Igen, 1992 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 1. szám

„Nem tudjátok sem a napot, sem az órát!” — olvassuk a Bibliában. Ezzel szemben sokakban tragikus világvége hangulat uralkodott el. Az idők jelesnek vélik a környezetszennyezést, a háborúkat. Súlyosabb esetben ezt a kérdést is nekem szegezik: Nem sajnálod a szegény gyerekeket? Hiszen nemsokára itt a világ vége! Meghalunk! Igen, meghal valami. A hagyományos szerep, a „paposság" hal meg! De nem kell vele együtt meghalni! Különösen akkor, amikor örök életünk van! „Életet kértél tőlem, és én az örök életet adom Neked!" Nehéz, nagyon nehéz váltani, de nem kell meghalni a hagyományos szereppel együtt! Elítélhetjük a szerep rossz tulajdonságait: a képmutatást, a jovialitást, az ál-alázatot, az autoriter magatartásmódot, a bizottságot (abban az értelemben, hogy kezemben van az abszolút igazság, és minden más hamis), és sorolhatnám tovább. Vajúdik bennünk az új élet, az új ember. Igen! Ez a karácsonyi gondolat! Fel kell öltenünk az új embert Jézusban, és le kell vetkőznünk a régit! Jézus istállóban született, és nem fogadta be senki! A mi új emberünk is „istállóban" születik, iszonyú vajúdások és gyötrelmek között! A­lighogy megszületett Jézus, máris el akarták pusztítani! Gondoljunk az aprószentekre! A mi új „új emberünket" is rögtön ellenségek támadják, meg kell védenünk! De az „Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét!" Á­ldjuk az Urat, mert nem akarja, hogy meghaljunk, hanem azt hogy „Életünk, és több életünk" legyen! így hát mondjuk vígan: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr nagy tetteit!" Mocsári Gabriella Kicsoda nekem Jézus? Az Ige, aki testté lett, az Élet Kenyere. Áldozat, aki meghalt a kereszten bűneinkért. Áldozat, aki a szentmisében a világ és a magam bűneiért újra megjelenik az oltáron. Jézus számomra Ige, akit hirdetni kell, Igazság, akit megvallani kell, Út, amelyen járni kell, Fény, amit meggyújtani kell, Élet, amelyet megvalósítani kell, Szeretet, amit megélni kell, Öröm, amelyet megosztani kell, Béke, amit ajándékozni kell, az Élet Kenyere, aki táplálékom akar lenni. Jézus az Éhező, akinek enni adnom kell, Jézus a szomjazó, akinek inni adnom kell, a Mezítelen, akit felruháznom kell, az Otthontalan, akinek szállást adnom kell, Beteg, ki ápolásomra vágyik, Magányos, ki megértésemet kutatja, a Nemkívánatos, ki szeretetemre éhezik, a Leprás, akinek sebeit megmoshatom, a Koldus, ki mosolyomat várja, „ a Részeges, ki m­eghallgatást keres, Szellemi Fogyatékos, ki gondozásom várja, a Gyermek, aki szeretné, ha karjaimba venném, a Vak, aki vezetésem várja, a Kábítószeres, aki lesi, bizalommal mikor állok mellé, a Prostituált, aki szeretné, ha megszabadítanám sorsától, a Börtönlakó, ki látogatásomra vár, az Öreg, aki gondoskodásomat várja. Számomra Jézus Isten, az egyetlen Vőlegény, Életem, Szeretetem, Ő a legfontosabb életemben: egyetlenem és mindenem. Jézusom, szeretlek Téged teljes szívemből. Mindenem odaadom, még bűneimet is. Ő az, aki jegyeséül választott. Most és egész életemen át Te vagy egyetlenem, emberré lett és keresztre feszített Jézus. Ámen, Teréz anya 3

Next