Igen, 1989 (1. évfolyam, 1-18. szám)
1989-04-28 / 1. szám
szólag a másik oldalon áll is. Minden meggyőződést, kisebbségi véleményt tisztel. A Kárpát-medence népeit nem a téveszmés nacionalizmusok, vagy ideológiák hozzák ismét közelebb egymáshoz, hanem az ember, a testvér, a más nemzetbéli kölcsönös tisztelete, hagyományainak, kultúrájának meghagyása. Kinek-kinek, és minden népnek a saját hagyományában és kultúrájában kell felnőtté válnia, hogy többé ösztönösen féljen, és öklözzön, hanem megosszon és nyisson, így egymást ne gyengítsék, hanem erősítsék a különböző közösségek. Ezen a téren is szembe kell néznie önmagával a kereszténységnek, és ismét ki kell engesztelődnie saját múltjával, hibáival, hogy tanulva azokból, lépjen az eszmény, Jézus irányába. Jézus Krisztus nem egy társadalmi rend ideológusa volt, támasza sem, nem volt vallásalapító, hanem Megváltó. Azt a tüzet hozta az emberek közé, mely a jót a rossztól, erkölcsöset az erkölcstelentől, igazat a hamistól szétválasztja, amely minket magunkat is megtisztít és alkalmassá tesz Isten uralmának befogadására, alkalmassá abban, hogy mi is úgy szeressünk, ahogy barát szereti barátját és ha kell, életét is adja érte. Szemünkre vethetik, hogy ez legtöbbször nem így volt. Statisztikát nem tudunk mutatni, azt tudjuk megvallani, hogy az egyház is alá volt és van vetve az emberi gyengeségnek, törékenységnek, a bűnnek. Ezért szorul megszabadításra, megváltásra, ezért fordul mindig Urához, Aki a Szabadító. Sokak szívében él éppen ezért a jóvátétel, engesztelés, a teljes kiengesztelődés vágya. És ez a jövőnk reménysége. A kereszténységnek sokszor volt társadalmi programja a történelem folyamán; e programok váltakozó sikerrel valósultak meg. Most nem rendelkezik ilyen programmal, nincs módjában azaz nem volt módjában ilyent kialakítani. Mégis mi az, ami reményt kelt? Ha a keresztény ember lelki-szellemi képességeit Krisztus nagykorúságának mértéke szerint kibontakoztatja és teljes felelősséggel embertársai szolgálatába állítja, azzal az eséllyel indul a munkának, hogy az megtenni gyümölcsét. Fontos, hogy a személyt, az embert megmentsük és ismét munkára tudjuk serkenteni a közért és nem egyéni érdekekért. Kalandot? Anyagiakat? Nem szűnő szerelmet? Tanulást és elhelyezkedési lehetőséget? Szabadságot, vagy szabadosságot? Nem. Valós és emberhez méltó életszemléletet Olyan emberi távlatot, melyben felnőve az emberi személyiség belső útjain a véges élet a végtelen Isten tavalzába torkollik és, míg ezt az utat megteszi, igaz, romlatlan és tiszta örömöt tapasztal. Bajait, szenvedéseit megtanulja elfogadva hasznosítani és ha minden tekintetben Isten nagyszerűségéhez tud igazodni félelem- és szorongásmentes életet fog élni. Isten személyesen szeret mindannyiunkat, nem kell félnünk, hogy senkinek sincs szüksége ránk. Isten a mi kezünk, a mi szánk, a mi szellemünk révén szolgálja embertestvéreit, így szükség van minden tollvonásra, minden kapavágásra, minden kedves emberi gesztusra, mindenkire, egészségesre és fogyatékosra, okosra és szerényebb tehetségűre, csinosra és olyanra, akinek arcán a lélek szépsége ragyog. Jézus Krisztus arcában kell megmosni arcunkat, hogy önzetlen, testvéreinkért áldozatot is vállalni tudó emberekké válhassunk. És míg úgy tűnhet fel, elveszítjük magunkat - megnyerjük a világot és a legnagyobbat, Istent, aki minden mindenben. Mit kínál a fiatalságnak a kereszténység?