünk, hogy Magyarország a demokrá­cia felé fordul és a feudális rendszert megtagad­ja, amely a múltban gyakran a felmerült nehézségeknek az oka volt. Az a tény is, hogy a király, a dinasztia kérdése most háttérbe szorul, hozzá fog járulni a baráti kapcsolatok megszilárdu­lásához, habár ez a kérdés osztrák szem­pontból sohasem volt veszedelmes. Két­ségen kívül áll az, hogy két demokrati­kus ország, mint Ausztria és Magyaror­­szág, mindig meg fogják egymást érteni. Magyar-csehszlovák tárgyalások Gyöngyösi János külügyminiszter saj­tófogadtatás keretében tájékoztatta a ma­gyar sajtó képviselőit a Prágában foly­tatott csehszlovák-magyar tárgyalásokról.­­ A tárgyalások célja magyar részről elsősorban az volt — mondotta —, hogy a szlovákiai magyaroknak nyugalmat biz­tosítson addig, amíg a kérdésben vagy a két állam közötti tárgyalások útján, vagy pedig szövetségesközi állásfoglalás alapján döntés történik.­­­ A lakosságcsere kérdésében csak el­méleti jelentősége van a statisztikai ada­toknak. A csehszlovák kormány a maga részéről is olyan javaslatot terjesztett elő, hogy a magyarországi szlovákokból csak azok kerülnek átköltöztetésre, akik ön­ként jelentkeznek. A jelentkezés száma mutatja meg, hogy mennyi szlovák kerül kicserélésre és ezek ellenében ugyanany­­nyi szlovákiai magyart vennénk át.­­ A magyar javaslat szerint a kicse­rélendő magyarok számába elsősorban felveendők lennének az 1938 előtt már ott lakott magyarok közül eddig már ki­utasított csehszlovák állampolgárok. Rö­viden tehát, a magyar őslakosság közül kiutasítottak. Mi elsősorban azt kértük, hogy az átveendő magyarokba számítsák be a már kiutasított magyarokat, akiket a csehszlovák hatóságok nem hajlandók állandó lakhelyükre visszaengedni, tehát elsősorban az ottani illetőséggel rendel­kező magyar hadifoglyokat. — Ebben a kérdésben azt a benyomást nyertük, hogy ezt a csehszlovákok nem­csak megtárgyalni, de elfogadni is haj­landók lennének.­­ A Magyarországról átköltöztetendő szlovákok kérdésében a magyar kormány álláspontja az, hogy a magyar kormány nem gördít akadályt azoknak a távozása elé, akik nem akarnak a magyar állam keretébe beilleszkedni. A kormány az átköltözésre jelentkező szlovákok szá­mának mértékéig hajlandó visszafogadni Szlovákiából magyarokat.­­ Természetesen, a lakosságcsere a csehszlovák javaslat szerint is nemcsak humánusan bonyolítandó le, hanem va­­gyonjogilag biztosítva is, tehát a kitele­pítendők mind­en ingóságukat, holt és élő felszerelésüket magukkal vihetnék és az ingatlanokért az államok kölcsönösen kár­térítést vállalnának. Ez természetesen vonatkoznék — amennyiben a magyar kormány álláspontját elfogadják — a kiutasítottakra is. — A cél tehát az lett volna — mondot­ta összefoglalóul a miniszter, — hogy a lakosságcserét a már kifejtett alapon el­fogadjuk és az ottani magyarságnak nyu­galmi helyzetet biztosítsunk addig, amíg a kérdés nemzetközi úton eldől. Ezt a feladatot véleményem szerint­ ilyenformán meg is lehet oldani és én még mindig nem mondtam le a reményről, hogy a kérdési ilyenformán megoldásra is jut. Le­het, hogy sor fog kerülni újabb közvet­len tárgyalásokra. Magyarok a demokratikus Romániában A magyarországi reakciós elemek megint a nagymagyar sovinizmus hang­jait kezdik pengetni. Úgy látszik ezen felbuzdulva, a romániai magyarok kö­zött is akadtak olyanok, akik viszont a magyarság ádáz ellenségeit , Maniu­­kat támogatták. Ez a legjobb bizonyíték arra, hogy sem egyiknek, sem másik­nak nem a magyarok, vagy Magyaror­szág érdeke fekszik szívén, hanem csu­pán saját reakciós érdekük. Az erdélyi magyarok túlnyomó többsége ezzel szemben tisztában van vele, hogy létér­deke Groza demokratikus kormányához köti és hogy nyugodt, biztonságos sor­sának előfeltétele a demokratikus Ma­gyarország és a demokratikus Románia közötti jószomszédi viszony. Nagy Csabának, a romániai Magyar Népi Szövetség főtitkárának nemrégiben tett rádiónyilatkozata ugyancsak ezt bizonyítja. — Az 1945. év — mondta beszédében — rosszul indult a romániai magyarok számára, amikor is a román reakció megkísérelte, hogy rontson hely­zetünkön. A Groza-kormány hatalomra­­jutásával a helyzet szerencsére meg­változott. Ez a kormány törvényt ho­zott a nemzeti kisebbségekről, amely törvény olyan légkört teremtett a ma­gyarok számára Romániában, amilyen azelőtt soha nem volt. Jelenleg semmi sem gátolja a romániai magyarok nem­zeti fejlődését. Templomaink és iskoláink nyitva vannak és zavartalanul működnek. A magyarok most először egyenrangú állampolgárok Romániában. A romániai magyarok üdvözlik a moszkvai értekezlet határozatait. A re­akció hajótörést szenvedett és azok, akik az atombombának tapsoltak, most kénytelenek elismerni azt a tényt, hogy rövidesen megkötik a békét. Mi, romá­niai magyarok készek vagyunk becsü­letesen munkálkodni a demokratikus Románia érdekében. Reméljük, hogy a béke megkötése és a határok megálla­pítása még inkább megkönyíti eme törekvéseink megvalósítását. A magyar kormány megnyerte az első pénzügyi csatát Már közöltük a magyar kormánynak a pénz lebélyegzésére vonatkozó rendeletét, amely a bankjegyek egy jelentős ré­szének a forgalomból való kivonásával egyenlő. A rendelet végrehajtásának ered­ményei máris mutatkoznak. A rende­let megjelenése előtt a dollár árfolyama feketepiacon 500—600 ezer pengőt is el­ért. A rendelet megjelenésének napján a dollár 140—145 ezer pengőre esett. A va­lutaspekulánsok szabadulni igyekeztek a dollártól, amely iránt a kereslet, a pa­pírpénz csökkenése folyán szintén csök­kent és mert a dollár árfolyamának to­vábbi esésétől féltek. A Nemzeti Bank a dollár hivatalos árfolyamát előbb 140 ezer pengőről 150 ezerre emelte, miután a feketepiacról a dollár a Nemzeti Bank­ba folyt, amikor azonban a dollár árfo­lyama a feketepiacon 90 ezer pengőre esett, akkor a Nemzeti Bank elérte, hogy a feketepiacról a Nemzeti Bankba folyt az idegen valuta. A forgalomban levő bank­jegyek egy részének bevonása egyben a részvények és egyéb értékpapírok hirte­len esését vonta maga után. Ami a dolgozó rétegeket legjobban ér­dekli, ez az árak esése. A kormány in­tézkedésének épp ez volt a legfontosabb célja. Az árak úgy az üzletekben,­­mint a piacon máris 25—30%Vo-kal estek. A gyorsan romló élelmiszerek árai pedig 50, sőt annál is több százalékkal. Az igazságügyminiszter utasította az ügyészségeket, hogy a gazdasági intéz­kedések ellen vétőkkel szemben a leg­szigorúbb ítélethozatalt követeljék és egyes esetekben halálbüntetés kiszabását. A ,,Világosság“ című lap jelentése sze­rint a gazdasági rendőrség megkezdte az árak szigorú ellenőrzését. Azoktól a kereskedőktől, akik nem csökkentik az árakat, megvonják az iparengedélyt. A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy magyar jólértesült körök véleménye szerint a forgalomban lévő banjegyek csökkentése meghozta a kívánt eredményt. A kormánynak ez az intézkedése csupán egy az infláció megfékezését és az élelmezési helyzet javítását célzó intézkedések sorában. Rövidesen újabb in­tézkedések következnek úgy pénzügyi téren, mint a kereskedelem és a terme­lés területén. Újabb hírek arról számolnak be, hogy a rendelet megjelenése előtt forgalomban lévő 500 milliárd pengőből 350 milliárd pence visszafolyt az állam kezébe. A bankjegyforgalom csökkenésének ked­vező hatással kell lennie az árak esésére. Egyes gyáriparosok a rendelet meg­jelenése után megkísérelték mestersége­sen fölemelni az árakat. A textilgyárosok termékeik nagybani árát 25—40 V%-kal emelték, a sörgyárosok pedig 50°/o-kal. A kormány intézkedései folytán azonban kénytelenek újra leszállítani termékeik árát. Az elért eredmények biztosítására a kormány máris több intézkedést fogana­tosított. A közellátási miniszter rendeletet adott ki, mely a kereskedőket arra köte­lezi, hogy áruiknak december 15-ig ér­vényben lévő árairól kimutatást készít­senek, melynek másolatát a közellátási minisztériumnak kötelesek átadni. Ez a rendelkezés módot ad az árhullámzás ellenőrzésére. A közellátási miniszté­rium rendelkezése megtiltja a kereske­dőknek, hogy áruik árába beszámítsák azt a veszteséget, melyet a bankjegyek egy részének a forgalomból való kivoná­sa okozott nekik. Az iparügyi miniszter elrendelte az ösz­­szes árukészletek leltározását és áruk egész sorát zárlat alá helyezte. Ilyen áruk, fémipari áruk egy része, bőráruk, kémiai termékek, építőanyagok, gyógy­szeráruk, textilnyersanyagok, konzervált élelmiszerek és sok más termék. Ezek felett az árukészletek felett az iparügyi minisztérium fog rendelkezni. Mindezek az intézkedések azt a célt szolgálják, hogy az ország nehéz hely­zetében ezek a termékek ne a fekete­piacra kerüljenek, hanem a dolgozó ré­tegekhez, illetve az ő szükségleteik fede­zését szolgálják. Rónai kereskedelmi miniszter nyilatkozata Rónai Zoltán kereskedelemügyi minisz­ter Miskolcon a Kereskedelmi Egylet­ben nyilatkozott gazdasági kérdésekről. „A kormány meg akarja állapítani, hogy ki bűnös az árak emelkedésében és a bűnösöket meg fogjuk fosztani a keres­kedés jogától,­­— mondotta Rónai. — Mi arra törekszünk, hogy az árakat és a béreket összhangba hozzuk egymással. Biztosítani kell a termelésben résztvevő fizikai és szellemi munkások létminimu­mát. Ez csak a termelés emelésével ér­hető el. Elsősorban a közellátáshoz szük­séges árukat fogunk termelni, nyersanya­gokat és gépeket igyekszünk behozni.” A kereskedelemügyi miniszter ezután a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcso­latokról beszélt. „A Szovjetunió — mon­dotta —­ már megkezdte gyapot, vasérc, koksz, só szállítását, noha tőlünk mind­ezért még semmi ellenértéket nem kapott. Nekünk kellően értékelnünk kell a Szov­jetuniónak ezt a nagylelkűségét és há­lánkat avval kell kifejezésre juttatni, hogy fokozzuk a harcot a fasizmus és a reakció ellen.“ A magyar nemzetgyűlés új ülésszaka Mint ahogy a Kis Újság tudósítója je­lenti, a magyar nemzetgyűlés január második felében, valószínűleg már­ ja­nuár 15—16-án ül össze és folytatja a karácsonyi szünetre félbeszakított mun­káját. Az ülésszak napirendjén lesznek fontos alkotmányjogi törvényjavasla­tok, a bányák államosításáról szóló tör­vényjavaslat, a kormány fontos gazda­sági intézkedéseinek megtárgyalása és jóváhagyása.

Next