Igazság, 1945 (2. évfolyam, 1-63. szám)

1945-01-07 / 2. szám

Megjelenik minden szer­dán­ és szombaton délután. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Líceum, földszí­n. Telefon: 11 és 176 szám. Vesszen a fasizmus — szabad Magyarországot! A MAGYAR NEMZETI FÜGGETLENSÉGI FRONT LAPJA Szerkesztőbizottság: MILASSIN KORNÉL Dr. KARDOS LÁSZLÓ LÉNÁRD SÁNDOR Független Kisgazda Párt Magyar Kommunista Párt Szociáldemokrata Párt • Főmunkatárs: EBERGÉNTI TIBOR. Előfizetési díjak Egy hóra 3­50,­­ negyed­évre 101­, félévre 201—, egész évre 40’­­ P. — Kéz­iratot nem adnak vissza A szélkakas jellemző tulajdonsága, hogy mozgá­sának irányát kizárólag a szél já­rása határozza meg. Mindegy neki, hogy jobbra vagy balra fordul-e, alkalmazkodóképessége lehetővé te­szi számára a hirtelen fordulatvál­toztatást. Nyugodt időben mozdulat­lan, hogy úgy mondjuk várakozási állásponton van, ellenben a legki­sebb szél lebbenésére is rögtön reagál. A legutóbbi negyedszázad viharos időjárása következményeképpen — amióta az ellenforradalmi reakció idegen segítséggel az ország nyakára telepedett — a politikai szélkaka­sok száma megsokasodott. Ott forog­tak sürögtek az ú. n. „keresztény“ kurzus bölcsőjénél, részt vettek a különféle terrorkülönítmények ak­cióiban, az ÉME, a Sasok, a Darvak, majd a zöld „eszmevédők“ pokol­gépes tevékenységében. Hol mint cselekvő részesek, hol pedig mint háttérben meglapuló buzdíték. Napi­díjas felvonulásokat rendeztek. Friedrich­től a megkótyagosodott Szálasiig minden kormány mellett. Hol fekete, hol barna, majd zöld szabványinget viseltek s ha az pil­lanatnyilag kiment a divatból, rög­tön betaftalm­azták s a láda fenekére rejtették, hogy bármikor újra ma­gukra ölthessék. A MOVE-től a KABSZ-ig minden jobboldali alaku­lás jelvényét fiókjukban tartották. Egyáltalán nem voltak finnyásak. Válogatás nélkül zabáltak kommu­nistát, szocialistát, zsidót, szabad­­kőművest, de gyakran terítékükre került az általuk még napelőtt ki­szolgált és megtapsolt „jó polgári, keresztény“ politikus is. Világszemlélet, meggyőződés soha nem volt sajátjuk. Azt esetről esetre kapták vagy örökölték, mint szamár a nagy fülét. Közönséges kikiáltók voltak ők, akik vezérük parancsára egyszer Kenyeres-Kaufmann mellett korteskedtek Bajcsi Zsilinszky elle­nében, máskor zsidóbérencnek kiál­tották ki azt, aki nem üvöltött velük és fel akartak falni mindenkit, aki a magyar parasztnak földet, a mun­kásnak kenyeret kívánt juttatni s aki bírálni merészelte a minden emberi méltóságot megalázó, jogot és szabadságot megcsúfoló hitvány „rendszerüket“. Ezek a szabadonfutó kalandorok átszállójegyet váltottak minden, őket befogadó politikai párthoz. Eszmény­képeiket úgy váltogatták, mint szí­nes ingeiket. S akik a múlt év október 15-éig Horthy nevét csak „országgyarapító“ jelzővel, kalap­­levéve, bokaösszeverés közben mer­ték és engedték kiejteni. 16-án, —­ elhurcolása után — már csak mint tehetségtelen, áruló, trottli, országvesztőt emlegették és a vér­­rögeszmés Szalosján Szálasit nevez­ték ki Magyarország legbölcsebb és legbátrabb államférfiénak. Közülük a jobbszimatúak — akik megérezték, hogy a nácilakáj hun­garista uralom csak pünkösdi király­ság — megkezdték tapogatódzásu­­kat, összeköttetések után futkostak s most már szerte az országban, a baloldali pártok ajtain próbálnak kopogtatni. Ezek a stréberek, akik annak idején bohócos karlendítéssel és „heil“ üvöltéssel kísérték a né­metek benyom­lását, most utólag megállapítják, hogy nem lett volna szabad beszállnunk a hitlerista halálautóba s ha már mégis bele­szédültünk, idejében kellett volna abból kiugranunk. Ezek a politikai hamiskártyások — miután a megugrás lehetetlenné vált számukra — önbiztosítási ak­cióba kezdtek. S most valamilyen minőségben meglapulva, vagy han­goskodva próbálják elterelni a fi­gyelmet korábbi méregkeverő szere­pükről. De ez egyszer rosszul számítanak! Az ország dolgozó népe már okult. Okulása súlyos áldoza­tába került s nem lesz mégegyszer olyan könnyelmű, hogy emberies érzésből maga rakja a tetüt subája gallérjába. A demokratikus blokkban tömö­rült pártok mindegyikétől elvárjuk és feltételezzük a köteles óvatossá­got, mellyel nemcsak önmaguknak, belső életük zavartalanságának, de az ország egész népének tartoznak. A szélkakasoknak tehát bealko­­nyodott. Azokat leszereljük és oda kerülnek, ahova valók...!­ord KÖRKÉP A DECEMBERI EURÓPÁBAN Mialatt Eger és környéke a né­met rabságból felszabadult, Mali­­novszky és Polbukin orosz főpa­rancsnok seregei Budapestet teljesen körülzárták. Vác és Rákosliget ál­lomásai után sikerült minden oldal­ról a Budapestre beszorult német és nyilas csapatokat elvágni minden összeköttetéstől. Azóta nagy iram­ban folyik Budapest ostroma, ahol nagytömegű német hadsereg van körülzárva. December folyamán a Vörös Hadsereg csapatainak sike­rült bejutni Budapest területére és a város nagy részét biztos kézben tartják. Többszáz kilométer szélességben a Vörös Hadseregnek sikerült a szlovák határt is elérni, Losonc, Rimaszombat és Balassagyarmat megszállása után. Az orosz front déli szárnya a téli hadjárat meg­kezdéséül új támadási irányt mutat, melynek célja Bécs és Pozsony fel­szabadítása. A nagy szovjet táma­dás eredményeként a német SS osztagok a szokásos módon meg­kezdték Pozsony kiürítését. A front északi szárnyán, Kelet- Poroszországban három helyen in­dult meg nagyarányú orosz táma­dás, melynek sikerült benyomulnia a német földön levő övezetbe. A né­metek ellenállása ma már lelkileg is össze van törve, mert — mint német jelentésekből látszik — föld­alatti szervezkedés folyik a náci hadsereg és vezetőik ellen. Ma már kénytelen beismerni a német hír­­magyarázó is, hogy létezik egy sztálingrádi szövetség, amely a föld alatt szervezkedik és azokból a németekből áll, akik Sztálingrád feladása után bűnténynek tartják a háború folytatását. Az angolszászok csapatai folytat­ják harcukat és december első fe­lében Saarbrücken körül a városért folytattak harcot. A német hadve­zetőség már más védelmet nem lá­tott, az alsó Rajna zsilipjeit nyitotta fel és megakadályozta az angolok előnyomulását. Rundstädt vezetésé­vel úgy látszik meg akarták előzni az angolszászok téli nagy támadá­sát. Minden erejüket összegyűjtve, a német hadsereget újabb támadásba dobták bele. A német hadvezetőség, mint a sarokba szorított patkány, ezt tartja utolsó támadási lehető­ségnek és mint a halottak nagy száma mutatja, újabb embertömege­ket küldtek a halálba. Felhasznál minden rendelkezésére álló tartalé­kot emberben, anyagban, amellyel sikerült is ugyan kezdeti sikereket elérnie, de a nyugati front döntő tényezője, a légifölény az angolszász hadvezetőség kezében van. De nem sikerült ez a támadás azért sem, mert hiszen keletről a szovjet had­erő minden frontszakaszon vonul előre, nyomul be Németország szí­vébe és a nyugati sikerek nem ál­lítják meg a Vörös Hadsereget. Az amerikai csapatoknak sikerült visszafoglalni Stavelott és Dil­ingen városokat és sikerrel járt az a cél­juk is, hogy a Saar-folyó utolsó nyugati hídfőjét is megszerezzék. Eisenhower hadparancsában utolsó német kísérletnek tekinti ezt a nagyarányú német támadást, amelyet az angolszász csapatoknak már si­került megállítaniuk. A déli frontszakaszon lendületes támadással foglalták el az angolok Ravenna városát és a tőle nyugat­ra fekvő Brizigella, valamint Baena- Savello olasz városokat és elérte támadási élük a Samo-folyót. Tito felszabadító csapatai a Sze­­rémségben Sid városát szabadították fel és Zágráb irányába menetelnek. Az olaszországi helyzettel és az olasz belpolitikával az angol alsó­ház ülésén Eden miniszter foglal­kozott és bejelentette, hogy gróf Sforza külügyminisztert az olasz kor­mány külügyminisztereként elismeri. Kijelentette és elvileg leszögezte, hogy az angol kormány álláspontja szerint jogában áll a kormánynak a felszabadított országok belügyeibe beleszólni. A Balkán érdekes decemberi ese­ménye a görög polgárháború, ame­lyet az angol csapatok lokalizálnak

Next